Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-22 / 145. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. június 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Tündöklések, bukások Úgy tűnik, Danko és az SNS bizony tudja az árát CZAJLIK KATALIN M iközben javában zajlik a Baštemák- botrány, melynek kimenetelét ebben az országban emberfia még nem ismeri, úgy lehetünk élő adásban tanúi a koalíció legkisebb tagja, a Procházka- féle Sieť szétesésének. Az egybeesés persze nem véletlen: a krízishelyzet mindig a leggyengébb láncszemet kezdi ki a legkönnyebben. No nem mintha a Sieťnél arról lenne szó, hogy a képviselők egy csoportja a koalícióból való távozást szorgalmazná Kaliňák miatt. Éppen ellenkezőleg: a lázadók egy szusszal biztosították a kormányt határtalan hűségükről. Klasszikus hatalmi harc - jó, ez erős, mondjuk inkább úgy: helyezkedés zajlik itt egy önmagát pártnak álcázó, mindennemű értékalapot nélkülöző érdekcsoportosulásban, melynek egyetlen összetartó ereje a hatalom gyors megszerzésének látomása volt. A csúfos választási eredmény és a még csúfosabb koalícióba való betolatás kétségtelenül a párt végét jelenti, ezen már csak egy igazi csoda segíthetne. Nem is érdemes több szót fecsérelni a témára, s a történet ezen túl kizárólag abból a szempontból érdekes, milyen hatással lesz az egyébként is súlyos problémákkal küzdő kormánykoalícióra. Úgy tűnik, Fi- cónak egyelőre nem kell attól tartania, hogy a Sieť szakadása által szavazatokat veszítene a parlamentben, mégis a legrosszabbkor jön abból a szempontból, hogy a koajíció létrejöttének kommunikációs alappillérét, a stabilitást ássa alá. Emlékezzünk csak, mivel érveltek a kormánypártok a koalíció megkötésekor? Hogy egyedül és kizárólag ez a formáció lehet záloga a politikai stabilitásnak, melyre, ugye, olyan nagy szükség van a Kotlebák és Kollárok idejében. Három hónappal a kormányalakítás után elmondhatjuk, ez bizony tévedésnek bizonyult. S ki lehet az egész huzavona győztese? Miután a Sieť önként és dalolva kilőtte magát, a Híd pedig folyamatosan végtelen lojalitásáról biztosítja a Smert, marad a negyedik, a mindeddig kiváró, láthatóan takti- záló SNS. Elemzők egybehangzóan vallják, a többi koalíciós párttal ellentétben a nemzetiek profitálhatnának az esetleges előrehozott választásokból. S a párt környezetéből származó információk szerint Andrej Danko már tudatosan készül a miniszterelnöki szerepre. Bár utóbbi értesülés hitelességét nem tudjuk megerősíteni, azt megállapíthatjuk, már csak a közszolgálati tévé körüli vita alapján is, hogy az SNS bizony tudja azt árát. Amely jelen pillanatban határozottan emelkedőben van, s Dankónak elemi érdeke, hogy ez így is maradjon. Nem jó hír ez Ficóék számára. Az előző ciklusban egyeduralkodáshoz szokott Smer így több fronton is harcolni kényszerül, és szembesülnie kell azzal is, hogy egyik partnere adott esetben hajlandó a kiugrásra is. Lehet, hogy ez még az eddig remek stratégának bizonyuló Robert Ficón is kifog. * * * * * (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Megrendítené a fontot a brexit Soros György szerint meredek ívben gyengülne a font, is fekete péntek következhetne a piacokon, ha a brit EU-tagság- ról holnapra kiírt népszavazáson a britek többsége a kilépésre szavazna. A magyar-amerikai nagybefektető a The Guardian napilapban közölt írásában ábrándnak nevezi, hogy a távozás nem lenne hatással a britek pénzügyi helyzetére. Soros szerint szinte biztosra vehető a font meredek és gyors értékvesztése, 15-20 százaléknál is többet zuhanhat. Az árfolyam az 1,46 dollár/font körüli jelenlegi szintekről 1,15 dollár alá kerülhet, ami 25-30 százalékos gyengülés lenne. Soros szerint ez nem ugyanaz a jelenség lenne, mint az 1992-es fekete szerda után, amikor a font a rendkívüli befektetői nyomás miatt kikerült az akkori európai átváltási mechanizmusból. Soros fedezeti alapja az egyike volt a font ellen annak idején több tízmilliárd dollárral játszó nemzetközi intézményi befektetőknek. Szerinte a font akkori leértékelődése egészséges volt, mivel a brit kormány megszabadult attól a kötelezettségétől, hogy károsan magas kamatokkal védje az egyébként is túlértékelt fontot. Ezúttal egy nagymértékű leértékelődés sokkal kevésbé lenne kedvező hatású, nem utolsósorban azért, mert a Bank of England - a brit jegybank - a font leértékelődése után, 1992-től eltérően, már nem tudná tovább csökkenteni alapkamatát, mivel a jelenlegi 0,50 százalék történelmi kamatmélypont, így az ingatlanárak zuhanása és a munkanélküliség növekedése recessziót okozna a brit gazdaságban. Érvelése szerint emellett figyelembe kell venni a nagyon magas brit folyómérleg-hiányt is, amely miatt Nagy-Britannia ma sokkal inkább függ a külső tőkebeáramlástól, mint történelme során bármikor. Soros György szerint a piacon tevékenykedő spekulatív erők készséggel kihasználnának bármiféle számítási hibát a brit kormány részéről, és a brexittel „néhányan nagyon meggazdagodnának, de a választók zöme sokkal szegényebbé válna”. A fontot terhelő brexitkockáza- tokra londoni elemzőházak is felhívták a figyelmet legutóbbi tanulmányaikban. Az Economist Intelligence Unit (EIU), a világ egyik legnagyobb gazdasági-pénzügyi elemzőháza szerint a piaci bizalmi válság miatt a font azonnal legalább 15 százalékkal zuhanna a dollárhoz viszonyítva. (MTI) Fico Močiar bőrében MARIÁN LEŠKO H árom hónappal a harmadik Fico-kormány megalakulása után kirobbant egy olyan botrány, amely már messze nem egy miniszter sorsáról szól. A tét az, hogyan fog kinézni ez az ország és hogyan fogják irányítani. A négy kormánypárt a kormányprogramban tavasszal meghirdette, mi lenne most a legfontosabb a politikában és a közéletben. A Smer, az SNS, a Híd és a Sieť szerint a leglényegesebb, hogy „a megbízható politizálásra alapozva egy új, többségi, társadalmi egyetértés alakuljon ki az ország demokratikus működéséről”, és ennek érdekében a Fico- kormány „meg akarja szilárdítani a lakosság demokratikus intézményekbe vetett bizalmát”. Nos, ennek éppen az ellenkezője történik. A belügyminiszter körül kirobbant botrányban a Smer és Éico pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amire a kormányprogrammal kötelezte magát. A köztársasági elnök múlt heti országértékelő beszédében azt mondta, „aligha akad itt valaki, aki elhiszi, hogy valaki csak úgy 12 millió euróval teletömött kofferrel járkál”. De akad. Az üggyel megbízott nyomozónő volt az egyetlen, aki készpénznek vette a tizenkét millió euróról szóló mesét. Illetve nem az egyetlen, mert még a speciális ügyésznek is szépen rá kellett bólintania. Ha Fico most ellenzékben lenne, ő lenne az első, aki habzó szájjal üvöltené, mekkora vérlázító botrány, hogy a rendőrség így vizsgálja ki a belügyminiszter ügyét, aki egy szédítően jó üzletet ütött nyélbe. És percenként elmondaná, hogy a kormánynak kötelessége a szavazók demokratikus intézményekbe vetett bizalmának megszilárdítása, ezért a belügyminiszternek távoznia kell, hiszen érintett, ezért az az érdeke, hogy a Bastemák-ügy et ne vizsgálj ák ki rendesen. Balszerencséjére Fico most kormányfő, ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Kaliňák távozására vonatkozó jogos követelés „az ország destabilizálására és felforgatására” tett kísérlet, és valakik „bármire képesek, hogy veszélyeztessék a küszöbön álló uniós szlovák elnökséget”. Egyelőre Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter a bizonyíték arra, hogy kormánypozícióban is megőrizhető a józan ész. Azt mondta, Kaliňák csak akkor maradhat, „ha garantálni tudja, hogy až emberek bízni fognak a rendőrségben, és elhiszik, hogy ezt az ügyet tisztességesen kivizsgálják”. Kaliňák természetesen semmi ilyesmit nem tud garantálni, főleg nem azokban az ügyekben, amelyekben érintett. Andrej Kiska államfő világosan és pontosan fogalmazott: csak annyira van szükség, hogy a belügyminiszter távozásával a kormány tegyen egy egyszerű gesztust, az ország egy tisztességes megnyilvánulást vár, hogy megnyugodhassanak a kedélyek, rendben, a civilizált kormányzás alapvető szabályait Szlovákiában tiszteletben tartják. Az ilyen egyszerű és tisztességes gesztus helyett Fico a konfrontációt, a harcot választotta. A társadalom most ugyanolyan mélyen megosztott, mint Vladimír Mečiar idejében volt. Fico a hatalom harmadszori megszerzése után rekordgyorsasággal bebizonyította, hogy még a szikrája sincs meg benne mindannak, amit a kormányprogramja fennen hirdet. Ebben a helyzetben nincs más választása egyetlen kormánypártnak, egyetlen kormánypárti képviselőnek sem, mint hogy újra eltűnődik azon, valóban akarja-e, hogy Fico módra, Kaliňák módra vezessék az országot, amely egyre inkább a meéiari időket idézi. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Megtalálták Havel börtönnaplóját Megtalálták Václav Havel volt cseh emberi jogi aktivista, későbbi köztársasági elnök naplóját, amelyet első bebörtönzése idején 1977-ben írt a prágai Ruzyné börtönben. Václav Havel a Charta 77 ellenzéki emberi jogi kiáltvány 1977 januári nyugati publikálása után került néhány társával együtt vizsgálati fogságba. A dokumentumban többtucatnyi akkori ellenzéki cseh aktivista az emberi jogok betartását kérte számon a csehszlovák szocialista rendszer vezető képviselőitől. Az akkori csehszlovák szocialista rendszer a chartásokat ellenségnek nyilvánította és folyamatosan zaklatta, üldözte őket. Havel januártól májusig volt a Ruzyné börtön lakója, és eddig ismeretlen naplójába rövidjegyzetek formájában rendszeresen beírta napi feladatait, jövőbeni terveit és számos ötletét, gondolatát is rögzítette. A prágai sajtó szerint a naplóban sok olyan rövid megjegyzés is van, amely általában nem jellemezte Václav Havelt. Az értékes dokumentumot Zdenék Urbánek cseh író és műfordító hagyatékéban találta meg unokája, David Dušek. Az Urbánek család korábban szoros kapcsolatokat ápolt a szocialista rendszer ellenzékével, Václav Havel és felesége, Olga közeli barátjuknak számított. „A naplóról nem tudtam. Régi dobozokban kotorászva leltem meg, és először azt hittem, hogy a nagyapámé. Az ő, illetve Václav Havel írása nagyon hasonlított egymásra. Csak amikor beleolvastam a jegyzetekbe, jöttem rá, hogy mit is tartok a kezemben” - mondta Dušek a Lidové noviny cseh napilapnak. Azt nem tudni, hogyan került Havel börtönnaplója Ürbánekhez. Az értékes dokumentumot ősszel jelenteti meg a prágai Václav Havel Könyvtár. (MTI)