Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-15 / 139. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. június 15. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 Egy táborban alakult a Reforgó Főleg egyházi dalokat játszanak, de nem áll távol tőlük a modern világi zene sem NÉMETI RÓBERT A Reforgó tagjai 2011 augusztusában találkoztak agy nyári ifjúsági táborban. Hatfán. Az együttes az ott működő zenei műhelyben alakult meg, első fellépésük a tábor záréestjén volt. „Jó volt együtt zenélni. Néhány nap alatt »vállalható« lett, amit csi­nálunk, mindenki örömmel vett részt a közös zenélésben. Amikor vége lett a tábornak, mindannyian úgy gondoltuk, folytatni kell. Egy­két hónapig hagytuk érni a gondo­latot, míg végül októberben meg­tartottuk az első próbát, azóta együtt vagyunk. A fiatalok többsége ját­szik valamilyen hangszeren, van, aki énekórára is járt” - nyilatkozta lapunknak Kiss Miklós református lelkész, az együttes vezetője. . „Lassú, tempósabb, modem és tradicionális dallamok is felhang- zanak, de szeretjük a rockos, pör- gősebb dalokat is. Repertoárunkat egyházi énekek alkotják. Az egy­házi zene alatt persze nem a régi sö­tét, templomokat betöltő hangzást kell érteni, hanem élő közösséget, (Képarchívum) Saját számaik még nincsenek, de tervezik egy CD megjelentetését megújult lelkeket, helyreállt érték­rendeket, valódi kapcsolatot Isten­nel és egymással” - fejtette ki az együttes vezetője. A dallam tehát egyházi, de időnként be­becsempészik a világi elemeket is, például Ocho Macho Jó nekem című dalát, vagy a Magyar népmesék dallamát. A csoportvezető elárulta, bátran kísérleteznek, próbálkoz­nak, keresnek. „Elég bonyolult összehangolni a próbák időpontját, Reforgó együttes • A megalakulás éve: 2011 A zenekar vezetője: Kiss Miklós Az együttes tagjai: Kendi Csaba (basszusgitár), Kiss Miklós (akusztikus gitár, ének), Illés Angelika (ének, zongora), Hajdók Pál (szólógitár), Hires Katalin (ének), Járosi Sztella (ének fuvola), Orosz Márk (dob, cajon tangóharmonika), Tárczy Erika ' (ének), Szathmáry Éva (ének)-------­mert nem egy helyen laknak az együttes tagjai. Számunkra már az is siker, ha valaki velünk együtt énekel, ha látunk egy mosolyt, egy csillogó szempárt” — sorolta a lel­kész. Az együttes nemcsak a temp­lomokban, hanem számos más he­lyen is zenél. Mennek, ahová meg­hívást kapnak. Néha meg is lepőd­nek, amikor falunapra, bálba hívják őket zenélni. „Néha kicsit alább­hagy a lelkesedés, de aztán jön egy felkérés, és mindjárt erőre kapunk” -zárta Kiss Miklós. Legközelebb a bolyi Csemadok színjátszó csoportját mutatjuk be. Rablófészek a sziklaormon SZÁSZI ZOLTÁN Nógrád megye egyik jelentőe helyéről, a véráréi és későbbi várkastélyáról méltán híres, ma romjaiból éppen újjáéledő Divényről azt írja a szakiro­dalom, hogy feltételezhetően még az avar-szláv korszakban, a 9. és a 10. században avar- szláv erődítmény állt a várhegy tetején. NYIDIVl Erről régészeti leletek tanúskod­nak. Nógrád megye alapítása való- szinűleg Szent István idején történt, a terület addig határgyepű vidék volt, az északi nagy erdőségek és az érc­lelőhelyek felé erre vezettek az utak. Divény festői romjai azonban más miatt érdekesek. lom terjeszkedése idején végvárnak minősítették, 1559-ben megerősíté­sét törvény is előírta. Akkori birto­kosa, Balassa János évekig folyama­tosan harcban állt a bányavárosokat fenyegető, a vidéket gyakran sarcoló törökkel, mígnem 1575-ben Hasszán, a füleki bég elfoglalta az erősséget. Mocsáry 1826-ból származó megyei ismertetőjében ezt úja erről az ost­romról: „Emlékezetre méltó Divény várának ekkori ostroma, melly oly rettenetes volt, hogy vérpatakok fo- lyának a bástyán le, melly bástya a mai napig is Vér-bástyának neveztetik el.” Divény csak 1593-ban szabadul meg a török iga alól, amikor a Pálify Mik­lós és Tiefenbach Kristóf vezette csá­szári hadak a bányavárosok védel­mére indított támadás alatt, nem ke­vés áldozattal foglalták vissza a tö­röktől Nógrád várait, Divényen kívül Kékkőt és Füleket is. Vidéki kiskirályok Magát a várat vagy legalábbis az annak román kori és gótikus magját képező öregtomyot és palotaszámyat a Losonczy család ősei emelték, első írásos emléke 1329-ből való. A Borovszky-féle megyei monográfia szerint a helység II. Endre idején még a Kacsics nemzetség birtokában volt, ám a Kacsics nemzetség egyik jeles tagja, Simon bán Gertrudis királyné elleni merényletben való részvétele miatt a birtokot a király a Loson­czy ak ősének, a Tomaj nembeli má­sodik Dénes tárnokmesternek ado­mányozta. Egészen 1467-ig a Loson- czyaké volt, majd alig egy évszázad alatt négyszer is változott a birtokosa. A mohácsi vész utáni időkben, 1548- ban készített adóösszeíráskor már a Balassák birtokában volt, a híres ha­talmaskodó és erőszakosságáról, ha­mis pénzverésről hírhedt Balassa Menyhért volt az ura. Az oszmán ura­Baiassa Imre, a sanyargató Az oszmántól való szabadulás után a várat a császár visszaadta ere­Sokat látott romok Divény várának romjai (A szerző felvétele) deti birtokosának, a Balassa család­nak. 1602-ben ismét megerősítették, 1605-ben Bocskai hajdúi foglalták el, 1666-ban pedig Wesselényi ha­dai vették be ostrommal. Ekkor már a Nógrádban hírhedt Balassa Imre volt a vár birtokosa, aki számtalan alkalommal önkényeskedett, rabolt, fosztogatott, kokettált hol a török­kel, hol a rendi felkelőkkel, hol meg a császári hatalommal. 1656-ban már saját várkapitánya, Divény ak­kori várparancsnoka, Libercsey Mi­hály is ellenszegült urának, és látva annak hatalmaskodásait, inkább át­szegődött a szomszédos Gács várá­ba, a Forgách grófok szolgálatába. Arról, hogy nem igazán lehetett túl­ságosan nemes lelkű úriember ez a Balassa Imre, az is tanúskodik, hogy feleségét, Lippay Borbálát egysze­rűen kihajíttatta a vár ablakából. Emiatt a császári udvarba is beidéz­ték törvénykezésre, de fittyet hány­va a parancsnak, tovább önkényes­kedett a vidéken, bár birtokait hiva­talosan elkobozta a császár. Az is biztos, hogy rendkívül jó kapcsola­tai voltak az udvarnál, mert igen rö­vid időn belül visszakapta javait. Et­től vérszemet kapott, és ismét ga­rázdálkodni kezdett a vidéken, ne­mes urakat, a szomszédait, kereske­Tájoló Divény községbe a Pozsony és Kassa közti E 58-as főútról Vámosfalunál vagy Lónyabá- nyánál nyugatfelé letérve juthatunk el. A vár a nagyköz­ségfeletti sziklaormon talál­ható, kellemes, tízperces sé­tával elérhető a település központjából. Helyben a tu­risztikai szolgáltatások széles köre megtalálható. dőket, parasztokat, szegényeket fosztogatva, gyilkolva. Még az 1664-ben aláírt Vasvári békeszer­ződés is veszélybe került miatta, ugyanis török kereskedőket táma­dott meg Nógrádban, megszegve a békeszerződés feltételeit. Ismét csá­szári felelősségre vonás várta, de az elől Erdélybe szökött. Rokonai nem fogadták szívesen, ezért inkább mégis elment Wesselényi Ferenc ítélőszéke elé, ahol 1665-ben 32 rendbeli hatalmaskodás miatt vár­fogságra ítélték. Pozsony várában börtönözték be, de onnan megint megszökött. 1666 márciusában már régi ellensége, a Forgáchok ellen tá­madt mintegy két és fél ezres sere­gével. Elrabolták a lovakat, foglyo­kat ejtettek, úgy vonultak vissza Di­vény várába. S »történet itt még nem ér véget. Balassa Imre várkastélyt épített és tovább zsarnokoskodott. De erről majd legközelebb, amikor Divény várkastélyát mutatjuk be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents