Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-17 / 141. szám, péntek
8 I KULTÚRA 2016. június 17. | www.ujszo.com Groteszkek, mizantrópok, mások A komáromi ipari VISZTA, a rozsnyói GIKSZER, a komáromi GIMISz és a királyhelmeci Sycorax az 53. Jókai Napokon A mizantróp a komáromi GIMISz Diákszínpad előadásában nagyon pontos, nagyon koherens, nagyon tisztán olvasható volt, nagyon figyelemreméltó egyéni alakításokkal (Kádek Péter felvétele) LAKATOS KRISZTINA Komárom. Groteszkről és filmről, paródiáról ós szappanoperáról, terekről ós távolságokról, politikáról ós publicisztikáról szólt a diákszínjátszás múzsája az 53. Jókai Napokon legutóbb látott előadásokban. A komáromi ipari VISZTA csoportja Örkény István írásaiból hozott el egy csokomyit a fesztiválra, és igazán merészen tette fel azt a bizonyos csizmás lábat az asztalra: minimális színpadi keretjátékkal az egypercesekből készült filmjüket vetítették le. (Fel is merült: változnak az idők, lehet, hogy lassan a diákfilme- seknek is kellene egy saját fesztivál.) Hogy a látott produkció mennyiben értelmezhető a színház felől nézve, arról megoszlanak a vélemények, de a „vidám iparisták” gesztusának eredetisége vitathatatlan, ahogy az is, hogy a Bevégzetlen ragozásban akadt egy-két epizód, amely megtalálta az egyébként is groteszk képeket vetítő Örkény-szöveg képi kiteljesztéseit. A rozsnyói GIKSZER diákszínpad (teljes nevén: Gö- möri Ifjak Kisszínpadi Erőlködése) komédiája - a GIKSZER ep. 5., A falu - aztán mélyvilágokba vitt el bennünket. Egyrészt: saját darabot hoztak, amely az alkoholgőzös gömöri rögvalóságra reflektál, másrészt: az előadásukkal valahova a színházcsi- nálás ősállapotáig kanyarodtunk vissza, amikor a produkciót alapvetően a „mondjunk el magunkról valamit” és a „találjuk ki magunknak az ehhez passzoló eszközöket” vágya mozgatja. Amit láttunk, az egyszerre volt szép és rettenetes, mint a láncfűrész és a borovicska véletlen találkozása a kocsmai asztalon. Párhuzamként az is felmerülhetett, hogy A falu mintha Egressy Portugáljából kimentett ötleteket ötvözött volna a mikroszkópos kabarék stílusával és a saját kútfővel, máskor meg egy szappanoperás világra húzott parodisztikus vonalakat. A rozsnyóiak érdemeként könyveljük el, hogy „helyspecifikus figurákat” egyelőre ők mutattak a legízesebb, legszagosabb formában. (Szoktunk sími azon, hol van a szlovákiai magyar dráma. Nos, azt azért nem állítanám, hogy azt láttunk, de mindenképpen ígéretes, ha legalább hasonló igény megfogalmazódik egy műkedvelő társulatban.) Erős szöveg az előadást dominánsan meghatározó, szinte mértanilag megrajzolt térben - ez jellemezte a komáromi GIMISz Diákszínpad bemutatkozását; a csapat Ölvecky András rendezésében A mizantrópot játszotta. Idén a kassai Thália is műsorára tűzte a Moliere-darabot, ott és akkor az előadás dramaturgja egyebek mellett arról mesélt, mekkora kihívás élő színházzá formálni egy művet, amelyben a szereplők mást sem tesznek, mint veretes nyelven filozofikus mélységű gondolatokat osztanak meg egymással. A GIMISz játékterét egy nagyméretű asztal (pódium) foglalta el, a játék e körül (ezen) zajlott, miközben az asztal hangsúlyozottan távolságot teremtett a képmutatás, az embergyűlölet, a szerelem mibenlétét boncolgató szereplők között. Olyannyira, hogy fizikai kontaktus nem is történhetett közöttük. Hogy ez mennyire szűkítette a lehetőségeket, arról is szó esett az értékelésen, de az is tény, hogy nagyon pontos, nagyon koherens, nagyon tisztán olvasható előadást láttunk. S nem utolsósorban: nagyon figyelemreméltó egyéni alakításokat (Alceste, Philinte, Oronte). Izgalmas darabválasztással indított a királyhelmeci Sycorax Diákszínpad: nagyon mai, nagyon aktuálisan szóló előadással álltak elénk. Székely Csaba Idegenek című, a mai magyar közélet, közbeszéd, média meghatározó témáit hellyel-közzel publicisztikai éllel (talán némiképpen felületességgel) feldolgozó, az „újmagyart” nyelvi leleménnyel kifigurázó „politikai gyerekdarabjából” hoztak két történetet. Az egyik a szellemek világában játszódik: egy temetőben - pardon: (nemzeti) nyitott elhantolási létesítményben - három őshonos kísértet felveszi a harcot a „meghalhatási bevándorlók” ellen. A másik sztoriban három óvodás védelmezi a körhintát az ovi udvarán a „mások” ellen, mert „azok ott, a mászkálón”, azok beférkőznek mindenhova, azok tehetnek arról is, hogy nem forog a körhinta és tele a homokozó kutyaszarral. Pekárovics Marianna minimális eszközökkel olyan előadást rendezett, amely nem vált fárasztóvá és didaktikussá, közben pedig olyan jelenségről beszélt, amelyről éppen a játszók korosztályának minél többet kellene hallania. Hogy is van az, hogy az ismeretlentől való félelmet, az idegen elutasítását és zsigeri gyűlöletét szinte a születésünktől fogva belénk kódolják, és ez az alapállás még a halát is képes túlélni? Ez az utolsó lehetőség, hogy távutas egyetemi tanulmányait rövidebb idő alatt végezhesse. A felsőoktatási törvény változása következtében a távutas képzési forma standard ideje alapképzésen 3 évről 4 évre, mesterképzésen pedig 2 évről 3 évre hosszabbodik. NE HABOZZON, JELENTKEZZEN A SELYE JÁNOS EGYETEMRE! A Selye János Egyetem alap- és mesterképzéseire a jelentkezések beadási határideje: 2016. 06. 30. felveteli.uis.sk L J Indul az Art Film Fest Dave Johns és Hayley Squires az Aranypálmával jutalmazott, I, Daniel Blake című dráma főszereplői a cannes-i fesztiválon. A filmet Kassán is vetítik Dave Johns jelenlétében. (TASR/AP-feivétei) Kassa. Ma kezdődik és június 25-ig tart Szlovákia egyik legjeleaebb filmes sssmónys, a népszerű Art Film Fest, melynek idei, 24. évfolyamát új helyszínen, Kassán tartják. Koncepciójában nem változik a szemle, továbbra is igényes müvészfilmeket kíván bemutatni; megmaradt összes eddigi szekciója, sőt két újjal bővült is. Az egyik a Be2Can Starter: ebbe a programszekcióba olyan mozgóképeket soroltak be, amelyek a kontinens legelőkelőbb fesztiváljain - Velencében, Berlinben és Cannes-ban - sikerrel szerepeltek. A másik új szekcióval - mely a Variety Art Film Choice nevet kapta - a legigényesebb nézők kedvébe szeretnének járni. Ebbe a világ egyik legnagyobb presztízsű filmes újságjának szerkesztői és kritikusai válogatnak művészetről szóló alkotásokat. Az Art Film Festet ma 21 órakor a Kunsthalléban nyitják meg a Florence - A tökéletlen hang című filmmel, Meryl Streep és Hugh Grant főszereplésével. Az Art Film egyik nagy slágere az idei cannes-i fesztiválon Aranypálmával díjazott opus lesz, az I, Dániel Blake című Ken Loach-film Hayley Squiresszel, Micky McGre- gorral és Dave Johnsszal a föbb szerepekben. Azért is lesz hangos visszhangja a filmnek a kassai mustrán, mert a vetítésen Dave Johns is jelen lesz. Nem csak ő vonul végig a kassai vörös szőnyegen. Színészmisszió díj at vesz át az Art Filmen Karéi Roden cseh színész, Lázár Ristovski szerb színész és rendező. Aranykamera díjjal pedig két legendás filmest ismernek el. Stephen Daldry brit rendezőt és forgatókönyvírót (nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint A felolvasó, a Billy Elliot, Az órák vagy a Trash). Továbbá Sir Alán Parkért, az egyik legjelesebb brit rendezőt, aki Amerikában is dolgozik. Legismertebb munkája a Oscar-, Aranyglóbusz és BAFTA- díjas angol-amerikai Éjféli expressz, Brad Davis és John Húrt felejthetetlen, remek alakításával. A játékfilmek nemzetközi versenyének zsűrijében is lesznek sztárok, köztük Kerekes Vica színésznő, Kati Ou- tinen finn színésznő, Lorenzo Vigas venezuelai rendező, akit tavaly Desde alá (Távolról) című rendezéséért a velencei filmfesztivál fődíjával jutalmaztak - rendezésével először nyerte el latin-amerikai film az Aranyoroszlán díjat. (tébé) MP160407
