Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-31 / 126. szám, kedd
FOCITIPP ■ 2016. MÁJUS 31. 14 SERIE A Az előző szezonban második Roma tíz ponttal gyűjtött többet tavalyhoz képest, a Napoli 19-cel múlta felül Benítez-féle önmagát, az Inter 1966 óta nem rajtolt öt győzelemmel, a Fiorentina pedig 1999-ben vezette utoljára a tabellát. A Serie A mögöttünk hagyott évada mégsem ezekről a csapatokról szólt, hanem a sorozatban ötödik scudettóját bezsebelő Juventusról. Ugyanaz, és mégis más - ez volt a Serie A 2015/16-os idénye. Eltévedt keselyűk Carlos Tévéz, Arturo Vidal és Andrea Pirlo múlt nyári távozása miatt már keselyűket láttak a Juventus stadionja fölött körözni a torinói klub rosszakarói, ám a vészmadarak csak október végéig riogatták az itáliai futballt öt esztendeje uraló csapat híveit. Akkortájt az utóbbi évtizedek legrosszabb rajtjával, tíz fordulót követően negyedik vereségénél tartott a Juve, és mindössze a tabella 12. helyén senyvedett. A szó szerint drámai fordulatot Juan Cuadrado 94. percben szerzett győztes találata jelentette a városi derbin; onnantól kezdve Massimiliano Allegri együttese a szezon első negyedében alibiző Paul Pogba, és a csapatba fokozatosan beépülő Paulo Dybala vezérletével szédületes feltámadást produkált. A következő 25 fordulóban 73 pontot gyűjtött be a lehetséges 75-ből, közben még arra is odafigyelt, hogy a Gianluigi Buffon irányította hátsó alakzat megdöntsön egy 22 éve fennálló történelmi rekordot. A 38 esztendős világbajnok kapus 973 percig nem kapott gólt, átadva a múltnak a milanos Sebastiano Rossi vonatkozó csúcsát. A csapat titka az állandóságban és az Olaszországban alapvetésnek tekinthető betonvédekezésben keresendő. A Buffon előtt évek óta cirkáló Barzagli, Bonucci, Chiellini Nehezen indult be a Juve szezonja, de aztán átgázoltak a mezőnyön (Fotó: TASR/AP) A Juventus történelmi rekordokkal tette zsebre a ligát hármas és a középpályás szűrésben létfontosságú munkát végző Khedira-Marchisio-duó olyan erős gerincet jelentett, melyet megroppantam se tudtak az ellenfelek. Elöl a zidane-i magasságokban (8 gól, 12 assziszt) szárnyaló Pogba és a 32 millió eurós vételárát az utolsó centig megszolgáló Dybala (19+9) jelentette a különbséget. A kérdés innentől kezdve az, melyik csapat és hogyan tudja a következő idényben (években?) detronizálni az olasz labdarúgás történetében először dupla-duplázó (egymás után két idényben bajnokságot és kupát nyerő) Juvét, mert jelen állás szerint a receptet még egyik kihívó sem találta meg. Saját tempójától roppant meg a Napoli Nápolyban újra jó volt (bár ott mindig az) futballszurkolónak lenni. A néha túlontúl szenvedélyes táboráról ismert délolasz város csapata klubtörténeti jelentőségű szezonon van túl: 82 pontot még a Maradona-féle bajnok Napoli sem gyűjtött soha (hárompontos rendszerre átszámítva, természetesen). A helyi istenség nem győzött mea culpázni idény eleji nyilatkozatáért („Tisztelem Sarrit, de nem a Napoli szintje”), aztán meg gratulálni egyrészt a látványos és eredményes futballért dicsérhető melegítős edzőnek, másrészt honfitársának, Gonzalo Higuaínnak, aki 36 góljával nem csupán klub-, hanem Serie A-történeti rekordot is megdöntött. Az élete formájában futballozó csatár mellett a Juvéhoz hasonlóan az állandóság volt a csapat sikerének legfőbb magyarázata. Ahogy Angliában a Leicester Citynél, úgy Olaszországban a Napolinál már hétfőn tudható volt a hétvégi kezdőcsapat (Reina - Hysaj, Albiol, Koulibaly, Gúlám - Jorginho, Allan, Hamšík - Callejón, Higuaín, Insigne), melyen kizárólag sérülés és/vagy eltiltás esetén változtatott a nápolyi születésű tréner. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, ebbe „bukott” bele Sarri: az Európa Ligában tavaszig versenyben lévő klub Csak a szereplők változnak: Maradona és Piatini után is világsztárok küzdenek egymással a bajnoki címért - jelenleg Nápoly és Torino az olasz foci két fellegvára (Képarchívum) SERIEA » A szezon kulcspillanatai 1 A Juventus utolsó perces sikere a torinói derbin, mely a győzelmi széria kezdetét jelentette. 2 A Garcia—Spalletti váltás a Románál. Ezt követően egy másik csapatot láttunk. 3 A Napoli váratlan veresége hét körrel a vége előtt a harmatos Udinese otthonában. Itt mehetett el a scudettójuk. nem bírta el, hogy 13-14 emberrel tolta végig a szezont. Edző és játékos együtt támadt fel Talán ha a fővárosban hamarabb véget vetnek a Rudi Garcia okozta szenvedésnek (1-6 a Barcelonától a BL-ben, kupakiesés a második ligás Spezia ellenében) és nem várnak január közepéig a francia edzővel megfáradt kapcsolat felbontásával, most arról beszélnénk, hogy a Roma lett a Juventus végzete. A téli edzőváltás a korábbi kedvenc, Luciano Spalletti visszatérését eredményezte: a kopasz mágus gyorsan összerántotta az öltözőt, kidobott pár felesleges holmit, hozott és egyben újra felépített két olyan szélső támadót, akik szinte eltűnőben voltak a futballtérkép- ről. A 28 éves korára még mindig egy olasz középcsapatban tengőlengő Diego Perottiból afféle hamis kilencest kreált Romába szerződtetése után a Monacóban ottfelejtett, szörnyen játszó Stephan El Shaarawyt pedig olyan formába hozta, hogy az egyiptomi származású támadó akár az olasz válogatott első számú csatára is lehet az Eb-n. A csapat parádés tavaszáért a középpályán takarító Nainggolan, a szervezésben elsőrangú Pjanic és a liga talán leggyorsabb játékosának számító Szalah mellett ez a két úriember felelt (Perotti hét gólpasszig, Shaarawy 8 gólig jutott). Egyedül a Spalletti kontra Totti okozta többfelvonásos dráma rondította picit az összképet. A legenda kevesellte a rá osztott szerepet, aminek nem egyszer és nem is sunnyogva adott hangot, de végül tisztázták a felek a dolgot és lám: a 40 esztendős klubikon az utolsó fordulókban a meccsek végén beszállva gólokkal és gól- passzokkal járult hozzá a győztes találkozókhoz. A Grincs és a rotációs kapa Maurizio Sarrival ellentétben Roberto Mancini minden hétvégén beröffentette a rotációs kapát az Internéi, szétcincálva vele a szurkolók idegeit. A Milánóban másodjára munkát vállaló szakember egy kívülálló számára ismereden válogatási elvek alapján állította össze a kezdőt hétről hétre. Az indokoladannak tűnő variálgatás, az egymásnak először nyáron bemutatkozó szakajtónyi új ember, no meg a 12 (!) begyűjtött piros lap miatt az Inter-hívek valahol sikerként könyvelhetik el a 2011-es ezüstérmet követő legjobb helyezést (4.). Nagyjából karácsonyig a Fioren- tináról és Paulo Sousáról beszéltek a ligában, aztán jött a Grincs. A korábbi Videoton-edző Juventus-, Inter- és Parma-játékosként szerzett tapasztalataira építve igen masszív és nehezen legyőzhető csapatot gyúrt a közepes erősségű keretből, mert hát ahol Matias Vecino és Milan Badelj felel a középpályás labdaszerzésért, a góllövést meg egy Ukrajnából bagóért igazolt horvát csatárra bízzák, ott nem nagyon lehetett hangzatos célokat kitűzni. A firenzeiek az Inter milánói kiütését követően (4-1, a bizonyos horvát támadó, Kalinic triplájával) még a tabellát is vezették, ilyen magasságokban pedig 17 éve nem jártak. A Tottenham elleni EL-kiesés után azonban valami megtört, Sousa is balhézott egyet a vezetőséggel, és a csapat utolsó 12 meccséből mindössze kettőt tudott megnyerni. Donnarumma, a sovány vigasz Még így is hét pontot vert az előző idényét is alulmúló Milánra, mely a Sassuolót sem tudta megelőzni. A piros-feketék az Inter-kötődésű Szinisa Mihajloviccsal kezdték a bajnokságot, aki úgy ahogy összerakott egy néha működőképes valamit, ám Berlusconiék - folytatva a hagyományt - a szerb elküldése után egy semmilyen edzői tapasztalattal nem rendelkező, korábbi Mi- lan-játékost ültettek a padra. Nem meglepő módon Clarence Seedorf é Filippo Inzaghi nyomdokain haladva Christian Brocchi képességeit is meghaladta a » A szezon legjei a Focitipp szerint ■ A szezon mezőnyjátékosa: Gonzalo Higuaín A Napoli csatára 35 mérkőzésen 36 gólig jutott, amivel 66 éves rekordot adott át a múltnak. ■ A szezon kapusa: Gianluigi Buffon Közel 40 évesen mit sem kopott tudással és reflexekkel,-973 perces góltalansági csúccsal a bajnok Juventus legstabilabb embere volt. ■ A szezon edzője: Maurizio Sarri (Napoli) Az 57 éves tréner élete első, nagycsapatnál kapott munkája során a bajnokság legattraktívabb csapatát rakta össze, amely majdnem végig szorongatta a Juventust. ■ A szezon felfedezettje/ fiatal játékosa: Gianluigi Donnarumma A Milan óriástermetű, gimnazista korú hálóőre idősebbeket megszégyenítő higgadtsággal állt a kapuban, már amikor épp nem bravúrral védte a ziccereket. ■ A szezon meccse: Juventus-Napoli 1-0 Kevésbé látványos, de feszült és magas színvonalú 90 perc volt, igazi olaszos taktikai csatákkal. ■ A szezon csalódása: Hellas Verona A Sampdoria és a Lazio társaságában Luca Toni csapata miatt vakartuk legtöbbször a fejünket. A 20. helyen végzett sárgakékek a 23. fordulóban szerezték első győzelmüket... feladat. Izgatottan várjuk, ki lesz a következő áldozat a vergődő klub élén: netán Marek Jankulovski? Esedeg Serginho? Vagy mondjuk Ümit Davala? Ebben a posványbán egyedül a Mihajlovics által 16 évesen (!) kapuba állított Gianluigi Donnarumma jelentett némi vigaszt a még kitartó szurkolóknak. A gimnáziumi osztálybajnokság helyett a Serie A-ba berobbanó ifjonc sok mindenben emlékeztet Buffonra, akinek tényleges utódja lehet. A többiek közül pozitív előjellel a Sassuolót érdemes megemlíteni. A zöld-fekete egyesület Olaszország egyik szép reményű edzőjével (Eusebio di Francesco) a padján a bajnokság több szempontból kellemes meglepetése volt; például csupán három külföldi játékos szerepelt az idény során a Sass kezdő tizenegyében, tehát a klubtörténeti rekordhelyezést főként hazai játékosokra építve érte el. A tavalyi remek szezonját megismételni képtelen Lazio mellett mindenképp a Sampdoriáé a Citrom-díj, mely a nagyszájú elnök hangzatos nyilatkozatai ellenére kilátástalan teljesítményt nyújtott, hiába tért vissza szezon közben immáron edzőként a csapat korábbi játékosa, Vincenzo Montella. Csáki Csaba Gianluigi Donnarumma az olasz foďegyik legnagyobb tehetsége
