Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-25 / 121. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. május 25. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 A Sziget Fesztiválnak köszönheti létét a Hundža trió Egy internetes verseny kapcsán alakult meg az együttes, a vetélkedőből kiestek, de együtt zenélnek tovább Sok fellépésük még nem volt, de nemsokára belevetik magukat a munkába (A szerző felvétele) ■ NÉMETI RÓBERT A háromtagú, többnyire akusztikus performanszairál ismert Hundža trió az idei Sziget Fesztivál egyik internetes versenye kapcsán alakult meg. „Idén február 20-án álltam elő az ötlettel, hogy alakítsunk egy csapatot és próbáljuk ki magunkat a Campfire-en, a Sziget Fesztivál által meghirdetett amatőr előadók verse­nyén. Bodnár Attila és Bálint Kristóf azonnal rábólintott a dologra. Való­jában ilyen egyszerűen született meg a Hundža trió” - nyilatkozta lapunk­nak Hundža Dávid, az együttes ala­pítója. A három srác első közös mun­kája a Take That zenekar egyik top­listás slágere, a Patience akusztikus verziója volt, mellyel a zenei feszti­vál szervezői által meghirdetett ver­senyre is beneveztek. „Nagyon nagy reményeket fűztünk a versenyhez, rengeteg szavazatot és lájkot kap­tunk, de végül sajnos nem jutottunk tovább. De úgy döntöttünk, közösen zenélünk tovább” - magyarázta Hundža. Az együttes tagjai nagyon fiatalok. Mindhárman diákok még, de zenei világuk korántsem sorolható a megszokottak közé. Az elektronikus hangzás nem jellemző rájuk, ezért in­kább a tiszta énekre, az akusztikus gi­tár hangjára, valamint a cajonra, azaz a fából készült ütőhangszerre össz­pontosítanak. „Zenéltünk már több együttesben, több stílusban, sőt ket­ten (Bodnár Attila és Kristóf Bálint) az AFF zenekarban is játszanak. Az AFF-fel együtt közös fellépésen is gondolkodtunk már, de most főleg a kassai rendezvényekre szeretnénk fókuszálni. Ettől függetlenül nem utasítjuk el a távolabbról érkező fel­kéréseket sem, legközelebb Miskol­con zenélünk, a Múzeumok Éjszaká­ján” - sorolta a fiatal zenész. Hozzá­tette, hogy a közönségtől és az inter­netes felhasználóktól is egyre több dicséretet és támogatást kapnak, de elfogadják a kritikus visszajelzéseket is, úgy gondolják, abból csakis tanul­hatnak. „Mostanában sok felkérést kaptunk, igyekszünk bővíteni a re­pertoárunkat, egy-egy próbán akár két-három számot is megtanulunk. Mivel még nem volt sok fellépésünk, nincs túl nagy rajongótáborunk, de nagyon reménykedünk” - zárta Hundža Dávid. Legközelebb Palágyi Ildikót és az Indigo Projectet mutatjuk be. Kiúszott a várból a kacsa a Karosáig SZÁSZI ZOLTÁN Egyszer, valamikor, valakik beeresztettek egy kacsát a nagykövesdi vár kútjába, s hogy, hogy nem, egy nap múlva a Karcsa vizében látták úszni. Azt akarták megtudni, tényleg vannak-e alagutak a vár alatt, s azok tényleg Királyhelmec váráig vezet­nek-e. Ilyen legendát számos várról mesélnek. Az viszont biztos, hogy ilyen, várak közti alagútrendszer sose volt, mert bizony a mostani metró­építőknek is becsületére válna sok ki­lométernyi alagút kivésése, főleg mocsaras, homokos, kavicsos réte­geken át. Az viszont könnyen meg­lehet, hogy a nagykövesdi vár alatt le­hetnek feltáratlan pincerendszerek. A várkút, amely tulajdonképpen cisz­terna lehetett, elég mély volt egykor, megmozgatta az itt élők fantáziáját. Keleti végeken A Bodrog és a Karcsa folyó szab­dalta Zempléni-medencében igen gyakoriak a régészeti emlékek, kü­lönösen a honfoglalás kori leletek. Nagykövesd és környéke sem kivé­tel, kiváló példája ennek az innen alig pár kilométerre lévő Karos, ahol a vi­dék egyik legnagyobb és legjobb ál­lapotban megmaradt honfoglalás ko­ri temetője és telephelye került nap­világra. Nagykövesd vára, méreténél és elhelyezkedésénél fogva valószí­nűleg a legkorábbi, tehát a tatárjárás utáni időkben épített várak közé tar­tozik. Ez az egyetlen nagyobb kővár a Bodrogközben. Bár a település első írásos emléke 1283-ból származik, várát, amely a kezdetekben való­színűleg lakótomyos, gerendafalas vár lehetett, a 14. század első harma­dában építhették mint erődített ne­mesi birtokközpontot. A várat 1323- ban említik, akkor a Baksa nembeli Soós és Szerdahelyi család volt itt birtokos, Nagykövesd várának neve először 1358-ban fordult elő az ok­iratokban. Amikor a cseh kelyhesek Ján J iskra vezérlete alatt 1451 -ben el­foglalták, valószínűleg további erő­dítési, bővítési munkálatokat végez­tek rajta. A cseh seregek egészen 1459-ig sarcolták innen a vidéket, ek­kor foglalta vissza Mátyás király se­rege, s nagy valószínűséggel ekkor álltak be a híres Fekete Sereg zászlaja alá a behódolt kelyhesek vagy más néven táboriták, husziták. Az is bi­A lebontott várfalak köveiből épült a kastély (Bari Fatima felvétele) zonyos, hogy a török hódoltság ide­jén jelentő erődítési munkálatokat végeztek, átalakították a várat az új ostromtechnikáknak, az ágyú hasz­nálatnak megfelelően. Viharos történet Nagykövesd várának birtoktörté­nete elég viharos. Tulajdonosai volt a Baksa Soósok, a Pálócziak, a Pe­rcnyiek, Szapolyai János király hí­ve, Némethy Ferenc, Ferdinánd ki­rály híve, Telekessy Imre, majd megint a Baksa nemzetség, s végül a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Soós György volt a bir­tokosa. Soós György 1672-ben fel­fedett lázadása után egy évvel Coob német tábornok feldúlta, felrobban­totta, kiégette a várat. A falak egyes leírások szerint még az 1700-as évek elején is álltak, majd a vár köveinek Tájoló Nagykövesdre a Tőketerebest Királyhelmeccel összekötő 79-esfőútról Bodrogszerda- helynél vagy Szomotornál déli irányba letérve lehetel- jutni. Atelepülés vasúton is elérhető. Helyben a turisztikai szolgáltatások széles kínálata várja az utazókat. jó részét az itt birtokot szerzett Szirmay-Fischer család kastélyának és az akkoriban barokk stílusban épített római katolikus plébánia- templomnak építéséhez hordták el. Ma már csak a délnyugati rész, a ko­rai olasz típusú, már ágyúállások számára kialakított bástyájának vi­szonylag jó állagú, három emelet magasságú romja áll, s néhány fal­csonk maradt meg a vár északi ré­szén. Ám mint oly sok helyen, itt sem volt még módszeres régészeti feltá­rás, a terepalakulatok, a légi felvé­telek tanúsága szerint jól azonosít­ható az északi torony szögletes alap­ja, attól néhány méterre egy kör ala­kú, minden bizonnyal régebbi stílu­sú épület nyoma, és jól mutatkoznak a nyugati védősáncok is. A feltárás végre fényt deríthetne a feltételezett alagutak titkára is. Nagykövesd vára és a környékbe­li szőlőhegyek már a Tokaji borvi­dék részei, a romok közül messzire el lehet látni, szinte az egész borvi­dék szép panorámája az ember sze­me elé tárul.

Next

/
Thumbnails
Contents