Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-24 / 120. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. május 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Es a történelmi régiók? Kotleba miatt akarnak hozzányúlni a megyei választásokhoz GÁL ZSOLT M artin Glváč, a parlament smeres alelnö- ke, felvetette, hogy megváltozhatna a megyei választási rendszer. Szép, szép - csak a legfontosabb problémákról tetszettek megfeledkezni már megint. Glváč felvetése logikus, felesleges kétfordulós megyeelnök-választást tartani (pláne 20 százalék alatti részvétellel), és a megyei önkormányzati választások időpontját valóban össze lehetne kötni a helyhatósági (települési önkormányzati) választásokkal. Előnyök: sok millió megspórolt euró, magasabb részvétel. (Kár, hogy az európai parlamenti választások időpontjáról nem mi döntünk...) A dolognak azonban van pár szépséghibája. Először is gyaníthatóan csak azért hozták fel a témát, mert valamit kezdeni kellene Kotle- bával, kínos lenne, ha jövőre újraválasztanák Besztercebánya megye elnökévé. (A Smer szeretne egy közös, párton kívüli jelöltet állítani Kotle- bával szemben.) Egyébként valószínűleg a jelenlegi rossz rendszer elvegetálna még pár cikluson keresztül, s ez a Smert hidegen hagyná. A nagyobb gond, hogy a megyék mesterséges, Mečiarék által létrehozott nyolc kerület területén kezdtek el működni, és a történelmi régiók soha nem kaptak esélyt. Ez alighanem most sem fog megváltozni, pedig például a Híd programja valami hasonlót javasol (a közigazgatási rendszer területi átszervezése címen), ráadásul azzal megspékelve, hogy a megyei önkormányzatok képviselői automatikusan a települési önkormányzatok polgármesterei lennének, így effektive a megyei választás teljesen értelmét veszítené (a megye elnökét az így felálló képviselő-testület választaná). Szép is lenne, de ennek nyoma sincs a kormányprogramban, úgy látszik ez is a közé a tízszázaléknyi hidas prioritás közé tartozik, ami nem került bele - vagy talán nem volt prioritás. Mindenesetre még egy komoly gyakorlati akadálya lenne a dolognak: a helyi önkormányzatok és így a polgármesterek nagy száma (csaknem 2900). És ezzel el is jutottunk a darázsfészekhez, az önkormányzati reformhoz - eddig egyik kormány sem mert komolyabban belenyúlni a rendszerbe. A Smer különösen nem, pláne nem a megyerendszer jobbá tétele érdekében. Emlékezzünk, rendszeresen felröppen a pártból, nem ritkán Robert Fico tolmácsolásában, hogy a nyolc megye túl sok, jobb lenne a 3 +l-es területi felosztás. Ezt mindig a spórolás jelmezébe öltöztetik, de nem vehetjük komolyan, hiszen ha az állam által közvetlenül irányított és ellenőrzött helyi közigazgatásra nézünk, akkor ott már véletlenül sem sok a (szintén Mečiartól örökölt) 79 járás... Pedig közülük tíznek még 30 ezer lakosa sincs. Szóval nagy reform helyett kis lépés, az is csak Kotleba miatt, és még az sem biztos, hogy bejön, mert lehet, hogy mégis újraválasztják. De legalább nem a Smer jelöltjét győzi le az, akit „egy zsák krumpli is megverne” (Fico). Ennyi haszna azért lenne a dolognak, plusz a részvétel is magasabb lenne, és ez elfedné a rendszer alapvető hibáit. Igazi smeres „megoldás”. Gyerekbarát zsákutca MÓZES SZABOLCS A gyerekek munkahelyre hordásának ügye kezd Illés bácsis méreteket ölteni. Ellentétes előjellel: nem a kádári nosztalgia, hanem a hamis progresszió jelszavával. Miközben a megoldás teljesen máshol van, és persze összetettebb is. Mint mindig, amikor a cukiság a valósággal találkozik. A történet azzal kezdődött, hogy Šimona Petrík független képviselő be akarta vinni szoptatós gyermekét a parlamenti ülésterembe, ám a rend éber őrei ezt nem engedték - mást nem is tehettek, a szabály az szabály. Igen ám, de jó a regula? Az eset után nagy lett a népi felbuzdulás, múlt pénteken tömegesen vitték a szülők munkahelyükre a gyereküket, merthogy ez cool. Meg ez a jövő: gyereket a munkahelyre, így emancipálódhat az emberiség. Az egésszel az a probléma, hogy nem igaz. Vakvágány. A ronda demográfiai mutatók pedig ettől végképp nem lesznek jobbak. Nézzük, mi a helyzet? Az emberek egy része beviheti a gyerekét a munkahelyre, másik része nem. Aki a gyártósornál dolgozik, ez utóbbi csoportba tartozik, aki szellemi munkát végez, mint e sorok írója, általában az előbbibe. Ám mégsem viszi be rendszeresen, csak ha nagyon muszáj, évente egy-két alkalommal, egy-két órára. Nem azért, mert nem lenne felvilágosult, hanem mert tudja, hogy egy munkahely attól munkahely, mert ott emberek dolgoznak. Akik nem óvodába jöttek szövegeket szerkeszteni és írni. És legfőképpen: a gyereknek semmi haszna nem származik abból, ha fülhallgatóval a fülén - hogy mások ne hallják - egész nap Bogyó és Babócát néz csendben - hogy másokat ne zavatjon. Persze egy fél óráig buli, ám aztán rájön, hogy jobb az oviban: ott vannak játékok, barátok, óvónők. Adja magát persze a megoldás: legyünk progresszívek, nyissunk gyereksarkot, munkahelyi óvodát, bölcsit. Legyenek a rideg munkahelyeken is játékok, barátok, óvónők! Jó, képzeljük el ezt a gyakorlatban! Sétáljunk végig egy tetszőleges kisváros főutcáján: a sarki hentes, a felette székelő könyvelőcég, a bankfiók, a gyógyszertár, mellette a helyi ingatlanközvetítő iroda, mind-mind gyereksarkot nyit. (Merthogy az alkalmazottak többsége nem többezres gyárakban dolgozik.) Életszerű? Iijuk bele a törvénybe, hogy a cégek az alkalmazott kérésére kötelesek „gyermekmegőrzőt” üzemeltetni? Oké! Ahhoz viszont pontos higiéniai és szakmai előírások kellenek, precíz paramétereknek kell megfelelni. Joggal mondanák a vállalkozók: az állam a társadalmi feladatokat a magán- szektorra hárítja. Az eredmény pedig nem gyereksarkok és kétszemélyes minióvodák megjelenése lenne, hanem az, hogy a vállalkozók még kevésbé alkalmaznának kisgyerekes anyákat és apákat. Nehogy játszóházat kéijenek. Ezt akarnánk? Mennyire lenne effektiv minden egyes cégben külön óvodát fenntartani? Semennyire. Nem véletlen, hogy ezeket a feladatokat minden normális társadalomban az államra és az önkormányzatokra delegáljuk. Hogy néhány városban kevés a férőhely az óvodákban? Hogy nincs elég bölcsőde? Igen, ezen kell változtatni, nem a nagyon cuki, ám a gyakorlatban kivitelezhetetlen és nem hatékony munkahelyi gyereksarokról álmodozni. Az óvodai és bölcsődei hálózat bővítése mellett jótékony lenne a félmunkaidős állások elterjedése. Nyugat-Európában a gyesről visszatérő anyák (vagy apák) jelentős része még évekig ilyen státuszban dolgozik, és nagyon elégedett. A családnak nagyobb a bevétele, de nem kell nyolc órákat robotolni. Ugyanúgy szükséges lenne az anyasági és a gyes emelése is. Éppen ezért vakvágány a munkahelyi gyereksarkon lovagolni, ez ugyanis aligha szabályozható észszerű és hatékony keretek között. Jó, ha van rá lehetőség - átmenetileg és ad hoc kihasználva -, de nem lehet bevett gyakorlat, elsősorban a gyerekek érdekében. Helyette sok más dolgot kellene rendbe tenni, a mozgalmi energiát kérjük inkább ilyen irányban hasznosítani - még ha erről nem is lehet cuki képeket posztolni a Facebookra. Mediális kórkép: támad a kamu és a propaganda RIGÓ KONRÁD E instein szerint csak két dolog végtelen: a világ- egyetem és az emberi hülyeség. Az első megállapítást ma már minden kutató tényként kezeli, a másodikat pedig az internet újra és újra bebizonyítja. Mivel a világháló nélkül az életet már szinte lehetetlen elképzelni, nem ördögtől való célként kitűzni magunk elé, hogy a tétel második részének igazolásában lehetőleg ne úttörőként vegyünk részt. A legfrissebb, borzalmas apropó, az egyiptomi légi katasztrófa is azt igazolja, hogy a célt megközelíteni nem is olyan egyszerű, ugyanis dolgozni kell azon, hogy ne dőljünk be más hülyeségének, az álhíreknek. Az internetes újságoknak köszönhetően a legfrissebb információkhoz is villámgyorsan hozzáférünk, azonnal video- és hanganyagot is kapunk és magunk is részeseivé válhatunk a hírverésnek. Tudatosítani kell viszont, hogy amikor az ember „kinyitja az internetet” és elhagyja a régóta jól ismert médiumok világát, pompás és szép új portálokra vezet az útja - de meglehet, hogy zöldfülűként vérprofikkal ül le pókerezni. Abból pedig semmi jó nem szokott kisülni. A digitális média szakmai elemzését mellőzve röviden: „kamuhír” problémánk van. Nem kicsi, hanem nagy, és napról napra nagyobb. Terjesztéséhez bennünket, jóhiszemű felhasználókat is használna, különböző okokból. Az említett légi katasztrófa kapcsán például minden hivatalos forrást megelőzve az interneten bőszen osztogattak meg az emberek ilyen-olyan magukat megbízható médiának feltüntető forrásokból származó totális baromságokat. Ismert a görög halász esete, aki tűzcsóvát látott és videóra is felvette - kiderült, hogy már tavaly a neten volt a videó, csak újrahasznosították. Aztán a roncsok kiemelése is nagy port kavart - szintén kamu. Ám talán a legkegyetlenebb az az álhír volt, amit úgy állítottak be, hogy egy srác küldte be a képet, amelyen édesanyja és pár utas a gépről volt látható a katasztrófát megelőző pillanatokban. Embertelen, ha a gépen utazók családtagjaira gondolunk, akik az őrület határán táncoltak azokban a szörnyű órákban. De miért csinálnak ilyet az emberek másokkal? Először is vannak a „betyárok”, akik mindössze feltűnési viszketeg- ségben szenvednek és kiváncsiak, meddig jut el a szenzációhajhász kis álhírük. Egy következő szint a „hivatalos” álhírportál, amely ugyan valahol az impresszumban jelzi, hogy az összes hír kamu, de megjelenésre megbízható oldal benyomását kelti. Itt már a reklámbevétel a motiváció, de ez még bocsánatos bűnnek tekinthető. Ennek egy módosított formája a valós híreket szemérmetlenül álhírrel keverő oldalak (borzasztó, de a rákgyógyítás az egyik kedvenc álhírtéma). Etikailag itt érkezünk el egy választóvonalhoz. Aztán van a profi marketinges koncepció. A vezérelv az, hogy kereskedelmi üzeneteket könnyebb eladni úgy, ha hasonló témájú, valós hírek közé keverjük. A jéghegy csúcsa pedig a hivatalos politikai propaganda. Persze ez is korrekt köntösbe bújtatva, hiteles hírekkel körbeágyazva. Itt már a közhangulat alakítása, a választók befolyásolása a cél. Az orosz propaganda mesterfokon tolja ezt (vigyázat!) magyarul és szlovákul is. A globális trendek pedig hamar megjelennek a mi vidékünkön is. Álljon itt pár számunkra is ismerős weboldal a HVG hosszú, „nagy át- verős listájáról”, amelyeknek soha ne higgyen el semmit: hirtop.in, mai- hirek.net, napimigrans.com, szaba- donebredok.info, tudasfaja.com. És még sorolhatnánk. A szlovákokat is. Ha innen olvasott valamit és elhitte, netán meg is osztotta a Facebookon, akkor a kamu áldozata és a propaganda eszközévé vált. Kényelmetlen, ugye? Ezért résen kell lenni mindig, idehaza is. Ugyan a szlovákiai magyar média frontján könnyebb eligazodni, hiszen kevés az online médium, ennek ellenére javasolt minden esetben rendesen körbenézni egy- egy hír kapcsán, hogy valóban tiszta maradjon a kép. Nehogy miattunk is súlyosabb legyen a kórkép.
