Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-14 / 138. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. június 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A partner is sáros lesz Egyre kényelmetlenebb helyzetben az összes kormánypárt TOKÁR GÉZA A választások után a nyilvánosság láthatóan belefáradt a politikába, sokan apátiával vették tudomásul a fejleményeket - legyen szó akár Kotlebáról, akár a kormánykoalíció összetételéről. Most meglepő módon egyre nagyobb vihart kavar a Baštemák-botrány, és egyre inkább utat talál a közvéleményhez. A kormánykoalíció pozíciója több okból kifolyólag sem stabil, az alternatívák pedig lassan, de biztosan formálódnak. A több smeres csúcspolitikussal közvetlen kapcsolatban álló Baštemák egyre kényelmetlenebb helyzetbe hozza a legnagyobb kormánypártot. Az sajnos már gyakorlatilag a politika részévé vált, hogy a választók elnézik, ha valaki milliókat tesz zsebre kétes állami megrendeléseknek vagy ügyleteknek köszönhetően. Ennek megfelelően Kaliňák probléma nélkül túlélte a múlt heti bizalmatlansági indítványt. A hétvégén a helyzet radikálisan megváltozott: Filip Rybanič, egy eddig ismeretlen parlamenti asszisztens kiszivárogtatta a belügyminiszter számlájára befutó kétes tranzakciókat, ezzel magából mártírt csinált, és az összes kormánypártot kényelmetlen helyzetbe hozta. A kommentár írásakor az SNS és a Sieť taktikusan még nem foglalt állást, a Híd pedig egy nap alatt teljesen belekeveredett a saját ellentmondásos állásfoglalásaiba, amelyeket Bugár Béla, majd a pártközpont fogalmazott meg a hétvégén. A sorokat lehet ugyan rövid távon rendezni, de a koalíciós partnerek gondja az, hogy nem ez az első és nem is az utolsó botrány: a Smer korrupcióval terhes öröksége hosszú távon az összes partnerére is ráomlik. Van az ügynek egy másik hatalmi vonzata is: ha a belügyminiszter megbukik vagy akár meggyengül, az alapvető problémákat okozhat a kormánykoalíció működésében. Kali- ňákot Fico egyik lehetséges utódjaként emlegették, de ezt elfelejtheti. Ficót pedig vagy sikerül összefércel- niük az orvosoknak, vagy nem. Az elmúlt hét azt is megmutatta, hogy ez az ellenzék kormányzásra alkalmatlan, de egy dologra nagyon is képes: nem súlytalan politikai deklarációkkal küzd a kormány ellen, hanem látványos húzásokkal. Rybanič a banktitok kiszivárogtatásával pont annyira sértett törvényt, mint a kormánytisztviselők. A parlamenti performanszokról pedig nagyon szép felvételek készülnek, emellett Igor Matovič egyszerű emberei jobb tényfeltáró újságírók, mint parlamenti képviselők. A botrányok rámutatnak a régi, hatalmához ragaszkodó vezetés válságára, amely csak azzal tud védekezni, hogy rajta kívül más nem képes a kormányzásra. Lehetséges, de ez nem elég. Ráadásul több ellenzéki párt is megpróbálta rendezni a sorait a hétvégén. Richard Sulik lezárta az SaS belső hatalmi harcait, a KDH egy kockázatos lépéssel Andrej Hlina mellett döntött, így kevésbé szakmaivá, cserébe sokkal láthatóbbá válik. Az MKP-nak pedig több hónapnyi tétlenség után legalább van vezetése. (Kollár pártját meg hagyjuk.) A fejetlenség most nem az ellenzéki oldalon erősödik. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egy maffiaállam anatómiája GÁLZSOLT M iközben élő egyenes adásban követhetjük figyelemmel a Fico-Kaliňák-duó politikai imázsának haláltusáját, egyik ámulatból a másikba esünk, mert a korrupciónak, hazugságnak, csalásnak és tolvaj lásnak az a mocsara, amelyben dagonyáznak, minden képzeletet felülmúl. Amit eddig is tudtunk, az sem volt kevés. Legalábbis minden józanul gondolkodó ember össze tudta rakni a megannyi botrány sok kis mozaikjából a legvalószínűbb összképet, amely valahogy így festett: a Smer kezdettől fogva oligarchák és pénzügyi csoportok projektje volt, a közpénzek lenyúlására és a politikai hatalmi elit befolyásolására. A „vállalkozók” befizettek a titkos kampánykasszába, cserébe a párt kormányzati pozícióba kerülése után kamatostul visszakapták a pénzüket. Részesedtek a javukra manipulált, megdrágított közbeszerzésekből, beültethették saját jelöltjeiket az állami intézményekbe és vállalatokba, emellett gyakran maguk írhatták és magukra szabták a törvényeket. A titkos (de nem úriemberek közötti) megállapodás része volt a politikai védelem is, mindkét fél számára: sem a korrupt politikusokat, sem az őket korrumpáló üzletembereket nem fenyegette az igazságszolgáltatás gépezete, amelynek elejéről elveszett az „i”. Egy bizonyos szint felett a jogállam nem működött, illetve pontosan az ellenkezőjét tette annak, ami a feladata lenne. Nem nyomozott, nem emelt vádat, nem ítélt el. Ezt garantálta a Kaliňák vezette belügy, a kormány meg sokáig a volt köztársasági elnök kinevezési politikája (vezető rendőrségi, ügyészségi, bírósági stb. funkciók betöltése). A korrupt politikusokat hiába buktatta le rendre a sajtó meg a civilszervezetek, soha egyetlen egy magasabb pozícióban lévőt sem ítéltek el. Még akkor sem, ha politikai posztjukról távozniuk kellett (Paška), vagy önként (?) távoztak (Počiatek). A Ladislav Baštemákhoz köthető, egyre terebélyesedő botrány legiogi- kusabb olvasata azonban újabb szintre emeli a politikai korrupciót. Ez már maga a maffiaállam. Itt már valószínűleg arról van szó, hogy az állam legmagasabb rangú politikusai (Kaliňákkal és Počiatekkel az élen) fedezik az áfacsalásokat, hogy ezek hasznából részesedést kapnak, és hogy a csalók részben az ő strómanjaik, megbízottjaik. Baštemák, aki saját bevallása szerint 12 millió eurót (egy talicskányi pénzt) fizetett ki készpénzben luxuslakásokért, de 150 eurós közlekedési bírság miatt az intézkedő rendőrök feletteseinek telefonálgat, nos ez a rongyrázó, pökhendi, „nekünk mindent lehet” stílusú alak, akinek legfontosabb jövedelemforrása legnagyobb valószínűséggel az áfacsalás (12 év alatt 16 millió eurónyi áfavisszatérítés). És a három kulcsszereplővel áll kapcsolatban. Fico tőle bérli a lakását, Kaliňáknak a cégéből átutalt 260 ezer eurót (mint egy korábbi hitel törlesztését), Počiatek ebben a cégben volt a partnere, neki is mentek a pénzátutalások, emellett tőle vett lakást is (Fico szomszédságában, a szerényen Bonaparte névre keresztelt rezidenciában). És ez csak a jéghegy csúcsa, ami a kapcsolatokat illeti. Szóval, aki már nem hisz az esti mesében meg a Mikulásban, annak a reális olvasat a következő-vigyázat (!), természetesen az egész fikció. 1. Baštemák csak Ficóék strómanja. A Bonaparte-beli luxuslakás valójában Ficóé, csak nem írhatta a saját nevére, mert hivatalos jövedelméből nem telhetett rá. 2. A Kaliňák-Počiatek-párosnak utalgatott pénzek az áfacsalásból származó osztalékok, illetve a fedezésért fizetett védelmi pénz. 3. Počiatek politikából való teljes kivonulásának (még a képviselői mandátumáról is lemondott) egyik fő oka épp az lehet, hogy ő kötődött a legszorosabban Baštemákhoz. Akkor összegezzünk. Az áfacsalás bűncselekmény. Aki ezt fedezi és részesedést kap belőle, az szintén bűnöző és tolvaj. Akik az egész rendszert legfelülről garantálják és igazgatják, azok a maffiállam főnökei - „Capo di tutt'i capi”. Akik a rendszer agóniájának meghosszabbításában országos és megyei szinten koalíciós partnerként közreműködnek, azok is felelősek ennek az erkölcsi alagsornak a tovább éltetésében. Ja, a kedves olvasók meg fizetik - kényszerből, például áfa formájában - az egész maffiát. Happy end nincs. Lesz valaha..? Külön Európa-bajnokságot tartanak a futballhuligánok Az újkori futballhuligánok, vagy ahogy magukat nevezik, az „aktív futballfanatikusok" külön Európa-bajnokságot vívnak egymás között Franciaországban. Ezeknek az összecsapásoknak Oroszország az egyértelmű favorit- ja, ám amikor a marseille-i stadionban az angolokra támadtak, talán végzetes hibát követtek el, mert az UEFA kizárhatja a futballválogatot- tat az Eb-ről - írta a Komszomolsz- kaja Pravda. Az orosz lap szerint a lengyel, magyar, horvát és északír „harcosok” is küzdenek az elsőségért, ezért állandóan lesznek verekedések. Az összecsapásokról nem mindig számol be a sajtó, mert azok gyakran a városokon kívül, előre megbeszélt helyszíneken zajlanak, de némelyik csoport olykor demonstratív akciót hajt végre, mint most az oroszok. „Az összeütközés elkerülhetetlenségéről mindenki tudott, lehetett tudni, hogy látványos akciók lesznek. Csak a marseille-i rendőrség nem értette, hogy mi történik” - írta a lap. Nem is szurkolnak Az „aktív fanatikusok” abban különböznek az „ultráktól”, hogy csapatuk látványos és hangos biztatásával nem is foglalkoznak a lelátón. Számukra az ultra elnevezés sértő. A szurkolóktól abban térnek el, hogy nem vesznek részt hivatalosan szervezett utakon, nem vásárolgatnak, nem vesznek részt kulturális programokon, nem söröznek be a mérkőzés előtt, és nem is vonulnak a válogatott mezében, az ország nevét skandálva. Ok akcióra kész kigyúrt, fiatal, utcai összecsapásokban megedződött „harcosok”. Többnyire sortot, kényelmes sportcipőt és márkajelzés nélküli pólót viselnek, összecsapás előtt nem isznak alkoholt. Meglepett angolok Marseille-ben az első nagyobb összecsapások pénteken az ott söröző, hangoskodó angol szurkolók, valamint a helyi arabok között kezdődtek. Utóbbiak provokálták és megpróbálták a sikátorokba becsalogatni az idegeneket. A verekedésnek a rendőrség masszív beavatkozása vetett véget. A különböző becslések szerint 70-250 fős orosz „aktív fanatikus“ csoport szombaton verődött össze a francia nagyvárosban. Közülük mintegy 25-en kemény ökölcsapásokkal megfutamították a régi kikötőben erősen italozó angolokat, majd a földön fekvőket kegyetlenül megrugdosták. A verekedés a város más részeire is átterjedt. A stadionba a többi orosz szurkolóval együtt vonultak be, trófeaként lobogtatva az angoloktól elragadott zászlókat, nemzeti j elképeket. Az elfoglalt szektor Az orosz egyenlítő gól és a mérkőzés lefújása után több tucatnyi orosz fanatikus tört be az angol szektorba és elkezdte kiűzni az angolokat. Ugyanis köreikben a legnagyobb sikk az ellentábor lelátójának elfoglalása. „Ez az orosz fanatikusoktól lehet, hogy végzetes hiba volt” - írta az orosz lap. Felfordulás, fenekestül Kiderült, hogy az UEFA rend- fenntartói képtelenek megfékezni efféle agressziót, hogy a névre szóló jegyek és a videomegfigyelés rendszere nem működik. „Az UEFA-nak egyetlen lehetősége maradt: az, hogy a csapatot, amelynek ilyen szurkolói vannak, kizátja” - vélekedett a lap, ugyanakkor kitért arra is, hogy a brit huligánok sem viselkedtek igaz gentleman módjára. Martin Mclnti- re brit újságíróra hivatkozik, aki szerint angol fanatikusok sarokba szorítottak egy oroszt, és a szeme láttára az orosz zászlóba törölték a feneküket. (MTI)