Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-16 / 140. szám, csütörtök

IMI Horgász 2016. június • www.ujszo.com Új szó HOBBI | Görbüljön a bot! *■ * flgn A giliszta mint részletkérdés Olvasom a sajtóban a hírt, hogy me­gint hatalmas fogása volt a rendőr­ségnek valahol Trencsén környékén. Egy 73 éves emberkén ütöttek rajta, aki egy pisztrángos patakban pecázott. Ráadásul elvetemült módon, gilisztával. Igaz, amilyen peches volt, még csak halat sem fogott, mégis ráverhetnek három hónaptól három évig terjedő letöltendőt. Erre mondják, hogy a törvény nem ismerete nem enyhítő körül­mény. Köztudott, hogy pár éve (végre) szigo­rodott a törvény, és orvhalászatnak számít, ha valaki engedély nélkül űzi e nemes hobbit. S mivel emberünk nem horgász (derül ki a hírből), halvány lila gőze sem lehet arról, hogy a horgászszabályzat szerint pisztrángos vízben csak legyező vagy pergető módszerrel lehet pecázni. Hon­nan tudta volna, ha nem horgász? Ez már olyan részletkérdés, ami józan ésszel belegondolva nem róható fel súlyosbító körülményként. Az eset mindenesetre sú­lyosabb, mint amikor gyerekeket csípnek el hasonló szórakozás közben. Mert a gyerek kíváncsi, és talán nem tudatosítja, hogy az ország vize nem szabad préda. Egy öreg szivar viszont ezzel tisztában kellene, hogy legyen. De azért csak eszébe jut az embernek, nem biztos, sőt biztos, hogy nem ez a 73 éves bácsika fogja kipusztítani vizeink­ből a halat, törvény ide vagy oda. Ami­kor ugyanis a tömeges halpusztulásról jönnek a hírek, és haltetemek mázsái úsznak a zavarosban, valahogy késnek a a tettesek beméréséről és példás meg­büntetéséről szóló további hírek. Vala­hogy úgy van ez, mint a nagypolitikában: aki nagyban lop, könnyebben megússza, mint a pitiáner tolvaj. Aki befizetetlen áfa százezer euróival tartozik, azzal valahogy nehezebben tud elbánni a törvény és az állam végrehajtó szerve. Személy szerint az öreget sajnálom is, meg nem is. Nem hiszem, hogy „húshor­gász" lett volna, mint egynémely bojlis barátunk, akik éttermeknek szállítják a halat. De azt biztosan tudta, hogy tilos­ban jár, és bár a rendőrnek csak két lába van, gyorsabb, mint a sánta kutya. HIÁBA VÁRTAM TÜRELMETLENÜL A MÁJUS 15-1 ÉVADNYITÓT, BIZONY MÁJUS VÉGE LETT BELŐLE, MIRE ELŐSZÖR SIKERÜLT KIJUTNI KEDVENC TAVAMRA. A LÁTVÁNY, AMI FOGADOTT, FINOMAN SZÓLVA NEM DOBOGTATTA MEG A SZÍVEM. AZ ÖBÖL, AHOL RENDSZERESEN KERESEM A PONTYOK NAGYJÁT, EZÚTTAL PISZKOSFEHÉR VOLT A POLLENTAKARÓTÓL. HÁT Ml LESZ EBBŐL, TEKINTETES ÚR? - TETTEM FEL A KÉRDÉST A KÖLTŐVEL. H ogyan lehet meghorgásznom a bedőlt fák, vízbe lógó bokorsor előtti terepet, ahol legvas­tagabban torlódott fel a maszatos nyárfatermés sző­nyege? A móló előtt, ahol leraktam a hátizsákom, ráa­dásul zöld, nyúlós, takony- szerű moszattal keveredett a pollen, ami olyan masszív réteget alkotott, hogy kisebb gallyakat, ágakat is megtar­tott. Hogyan fog ezen lyukat ütni a két szem kukorica és az 1,6 gr-os jelzőólom? Hogyan ül be ebbe a zagy- vaságba a kis, 2,5 grammos kristályúszó? Ráadásul több éves tapasztalat alapján - hogy minél kevesebb halam futhasson be a bokrok közé - állandóah fonott zsinórt használok. Mondjuk, az még valahogy elfekszik a szemét tetején. Na de mégis, hogyan fogjak neki? JÓTÉKONY FUVALLAT Szerencsére a szél siet a segítségemre. Máskor nem szeretem, most örülök neki. Az élénk, fel-feltámadó szellő elkezdte a sarok felé nyomni az egész trutyit, így hamarosan kisebb szakadások, majd tányérnyi szabad vízfoltok keletkeztek a felszínen, ahová be tudtam pottyantani a szereléket. Pont a legjobb helyre, a bokrok elé pár centiméret- nyire. Hogy aztán az a szél további hordalékot sodort elém, ami körbeölelte az úszót, már kevésbé zavart, hiszen a horog a fenéken pihent, akárcsak a maréknyi etetőanyag körülötte. A stúp­li szépen csücsült a felszínen, és valahogy túl sokáig nem akart elmerülni. Délelőtt kilenc felé járha­tott az idő, és azon morfon­díroztam, vajon mitől van az, hogy rendes kapásra itt általában délig kell várnom? Akkorra merészkednek elő a lagnagyobb horogmarasz­taló akadó széléig a halak? Vagy éjjeli-délelőtti portyá­jukról ilyen későn érkeznek vissza a „lakhelyükre"? Olyan rejtély ez, ami fölött nem akarok töprengeni, inkább elfogadom a tényt, hogy itt általában a déli, kora dél­utáni órákban várhatóak a nagyobb potykák. Onnantól kezdve aztán bármikor. Falatozok, kávézok, rágyúj­tok, mélázgatok. Elnézem a vad kacsákat, hogyan kergetőznek a tavaszi, kora nyári pezsgésben, a lábam előtt tempózó siklót, hogyan tűnik el kecses mozgásával a fűzgallyak között, a breku- szokat, amelyek a cipőm or­rát nézegetik. Kisvártatva egy teknőc kerül elő, amely ép­pen az úszómat veszi célba. Pont erre kell tempóznod, morgom, szerencsére irányt vált, és egy másik teknős üldözésébe kezd. Nem tu­dom, udvarlásnak vagyok-e szemtanúja, vagy a vadász- területét őrzi. Mindegy, csak a szerelékem hagyja békén. Egyszer fogtam egyet gilisz­tával, kemény tusával sikerült csontos szájából kioperálni a horgot. FÉL EGYES KAPÁS Nyugalmamból az úszó mocorgása zökkent ki. A bil­legés lassú merülésbe megy át, majd a bóbita szaggatot­tan elindul a meder felé. Ez nem ponty lesz, gondolom, az a bokrok alá indulna. Valóban, jókora kárász volt a jelentkező. Majd jött a követ­kező, az előző ikertestvére. Délig vagy hatot fogtam belőlük. Hol kukoricára, hol gilisztára, mert szeretem variálni a csalit. Miközben a kárászokkal szórakozom, szinte észrevétlenül, lassan eloszlik előttem a pollensző­nyeg. Örülök neki, hiszen így oda dobhatom a horgot, ahová szeretném, s nem ahová a hordalék engedi. Fel is rakok két ánizsos kukoricát az erős Hayabusa-horogra, és kissé távolabb ejtem a vízre, de ott is közvetlenül a bokrok előtt. A képzeletbeli déli harang­szó után járhatott az idő, amikor megjelentek az első buborékok az úszó közelé­ben. Talán tíz perc, és jött a kapás. Klasszikus, mentős, elhúzós. Természetesen be, a bokor alá. Komótosan. A bevágás kemény ellenfelet jelzett. „Oda ne-oda ne-oda ne", sziszegtem, és erősen rátartottam a bottal a halra, így is sikerült becsörtetnie a bokros szélébe. Szerencsére csak a vékonyabb és nem az erős gallyak közé. Miközben a fonott zsinór panaszosan sírt a gyűrűk között, gyorsan kifordítottam onnan, és hagytam, hadd tegyen néhány kört előttem. Mesz- sze nem rohant, de azért megpróbálkozott mindent bevetni a szabadulásért, TÜRELEM .... v ' /i t. 1 v, |Tv • v< *v/ r'\7ri pontyo(ka)t terem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents