Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-06 / 131. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. június 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Az erőszak fokozatai A „pofonra csók" nem megoldás, csak egy szörnyű titok nére, hogy szexuális erőszakról van szó, amiről nehéz elhitetni, hogy nem bűntett. Igen, most próbáljuk elfelejteni Aczél „szeretettdugni” Endrét és Csapó „ittapirosholapiros” Gábort, mert bár komoly emberekről van szó, azzal, amit mondtak, nevetségesekké váltak. A családi erőszak ettől sokkal érzékenyebb és jóval diszkrétebb téma, ezért a titkok hétpecsétesek. A zárt ajtók mögötti verbális, lelki, gazdasági, fizikai erőszakról legtöbbször senki nem akar tudomást venni, még a legszűkebb családi és baráti kör sem. Pedig szinte mindenkit érint. És ugyan nem kizárólag nőkről szól, mert gyerekek és férfiak is sokszor elszenvedői, de 90%-ban nők ellen irányul. A legutóbbi jelentős EU-s kutatást a nők ellen irányuló erőszakról 2014-ben publikálták: 28 európai ország bevonásával, 42 ezer megkérdezettel. Kiderül, hogy Szlovákiában a nők 34%-a esett áldozatul az erőszak valamely formájának, Dánia 52%-kal éllovas, de megelőz bennünket Svédország, Finnország, Hollandia, Franciaország és az Egyesült Királyság is. Magyarországtól délre pedig 30% alá esik ez az arány. Nem véletlenül. Különböző kultúrákban különbözően értékelik a helyzetet. Más kutatások viszont igazolták, hogy minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazók- kal és áldozatokkal. Tehát valóban csak arról van szó, hogy nálunk belefér egy kis lökdösés, szorongatás a fene nagy szerelembe. Az pedig, hogy az ember pasija féltékeny, mindent kontrollál, kicsit sérteget, itt-ott fenyegetőzik, állandóan hibáztat és néha széttöri a vázákat, csak azt bizonyítja, hogy igazi férfi és mennyire szereti a nőjét. Pedig nem ezt bizonyítja, hanem csak azt, hogy egy állat. Na, ezért van nekünk itt Dél- és Kelet-Európábán még jóval több dolgunk a családi erőszakkal, ennek értelmezésével és feldolgozásával, mint északon és nyugaton. Éppen ezért figyelemre méltó, ha szlovákiai magyar művészek is ehhez a témához nyúlnak. Ilyen például Hégli Dusán koreográfus legújabb műsora, a Finomhangolás, ami nyáron az avignoni színházi fesztiválon lesz látható egy hónapon át, aztán szeptemberben itthon is bemutatja az Ifjú Szivek Táncszínház. A népzene és néptánc nyelvén, érzések és képzettársítások szintjén beszél tabuk nélkül a családi erőszakról. A színház sok esetben tükröt tart elénk. Ez a tükör pedig most jobban kell nekünk mint a dánoknak, mert mindig a felismerés az első lépés, ami a megoldáshoz vezethet. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az eszkimók után a britek? SIDÓH. ZOLTÁN H amarosan sorsdöntő népszavazást tartanak Nagy-Britanniában, aminek végeredménye alapjaiban rázhatja meg az Európai Uniót, főleg, ha a tovagyűrűző tartó hatásokat is figyelembe vesszük. Június 23-án voksolnak arról, maradjanak-e az unió tagjai, vagy 43 év után kilépjenek. A britek mindig is szabadkereskedelmi piacként kezelték a 28 országra duzzadt uniót, a túl szoros politikai, pénzügyi összefonódás már nem volt az ínyükre. A kilépés (brexit) hívei azzal érvelnek, végre visszanyerhetik a szuverenitásukat, levethetik az EU béklyóit, nem kell többet a brüsszeli közös kasszába fizetni és visszafordíthatj ák a bevándorlókat - vigyázat, az utóbbi esetben nem a szíriai menekültekre gondolnak, hanem ránk, kelet-európai munkavállalókra. A felmérések szerint szinte fej-fej mellett állnak a kilépést támogatók és a maradást pártolók, nagy valószínűséggel a részvétel dönti el, merre billen a mérleg nyelve. Ha a 35 év alatti fiatalok a Glastonburyben éppen akkor zajló óriási könnyűzenei fesztivál mellett még választani is elmennek, akkor várhatóan a maradás hívei győznek, ha az euroszkepti- kus, 50 év feletti, alacsonyabban képzett munkavállalók és a nyugdíjasok rohamozzák meg az urnákat, akkor a kilépéspártiak. A gazdasági elemzők hiába riogatják a távozás híveit, hogy a több mint 500 milliós uniós piacról való távozás komoly gazdasági visszaeséshez, magasabb munkanélküliséghez, London pénzpiaci pozícióinak gyengüléséhez, kereskedelmi fennakadásokhoz vezet, a tévesen értelmezett szabadság hívei inkább annak örülnek, hogy nem kell a brüsszeli pénztárba nettó 10 milliárd euró körüli összeget befizetni, és nem kell a közép-európai munkavállalóknak szociális segélyt, családi pótlékot folyósítani. Az ilyen zsigeri, és zsugoriságra utaló érveket könnyű cáfolni, de a valós helyzetet nehéz elfogadtatni. A britek újbóli „fényes elszigeteltségében” bízók aligha tudatosítják, hogy a London által befizetett összeg csupán az éves hazai össztermékük 0,35 százaléka, cserébe viszont termékeiket 500 milliós piacon terítik, a befizetésnél messze nagyobb haszonnal. A szigetországba bevándorló munkavállalók pedig döntően azt a munkát végzik el, amit a helyiek már nem hajlandók, arról nem is szólva, hogy főleg fiatal és tényleg dolgozni akarókról van szó, akik nem a szociális ellátásért hagyták el az otthonukat. Ami pedig a sokszor szapult Brüsszelt illeti, az Európai Bizottság csak olyan törvényeket, szabályokat hozhat, amelyekre előzetesen a tagállamok megválasztott politikusai rábólintottak. A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő átfogó tanulmánya szerint a brexitből az unióellenes nacionalista és populista pártok húznának hasznot, köztük Marine Le Pen pártja, a francia Nemzeti Front vagy a Geert Wilders vezette holland Szabadságpárt. Ha egy ilyen párt hatalomra kerülne, szintén népszavazást hirdethet az EU-tagságról, vagy fenyegetőzés gyanánt felvetheti ezt a lehetőséget, hogy engedményekre kényszerítse Brüsszelt. Ez az unió szétforgácsolódásának kezdete lenne, amit a putyini Oroszország nem titkolt örömmel fogadna. Azonban Nagy-Britannia egységén is hajszálrepedések keletkezhetnek. Mivel a skótok hagyományosan uniópártiak, újra referendumot írhatnának ki az elszakadásról, amelyen két éve módfelett szoros eredmény született. A gondolatsort folytatva, ha Skócia elszakad, az más európai régiókban, elsősorban Katalóniában erősíthetné a függetlenségi törekvéseket. A dominóhatás pedig beláthatatlan következményekkel járna Európában... A brit kilépés feltételrendszeréről szóló, legalább két évig, de inkább jóval tovább elhúzódó tárgyalássorozat az unió rengeteg idejét és energiáját felemésztené, és újabb frontokat nyitna a tagországok között. Kevesen emlékeznek arra, hogy az 1980-as években a Dánia részét képező, de belső autonómiával rendelkező Grönland kilépett az unióból. Csupán a halászat kérdésében kellett megállapodni, mégis három hosszú évig tartott a kiválás. Akkor vajon meddig tartana az unióhoz ezer szállal kötődő britek esetében? És még valami. Ha Nagy-Britannia távozik és a kilépők által példának tekintett Norvégiához hasonlóan az Európai Gazdasági Térség részévé válik, nos, ebben az esetben is be kell tartania az uniós szabályok döntő többségét, beleértve a szabad munkavállalást. Mi több, az uniós kasszába továbbra is fizetnie kellene, bár tény, a jelenleginél kevesebbet. Vagyis szinte minden maradna a régiben, csak éppen a briteknek már semmi beleszólásuk nem lenne az uniós történésekbe. Vajon így is megéri számukra a tévesen értelmezett függetlenség? Menekültsziget, visszafordított hajók és közös uniós haderő Szigorúbb és igazságosabb menekültügyi rendszert, valamit uniós hadtest felállítását szorgalmazta az osztrák külügyminiszter egy interjúban. A tengeren érkező illegális menekülteket vissza kellene küldeni, vagy egy szigeten kialakított menekültszálláson elhelyezni - Sebastian Kurz erről a Die Presse osztrák napilapnak beszélt. Hozzátette, meg kellene vizsgálni azoknak az államoknak a módszereit, amelyek már küzdöttek hasonló menekültáradattal. Példaként az ausztrálok eljárását említette, amely szerint még azelőtt visszafordították a menekültekkel teli hajókat, hogy elérték volna a kontinens partjait. Utalt az Egyesült Államokban található Ellis-szigetén folytatott gyakorlatra is: az amerikai hatóságok még a szigeten eldöntik, hogy ki utazhat be az országba. Kurz hasonló megoldást képzelne el Európában, mert a jelenlegi rendszer ahhoz vezet, hogy emberek ezrei vesznek oda a Földközitengerben, hiszen nagy reménnyel indulnak neki a veszélyes úrnak. Kijelentette: fel kell számolni az Európába vezető illegális migrációs útvonalakat. Kurz javaslata szerint az uniónak olyan hadtestre lenne szüksége, amely a 28 tagállam biztonsági erőiből áll és védi a külső határokat. Szerinte ez eddig azért nem jöhetett létre, mert tavaly az európai politikának egyetlen célja volt, mégpedig „a menekülteket tovább- utaztatása Németország felé”. Kurz egyúttal szigorúbb menekültpolitikát szorgalmaz. Szerinte az uniónak le kellene szögeznie, hogy ha az emberek illegálisan érkeznek a kontinensre, elveszthetik a menedékjog iránti igényüket. „Ha a menekülteket kimentik a tengerből, még nem jelent egyet azzal, hogy jegyet kapnak Európába” - mondta. Kifejtette azt is, hogy az uniónak több segítséget kellene nyújtania a származási országoknak, továbbá Európának áttelepítési program keretében kellene befogadnia embereket. Kérdés, hogy Európa változtat-e azon a gyakorlaton, hogy az emberek 99 százaléka ember- csempésszel érkezik a kontinensre - mondta Sebastian Kurz. Törökországgal kapcsolatban azt mondta: ha Európa Törökországra hagyatkozik, veszélyes függőség alakulhat ki. Európának erősnek kell lennie, meg kell tudnia védeni a határait, és magának kell meghatároznia, hogy ki utazhat be a kontinensre - ezt sem Törökország, sem az embercsempészek nem dönthetik el. (MTI) J ohnny Depp felesége azt állítja, a sztár verte őt és erről fotókat is publikált. Szörnyű, ha valóban ez történt, mert a legalávalóbb dolog a világon, ha egy ember a gyengébbel szemben erőszakot alkalmaz. És ugyan az erőszak különböző formában minden második embert közvetlenül érint, sajnos nagyon ritkán válik a közbeszéd központi témájává, mivel az elkövetőnek és sokszor az elszenvedőnek is érdeke, hogy a szörnyű titok titok maradjon. Ezért kell megragadni minden alkalmat, hogy beszéljünk a témáról. Az utóbbi hetek, hónapok termése elég apropót szolgáltatott, ráadásul az egyik továbbmutat az átlagos polemizáláson, hiszen éppen egy szlovákiai magyar művész irányítja a témára a figyelmet színházi környezetben. Kiss László, a magyar edzőlegenda ügyéről már mindent elmondtak. Egy dolgot emelnék csak ki újra: a titkot. Ez az eset ugyanis „ékes bizonyítéka”, hogy mindenki, aki valaha kapcsolatba került az esettel, őrizte a titkot. Tették ezt annak eile-
