Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-05 / 104. szám, csütörtök

8 | HÁTTÉR 2016. május 5. | www.ujszo.com Trump lesz a Republikánus Párt halála? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) MTI-HÁTTÉR A The New York Times per­cekkel az Indiana államban tartott előválasztások ered­ményeinek bejelentése után szerkesztőségi állásfoglalás­ban reagált Donald Trump republikánus párti elnökjelölt­aspiráns elsöprő győzelmére. A lap az Ez már Donald Trump pártja címet adta a cikknek, és Henry Olsen politikai elemzőt szólaltatta meg, aki így kesergett: Nézem, ahogy egy 150 éves párt öngyilkosságot kö­vet el. Trump győzelme különleges pillanat az amerikai politika történe­tében. A második világháború hőse­ként tisztelt Dwight Eisenhower óta ő lesz az első, akit egy párt úgy választ elnökjelöltjéül, hogy addig egyálta­lán nem viselt választott tisztséget. Az ingatlanmágnás, aki egyebek között egy televíziós valóságshow- val tette ismertté magát, 2012 áprili­sáig még regisztrált republikánus sem volt. Korábban több százezer dollár­ral támogatott demokrata politikuso­kat, köztük Hillary Clintont, s közis­mert a Clinton házaspárhoz fűződő barátsága is. Amely olyan szoros és szívélyes volt, hogy amikor tizenhat éve Trump egyszer már fontolgatta indulását az elnöki székéért, az ak­kori amerikai elnök, Bili Clinton és stábja segített neki összeállítani a kampánystratégiát. A milliárdos üzletember élete kü­lönböző szakaszaiban a republikánu­sokétól élesen eltérő álláspontot kép­viselt egy sor fontos kérdésben; így például az abortusz, a kereskedelem vagy éppenséggel a fegyvertartás ügyében. Mindez azonban nem ri­asztotta el az amerikaiak millióit at­tól, hogy az idei előválasztási folya­matban ne rá adják a voksukat. Sőt, elemzések szerint Trumpnak a re­publikánusoktól eddig idegenkedő tömegeket is sikerült megnyernie. Ebben kétségtelenül része van a re­publikánus elit eddigi gyatra teljesít­ményének, de Trumpnak is. Az üz­letember módszeresen ásta alá a ve­terán politikusok hitelességét és a ta­pasztalt elnökjelölt-aspiránsok meg­bízhatóságát. Nyugodjék békében A Republikánus Párt egy politikai dinasztia hatalmának helyreállítását tervezte 2016-ra Jeb Bush volt flori­dai kormányzó révén. Ez nem történt meg. Ehelyett belső háborúval küzd, elnökjelölt-aspiránsai sorban vallot­tak kudarcot. Egy „kívülről jött” em­ber teljesen szétzilálni látszik a pár­tot: fütyül ideológiákra, programok­ra, erkölcsiségre, helyette a napi va­lóság visszásságairól beszél, nem is rosszul, de a megoldásai ijesztőek. Sokak szerint Trump tönkreteszi a Nagy Öreg Pártot, ahogyan a repub­likánusokat becézik. „Nyugodjék békében a Republikánus Párt” - írta a Forbes magazinban John Zogby, a te­kintélyes Zogby közvélemény-kutató intézet társalapítója, aki szerint a párt, amely az 1850-es évek küzdelmeiből született, a belső küzdelmeibe hal be­le 2016-ban. Sokan és sokféleképpen magya­rázzák a párt halálának okát. Van, aki a reménytelen belső megosztottság­ban, más az amerikai társadalom összetételének megváltozásában, megint más abban véli megtalálni a magyarázatot, hogy a republikánu­Donald Trump sok képtelenek voltak alkalmazkodni a demográfiailag és kulturálisan is megváltozott Amerikához. Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy a bel­ső válság oka nem Trump feltűnése, ő csupán felszínre hozza és felgyor­sítja a társadalmi bajokat, leginkább a politikai jobboldalon. Másfelől a po­litikai jobboldal bajai is okozták az amerikai társadalom bajait és azt a népharagot, amely Trumpban találja meg képviseletét. Dühös középosztály David Frum, George W. Bush el­nök egykori tanácsadója elemzésé­ben azt állítja: az Egyesült Államok­ban ma a legdühösebb és legpesszi­mistább réteg az úgynevezett közép- osztály, amelyet bosszant, ha a tele­fonos szolgáltatásoknál azt hallja, „nyomja meg az 1-es gombot, ha an­golul akar beszélni”, és csodálkozik azon, hogyan történhetett meg, hogy a „fehér férfi” kifejezést manapság inkább vádként értelmezik, mint ténymegállapításként. Frum elemzé­sével sokan egyetértenek. Eltunyult republikánusok Ez a széles réteg mélyen bizalmat­lan immár csaknem minden intéz­mény iránt, s nemcsak a kormány­zatban nem bízik, hanem a vállala­tokban és a szakszervezetekben sem, sőt, immár abban a pártban sem, amelyre pedig általában voksolni szokott. A bizalmatlanság oka a re­publikánusok enyhén szólva is mér­sékelt tevékenysége. Amikor két évvel Barack Obama elnökké választása után, 2010-ben, az úgynevezett félidős választásokon a demokraták nagy vereséget szenved­tek, a republikánusok többségbe ke­rültek a képviselőházban, a szövet­ségi államok törvényhozásaiban, s a kormányzók között is. A négy esz­tendővel későbbi, 2014-es voksolá­sokon a szenátusban is többségre tet­tek szert, s ezzel erőteljes felhatal­mazásuk volt a választóktól arra, hogy beteljesítsék ígéreteiket. Ahogy ak­kor fogalmaztak: megállítják Obama elnököt. Csakhogy ígéreteikből szinte sem­mit sem váltottak valóra. Megígér­ték, hogy megakadályozzák Obama ellentmondásos egészségbiztosítási reformját, hogy kiharcolják az adó- csökkentést és a költségvetési kiadá­sok féken tartását, hogy szigorú sza­bályozást szavaznak meg az illegális bevándorlás ellenőrzésére - mindez nem történt meg. Ezek után érthető a népharag és a bizalmatlanság. A republikánus hí­vek kiábrándultak saját pártjuk elit­jéből. S amikor feltűnt Trump, a ki­ábrándultak serege azt mondta a közvélemény-kutatóknak: ez az én emberem! Ä republikánus szavazó- bázis megmozdult, igaz, nem úgy, ahogyan a pártelit szerette volna. Donald Trumphoz hasonló politi­kusok-más demokráciákban is van­nak. Némelyikük baloldali színezetű, mint például Olaszországban az Öt Csillag mozgalom, mások a jobbkö­zépre sorolhatók, mint az 1990-es évek közepén az olasz jobbközép megújítójaként is számon tartott Sil­vio Berlusconi. Közös jellemzőjük, hogy látszólag kívülről érkeztek a politikába, nagyon szókimondóak, fütyülnek a politikailag korrekt meg­nyilvánulásra. Az affektálótól az éneklő Magyarországig A kisebbségi ember számára a nyelv közösségteremtő és megtartó erő, egyek vagyunk vele, általa tudjuk megőrizni önazonosságunkat. Sajnos ma már semmi és senki nem akadályozza a nyelvszennyezést, az anglomán szóficamok terjedését. Hol vannak már Lőrincze Lajos, vagy Grétsy László nyelvművelő tévé- és rádióműsorai! A kisebbségi területe­ken használt, leszakadásnak indult magyar nyelvhasználatokról nem kí­vánok szólni - ezek számára köve­tendő mintaként elfogadott a közös magyar köznyelv. Napjainkban a magyar nyelv a hangképzés tisztaságának problémá­jával küzd. Minden nyelvnek meg­van a maga jellegzetes artikulációs hangereje. Hangtanilag a magyar nyelv gyöknyelv, tehát a szó elején, az első szótagon van a hangsúly - szem­ben az „éneklő” indogermán nyel­vekkel. A magyar nyelv a magasból a mélybe tart, tehát lineáris jellegű. A magasabb hang jobban érthető, hall­ható, mint a mély, mert a lényeget ereszkedő sorrendben közli. Ez élet­tani szempontból is meghatározó, hi­szen a beszéd kezdetekor van a leg­több levegő a tüdőnkben így az első hangzó lesz nyomatékosabb, ha ter­mészetesen beszélünk. így hanghor­dozásunkban, hangunkkal kísérjük a lényeges közléstől a lényegtelen felé haladást. A magyarországi nyelvhasználat­ban ennek változása figyelhető meg a rádióban, a televízióban, főleg az in- teíjúalanyoknál. Gyakran már az éneklő hangnem dominál. Kezdetben azt hittem, ez affektálás. Mivel ez a jelenség egyre gyakoribb, úgy gon­dolom, a hátterében az áll, hogy a megszólaló öncélú hanglejtéssel pró­bálja érdekessé, figyelemkeltővé tenni nyilatkozatát. Ez az éneklő hangnem rontja anyanyelvűnk érthe­tőségét, fárasztja a hallgatót. A szó­végi dallamlebegtetésnek a magyar nyelvben nincs helye. Ez főleg a fran­cia nyelv sajátossága. Ezért bosszan­tó, hogy felelős személyek nyilatko­zataiban már napi szinten hallani ezt az öncélúan melodizált hanglejtést. Miniszterek, politológusok sem ki­vételek, egyaránt találkozunk ezzel a jelenséggel az anyaországi és az itt­honi médiákban. A tömegkommuni­kációban - szemben a közvetlen em­beri kommunikációval — nincs visszajelzés, mert a kommunikátor szabja meg a pozícióját. Félő, hogy ez a beszédmód mintá­vá válik, ezért minden magyarul be­szélőre felelősség hárul, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Tartsuk szem előtt Illyés Gyula mondatát: „Helye­sen és szépen beszélni magyarul nem műveltség, hanem jellem kérdése.” Legyen alapkövetelmény a szabatos­ság mellett a tiszta hangképzés is! Fóthy János pisk figy m! Ismét T^nu Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában A következő munkafüzet 9. osztályos tanulók részére készül TÉMA: Természeti kincseink védelme iunkafüzetet ésnaponta az Új Szót a tanulók és az oktató pedagógusok im időtartama alatt (2016. május 31.- június 24.) ingyen kapják. Amennyiben az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük az adatokat 2016. május 7-ig küldjék el a marketing@ujszo.com címre. Jelentkezési adatok Téma: Természetrajz (9. osztály) Az iskola neve és címe: Telefon:...................................................... E-mail: A programba bekapcsolódó tanulók száma: A tantárgyat oktató pedagógusok száma:

Next

/
Thumbnails
Contents