Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-03 / 102. szám, kedd
10 BUNDESLIGA FOCITIPP ■ 2016. MÁJUS 3. www.ujszo.com A mikor a Borussia Dortmundról beszélünk, akar- va-akaratlanul is eszünkbe jut Jürgen Klopp személye, aki elválaszthatatlanul nőtt hozzá a klubhoz. A német sikeredző 2008-tól 2015- ig irányította a sárga-feketéket, ahol többek között két bajnoki címet és Német Kupát nyert, valamint a Bajnokok Ligája döntőjébe is bevezette csapatát a Real Madrid kiütésével. Ám az utolsó, klubnál töltött éve keserves csalódást hozott. A bajnokságban csupán a 7. helyet sikerült megszerezni, a Német Kupa-döntőben pedig a BVB 3-1-es vereséget szenvedett a Wolfsburgtól, így elkerülheteden volt a váltás - mindenki érezte: ez a vulkán kihunyt. A helyére egy fiatal szakember érkezett, akinek a neve csak a német futballt jól ismerő szurkolóknak nem volt ismereden. Motivátor után az innovátor Thomas Tuchel korábban az Augsburg II, valamint a Mainz vezetőedzője volt, utóbbinál szintén Kloppot követte a csapat élén. Már a Mainz is a bő taktikai repertoárjáról volt híres, a csapat egyik legnagyobb erényeként képesek voltak mindig az ellenfél játékához igazítani az aktuális taktikát, így lett a Mainz tipikus óriásölő: a nagycsapatok dolgát rendre meg tudták nehezíteni, mivel a kontrajátékuk talán a legjobb volt Németországban. Azonban amikor fel kellett vállalni a támadójátékot, akkor voltak kisebb-nagyobb problémák, a pozíciós játékuk minősége hagyott kívánnivalót maga után. Pedig Tuchel mindent bevetett: nem éppen szokványos edzésmódszerekkel próbálta rávenni játékosait, hogy azt tegyék, amit ő akar. Ennek jegyében - többek között - gyémánt alakúra vonalaztatta fel a csapat edzőpályáját, hogy a játékosok megszokják: nem az oldalvonal mellett kell támadniuk, hanem ádós beindulásokkal. Tuchel híres arról, hogy nyitott az új dolgokra, rendszeresen sokat foglalkozik a csapat statisztikai elemzéseivel, mivel ezek a felkészülés egy újabb dimenzióját nyitották meg az edzők számára, így ismerkedett meg a sporttudós Wolfgang Schöllhorn professzor „differenciális tanításelméletével”, amely az edzésmetodikát egy teljesen új megvilágításba helyezi. Lényege, hogy a játékosok nem a sorozatos ismétlések és a gyakorlatok tökéletesítésének segítségével tanulnak, hanem általános helyzetmegoldó készséget fejlesztenek, és ennek segítségével ösztönösen képesek megoldani a fellépő problémákat. Tuchel edzésmetódusának része, hogy rendszerint különböző méretű és felfestésű pályán vezényeli le az egyes gyakorlatokat - ennek Thomas Tuchel (jobbra) remek munkát végez a Dortmundnál, mégsem biztos, hogy remek csapatot is tud majd építeni - Mats Hummels (balra) távozása lavinát indíthat el (Fotók: tasr/ap, képarchívum) Kapitány, takarodj! Hamvába holt a BVB feltámadása? Egy csapat sem a szaktudást, sem a szenvedélyt nem nélkülözheti hosszú távon segítségével jobban begyakoroltatható a letámadás, visszatámadás és a labdabirtoklás. Az edzések alapvetően nagyon komplexek, a játékosoknak rengeteg különböző feladatuk van egy-egy gyaMats Hummelsnak üzent a lelátó: ha minél előbb szedi a sátorfáját, annál a kapitány elhagyja a hajót, akkor jobb! korlat során, mivel a cél az, hogy az edzés mentálisan nagyon leterhelő legyen, amelyhez képest maga a mérkőzés már gyerekjátéknak tűnik. Névén Subotic egy alkalommal azt is elmesélte, hogy Tuchel edzései közben a védőknek sokszor teniszlabdákat kellett a kezükbe fogniuk azért, hogy ne rán- cigálják örökké az ellenfél mezét. A folytonosság adja a klubkultúrát A Dortmund játékstílusa alapvetően nagyon intenzív letámadásra és gyors kombinációkra épült a Klopp-korszakban, és mindezt 4-2-3-1-es játékrendszerben valósították meg - amolyan rock’n’roll futballt játszottak, ahogy Klopp is fogalmazott. Thomas Tuchel feladata tehát az volt, hogy erre a stílusra építve adjon új impulzust a csapatnak - ez kísértetiesen hasonlít Tito Vilanova helyzetére, akinek hasonló feladattal kellett megküzdenie, miután Pép Guardiola elhagyta a Barcelonát. A mai modern futballban az ilyen jellegű tudatos építkezés nagyon ritka, kevés edző akad, aki valóban képes megvalósítani a folytonosságra alapozott megújulást. Tuchel minden bizonnyal közéjük sorolható, hiszen egyelőre remek érzékkel használt fel bizonyos elemeket Klopp rendszeréből - többek között a magas letámadást, az agresz- szív visszatámadást és a 4-2-3-1-es játékrendszert. A legjelentősebb és legfontosabb játékelem azonban a pozíciós játék alkalmazása, hiszen a Dortmund a korábbihoz képest sokkal többet, és sokkal hatékonyabban birtokolja a labdát. Tuchelre nyilvánvalóan sokat hatott Guardiola barcelonás korszaka, és ezt többször ki is emelte már nyilatkozataiban. Miben változott meg a Dortmund? A labdabirtoklásuk minőségét alapvetően két játékos határozza meg: Ilkay Gündogan és Julian Weigl. Gündogan már évek óta a világ elitjébe tartozik, azonban ebben az új rendszerben jobban tudja kamatoztatni mélységi irányítói kvalitásait. Weigl pedig a német futball legújabb felfedezettje, akit a másod- osztályú 1860 Münchentől szerződtettek, ezzel is bizonyítva, hogy tehetségeket minden szinten lehet találni, mindössze nyitott szemmel kell járni. A 20 éves középpályást már több európai sztárcsapattal is hírbe hozták, nem véledenül van közöttük a Manchester City is, hiszen Weigl tökéletesen beleillene Pép Guardiola rendszerébe. Azonban természetesen nem csupán e két játékostól függ a csapat játéka, bár a labdabirtoklás kontrollálása elsősorban az ő feladatuk. Kagava, Reus és Mhitarjan egyaránt kiválóan helyezkedik üres területekre, a felpasszok után pedig remekül fordulnak a kapu Felé, és indítják az ádósan beinduló Aubameyangot - az első számú gólfelelőst. Gyakran előfordul, hogy a három támadó középpályás szorosan egymás közelében helyezkedik el, ennek több előnye is van. Mivel a kreatív játékosok közel helyezkednek egymáshoz, a jó összeköttetés révén rengeteg a kis kombinatív játék, amely segítségével lendületesen tudják áttörni az ellenfél védekezését. Egy másik fontos előnye, hogy ezzel úgymond túltöltik az egyik oldalt, amelyre természetesen a védelemnek is reagálnia kell, tehát az is erre az oldalra kénytelen tolódni, amely területet nyithat a másik oldalon elhelyezkedő játékosnak - aki a legtöbb esetben a szélsőhátvéd, és az üres területeket lendületes felfutásokkal próbálják meg kihasználni. Ez mellesleg a pozíciós játék egyik alapvető elve is. Jelenleg a bajnokságban a második helyet foglalja el a BVB, 5 ponttal lemaradva a Bayern München mögött, és ez a két csapat vívja majd a Német Kupa-döntőt is. Ha ezt nézzük, akkor Tuchel tökéletes munkát végzett a csapattal, és remekül pótolja Jürgen Kloppot. De azért van néhány bökkenő. Nincsen rózsa tövis nélkül Az Európa Ligában a Liverpool élén Jürgen Klopp talán az év mérkőzésén búcsúztatta a Dortmun- dot. A két mérkőzésen látszott a csapatok stílusa közötti különbség: Dortmundban a hazai együttes nem tudott igazán domináns teljesítménnyel előrukkolni még 80 ezer fanatikus előtt sem, míg a visszavágón a kétgólos előny sem bizonyult elégnek, mert Klopp csapata hiheteden energiákat mozgósított a felzárkózás érdekében, és tette ezt végül sikeresen. Klopp a mérkőzés utáni nyilatkozatában azt emelte ki, hogy szenvedély nélkül nem lehet futballozni, és talán ez az, ami igazán hiányzik a jelenlegi Borussia Dortmundból. Erre enged következtemi az is, hogy a hétvégi bajnokin ugyan 5-1-re elgázolták a Wolfšburgpt, a közönség mégis inkább azzal volt elfoglalva, hogy kifütyülje a csapat középhátvédjét, Mats Hummelst, aki most már cseppet sem titkolja: a Bayern Münchenben szeremé folytami a pályafütását. Robert Lewandowski és Mario Götze után ő lehet a harmadik, aki viszonylag rövid időn belül a legnagyobb riválishoz szerződik. Mellette Gündogan, Weigl, Reus, Mhitarjan és persze Aubameyang eligazolása is szinte állandóan napirenden van. Ügy tűnik tehát, hogy amit a BVB Tuchel révén nyert a réven, azt el» Szenvedély nélkül nem lehet futballozni! (Jürgen Klopp) veszti a vámon: egy karizmatikus, szenvedélyes vezető nélkül a klub játékospolitikája alapvetően sérülhet mind a kiszemeltek leigazolását, mind a sztárok megtartását illetően, ami hosszú távon olyan versenyhátrányt eredményezhet a pályán, amit az edzői szaktudás már nem md kompenzálni. Beregi István
