Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-25 / 148. szám, szombat
4 KOZELET 2016. június 25. lwww.ujszo.com A brexit után széteshet Nagy-Britannia ÖSSZEFOGLALÓ Könnyen lehet, hogy csütörtökön nemcsak az uniós tagságról, hanem Nagy-Britannia széteséséről is szavaztak a britek. A skótok és az északírek nagy többsége ugyanis maradt volna az Európai Unióban, míg az angolok és a walesiek többsége a brexitre voksolt. Skóciában 2014-ben tartottak referendumot a kiválásról, a szakadáspártiak végül 44,7%-os eredménnyel vereséget szenvedtek. Akkor úgy tűnt, a skót függetlenség kérdése hosszú évekre lekerülhet a napirendről, ám az uniós kilépés miatt ismét aktuálissá vált. Olyannyira, hogy Nicola Sturgeon skót miniszterelnök már kijelentette: Skócia népe az Európai Unióban látja országa jövőjét. Elődje, Alex Salmond szerint már a kilépés feltételeiről szóló tárgyalások két évben megszabott időszaka alatt meg kellene rendezni az újabb skóciai függetlenségi népszavazást - így Skóciának nem kellene később csatlakoznia az EU-hoz, hanem mintegy Nagy-Britannia „helyét átvéve”, uniós tag maradna. Sturgeon hangsúlyozta: pártja programjában szerepelt, hogy a skót kormány fenntartja az újabb füg- getlenséginépszavazásjogát arra az esetre, ha Skóciát arra kényszerítik, hogy akarata ellenére távozzon az EU-ból. Ez a helyzet most előállt - mondta a kormányfő. Elemzők szerint a skót függet- lenségpárti referendumnak komoly esélye lenne a sikerre, főleg, ha a brit kiválási folyamat a következő egymásfél évben nem lesz különösebben rendezett. Márpedig aligha lesz az, ugyanis arra még nem volt példa, hogy egy tagország kiváljon az EU-ból. A távozást várhatóan gazdasági turbulenciák is követni fogják, ezek szintén a skót nacionalisták malmára hajthatják a vizet. Esezmégnemminden: az északír függetlenségpártiak is bejelentkeztek: ők is elhagynák a brit klubot. A Sinn Féin, az Eszak-írországot kormányzó koalíció második legnagyobb pártja, a britellenes katolikus mozgalom vezető politikai ereje szintén népszavazást helyezett kilátásba „az ír sziget egyesítéséről”. Észak-írországban kicsit komplikáltabb a helyzet, ugyanis a társadalom alapvetően vallási alapon polarizálódott: a katolikus írek függetlenségpártiak (a szomszédos Írországhoz csatlakoznának), míg a protestáns írek, valamint a helyi angolok és skótok uniópártiak. Az előbbiek esélyeit növelheti viszont, hogy a tartományban a népszavazás során 56 százalékos többségben voltak az EU-tagság hívei. A jelek szerint Wales marad az egyetlen, a koronához hű tartomány. A döntően uniópárti Londonban tegnap petíciógyűjtés indult azért, hogy a főváros váljon ki Nagy- Britanniából, és önálló városállamként maradjon az unióban. Egy nap alatt 50 ezren írták alá. S ha ez még nem volna minden, Spanyolország máris bejelentkezett Gibraltárért. Már 303 éve piszkálja Spanyolország büszkeségét, hogy a déli csücskénél magasodó Gibraltár Nagy-Britanniához tartozik. A spanyol külügyminiszter szerint ahhoz, hogy a 6 négyzetkilométeres Gibraltár - ahol 19 ezren az EU mellett szavaztak és csak 822-en ellene - továbbra is hozzáférhessen az EU piacaihoz, közvetlenül Spanyolországgal kell tárgyalnia. Manuel Garcia-Margallo azzal állt elő, hogy Gibraltár kerüljön kettős, brit-spanyol fennhatóság alá egy időre, amely után a terület Spanyolországhoz térhetne vissza. (MSz, Index, ú) Az angol vidék döntött Szoros végeredményt hozott a brit referendum, amely teljesen megosztotta a szigetország társadalmát. Ki hogyan szavazott és miért? A felmérések alapján végig kiegyenlített volt a verseny az igenek és a nemek között, ám végül az angol vidék idősebb választói legyőzték a városi lakosság fiatalabb korcsoportjait, valamint a skótokat és az északíreket. Skót igen, angol nem Az igenek és nemek között jelentősebb regionális és demográfiai különbségek voltak. Skócia és Eszak- írország határozottan a maradás mellett voksolt, míg Anglia és Wales távozáspárti volt - az arányok értelmezéséhez tudni kell, hogy Anglia adja az ország lakosságának 82%-át. Anglián belül főként az ország keleti és északi régiói voltak kilépés- pártiak, ám nagyon kevés olyan kistérség található, amelyben a maradáspártiak győztek volna - ezek főleg Londonra és környékére koncentrálódtak. Szintén az EU mellett voksoltak a nagyobb angol városok lakói, valamint Skócia és Északírország. Utóbbi régióban főként a Nagy-Britanniától függetlenedni kívánó, katolikus írek lakta nyugati részeken voltak többségben az EU- párti voksok. Idős távozók A korcsoportok alapján még markánsabb volt az eltérés, igaz, ez már a felmérések, nem a hivatalos végeredmény alapján állítható: minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy a maradásra szavazott. A 18-24 év közöttiek 75 százaléka EU-párti volt, míg a 65 évnél idősebbek csak 39 százaléka akart uniós tag maradni. A 25^19 évesek között 56:44 volt az arány az EU javára, az 50-64 év közötti korcsoportban pont fordítva: HOGYAN SZAVAZTAK A BRITEK? A népszavazás kérdése: Maradjon az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja, vagy lépjen ki az Európai Unióból? 46 501 241 szavazó, részvétel: 72,2% 16 141 241 48,1% 17 410 742 51,9% Maradásra szavazott 1 Távozásra szavazott Uniópárti • Kilépéspárti 12. Eszak-Irország ^ 55,8% 44,2% 11. London 1. Skócia 46,2% 53,8% 2. Északkelet- 4. Yorkshire és Anglia Humber 41,4% > 62% 38% SHETLAND ÉS ORKNEY 58,6% MAN SZIGET 3. Eszaknyugat- Anglia > 10. Wales % i 41,6% 58,4% 5. Kelet-Közép- Anglia \ 40 M 41,6% 58,4% 6. Nyugat- Közép-Anglia 40,9% 59,1% 7. Kelet-Anglia I 3 9. Délnyugat- Anglia és Gibraltár 43,2% ‘-‘ 56,8% 8. Délkelet-Angiia >0\ 0\ ,cn/ ^ cn, ^ 59,9% 40,1% 47,5% 52,5% 47,8% 52,2% 47,6% 52,4% 44% a maradás, 56% a kilépés mellett volt. A magasabb végzettségűek között szintén több volt az EU-párti szavazó, ám ez részben betudható annak, hogy a fiatalok között arányaiban több a diplomás, mint az idősebb korosztályoknál. (MSz) Unió sürgetni fogja Nagy-Britanniát, hogy lépjen Az Európai CZAJLIK KATALIN Válaszol Marco Incerti, a brüsszeli Európai Politikák Kutatóintézetének szakértője. Mit jelent a népszavazás eredménye Nagy-Britannia számára? Már most elmondhatjuk, hogy a britek sok problémának néznek elébe. Elsősorban el kell dönteniük, hogy elindítják-e a kiválási folyamatot, amelyet a Lisszaboni Szerződés 50. cikke szabályoz, s ha igen, mikor teszik ezt meg. Ezután rengeteg munka vár mindkét félre, hiszen szinte beláthatatlan folyamat lesz az EU-t Nagy-Britanniával összekötő valamennyi szál elvágása. Ami a belpolitikát illeti, abszurd helyzet állt be, amikor a kiválásért folyó kampány vezetője, s az ország lehetséges új miniszterelnöke, Boris Johnson egyszer csak azt mondja, nem kell elsietni az 50. cikk érvényesítését, s egyelőre még minden marad a régiben. Egyébként azt gondolom, ezért a sokkoló lépésért a politikai felelősségnek meg kell oszlania a brit politikai palettán, s nagyon úgy tűnik ez így is lesz, hiszen David Cameron beharangozott lemondását követően számos hang követeli a munkáspárti vezető, Je- remy Corbyn távozását is azzal az indokkal, hogy nem kampányolt elégMarco Incerti (Képerchívum) gé a maradásért, hozzájárulva ezzel a végeredményhez. Valóban felmerül, hogy a britek igazából nem tudatosították, miről is döntenek, s most látva a lavinát, amit elindítottak, megpróbálnak visszatáncolni. Lehetséges egy ilyen forgatókönyv? Elméletileg lehetséges, hiszen csak néhány óra telt el az eredmények ismertetésétől, s a médiák már arról írnak, hogy sok szavazó, akik a kilépésért voksoltak csak azért tették, mert nem hitték, hogy ez az oldal nyerhet. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy mindazok a kockázatok, amikre a kampány során szakértők figyelmeztettek, s amiket a brexit támogatói megfélemlítésnek és irreálisnak neveztek, most valóra válnak. Boris Johnson szavaival együtt ez valóban abba az irányba mutathat, hogy a britek meggondolhatnák magukat, csakhogy most már az EU részéről lehetne ezzel gond. Az EU vezetői ugyanis a népszavazás eredményét megismerve egyértelműen kijelentették, hogy mielőbb el kell indítani az 50. cikkbe foglalt folyamatot. Ezt formálisan az EU is elindíthatja, vagy ez csak az egyes tagállamok kompetenciája? Formálisan csak a tagállamok tehetik ezt meg, de azt gondolom, Nagy-Britannia nagyon kínos helyzetbe kerülne most, ha az eredmény ellenére mégsem lépné meg a szükséges lépéseket. Az EU vezetői ugyanis felszólították Londont, minél előbb indítsa el a folyamatot, mert annak késleltetése csak meghosszabbítaná a bizonytalanságot az EU-n belül, ami nem kívánatos. Nincs tehát egy olyan forgató- könyv, hogy az EU mégis megpróbálná benntartani a briteket, s valamiféle tárgyalásokat kezdene ez irányban? Jelenleg nem tartom ezt valószínűnek. Azt gondolom, az EU nem a megfelelő üzenetet küldené ki ezzel. A britek ugyanis döntöttek, s bár lehet egy másik népszavazás is, de azt gondolom, ez csak egy bizonyos idő elteltével jöhet számításba. Mit jelent a brit népszavazás Európa számára? Véleményem szerint itt nem csak maga az EU érintett, hiszen a brex- itről szóló referendum jól beleilleszkedik abba trendbe, ami általánosan megfigyelhető, ez pedig a politikába és a klasszikus intézményekbe vetett hit meggyengülése. Az EU-nak komolyan kell vennie ezt a jelet, s itt elsősorban az egyes tagállamok vezetőire gondolok. Láthattuk, hogy Angela Merkel hétfőre egy szűk körű tanácskozást hívott össze, amelyen Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, a francia elnök és az olasz miniszterelnök vesz részt, ami természetesen kiválthatja a többi tagállam nemtetszését, beleértve Szlovákiát is, amely ráadásul pár nap múlva átveszi az uniós elnökségi posztot. Tehát az egyik oldalon van itt egy igény arra, hogy az EU „magja” fogalmazzon meg egy egységes álláspontot, másrészt viszont ez a mellőzött tagok ellenkezését válthatja ki. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznék, azt gondolom, hogy például a Visegrádi Négyek részéről várható egyfajta ellenkezés, hiszen a múltban már elhangzott a részükről hasonló kritika. Mennyire lehet a brit népszavazás precedens, amit a többi tagállam is követhet? Ez természetesen szerepet fog játszani a jövőben, a nacionalisták biztosan hivatkozni fognak rá Európa- szerte. Jelenleg nehéz megsaccolni, ennek mekkora reális hatása lesz az eseményekre. Némely kijelentések jelentősége szerintem túl lett dimenzionálva, például a holland Ge- ert Wildersé, akinek nagyon kicsi az esélye arra, hogy a közeljövőben Flolíandia miniszterelnöke legyen. Ahol több okot látok az aggodalomra, az Franciaország, ahol Marine Le Pen és a Nemzeti Front is azonnal reagált az eseményekre, azt követelve, hogy Párizs is tartson a témában népszavazást. Itt egy jelentősebb támogatottsággal bíró pártról van szó, s tudjuk, hogy jövőre elnökválasztást tartanak Franciaországban, aminek egyik esélyese éppen Le Pen. Elképzelhető, hogy a francia elnökválasztási kampánynak az ország EU-ból való kiválása lesz az egyik témája.
