Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-20 / 117. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. május 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szélsőséges vagyok Toleranciáról beszélni az antifasizmus kapcsán ostobaság MOLNÁR IVÁN JWT # a különbség az /I antifasisztába I W I ■ melegek és a Jľ ▼ _JL JL drogfüggők kö­zött? A szlovák Állami Tanfelügye­let szerint valószínűleg semmi. Mindhárom csoporttal szemben to­leránsnak, megértőnek kellene len­nünk, ellenkező esetben közveszé­lyes szélsőségesként tekinthetnek ránk. A tanfelügyelet tavaly ősszel mérte fel a szlovákiai alap- és középiskolá­sok véleményét a szélsőséges esz­mék iskolájukon belüli elteijedtsé- géről, az eredményeket a napokban tette közzé. A felmérésben rákérdez­tek arra is, hogy találkoztak-e már az alap- és középiskolások „szélsősé­ges, intoleráns” viselkedéssel az is­kolában „az antifasisztákkal, a drog­függőkkel vagy a homoszexuálisok­kal” szemben. A tolerancia latin eredetű szó, tü- relmességet jelent mások véleménye, vallása, világnézete, etnikai, nemzeti hovatartozása vagy más egyebek iránt. A tolerancia ellentéte az into­lerancia, ami bizonyos dolgok iránti türelmetlenséget jelent. Az antifasisztákkal szemben egy normális ember nem lehet „toleráns”, mert az antifasizmust nem megtűrni kell, hanem támogatni. Aki ugyanis nem antifasiszta, az fasiszta, a fa­siszta eszmék teijesztése pedig bün­tetendő. Nincs harmadik lehetőség. Toleranciáról beszélni ez esetben ostobaság, állami tanfelügyeleti fel­mérést készíteni róla pedig már ba­romság. A három felsorolt kategória közül csupán a melegekkel lehetünk toleránsak, elfogadva azt, hogy ér­zelmi és szexuális vonzódásuk kizá­rólag vagy főként azonos nemű em­berek felé irányul. Az persze már vita tárgya, hogy jogosan nevezhetjük-e szélsőségesnek azokat, akik a vallási meggyőződésük alapján vitatják a melegek jogainak kiterjesztését. Amíg ez utóbbi nem válik hivatalos állami ideológiává, szerintem ezzel sincs baj. A drogfüggőkkel szemben azon­ban nem lehetünk toleránsak. Lehe­tünk együtt érzők, próbálhatunk raj­tuk segíteni. Semmiképpen sem sza­badna azonban elfogadni, tolerálni a tényt, hogy ők drogfüggők. Egy an­tifasisztát vagy egy meleget eszembe sem jutna meggyőzni arról, hogy nincs igaza, és hogy amit tesz, az rossz. Egy drogfüggő esetében azonban ez teljesen természetes do­log. Vitatkozhatunk arról, hogy pél­dául a marihuána veszélyes-e vagy sem. A drogfüggőség azonban egy súlyos betegség, amit kezelni kell, mint ahogy azt is, aki egy kalap alá veszi a drogfüggőséget az antifasiz- mussal és a melegekkel. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ALACSONYAN SZAUNÁK A VADÁSZGÉPEK. EMELKEDNI FOG AZ OLAJ ÁR! A szarkofág LAMPL ZSUZSANNA mnia cum tempore, vagyis mindent a maga idejében, mondotta vala 300 éve III. Pálffy János, akinek bajmóci birtokán 23. alka­lommal rendezték meg a kísértetek fesztiválját. Tömegeket vonzott, mert az emberek, velem együtt, szeretik azt a fajta mesterséges ijedelmet, amiről tudják, hogy az égvilágon semmi valódi oka nincs, s utána egy íangulatos kávéházban ülve, jó kis csapolt kofolát iszogatva pásztáz- aatják a kastély tornya körül sötétlő ;get, hátha megjelenik rajta egy seprős boszorkány (de nem, ezt még tem találták ki, csodálkozom is rajta, nerthogy ma már semmi sem lehe- etlen). Viszont a városban mászkál­lak kísértetek, igaz, civilben embe- ek. A restiben egy olasz család ült mellettünk. Ebédjüket elfogyasztván a fekete ruhás szülők fekete átlátszó kendővel fedték be az arcukat, erre jött egy halálfejes álarc vastag gumi­ból, és egy vastag fátyol, hogy csak az álarc látszódjon ki. Ja, és a pán- célinges apa egy szegecses kesztyűt is felerőltetett magára. Eközben vámpírarcú, fekete tüllruhás kislá­nyaik türelmesen eszegették a fagyit. Merthogy hatalmas hőség volt. Gu­miálarc nélkül is. A fő attrakció azonban a kastély­ban volt. Hosszú sorokban, akár másfél órát is vártak az emberek, s a bejárat felé araszolgatva különböző perspektívából láthatták Mátyás ki­rály hársfáját. És a történelmet. Mert ezt a fát állítólag még Csák Máté ül­tette 1301-ben, és az igazságos sze­retett alóla uralkodni, amit doku­mentum is bizonyít. A kastélyban megtekinthettük a Jelenés című színdarabot, amit én történelmi bul­várnak neveznék. Az alapszituáció, hogy Bajmócon mászkál egy fekete ruhás kísértetné. Eköré épül a sztori: réges-rég a három Pálffy fivér közül az egyik hatalomvágyból vacsora közben megmérgezte két testvérét és az anyját. Az utóbbi azóta nem bír nyugodni, és elragadja a következő Pálffy nemzedékek fiait. Közben vé­gigjárjuk a kastélyt, merthogy min­den teremben folytatódik az átkot vi­vő történet. Időről időre feltűnik a fekete asszony, hátborzongató han­gokat produkálva. Egyszer közvet­lenül előttünk bukkant fel nagy hör- géssel, pontosabban egy előttem ha­ladó kisfiú előtt, aki sírva bújt az anyjához. A dolog szórakoztató, csak nem biztos, hogy hasznára válik a csoportban levő kisgyerekeknek, merthogy a szülőket senki sem fi­gyelmeztette... A Pálffyak? A darabból részeges, ármánykodó, gyilkos kedvű család rajzolódik ki, leszámítva az utolsót, a „Ján”-t, aki azért sokat tett a kasté­lyért, és szerette a művészetet. Ja, és meghalt a titkolt fia (mondom, hogy bulvár). Végül elhaladunk a Gróf Pálffy János feliratú szarkofág előtt. Ez ki volt, kérdezi egy gyerek az anyjától. Hogy ez? Honnan tudjam?! Ki védi a gyereket? LAJOS P. JÁNOS elmúlt napok egyik legnagyobb vihart kiváltó esemé­nye a kis Marco „nevelésbe vétele” volt, egészen pontosan erőszakos kivonszolása az iskolai osztály­ból. Az eset nem véletlenül váltott ki felháborodást, az ügyben sokan hibáztak, de... Az ügynek két része van: az egyik a bírósági döntés arról, hogy ki ne­velheti a gyereket, a másik pedig ennek a döntésnek a végrehajtása. Előbb nézzük a döntés végrehajtását. Mindenkiben jogosan váltott ki felháborodást a bírósági hivatalnok érzéketlen, gyermekellenes fellépé­se, aki az anya és egy gyámügyi hivatalnok kíséretében szó szerint kici- bálta az elsős kisgyereket az osztályból, nem törődve sem azzal, mit él át Marco, sem a tanítónővel, sem az igazgatónővel, és azzal sem, hogy ez hogyan hat a többi kisgyerekre. Az illetékesek megint későn ébredtek, pedig Jana Dubovcová ombudsman már 2012-es jelentésében bírálta a gyámügyi eljárást, konkrétan azt, hogy a gyerekek jogait finoman szólva semmibe veszik, nemcsak a peres ügyekben, hanem általában véve a hi­vatalos ügyintézésben is. A válóperekben általában mindkét szülőnek van ügyvédje, de a gyerek jogait hivatalosan senki sem védi. Jelen van ugyan a gyámügy képviselője, akinek a feladata a családi konfliktusok megoldásában való részvétel és egyben a gyerek jogainak védelme, de ő általában nem rendelkezik jogi végzettséggel. Nincs megfelelő képesí­tése ilyen esetek kezelésére a Marco ügyében legsúlyosabb hibát vétő bírósági hivatalnoknak sem, a konfliktusok kezelésére őt sem készítették fel. Az ügyben tehát szinte mindegyik fél hibáztatható, talán az iskolát és a gyereket nevelő nagyszülőket kivéve. A legnagyobb hibás azonban a rendszer, amely nem teremti meg a megfelelő körülményeket az ilyen, az egyén szempontjából súlyos következményekkel járó ügy humánus ke­zeléséhez. Az ügy másik része maga a gyerek elhelyezésének kérdése. Az első fokon eljáró bíróság a nagyszülőknek adta a gyerek nevelési jogát, a másodfokú ítélet viszont az anya javára döntött. Az ügyet csak a sajtóból ismerve könnyen a nagyszülők oldalára áll­hatunk, akik éveken át nevelték Marcót, törődtek vele, míg az anyja csak évente párszor látogatta. Csak bízni lehet abban, hogy a másodfokú döntés megalapozott, vagyis a bíróság megfelelő súllyal vette figyelem­be mind a gyermek véleményét, aki inkább a nagyszülőknél maradt vol­na, mind az anya jelenlegi anyagi hátterét, életvitelét, de mindenekelőtt a gyerek tényleges érdekét. A döntés helyességét azonban itt is erősítette volna, ha Marconák az elhelyezési perben is lett volna hivatalból kiren­delt védője, aki kizárólag az ő érdekeit védi, tekintet nélkül a nagyszü­lők, illetve az anya érdekeire. A családi ügyekbe való külső beavatkozás minden esetben a felek sé­relmével jár, főleg abban az esetben, ha a bíróságnak kell döntenie a megegyezésre képtelen felek helyett. Ha azonban ez elkerülhetetlen, ak­kor az államnak mindent meg kell tennie azért, hogy a legkiszolgáltatot­tabbak, vagyis a gyerekek érdekei megfelelő, állami védelmet kapjanak. FIGYELŐ Sose késő: bezárt Korán-iskola Illegálisan működő Korán-iskolát zártak be Brüsszel Molenbeek városnegyedében - írta a La Libre Belgique napilap. Francoise Schepmans, a kerület polgár- mestere elmondta, hogy a bezá­rásra az oktatási szabályok meg­sértése miatt került sor, nem a ra- dikalizálódás veszélyére hivat­kozva - mert az nem tartozik polgármesteri hatáskörébe. A magánházban működő iskolá­ba 38 fiatal járt. Tanítójuk az ar­cát teljesen eltakaró kendőt, ni- kábot viselő, oktatási képesítés­sel nem rendelkező muszlim asszony volt. A lap beszámolt arról is, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre szakosodott szolgálatok munkája megtízszereződött az elmúlt egy év alatt. Amíg 2014-ben a feldol­gozásra váró ügyek havi szinten alig haladták meg az ötvenet, ad­dig idén márciusra számuk már 407-re, áprilisban 527-re emelke­dett. A hivatalok jelentése szerint a 2015-ben szolgálatot teljesítő mintegy 85 tapasztalt nyomozó és negyven szakértő nem lesz ele­gendő az ügyek feldolgozásához, valamint az összefüggések feltá­rásához. (MTI) Vérdíjat ad át a polgármester Minden megsebesített drogbáró­ért, betörőért vagy más bűnözőért 5 ezer pezót (nagyjából 100 eurót), míg a halott bűnözőért 1000 eurót ajánlott fel a rendőröknek és a ci­vileknek is a Fülöp-szigeteki Cebu új polgármestere - írták a helyi la­pok. A 67 éves Tomas Osmena korábbi polgármestersége idején jómaga hozott létre a bűnözőkkel harcoló fejvadász csapatokat, „Remek keresetkiegészítő lehető­ség” - mondta új tervéről a hama­rosan hivatalba lépő politikus, akinek nagyapja, Sergio Osmena a Fülöp-szigetek elnöke volt. Az összeget csak azok kapják meg, akik regisztrált fegyverrel, indo­kolt körülmények között végeznek a banditákkal. „Például a szomszédomat megtá­madja egy rabló, a segítségére sie­tek, és lelövöm. Ebben az esetben jár a vérdíj”-magyarázta. Osmena egyben azt tanácsolta a bűnözőknek, még időben hagyják el a 900 ezer lakosú várost. A politikus előző polgármestersé­ge idején maszkos, motorbiciklis ítéletosztók járták a várost, 2004 decembere és 2006 augusztusa között a rendőrség adatai szerint 168 bűnözővel végeztek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents