Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-24 / 120. szám, kedd
12| KULTÚRA 2016. május 24. | www.ujszo.com Ken Loach filmjéé az Aranypálma Vitatott döntések Cannes-ban: az újságírók hangos nemtetszéssel, huhogással fogadták a díjak bejelentését Ken Loach a második Aranypálmát vihette haza: Felkavar a szél című drámájával tíz évvel ezelőtt nyert Cannes-ban, most pedig az Én, Daniel Blake című filmjét díjazták (TASR/AP) ÖSSZEFOGLALÓ Cannes. Erősen kritizálja a filmes sajtó a zsűri döntéseit a 69. eannes-i fesztiválon: sokak szerint a szakmailag izgalmas alkotások helyett idén kizárólag az (ál)szociális megközelítések érintették meg az ítészeket. Az Aranypálmát a brit Ken Loach nyerte el a megszűnőben lévő európai szociális rendszernek kiszolgáltatott kisemberekről szélé, En, Daniel Blake című filmjével. „A világ, amelyben jelenleg élünk, veszélyes helyzetben van, mert a neoliberálisnak nevezett ötletek katasztrófához vezethetnek” - mondta a nyolcvanéves brit rendező a vasárnap esti gálán, miután átvette a díjat. „A neoliberális folyamatok milliókat taszítottak nyomorba Görögországtól Portugálig, miközben egy törpekisebbség szégyenletes módon gazdagodik. Ki kell mondani, hogy egy másfajta világ is lehetséges, sőt szükséges” — tette hozzá, miután a szélsőjobboldali megerősödésének veszélyére figyelmeztetett. Ken Loach filmjének főhőse, Daniel Blake egy 59 éves özvegy asztalos, akinek a szívrohama után az orvosa nem tanácsolja, hogy visszatéijen dolgozni, ám a társadalombiztosítás illetékesei alkalmasnak ítélik a munkára. A férfi kafkai útvesztőbe kerül a munkanélküli hivatal bürokráciájában, amiért nem tudja az internetet kezelni és képtelen elfogadható életrajzot írni. Emberség és megértés helyett a szabályok be nem tartása miatt folyamatosan pénzelvonással fenyegetik a hivatalban. Az elesett, de büszke férfi csak a fiatal fekete bőrű szomszédjánál és egy gyermekeit egyedülő nevelő anyánál talál szolidaritásra, aki szintén áldozata a rendszernek, amely ellen együtt veszik fel a harcot. A George Miller ausztrál filmrendező vezette kilenctagú zsűri, a- melynek egyik tagja Nemes Jeles László, a Saul fia című Oscar-díjas film rendezője volt, a Nagydíjat a kanadai Xavier Dolan A Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című filmjének ítélte oda. A 27 éves rendező az 1995-ben elhunyt francia Jean-Luc Lagarce színdarabja alapján készült hatodik filmjét olyan francia világsztárokkal forgatta, mint az Oscar- díjas Marion Cotillard, Vincent Cassel, Nathalie Baye, Léa Seydoux. A legjobb rendezés díját megosztva vehette Christian Mungiu a román társadalmat eluraló korrupcióról és megalkuvásról szóló Érettségi című drámájáért és a francia Olivier As- sayas Personal Shooper című angol nyelven forgatott thrillerért. Andrea Amold brit filmrendezőnő kapta a zsűri díját az Egyesült Államokban játszódó American Honey című, marginalizálódott fiatalokról szóló road-movie-jáért, míg a legjobb forgatókönyv díját az Oscar-díjas iráni Aszgar Farhadi The Salesman című letisztult családi drámája érdemelte ki. A film főszerepét alakító Sahab Hosszeini kapta meg a legjobb férfialakítás díját. A The Salesman főhőse Ernád, egy színész, akit a bosszúvágy vezérel, miután feleségét bántalmazták. A legjobb női alakítás díját Jaclyn Jose kapta Brillante Mendoza Fülöp-szigeteki rendező Ma'Rose című filmjének főszerepéért. A Manila egyik szegénynegyedében játszódó kétórás film egy kábítószer-kereskedelem miatt letartóztatott házaspárról szól, amelynek három kamaszkorú gyermeke különböző módon próbálja megszerezni a korrupt rendőrök által követelt összeget ahhoz, hogy a szülőket elengedjék. Talán soha nem volt még annyira vitatott a zsűri döntése a cannes-i fesztiválon, mint idén. A fesztiválpalota sajtótermében a díjkiosztás alatt az újságírók néhány kivételt leszámítva valamennyi díj bejelentését hangos nemtetszéssel, huhogással fogadták, majd az első Twitter-be- jegyzések és cikkek is azonnal kritizálták a zsűri választását. Sokan úgy vélik, idén kizárólag a társadalmi és humanista jellegű filmeknek jutott az elismerésekből, a nagyszabású, innovatív alkotások rovására. A sajtó egyöntetűen hiányolta a díjazottak közül a Toni Erdmann című német verseny filmet, Maren Ade vígjátékát, Kleber Mendonca Filho brazil rendező Aquarius című filmjét és az Elemi ösztön holland rendezőjének, Paul Verhoevennek az Elle című erotikus thrillerét Isabelle Huppert főszereplésével. (MTI, as) Kolumbiában végső nyughelyére helyezték Gabriel García Márquezt A La Merced kolostor udvarán megrendezett ceremónián felavatták az író hamvait őrző emlékművet. A sárga papírpillangók a Száz év magány egyik jellegzetes motívumát idézték fel. (Fotó: Telegraph) RÖVIDEN Díjeső Adele-re és The Weekndre La* Vágás. Madonna és Stevie Wonder Prince híres számával, a Purple Rainnel búcsúzott a közelmúltban elhunyt sztártól a vasárnap este Las Vegasban megrendezett Billboard díjátadó gálán. Az est díjesője Adele-re és The Weekndre hullott: a turnéja miatt távollévő Adele kapta a Billboard 200 toplista legjobb előadójának és a legjobb női előadónak járó díjat, és az övé lett a legjobb album díja is a 25 című korongért. Az est másik nagy győztese The Weeknd volt: az etióp származású kanadai énekes nyolc trófeát is elnyert számainak kiugró eladási és sugárzási adatai révén. A legjobb férfi előadó díját Justin Bieber kapta. A díjazottak között volt mások mellett Kirk Franklin gos- pelénekes, Wiz Khalifa rapper és a Walk the Moon együttes. Taylor Swift a legjobb turnézó előadó díját kapta, David Guetta pedig a legjobb dance/elektronikus művész elismerést. A háromórás műsorban személyes drámái közepette színpadra lépő Céline Dion is nagy sikert aratott. Dión, aki januárban férjét és bátyját is elvesztette, a Queen The Show Must Go On című számát énekelte, később fia adta át neki a Billboard Ikon-díját. (MTI) Várjon Dénes vendégszereplése Pozsony. Várjon Dénes Lisztdíjas, Bartók-Pásztory-díjas zongoraművész vendégszerepei Pozsonyban május 26-án (csütörtökön) 19 órai kezdettel: a Szlovák Filharmónia nagy hangversenytermében a Három évszázad zenéje című koncertciklus következő állomásaként John Adams kortárs amerikai szerző, Robert Schumann és Leoš Janáček egy-egy műve hangzik el. Közreműködik a Szlovák Filharmónia zenekara, vezényel Leoš Svárovský. 00 Várjon Dénes zongoraművész (Arch ) Cartagena de las Indias. Akaratának megfelelően a kolumbiai Cartagena de las Indiasban helyezték végső nyughelyére Gábriel García Márquez Nobel-díjas írót helyi idő szerint vasárnap este. „Az emberek tudják, hogy szeretem Cartagenát, és szeretném, ha itt temetnének el” - idézte fel a Száz év magány világhírű szerzőjének 20 évvel ezelőtt megfogalmazott kérését barátja, Juan Gossaín kolumbiai színész és író, aki a család felkérésére mondott beszédet az alkonyaikor megtartott, szűk körű ceremónián a La Merced nevű régi kolostor udvarán. A megemlékezésen felavatták a hamvakat őrző emlékművet. A négyzet alapú márványtalapzatot az írót ábrázoló mellszobor záija le, amelyet García Márquez barátja, Katié Murray brit szobrász készített. A szertartáson a talapzatot az író kedvenc sárga rózsáival borították, majd sárga papírból készült lepkéket szórtak a magasból, amelyek esőszerűen hullottak alá a szoborra. A sárga pillangó az író fő művének, a Száz év magánynak egyik jellegzetes motívuma. Gabriel García Márquez két évvel ezelőtt hunyt el Mexikóban, 87 éves korában. Kisebb megszakításokkal 1981 óta a közép-amerikai országban élt, ezért halála után ott temették el a hamvait őrző urnát, de már akkor tudni lehetett, hogy ez csupán ideiglenes nyughely lesz. Felmerült, hogy szülővárosában, a kolumbiai Aracatacá- ban helyezik végső nyugalomra, de végül a család Cartagena de las Indias mellett döntött. García Márquez 20 éves korában, 1948-ban költözött a tengerparti városba, ahol újságíróként helyezkedett el egy helyi lapnál, miközben folytatta jogi tanulmányait. A 16. században alapított gyarmati városban játszódik egyik leghíresebb regénye, a Szerelem a kolera idején. Továbbá itt működik az az alapítvány is, amelyet Márquez hozott létre latinamerikai újságírók képzésére. A mágikus realizmus legnagyobb mesterének tartott Gabriel García Márquez munkásságát 1982-ben ismerték el irodalmi Nobel-díjjal, az indoklás szerint ,regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait”. (MTI)
