Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-27 / 123. szám, péntek

8 KULTÚRA 2016. május 27. | www.ujszo.com Főszerepben Isztambul Ohran Pamuk új regényének főhőse Mevlut, a szegény bozaárus, meg a szerző imádott városa BŐDTITANILLA Hét évet kellett várni a Nobel- díjas török író, Orhan Pamuk új regényére: a Furcsaság a fejemben tavaly jelent meg törökül, a magyar fordítás pedig az idei budapesti könyvfesztiválra készült el. Pamuk egy esszéjében úgy fogal­mazott, olvasói mindig azt kérik tőle, újon minél hosszabb regényeket, és ő maximálisan igyekszik is megfelelni ennek az elvárásnak. A Furcsaság a fejemben több mint 500 oldal, elol­vasása után mégis olyan érzésünk van, maradnánk még ebben az időt­lennek tűnő világban. A regény főhőse Mevlut, a boza­árus, aki kisfiúként kerül egy kis fa­luból Isztambulba, hogy iskolába jár­jon, és édesapjával joghurtot meg bo- zát áruljon. A boza kölesből készült, minimális alkoholtartalmú ital, amelynek - amint azt Mevlut hamar megtanulja - bevallott alkoholtartal­ma attól is függ, mennyire hithü mu­zulmán a fogyasztója. A hatvanas évek végén érkeznek Isztambulba, sok más földijükhöz hasonlóan ők is gecekondut, egy éjszaka alatt felhúz­ható házat építenek maguknak Isz­tambul egyik külvárosi dombján. Mevlut 1969-től 2012-ig árul jog­hurtot, fagylaltot, piláfot és bozát Isz­tambul utcáin. Az aktuális (világ)po- litikai események gyakran fel is tűnnek a könyvben. Fontosak ezek a támpontok, mert különben az olvasó hajlamos lehet azt hinni, áll az idő. Isztambul az a város, ahol még ma is teljesen szokványos, hogy valaki az emeletről egy kosarat enged le, hogy az utcai árustól vásároljon, és Sisli felhőkarcolóira kell emelnünk a sze­Orhan Pamuk (Képarchívum) műnket, hogy tudatosítsuk, ez a 21. század. A történetet áthatja a tipikus török melankólia, a hüzün. Mevlut járja a várost, furcsaságok vannak a fejé­ben. Nap mint nap érzékeli, hogy Isz­tambul változik, ahol régen még gond nélkül át tudta tolni a kerekes kocsi­ját, ott egyszer csak egy négysávos út korlátjai magasodnak, az egykori földszintes gecekondukra a rokonok sorra húzzák fel az újabb emeleteket, megjelenik az új, „higiénikus” jog­hurt és a palackozott boza. Mevlut azonban ragaszkodik a bozaárusítás- hoz, bár egyre kevesebben vásárol­nak tőle, és egyre többször már csak szánalomból, nosztalgiából. Amíg Mevlut élettörténetét követ­jük, kirajzolódik előttünk egy város és egy társadalom képe is. Pamuk ko­rábbi műveiben főként a középosz­tálybeli és jómódú, „európai módra” élő isztambuliakról írt, most a sze­gények felé fordul, akik közül néhá- nyan - ügyeskedve persze - jól meg­gazdagodnak, mások viszont (példá­ul Mevlut) nem. Az újabb és újabb vállalkozásokba belevágó, minden hájjal megkent rokon típusa szá­munkra is ismerős lehet (ilyen roko­na a posztszocialista országokban is van szinte mindenkinek), sok dolog azonban ismeretlen a közép-európai olvasónak: a vallás ésahit szerepe egy muzulmán mindennapjaiban, a há­zassághoz és a szexhez való viszo­nyuk, a kendőviselés fontossága, a politika hatása a min-dennapokra... Ezekről a témákról rengeteg sztereo­típiát fel tudnánk sorolni, de a való­ság sokszor nagyon meglepő. A Furcsaság a fejemben a kognitív disszonancia regénye is. Az alap­sztori ugyanis az, hogy Mevlut egy esküvőn meglát egy lányt és belesze­ret. Úgy tudja, a lányt Rayihának hív­ják, ír is hozzá rengeteg szerelmes le­velet, s végül meg is szökteti. Csak a szöktetés közben döbben rá, nem ezt a lányt látta, valójában Rayiha húga, Samiha tetszett meg neki. Mevlut mégsem visszakozik, elveszi Rayi- hát, és meggyőzi magát, hogy jobb ez így. S nem ő az egyetlen szereplő a könyvben, aki azzal áltatja magát, elégedett az életével, tulajdonkép­ORHAN PAMUK pen rendben van minden. Rendben van, ha a férjem nem is belém szere­tett bele, rendben van, ha az uram nem enged el a kerület határain túlra, rendben van, ha a fiam vadházasság­ban él egy fedetlen fejű nővel, rend­ben van, hogy évek óta nem beszélek egy baráttal, mert mások a politikai nézetei... Minden szereplő gondolatait meg- ismeijük, mert Pamuk narrációja mellett gyakran kap szót Mevlut, sőt, a mellékszereplők is, akik mindun­talan belekotyognak a cselekmény­be, hozzátéve a történethez a saját szempontjaikat. Kelet és Nyugat, múlt és jelen ha­tárán áll Isztambul és tulajdonképpen Mevlut, a bozaárus is. Nem csoda, hogy tele van a feje furcsasággal. Pa­muk azonban szeretettel és törődés­sel meséli el a történetét, és nem ke­gyetlen a hősével. A furcsaságokból jó dolgok is kisülhetnek, még ha a veszteségek elkerülhetetlenek is. Kalligramos díjeső Bélyegsorozattal tiszteleg az 50 éves Pink Floyd előtt a brit posta Pozsony. A Szlovák Irodalmi Alap a világirodalmi és társada­lomtudományi müvek legjobb szlovák fordításait jutalmazta teg­nap. Mindkét fődijat a Kalligram Kiadó munkatársai vehették át. Emellett két nívódíjas kötet meg­jelentetéséért is elismerésben ré­szesítették a Szigeti László igaz­gatta kiadói műhelyt. A 2015-ös Ján Hollý-díjat Mag­da Takáéová kapta Borbély Szilárd Nincstelenek (Pozsony, Kalligram, 2013) című regényének fordításá­ért, mely szlovákul Vydedenci címmel jelent meg. E kategória egyik nívódíj ával František Hruškát jutalmazták, aki Emanuele Trevi Qualcoca de scritto (Valami írás. Kalligram, 2015]) című kötetét for­dította le, melyet a neves olasz filmrendező, Pier Paolo Pasolini ihletett, és amely Niečo napísané címmel jelent meg tavaly. A társadalomtudományok kate­góriájában a Matej Bel-díjat vehe­tett át Patrícia Elexová, Georg Wil­helm Hegel: Phänome-nologie des Geistes (Fenomenológia ducha című klasszikus művének fordítá­sáért. Galina Sándorovámunkáját is nívódijjal ismerték el - az ő fordí­tásában olvasható Demmel József Ľudovít Štúr (A szlovák nemzet születése. Ľudovít Štúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyar- országon. Kalligram, 2011) című monográfiája. (k) London. Bélyegkollekciót adott ki az ötven évvel ezelőtt alakult Pink Floyd tiszteletére a brit királyi posta: a legendás rockzenekar elmúlt évtize­deinek emláket állító tíz bélyeg tegnap óta van forgalomban. A speciális kollekció darabjain a Pink Floyd legismertebb albumbo­rítói és fellépéseiken készített pilla­natképek láthatók - írja a BBC on­line kiadásában. A formabontó brit együttes zenéje mellett újító album­borítóival vált híressé, melyeket el­ismert grafikusokkal és fotográfu­sokkal terveztettek. A bélyegeken a The Piper at the Gates Of Dawn, az Atom Heart Mo- ther, a The Dark Side of the Moon, a Wish Y ou Were Here, az Animals és a The Endless River című lemezek borítója látható. További négy bé­lyegen tuméfellépéseken, például az 1966-ban a londoni UFO Clubban adott koncerten készített fotók kap­tak helyet. A Pink Floyd egyike volt azoknak a zenekaroknak, amelyek elsőként használtak koncertjeiken látványos fényshow-t és kivetítőket. A brit királyi postának nem ez az első rockzenei tematikájú bélyegso­rozata, 2010-ben tíz híres angol le­mez borítójáról adtak ki 1 fontos névértékű bélyegeket. Köztük volt Mike Oldfield Tubulär Beils című klasszikusa, a Blur 1994-es Parklife című albuma, a The Clash forradal­mi London Callingja, David Bowie legendás Ziggy Stardustja és a a Pink Floyd The Division Bell című albu­ma is. A tegnap forgalomba hozott Pink Floyd-bélyegek névértéke 1 font, illetve 1,52 font. A brit királyi posta gyűjtők szá­mára speciális, limitált szériás bé­lyegszett, illetve bélyegívek for­májában is kibocsátotta a Pinl Floyd-sorozatot, a valós névérték­nél magasabb áron, ezeket az inter­neten is árulják. A legendás brit albumok alkotó iránti tisztelgés mellett arra is szá­mítanak, hogy olyan rajongók i: megvásárolják a speciális szetteket akik egyébként nem gyűjtenek bé­lyeget. Emellett azt is demonstráln szerették volna, hogy a nagyleme­zek borítói önmagukban is művé­szeti alkotások. (bbc, juk M Pl 60240

Next

/
Thumbnails
Contents