Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-20 / 117. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. május 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szélsőséges vagyok Toleranciáról beszélni az antifasizmus kapcsán ostobaság MOLNÁR IVÁN JWT # a különbség az /I antifasisztába I W I ■ melegek és a Jľ ▼ _JL JL drogfüggők között? A szlovák Állami Tanfelügyelet szerint valószínűleg semmi. Mindhárom csoporttal szemben toleránsnak, megértőnek kellene lennünk, ellenkező esetben közveszélyes szélsőségesként tekinthetnek ránk. A tanfelügyelet tavaly ősszel mérte fel a szlovákiai alap- és középiskolások véleményét a szélsőséges eszmék iskolájukon belüli elteijedtsé- géről, az eredményeket a napokban tette közzé. A felmérésben rákérdeztek arra is, hogy találkoztak-e már az alap- és középiskolások „szélsőséges, intoleráns” viselkedéssel az iskolában „az antifasisztákkal, a drogfüggőkkel vagy a homoszexuálisokkal” szemben. A tolerancia latin eredetű szó, tü- relmességet jelent mások véleménye, vallása, világnézete, etnikai, nemzeti hovatartozása vagy más egyebek iránt. A tolerancia ellentéte az intolerancia, ami bizonyos dolgok iránti türelmetlenséget jelent. Az antifasisztákkal szemben egy normális ember nem lehet „toleráns”, mert az antifasizmust nem megtűrni kell, hanem támogatni. Aki ugyanis nem antifasiszta, az fasiszta, a fasiszta eszmék teijesztése pedig büntetendő. Nincs harmadik lehetőség. Toleranciáról beszélni ez esetben ostobaság, állami tanfelügyeleti felmérést készíteni róla pedig már baromság. A három felsorolt kategória közül csupán a melegekkel lehetünk toleránsak, elfogadva azt, hogy érzelmi és szexuális vonzódásuk kizárólag vagy főként azonos nemű emberek felé irányul. Az persze már vita tárgya, hogy jogosan nevezhetjük-e szélsőségesnek azokat, akik a vallási meggyőződésük alapján vitatják a melegek jogainak kiterjesztését. Amíg ez utóbbi nem válik hivatalos állami ideológiává, szerintem ezzel sincs baj. A drogfüggőkkel szemben azonban nem lehetünk toleránsak. Lehetünk együtt érzők, próbálhatunk rajtuk segíteni. Semmiképpen sem szabadna azonban elfogadni, tolerálni a tényt, hogy ők drogfüggők. Egy antifasisztát vagy egy meleget eszembe sem jutna meggyőzni arról, hogy nincs igaza, és hogy amit tesz, az rossz. Egy drogfüggő esetében azonban ez teljesen természetes dolog. Vitatkozhatunk arról, hogy például a marihuána veszélyes-e vagy sem. A drogfüggőség azonban egy súlyos betegség, amit kezelni kell, mint ahogy azt is, aki egy kalap alá veszi a drogfüggőséget az antifasiz- mussal és a melegekkel. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ALACSONYAN SZAUNÁK A VADÁSZGÉPEK. EMELKEDNI FOG AZ OLAJ ÁR! A szarkofág LAMPL ZSUZSANNA mnia cum tempore, vagyis mindent a maga idejében, mondotta vala 300 éve III. Pálffy János, akinek bajmóci birtokán 23. alkalommal rendezték meg a kísértetek fesztiválját. Tömegeket vonzott, mert az emberek, velem együtt, szeretik azt a fajta mesterséges ijedelmet, amiről tudják, hogy az égvilágon semmi valódi oka nincs, s utána egy íangulatos kávéházban ülve, jó kis csapolt kofolát iszogatva pásztáz- aatják a kastély tornya körül sötétlő ;get, hátha megjelenik rajta egy seprős boszorkány (de nem, ezt még tem találták ki, csodálkozom is rajta, nerthogy ma már semmi sem lehe- etlen). Viszont a városban mászkállak kísértetek, igaz, civilben embe- ek. A restiben egy olasz család ült mellettünk. Ebédjüket elfogyasztván a fekete ruhás szülők fekete átlátszó kendővel fedték be az arcukat, erre jött egy halálfejes álarc vastag gumiból, és egy vastag fátyol, hogy csak az álarc látszódjon ki. Ja, és a pán- célinges apa egy szegecses kesztyűt is felerőltetett magára. Eközben vámpírarcú, fekete tüllruhás kislányaik türelmesen eszegették a fagyit. Merthogy hatalmas hőség volt. Gumiálarc nélkül is. A fő attrakció azonban a kastélyban volt. Hosszú sorokban, akár másfél órát is vártak az emberek, s a bejárat felé araszolgatva különböző perspektívából láthatták Mátyás király hársfáját. És a történelmet. Mert ezt a fát állítólag még Csák Máté ültette 1301-ben, és az igazságos szeretett alóla uralkodni, amit dokumentum is bizonyít. A kastélyban megtekinthettük a Jelenés című színdarabot, amit én történelmi bulvárnak neveznék. Az alapszituáció, hogy Bajmócon mászkál egy fekete ruhás kísértetné. Eköré épül a sztori: réges-rég a három Pálffy fivér közül az egyik hatalomvágyból vacsora közben megmérgezte két testvérét és az anyját. Az utóbbi azóta nem bír nyugodni, és elragadja a következő Pálffy nemzedékek fiait. Közben végigjárjuk a kastélyt, merthogy minden teremben folytatódik az átkot vivő történet. Időről időre feltűnik a fekete asszony, hátborzongató hangokat produkálva. Egyszer közvetlenül előttünk bukkant fel nagy hör- géssel, pontosabban egy előttem haladó kisfiú előtt, aki sírva bújt az anyjához. A dolog szórakoztató, csak nem biztos, hogy hasznára válik a csoportban levő kisgyerekeknek, merthogy a szülőket senki sem figyelmeztette... A Pálffyak? A darabból részeges, ármánykodó, gyilkos kedvű család rajzolódik ki, leszámítva az utolsót, a „Ján”-t, aki azért sokat tett a kastélyért, és szerette a művészetet. Ja, és meghalt a titkolt fia (mondom, hogy bulvár). Végül elhaladunk a Gróf Pálffy János feliratú szarkofág előtt. Ez ki volt, kérdezi egy gyerek az anyjától. Hogy ez? Honnan tudjam?! Ki védi a gyereket? LAJOS P. JÁNOS elmúlt napok egyik legnagyobb vihart kiváltó eseménye a kis Marco „nevelésbe vétele” volt, egészen pontosan erőszakos kivonszolása az iskolai osztályból. Az eset nem véletlenül váltott ki felháborodást, az ügyben sokan hibáztak, de... Az ügynek két része van: az egyik a bírósági döntés arról, hogy ki nevelheti a gyereket, a másik pedig ennek a döntésnek a végrehajtása. Előbb nézzük a döntés végrehajtását. Mindenkiben jogosan váltott ki felháborodást a bírósági hivatalnok érzéketlen, gyermekellenes fellépése, aki az anya és egy gyámügyi hivatalnok kíséretében szó szerint kici- bálta az elsős kisgyereket az osztályból, nem törődve sem azzal, mit él át Marco, sem a tanítónővel, sem az igazgatónővel, és azzal sem, hogy ez hogyan hat a többi kisgyerekre. Az illetékesek megint későn ébredtek, pedig Jana Dubovcová ombudsman már 2012-es jelentésében bírálta a gyámügyi eljárást, konkrétan azt, hogy a gyerekek jogait finoman szólva semmibe veszik, nemcsak a peres ügyekben, hanem általában véve a hivatalos ügyintézésben is. A válóperekben általában mindkét szülőnek van ügyvédje, de a gyerek jogait hivatalosan senki sem védi. Jelen van ugyan a gyámügy képviselője, akinek a feladata a családi konfliktusok megoldásában való részvétel és egyben a gyerek jogainak védelme, de ő általában nem rendelkezik jogi végzettséggel. Nincs megfelelő képesítése ilyen esetek kezelésére a Marco ügyében legsúlyosabb hibát vétő bírósági hivatalnoknak sem, a konfliktusok kezelésére őt sem készítették fel. Az ügyben tehát szinte mindegyik fél hibáztatható, talán az iskolát és a gyereket nevelő nagyszülőket kivéve. A legnagyobb hibás azonban a rendszer, amely nem teremti meg a megfelelő körülményeket az ilyen, az egyén szempontjából súlyos következményekkel járó ügy humánus kezeléséhez. Az ügy másik része maga a gyerek elhelyezésének kérdése. Az első fokon eljáró bíróság a nagyszülőknek adta a gyerek nevelési jogát, a másodfokú ítélet viszont az anya javára döntött. Az ügyet csak a sajtóból ismerve könnyen a nagyszülők oldalára állhatunk, akik éveken át nevelték Marcót, törődtek vele, míg az anyja csak évente párszor látogatta. Csak bízni lehet abban, hogy a másodfokú döntés megalapozott, vagyis a bíróság megfelelő súllyal vette figyelembe mind a gyermek véleményét, aki inkább a nagyszülőknél maradt volna, mind az anya jelenlegi anyagi hátterét, életvitelét, de mindenekelőtt a gyerek tényleges érdekét. A döntés helyességét azonban itt is erősítette volna, ha Marconák az elhelyezési perben is lett volna hivatalból kirendelt védője, aki kizárólag az ő érdekeit védi, tekintet nélkül a nagyszülők, illetve az anya érdekeire. A családi ügyekbe való külső beavatkozás minden esetben a felek sérelmével jár, főleg abban az esetben, ha a bíróságnak kell döntenie a megegyezésre képtelen felek helyett. Ha azonban ez elkerülhetetlen, akkor az államnak mindent meg kell tennie azért, hogy a legkiszolgáltatottabbak, vagyis a gyerekek érdekei megfelelő, állami védelmet kapjanak. FIGYELŐ Sose késő: bezárt Korán-iskola Illegálisan működő Korán-iskolát zártak be Brüsszel Molenbeek városnegyedében - írta a La Libre Belgique napilap. Francoise Schepmans, a kerület polgár- mestere elmondta, hogy a bezárásra az oktatási szabályok megsértése miatt került sor, nem a ra- dikalizálódás veszélyére hivatkozva - mert az nem tartozik polgármesteri hatáskörébe. A magánházban működő iskolába 38 fiatal járt. Tanítójuk az arcát teljesen eltakaró kendőt, ni- kábot viselő, oktatási képesítéssel nem rendelkező muszlim asszony volt. A lap beszámolt arról is, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre szakosodott szolgálatok munkája megtízszereződött az elmúlt egy év alatt. Amíg 2014-ben a feldolgozásra váró ügyek havi szinten alig haladták meg az ötvenet, addig idén márciusra számuk már 407-re, áprilisban 527-re emelkedett. A hivatalok jelentése szerint a 2015-ben szolgálatot teljesítő mintegy 85 tapasztalt nyomozó és negyven szakértő nem lesz elegendő az ügyek feldolgozásához, valamint az összefüggések feltárásához. (MTI) Vérdíjat ad át a polgármester Minden megsebesített drogbáróért, betörőért vagy más bűnözőért 5 ezer pezót (nagyjából 100 eurót), míg a halott bűnözőért 1000 eurót ajánlott fel a rendőröknek és a civileknek is a Fülöp-szigeteki Cebu új polgármestere - írták a helyi lapok. A 67 éves Tomas Osmena korábbi polgármestersége idején jómaga hozott létre a bűnözőkkel harcoló fejvadász csapatokat, „Remek keresetkiegészítő lehetőség” - mondta új tervéről a hamarosan hivatalba lépő politikus, akinek nagyapja, Sergio Osmena a Fülöp-szigetek elnöke volt. Az összeget csak azok kapják meg, akik regisztrált fegyverrel, indokolt körülmények között végeznek a banditákkal. „Például a szomszédomat megtámadja egy rabló, a segítségére sietek, és lelövöm. Ebben az esetben jár a vérdíj”-magyarázta. Osmena egyben azt tanácsolta a bűnözőknek, még időben hagyják el a 900 ezer lakosú várost. A politikus előző polgármestersége idején maszkos, motorbiciklis ítéletosztók járták a várost, 2004 decembere és 2006 augusztusa között a rendőrség adatai szerint 168 bűnözővel végeztek. (MTI)
