Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-18 / 142. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. június 18. I 7 Fóbiák és félelmek szabad döntésekről kellene szólnia A politikának éppen a K ezdjük egy önidézettel: „Hogy ez a meghaso- nulás (most így kell tennem, bár tudom, hogy ez nem helyes) meddig űzhető, kérdés. Ahogyan az is, hol van az a határ, ami már a Hídnak is sok lesz. Kíváncsian váijuk, miként fog Bugár és csapata viszonyulni mondjuk egy újabb smeres korrupciós botrányhoz. Mert hogy lesz ilyen, afelől nincs kétség.” Ezek a mondatok bő két hónappal ezelőtt álltak ugyanitt, a kettős ál­lampolgárságról szóló szavazás kap­csán. S látjuk, nem kellett sokat vár­ni, akkora botrány került elő a pad­lásról, hogy nagyobbról még Ma- tovič sem álmodhatott legmerészebb álmaiban. Annál érthetetlenebb a Híd állás­pontja, mivel a Smer koalíciós part­nerei közül eddig a legvehemenseb- ben, s ráadásul elsőként éppen Bugár Béla vette védelmébe Kaliňákot. Akarva-akaratlanul felmerül hát, va­jon mi vezérelheti a negyed évszáza­dos politikai tapasztalattal rendelke­ző Bugárt, hogy védje a védhetetlent. Hiteles válaszok híján különféle in­terpretációk jelentek meg az éterben, például, hogy a hidas politikusoknak, illetve a párt gazdasági hátterének üzleti érdekei fűződnek a kormány­tagsághoz, vagy hogy a Híd ilyen módon akar több engedményt elérni kisebbségi ügyekben (a héten, gyor­sított eljárásban, s a korábbi kijelen­tések ellenére elfogadott iskolamentő törvény akár még alá is támaszthatná ezt a verziót). De hallottunk már olyasmit is, hogy Bugár Bélának ak­korára nőtt a Matovič-fóbiája, hogy az mindent fölülír, illetve hogy a Híd mindennél jobban retteg az előreho­zott választásoktól. Hagyjuk most a találgatást, vajon melyik verzió áll a legközelebb a valósághoz. Ugyanis valamennyi felsorolt indoklásnak van egy közös nevezője: a félelem. Attól, mit ve­szíthet a Híd Kaliňák vagy esetleg az egész kormány bukásával. A fé­lelem pedig rossz tanácsadó. Ha át­veszi az irányítást, megfosztja az embert a szabad döntéstől és cse­lekvőképességétől, s minden lépését reaktívvá teszi. S ha egyszer már hagytuk, hogy úrrá legyen rajtunk, nagyon nehéz tőle megszabadulni, s újra átvenni az irányítást a döntése­ink felett. A politikának pedig éppen a sza­bad döntésekről kellene szólnia, va­lamilyen ideál, nemes cél, társadalmi érdek nevében. Hogy ez elképesztő naivság és idealizmus? Lehet. De mikor kellene visszanyúlnunk a leg­alapvetőbb elvekhez, ha nem pont ilyen viharos időkben, amikor egye­sek elvesztették a fogalmukat arról, merre van észak és merre dél? A politika bonyolult dolog. Nem könnyű a számos érdeket össze­egyeztetni az ideálokkal és a reális lehetőségekkel, amelyek persze soha nem olyanok, mint ki-ki szeretné. Ezért hasznos, ha vannak olyan ve­zérelvek, amelyek mindig útmutató­ul szolgálnak, a legnagyobb viharok idején is. Ezek nélkül a politika csak kiüresedett ügyeskedések, ad hoc „pragmatikus megoldások” soroza­tává válik, s a politikai elit elveszíti azt a képességét, hogy irányítsa a társadalmi folyamatokat. A Bastemák-ügy és a hozzá hasonlók megoldatlansága veszélyesen közel visz minket ehhez az állapothoz. Nem szépfiú, banki átutalást csak a legnagyobbak fogadnak el! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Mire jó a média? MÓZES SZABOLCS A sajtó tájékoztat, ugyebár, ám ne feledjük a másik fontos, a politikum hajthatatlansága miatt az utóbbi időben csak al­kalomadtán teljesülő funkcióját sem:*felhívni az illetéke­sek figyelmét a hibákra, társadalmi nyomást gyakorolni, ügyeket tematizálni. A kisiskolák megmentésével kapcsolatban ennek lehettünk tanúi. Volt kezdetben egy társadalmi elvárás a kis létszámú iskolák ügyében: visszavonni a minimális osztálylétszámokra vonatkozó, szakmailag nem megfelelően alátámasztott, előkészítetlen, egyes magyarlakta mikroré- giók számára katasztrofális hatású törvényt. Ezt a Híd politikusai saját­ságos módon fogták fel, és csak az 1-4-es iskolákra vonatkoztatták, leg­alábbis látszólag ezt a feladványt küldték meg az oktatási tárcának. Ahol megszületett a gyógyír, egy gyorsított eljárásban a parlament elé tolt tervezet formájában. Ismerve a konkurens párt kongresszus előtti hiber- náltságát és a magyar szakmai szervezetek komótos reakcióit, ha akkor nem szúrjuk ki, hogy itt baj van, a parlament valószínűleg az eredeti, csak a szó szoros értelmében vett kisiskolákra (tehát az l^t-es, nem tel­jes szervezettségű) vonatkozó tervezetet fogadta volna el. Azért is, mert az egész folyamat rohamtempóban, gyorsított eljárásban zajlott. Ám miután téma lett a hiba, felébredtek az illetékes személyek, és a környezetvédelmi tárca (sic!) által betelj esztett módosítással az 1-9-es iskolákat is menteni szándékoztak. Akkor ezt a javaslatot az oktatási minisztérium kukázta, a kormánykoalícióban nem lett téma, a Híd poli­tikusai pedig már azt mondták: valójában az 1 -4-esekkel elérték az ere­deti célkitűzés, ne legyünk telhetetlenek. „Lassan odáig jutottunk, hogy ez az eredmény nem is kell. Már nem elég az alsó tagozatos kisiskolákat megmenteni, az összes kis létszámú iskolát tessék megmenteni” - mér­gelődött blogbejegyzésében a pártelnök, ám végül a hidasok is „telhe­tetlennek” bizonyultak. Jött ugyanis egy újabb módosító tervezet a Híd­tól, ezúttal már a parlamentben, és - csodák csodáj ára - elfogadták. Talán csak véletlen egybeesés, hogy ez pont akkor ment át, amikor mindenki Robert Kaliňák zűrös ügyeire figyel, a belügyminisztert az utóbbi egy hétben a koalíciós pártok közül pedig leginkább a Híd védte. Akár politikai biznisz áll a háttérben, akár nem (valószínű, hogy előbbi, csak az a kérdés, hogy ez Kaliňákot érintette-e vagy valami teljesen mást), a lényeg, hogy sikerült elérni a célt. Mi, a média részéről csak azt ígérhetjük, hogy továbbra is éberek leszünk, reméljük, legközelebb kevésbé lesz rá szükség. Persze, tegyük hozzá: ez még mindig a sze­rencsésebb eset volt, sajnos a politikusok az érdemi, építő szándékú észrevételeket sem szokták megszívlelni. FIGYELŐ Álnévvel eltemetett merénylők Álnévvel, titokban temették el Brüsszelben a március 22-i me­rényletek két elkövetőjét - írta a La Libre Belgique belga napilap. A Zaventem repülőtéren öngyilkos merényletet elkövető Najim La- achraoui és Ibrahim El Bakraoui holttestét a brüsszeli Evere város­rész többfelekezeti temetőjében, szűk családi körben, muzulmán szertartás szerint temették el. Egy önkormányzati képviselő elmond­ta: mindenkinek kijár, hogy tisz­tességgel eltemessék, de a sírokra álneveket írtak, hogy ne válhassa­nak a szélsőségesek zarándokhe­lyévé. Korábban már eltemették Belgiumban a párizsi terrortáma­dás két öngyilkos merénylőjét is, akik belga állampolgárok voltak. Bilal Hadfi és Brahim Abdeslam sírjára is más nevet írtak. Mindkét támadást az Iszlám Állam terror- szervezet követte el. (MTI) A brexit és az orosz pezsgő L ehet, hogy a britek kilép­nek az unióból, de kit ér­dekel? Magyarországon legalábbis senkit. A pár­tok nem foglalnak állást, se pro, se kontra, mintha kizárólag brit belügy lenne, hogy mi lesz velünk nélkülük. Ahogy az is ránk tartozik régóta, hogy mi lesz, mi van velünk most, hogy együtt vagyunk az EU-ban, de minden erről szóló fejleményt elrak­tározunk a fejünk külpolitikai rova­tának mínuszos hírei közé, mintha sose léptünk volna be ebbe a klubba. A brexit a magyar kormányt is csak nyers materiális szinten érdekli, a kommunikáció lényege ajelek sze­rint az, hogy a kilépést beáraztuk, tessenek lenyugodni: „a költségvetés tartalékából fedezhető minden olyan lépés, amellyel a döntés kezelhető”. Ja, és drágább lesz a sör a brexit után. Egyszerűen remek. Ä briteknek persze nagyon sok mindenben igazuk van: évszázadok óta egyéni jogokra alapuló, töretlen demokratikus joguralomban élnek, nem hiányzik nekik egy bürokratikus egységállam. Igazuk van a totálisan túlterjeszkedő brüsszeli hivatalnoki hadsereggel kapcsolatban, igazuk lehet a nettó befizetés és az output közti aránytalanságokban, a migráció katasztrofális kezelésében - de ala­kítani az álláspontokat csak belülről lehet. Az Európai Unió egészen biz­tosan nem az a szerethető, átlátható konglomerátum, amelybe anno annyira vágytunk. De drága brit ba­rátaink, minden empátiám mellett: ezt nem tehetitek velünk, ká-euró- paiakkal, hogy itt hagytok minket ezzel a sok nyugati szoci eurokratá­val egyrészt, meg a sok keleti nacio­nalista törpediktátorral másrészt. Lehet, hogy nem pont most van itt az ideje, de végre el kéne kezdeni be­szélni arról, mi is az unió értelme, már ha nem csupán a fejlesztési kassza megcsapolása a középtávú cél. Hogy mi is az az Európa: migrá­ciós válság, iszlám terror, gazdasági krízis vagy csak béke és szabadság idején. Olyan EU kéne, amilyet a britek is szeremének Thatcher óta: egyénpár­ti, szabadpiac- és szabadkereskede- lem-párti, laza államszövetség, nem pedig szocialisztikus, túlszabályozó szuperállam, az „egyre szorosabb föderáció” jegyében. A britek csök­kentenék a nemzeti protekcioniz­must, jól visszanyesnék a nemzeti iparok állami szubvencióit, és erős euroatlanti szövetséget képeznének Amerikával. Ami elemi érdekünk, hiszen ha baj van (mint pl. a Balká­non vagy terrorizmusügyi know-how ügyben), úgyis őket hívjuk. Jól írta sajnos a The Sun bulvárlap, hogy az EU „válságok idején lélegzetelállító módon inkompetens”, de ezen csak együtt változtathatunk, külön nem. Lehet, hogy Donald Tusk nagy sza­vakat használt, de lássuk be, igaza volt, amikor kijelentette, hogy a brit távozás „a nyugati politikai civilizá­ció végét jelentheti”. És ez kinek jó? Megmondom: az oroszoknak. Egy brexit, és nyomában esetleg némely más állam hirtelen nemzeti felindu­lásból elkövetett kilépése óriási se­gítséget jelent azoknak a már ma is Moszkva által pénzelt, vagy csak a Kremllel meghitt politikai viszonyt ápoló „nemzeti” pártoknak, amelyek akár ostobaságból, akár nettó go­noszságból az oroszok szekerét tol­ják. És soha ne felejtsük el, mennyire elementáris érdeke Moszkvának az EU felbomlasztása, morális lezül- lesztése (jó, ezen a téren az EU maga is szépen teljesített), a szélsőséges pártok felfuttatása, a menekültválság aktív geijesztése, hogy Európa gyengüljön. A demokratikus értékek, a szabadságjogok Európája, az tehát, amit az oroszok olyannyira lenéznek. Mert akkor jönnek ők. Donald Tusk szerint az oroszok pezsgőt bontanának a britek kilépé­sére és az „ő” pártjaik felfutására, hatalmuk és putyinista modelljük terjesztésének soha nem látott lehe­tőségeire. Ne tévedjünk: a Kremlben ezt a pezsgőt már rég behűtötték. A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője

Next

/
Thumbnails
Contents