Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-23 / 119. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. május 23. KULTÚRA 7 Madarak jönnek, madarak fájnak Holnap este lép fel Frenák Pál társulata Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színház Eurokontext fesztiválján Itt még boldog a madárraj (Szkárossy Zsuzsa felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Harmadszor vendégszerepel holnap Pozsonyban Frenák Pál társulata. A Tricks & Tracks ás az InTimE után most legfrissebb darabját, a Birdie- t hozza el a párizsi illetőségű magyar koreográfus, aki jellsgzetes ás karakteres formanyelvável a kortárs tánc világviszonylatban is egyik legjobb alakja. Ismerős lehet a cím: a táncmű ih- letője Alán Parker Birdy (Madárka) című filmdrámája, William Wharton amerikai író 1978-as regénye és Raymond Depardon dokumentumfilmje, a San Clemente. Mindebből természetesen semmi nem jelenik meg a színen, itt nincs gyógyintézet, idegklinika, nincsenek ápolók és ápoltak, ez nem sárga házban működő mai „kakukkfészek”. Amit látunk, a fémcsövekből épített különös labirintus, rácsszerkezet, ha úgy tetszik, kalitka, amely hol fogva tart, hol védelmet nyújt, így az ember (de lehet az madár, „madárember” is) akkor sem hagyja el, ha nyitva az ajtaja. A hidegen csillogó alakzat képzőművészeti alkotásnak is beillik, s az előadás során többször is változik, a hol felülről, hol oldalról érkező fények pedig mindig más, de mindig erős atmoszférát teremtenek. Ebben a sajátos, egyszer keménynek, máskor kegyetlennek tűnő térben élik fájó, megtiport és megnyomorított életüket azok, akiket a sorsuk ide vetett. Emberek, akik mennének is, maradnának is, de a rácsok mögött már nagyobb biztonságban érzik magukat, mint a kinti „szabad világban”. Németországban nemrég négy estén játszotta a Birdie-t a társulat, mind a négy alkalommal kirobbanó sikerrel. Ami az előadásból elsőre kitűnik: Frenák Pál ezúttal is a vesztesek oldalán áll. „Gyerekkoromat árvaházban töltöttem, rácsos ablak mögött, mégsem érzem vesztesnek magam - vallja a koreográfus. - Ez a darab nem csupán az elveszett gyerekkort idézi meg, szól azokról is, akiket eltaszított egy társadalmi rendszer, mégis képesek talpra állni. Én is megszenvedtem azért, hogy talpon maradhassak, tehát ismerem ennek a küzdelemnek szinte minden stációját. A mások, a kevésbé favorizáltak, a félreállítottak, a kitaszítottak sorsa érdekel kezdettől fogva. Az a helyzet, amelybe a társadalom kényszeríti őket. Az emberi barbárság. A hatalmi téboly. Pszichés vagy fizikai sérelmeket feldolgozva újra fel kell állnunk, el kell rugaszkodnunk. Ember képes eltaposni, állati sorba lökni embert. Az állatvilágban mások a törvények. Az oroszlán csak akkor öl, akkor ejti el a vadat, ha éhes, vagy ha provokáció éri. Ha veszíthet, akkor inkább támad. A globális felelősségtudat, a morális helyzetfoglalás, pozícióvállalás kérdésköre izgat állandóan. A kíváncsiság és önmagam megismerése között őrlődöm.” A Birdie táncosai különböző madárkaraktereket jelenítenek meg, utalva az ember folyamatos repülési, kitörési vagy éppen szabadságvágyára. A látható és láthatatlan akadályok leküzdésére, áttörésére. „Nagyon sok madár viselkedését tanulmányoztam a darabra készülve. Különböző madárfigurákon keresztül „A mások, a félreállítottak, a kitaszítottak sorsa érdekel. Az a helyzet, amelybe a társadalom kényszeríti őket. Az emberi barbárság. A hatalmi téboly." Frenák Pál koreográfus akartam kiélezni az emberi karaktereket. Van ebben természetesen egyfajta azonosulási vágy is. Madárbőrbe bújva újraértékelni saját létezésünket. Játékosság is áthatja a darabot, nemcsak dráma és irónia. Felkavaró dokumentumfilmeket néztünk meg például az olajban fulladozó sirályokról. Van is egy erre utaló epizód az előadásban, amikor a hat táncos boldog madárrajként jelenik meg a színen, majd egyre inkább belevesznek a sűrű pocsolyába, s menekülnének, de már a szárnyaikat sem tudják mozdítani. Aztán jön Maurer Milán, és megpróbálja megmenteni a Yosmell Caldeón által megformált madarat.” Van egy valószerűtlenül magas, fekete gázlómadár is a csapatban, akinek DeeJay Mahogany kölcsönzi a testét. Heves, érzéki vágytól fűtött táncát lejti mellette egy aprónak tűnő, ám annál szenvedélyesebb, erőteljesebb madár, vagyis Nelson Reguera. „0 a legkisebb macsó a rajban, aki megállás nélkül teszi a szépet, miközben látnia, éreznie kell, hogy nem működik, amit elképzelt. Semmi baj, majd megérted, sugallja a nála háromszor magasabb társa. Rá fogsz jönni, miért nem illünk egymáshoz. Tanuld meg, hol a helyed, meddig mehetsz el. Már a sajátjaid sorából is kilógtál, és most ide jössz hozzám, aki a rajon kívül áll. De elfogadlak, nem bántalak, megsimogatlak. És ez az igazi tanulás. Ezt tette velem annak idején Japánban Kazuo Ohno, a butohtánc egyik alapító mestere. Én voltam mellette a szárnyaival verdeső kismadár Yokohamában. O már akkor kilencvennégy éves volt. Érdekelt a japánok zárt, nonverbális kommunikációja, s hogy mi a közös az ő és a siketek jelbeszédében. Azért utaztam el hozzá, hogy megtudjam, hol a helyem. Hogy majd ő megmondja, jó úton vagyok-e. Többször étkeztünk együtt, ott ültem mellette, egyetlen szó nélkül tette elém a teát, jelezve, hogy tudomásul vette, hogy ott vagyok, de ennél többet nem tehet értem. Nem remegett a keze, pedig már alig állt a lábán, de a teste még mindig gyönyörűen dolgozott, és titokzatos energia áradt a lényéből. Tudtam, hogy lát, de már egy egészen más szférából nézett rám. A fizikai leépüléssel ugyanis a tudás máshová helyeződik át. A test az univerzumtól kapott energiával mozdul. Nem volt a szemében semmi megvetés, csak simán átnézett rajtam. Dühöngtem magamban, hogy ezért kellett nekem ennyit utazni? Majd megérted, sugallta szó nélkül. És később valóban mindent megértettem. A legnagyobb bölcsességgel szolgált, amivel szolgálhatott. Egyébként a most készülő szólómat építem erre. Egyetlen tekintettel, egy odanézéssel, egy minimális mozdulattal bármit el lehet mondani. A Reguera által megformált madárnak is az elérhetetlen kell, azért küzd, azért próbálkozik. Ide vezet az önértékzavar. Nem méri fel, mi az övé, hol a helye, mi az, amit megkaphat és mi az, amit soha.” A forgó rácsrendszer, amelyben jól látható a háromszög alapú, térbeli kirakodós játék, a bolygót, az univerzumot, az örök folyamatot szimbolizálja, amellyel szembe lehet szállni, de ha frontálisan ütközik vele az ember, fennakad benne. Foglalkozz magaddal, de közben figyelj a társaidra, mert ha nem veszed észre őket, a saját tudatállapotodat deformálod. Erre int az előadás. Böjt a veronai Arénában Az Aréna csak drákói szigorral menthető meg (Képarchívum) Verona. A súlyosan eladásodott veronai Aréna megmentése érdekében rendkívül szigorú szanálási tervet jelentett be a kinevezett igazgatá: létszámcsökkentés ás a balettkar feloszlatása is várhatá. A dolgozók munkaóráinak csökkentésre érdekében a jövőben két hónapra teljesen szüneteltetik az Aréna működését - jelentette be Carlo Fuortes, akit a kormány öt hete bízott meg azzal, hogy vegye át az irányítást a 25 millió eurós adósságot felhalmozó intézmény felett. A racionalizálási tervek eredményeképpen évente négymillió eurós megtakarítást kell elérni. A következő három évben a jelenlegi 300 dolgozóból mintegy harmincat akarnak idő előtt nyugdíjba küldeni. „Bár a terv kemény, de szükséges ahhoz, hogy három év alatt legyüijük a válságot, és megfelelő alapot teremtsünk az újrakezdéshez. A másik alternatíva az Aréna feloszlatása lenne” - fejtette ki Fuortes, az elismert kulturális menedzser, aki a római operát is talpra állította hasonló anyagi helyzetéből. A szakember ingyen vállalta az Aréna helyzetének rendezését, emellett továbbra is a római operát vezeti. A veronai Aréna operaszezonja június 24-én kezdődik Bizet Carmen- jével. A Colosseum és a capuai aréna után a veronai Olaszország harmadik legnagyobb fennmaradt antik amfiteátruma. 1913 óta tartanak benne zenei rendezvényeket. (MTI) RÖVIDEN Barisnyikov Nizsinszkij bőrében Riga. A legendás orosz baletttáncos, Vaclav Nyizsinszkij szerepében lép fel augusztusban szülővárosában, Rigában Mihail Barisnyikov orosz származású amerikai táncos. A Letter to a Man című darabot a legendás Robert Wilson rendezi. Barisnyikov szerint ez nem táncos show, hanem színházi projekt, amely Nyizsiny szkij 1919-es naplój án alapul. (MTI) Sokat érő rockrelikviák New York. Elvis Presley gitárját, amelyet édesapjától kapott, 334 ezer dollárért árverezték el. A Juli- en's aukciósház árverésén a Beatles Being Fór The Benefit of Mr Kitel című dalának kézírásos szövegét 354 400 dollárért adták el, a sorokat John Lennon írta. A licitre kínált relikviák között volt az a piros kabát, amelyet Michael Jackson viselt 1996-97-es turnéján, valamint Elvis első zongorája is. A kabátért 256 ezer dollárt adott a vevő, ez több, mint a becsült ár négyszerese, a zongoráért valamivel több, mint 140 ezer dollárt adtak. (MTI) 1 Elvis gitárja (Képarchívum)
