Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-25 / 121. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. május 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 KDH: van feltámadás? Hlina megválasztása egyenesen katasztrófa lenne a párt számára J únius 11. meghatározó nap az ellenzéknek: az MKP mellett az SaS és a KDH is elnököt választ. Az utóbbiról esik a legkevesebb szó, pedig még pár hónapja is a KDH-t tarthattuk az egyik legstabilabb pártnak. Visszatérhet még a parlamentbe? A szlovák politika egyik jellegzetessége, hogy az a párt, amelyik egyszer kibukik a parlamentből, nehezen jut vissza. Kétszer sikerült visszajönnie az SNS-nek, Andrej Dankó- nak ehhez újraformálnia, korábban Ján Slotának újraegyesítenie kellett a pártot, más sikertörténet nincs - elég csak az MKP utóbbi éveire gondolni. A KDH alapozhat a gazdag múltjára és stabil regionális struktúráira, szavazótáborának magja elkötelezett, mégis bajban van a párt. Nem is feltétlenül az unalmas kampánya és imázsa miatt, hanem az ambiciózus fiatalok elkergetése és a káderhiány miatt. Három héttel a pártkongresszus előtt három jelölt van a pártelnöki posztra: Eleonóra Porubcová, Miroslav Kráľ és Alojz Hlina. Az első kettő országos szinten ismeretlen, és a párton belül megosztó a ténykedésük, a harmadik jelölt pedig a figyelemfelkeltő húzásairól hírhedtté vált üzletember-vállalkozó-botrány hős. Hlina megválasztása egyenesen rontana a KDH helyzetén. A hagyományos értelemben vett kereszténydemokráciához semmi köze, és megérteni sem akaija, mit várnak el a párttól a választói. A nagy öregek aligha rúghatnak labdába, Pavol Hrušovský még egy szepességi nyugdíjasklubot sem képes motiválni, Ján Figeľ pedig Brüsszelig futott a felelősség elől, és vallásszabadságért felelős uniós megbízott lett (ami szépen rámutat az EU alapvető problémáira is). A helyzet iróniája, hogy a párt két fiatal, egykori ambiciózus politikusa közben váratlanul jó pozícióba került: Radoslav Procházka 2013-ban távozott a pártból, s azóta ugyan leépítette politikai karrieijét, de mégiscsak kormány szerepben van, míg Daniel Lipšic (aki 2012-ben adta fel a küzdelmet a KDH korábbi vezetésével) lesajnált alakulata, a NOVA élén Matovičékkal ül a parlamentben. Mindketten országos szinten is ismertek, alapesetben a KDH-t vezetnék,ha nem utálják ki őket. De amíg Ján Čamogurský egykor átadta a stafétát az új vezetésnek, a Figeľ— Hrušovský-tandem képtelen volt távlatokban gondolkodni, elmulasztott egy egész megújulási periódust. Most, a semmiből sokkal nehezebb felépíteni egy hiteles politikust. Bárhogy dönt is a KDH, nagyon nehéz lesz a visszatérés. Kár, mert a KDH minden hibájával együtt a jelenlegi szlovákiai politikai környezetben kimondottan szükség lenne standard, kiszámítható pártokra. DiCaprio, avagy a szemét K itüntetést kapott Leonardo DiCaprio amerikai filmcsillag Francia- országban, mert rendszeresen és sok pénzzel támogatja a környezetvédőket, és ezzel előmozdítja a klímaváltozás elleni küzdelmet, vagy mi. A díj átvételére a színész New Yorkból átrepült Francia- országba, magángépével. Sokan felháborodtak: mekkora bunkóság egy környezetvédelmi díj átvételére magánrepülővel menni, vagyis potyára szennyezni a környezetet az x ezer kilométeres úttal, hiszen mehetett volna valamelyik légitársasággal is. Vannak, akik azt mondják: ha valaki vagyonokat áldoz a környezetvédelemre, mint DiCaprio, annak ezt el lehet nézni, mások szerint a színész vizet prédikál, és bort iszik. Talán a józanabb gondolkodású környezetvédők és diCapristák egyetértenek abban, hogy ennek csak szimbolikus a jelentősége, hiszen naponta több tízezer repülőjárat halad a légkörben, és ehhez DiCaprio magángépe kábé annyi, mint porszem a sivatagban. De hányán gondolkodnak el például azon, hogy egy hétvégi kirándulásra, munkahelyre autó helyett vonattal vagy busszal menjenek? Ha felmerül is a kérdés, leginkább az a döntő, melyik olcsóbb, mivel érünk oda gyorsabban. Az biztos nem, hogy mennyire szennyezzük a környezetet. De DiCapriótól azért elvárjuk a takarékos hozzáállást. Most mindenki elgondolkodhat, mennyire takarékoskodik. Vízzel, élelmiszerrel, elektromos energiával, vagy épp a kéztörlő papírkendővel a mosdóban. Van, aki egyet tép le, és abba törli a kezét, van, aki ötöt. Pedig neki is két keze van, és nyilván a másiké sem volt vizesebb. Hihetetlen, hogy 2016-ban, amikor évtizedek óta egyértelmű: minél több papírt használunk, annál több erdő pusztul el, a legtöbb mosdóban egyszer használatos papírkendőkbe törlik az emberek a kezüket, miközben a törölközőt már elég régen feltalálták. De kinek vagy minek takarékoskodunk például az elektromos energiával, ha lift helyett lépcsőn ballagunk fel a negyedikre? Vagy ha kikapcsoljuk a tévét, amikor épp senki nem nézi. Ha megtesszük is, nem azért, hogy óvjuk a bolygó erőforrásait, hanem hogy kisebb legyen a számla. Vagy ott vannak a csomagolások. Rengeteg felesleges csomagolást gyártanak csak azért, hogy a termék eladhatób- ban nézzen ki. Egy vízálló fóliába csomagolt valamit még kettesével bepakolnak egy kartondobozba. Otthon kinyitjuk, és az első, hogy a doboz megy a kukába. Vagy minek kell például 20x30-as műanyag tasakok- ba csomagolni a szeletelt sajtot meg a felvágottat? Leszeleteltetem, papírba rakják, két napon belül megeszem, el van a dolog felejtve. A műanyag ta- sakok pedig még évekig keringenek a rendszerben, valahol. De a környezethez való helyes viszonyról nem készül sem alkotmánytörvény, sem kormányzati kommunikációs óriásplakát. Érdekes. Szóval akármennyi pénzt költ a jövőben DiCaprio a környezetvédelemre, akármennyit utazik is magángépén, a Földet nem ő fogja megmenteni a szeméttől. Hanem te, aki ezt olvasod! A Mečiar-kód MARIÁN LEŠKO M últ héten közölte az Európai Bizottság a lengyel kormánnyal, hogy ha hétfőig nem lesz előrelépés a lengyel alkotmánybíróság hatásköreit szűkítő törvénnyel, akkor a Lisszaboni szerződés alapján újabb lépéseket tesz az uniós jogállamisági mechanizmusban Varsóval szemben. Erre fel a lengyel szejmben pénteken elszabadult a pokol, és olyan dolgok hangzottak el, mint nálunk a legvadabb meéiari időkben. Hiába, a politikai kalandorok tájainkon nagyon egyformák. Beata Szydlo miniszterelnök, aki Jaroslaw Kaczyúskinek, a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnökének kézi vezérlésével kormányoz, kijelentette, hogy az uniós intézmények megsértik Lengyelország szuverenitását és aláássák a lengyel demokráciát. Húsz éve pontosan ezt tette Vladimír Mečiar - bárminemű külföldi kritikát a Szlovákia ellenségei által indított támadásnak nevezett. És Varsó most ugyanazt a szótárt használja, mint akkor Pozsony: a kormány csak az ország polgárainak gazdasági és egyéb érdekeit védi, és ezt a gonosz Brüsszel rossz szemmel nézi. Persze, ez már húsz éve is hülyeség volt... Aki még emlékszik néhány pikáns részletre 1996-ból, a hasát fogja a nevetéstől, hogy 2016-ban ugyanezt fecsegik a lengyel kormánypártiak. Például rájöttek, hogy a lengyel „ellenzéki” sajtó tagjai sose írják azt, hogy „Lengyelország”, hanem „az ország” kifejezést használják, és ez biztos jele annak, hogy nem valódi hazaffyak, sőt ide- genszívűek. Hiába, ha valaki rossz útra téved és akkor sem képes elhagyni azt, ha minden észérv emellett szól, akkor már nem a maga ura, mert arra megy, amerre az út visz. Persze a lengyel „államelnök”, ahogy Kaczynskit nevezi mindenki, egyáltalán nem ostoba, de semmi sem tudja eltántorítani az abszolút hatalom felé vezető úttól, így aztán kénytelen ostobaságot mondani, amivel az egész országnak árt. Amikor Bili Clinton volt amerikai elnök pár napj a azt mondta, hogy a lengyel és a magyar vezetés számára túlságosan terhes a demokrácia és a Putyin-féle autoriter rendszerek csodálói, Kaczyúski azt üzente neki, keresse fel a pszichiáterét. Ezen aztán úgy felbátorodott Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök-helyettes, hogy Hillary Clinton és a Donald Trump versengését ahhoz hasonlította, mintha a pestis és a kolera közül kellene választani. Közben meg mindenki tudja, hogy Lengyelországnak létfontosságú a NATO védőernyője szuverenitása és biztonsága megőrzése érdekében, és így a mindenkori amerikai elnökkel jó, vagy legalábbis korrekt viszonyt kellene ápolni. Az igazi őrület, hogy miközben a lengyel vezetők egyáltalán nem hisznek Moszkvának, úgy viselkednek, mintha Putyin legjobb ügynökei lennének. A közép-európai észvesztés korábbi és friss példái jól mutatják, hogy nincs az a biztonsági és integrációs szövetség és garanciarendszer, amit a nép szuverén döntési joga ne tudna választásokkal megingatni. Közben a nép saját magát bünteti ezzel azokért az igazságtalanságokért, amelyeket ellene követtek el. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Az osztrák választás tanulságai Norbert Hofer elnökválasztási veresége csalódás az orosz vezetésnek, mert Moszkva arra számított, hogy hozzájárul a Krím státusával kapcsolatos osztrák álláspont felpuhulásához - írta a Kremlhez közel álló forrásra hivatkozva Gaze- ta.ru. A portál szerint az orosz vezetés szövetségeseket lát az eu- roszkeptikusokban és ajobboldali populistákban. A portál idézte Hofer korábbi nyilatkozatát, amelyben az elnökjelölt elismerte, hogy a félsziget elcsatolásával az oroszok megsértették a nemzetközi jogot, de a Nyugatnak „pragmatikusnak” kell lennie. Az El País spanyol lap azt írta: Alexander Van der Bellen minimális győzelme megkönnyebbülés Ausztriának és Európának azzal a lehetősséggel szemben, hogy az állam elnöki posztjára a szélső- jobboldali Norbert Hofer kerülhetett volna. Ám a szoros győzelem nem fedi el a populista veszélyt, az eredmény jelzi az ultranacionalizmus előretörését Európában. Épp ezért nem is szabad ünnepelni és túlértékelni az eredményt, mert a valóság az, hogy - a megoldatlan problémákat kiaknázva - a szélső- jobboldal nagyon közel volt ahhoz, hogy az EU egyik tagállamában megszerezze az elnökséget. Az El Mundo kitért arra, nehéz megérteni, miként növekedhet ennyire a szélsőséges nacionalizmus egy olyan országban, ahol az egyik legmagasabb az egy főre jutó jövedelem és a foglalkoztatottság szinte teljes. Ennek egyetlen oka a bevándorlás. „A menekültválság a legrosszabbat hozta ki Európából” - írta a lap. Az El Mundo úgy véli, megállíthatatlan a lendülete a Nemzeti Frontnak Franciaországban, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (Ukip), az Alternatíva Németországnak (AfD), nem beszélve a szélsőséges pártokjelené- téről az északi országokban, Magyarországon vagy Lengyelországban. Európa egyik legnagyobb kihívása újra a populizmus. A Politico című brüsszeli hirportál szerint az osztrák elnökválasztás tanulságai közül a legfontosabb, hogy egy ország gazdagsága és a jólét önmagában nem akadályozza meg a populisták térnyerését. Az olasz Corriere delia Sera szerint a megkönnyebbülés indokolatlan, „a populista erők készen állnak kormányozni Párizstól Varsóig, ahogyan ez Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Ausztriában is megtörtént”. A cseh Lidové noviny szerint az osztrák választás inkább egy felméréshez hasonlítható, amely a hitelét vesztett mai politikai elitnek megmutatta, hogy milyen könnyen leváltható, helyettesíthető. (MTI)
