Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-16 / 113. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. május 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Kutyából szalonna Mit tippelnek, mekkora kárt okoz nálunk évente a korrupció? MOLNÁR IVÁN lovákia az Európai Unió egyik legkor- ruptabb állama. Lassan nincs olyan hét, hogy ne robbanna ki valamilyen botrány a politikusok vagy a velük jó kapcsolatokat ápoló vállalkozók háza táján. A lakosság nagy része már fel sem kapja a fejét az ilyen hírre, így azt sem tudatosítja, hogy minden egyes korrupciós ügy az ő pénztárcáját csapolja meg. A nemzetközi felmérések szerint az Európai Unióban Szlovákiánál csak az olyan ágrólszakadt balkáni országok korruptabbak, mint Románia, Bulgária vagy Görögország. Szinte nincs olyan ágazat, amelyet ne járna át a korrupció, miközben az előző Fico-kormány is csak látszatharcot vívott ellene: kishivatalno- kok, rendőrök, orvosok akadtak fenn a hálón, miközben a kormányhoz közeli nagyágyúkat Robert Fico a védelmébe vette, egyes esetekben áldozatokat kreálva a fehérgalléros bűnözőkből. Az elmúlt időszakban minden hétre jutott egy-egy botrány, amelyet a sajtó ugyan darabokra szedett, egy hét után azonban senki sem emlékezett rá, mert már egy újabb botrányon csámcsogtunk, de az igazán nagy korrupciós ügyekben is csak a kishalakat büntették meg. A lakosság emiatt egyre fásultabban tekint minderre, azzal nyugtatva magát, hogy őt ez az egész nem érdekli, hiszen nem az ő pénzéről van szó. Ez azonban nem igaz, ugyanis minden egyes korrupciós botránynak a mi pénztárcánk látja kárát. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a korrupció az állami szektorban világszerte évente összesen 2 billió dolláros kárt okoz. Ezt az összeget elképzelni is nehéz. Ha szétosztanánk a világ 7,5 milliárd lakója között, mindenkinek nagyjából 267 dollár ütné a markát. Szlovákia esetében ez összesen mintegy 1,5 milliárd dollárt, vagyis nagyjából 1,3 milliárd eurót jelent évente. Csak összehasonlításképpen: az előző Fico-kabinet az első két szociális csomagjára ennek az összegnek kevesebb, mint a felét, nagyjából 600 millió eurót különített el. A korrupció által az állami költségvetésből kiesett pénzösszeg miatt kevesebb pénz jut az iskolaügyre, az egészségügyre, a szociális ellátásra. A Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége a korrupciót tartja a vállalkozói környezet egyik legnagyobb ellenségének, vagyis a munkahelyteremtés szempontjából is rendkívül káros. Épp ezért mindannyiunk érdeke, hogy a kormány végre tegyen valamit. A nemrég megalakult új Fico- kabinet ambiciózus ígéretekkel rukkolt elő. Hasonló ígéreteket azonban már hallottunk a múlt század kilencvenes éveiben Mečiartól, később pedig Dzurindától, Ficótól is, és mindannyian tudjuk, hogy mi lett a vége. Most ugyanaz a Fico a kormányfő, aki eddig foggal-körömmel harcolt a korrupt elvtársaiért, így csak egy lehetőségünk marad: higgyünk a csodákban. Kutyából is lehet szalonna, ha nagyon akaijuk, csak erős képzelőerő és jó gyomor kell hozzá. / ^ / A JOGREND AZ EMBERISÉG PEDELLUSA,, CSAK NÁLUNK KIRÚGTAK ‘ j< 'V í> A °r- VÉ? • -.(Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az EU a Római Birodalomról álmodozik, mint Napóleon és Hitler Boris Johnson, London volt polgármestere szerint az Európai Unió a Római Birodalom aranykorának újjáólesztó- séről álmodozik, ugyanúgy, ahogy mások mellett Napóleon ós Hitler tette. Johnson a kormányzó Konzervatív Párt EU-kilépés párti (Brexit) táborának egyik legbefolyásosabb tagja, a brit sajtó szerint a 2020-as választásokon nagy eséllyel ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. A The Sunday Telegraph-nak adott interjúban kijelentette, az Európai Unió egész koncepciója a Római Birodalomig nyúlik vissza. Ugyanis az elmúlt kétezer év történelme nagyjából arról szólt, hogy különböző emberek és intézmények megpróbálták Európa egyesítésével újjáéleszteni a rómaiak idejére jellemző „béke és jólét aranykorát”. Mások mellett „Napóleon és Hitler is ezzel próbálkozott, tragikus végeredménnyel. Az EU is egy erre irányuló kísérlet, más módszerekkel” - fogalmaz a konzervatív politikus. A The Sunday Telegraph kommentárja szerint Johnson nem azt akarta ezzel mondani, hogy „a brüsszeli bürokraták” nácik, de „az összehasonlítás mégis meghökkentő”. Johnson szerint ugyanakkor az euróövezet német koncepció, amely lehetővé tette, hogy a domináns német gazdaság tönkretegye a gyengébb európai gazdaságokat. Olaszországot például, amely egykor kiemelkedő autógyártó hatalom volt, „teljesen tönkretette az euró, és ezt a németek akarták így” - fogalmaz az interjúban London előző polgár- mestere. Hozzáteszi: az euró annak eszközévé vált, hogy a német gazdaság behozhatatlan termelékenységi előnyre tegyen szert az egész euróövezettel szemben. David Cameron miniszterelnök, aki a brit EU-tagság mellett kampányol, azonban kijelentette: a brit gazdaság biztonsága kerülne veszélybe az EU-ból való kilépéssel. Cameron szerint aki a Brexitre voksol, az egyben „kevesebb munkahelyre, alacsonyabb ütemű növekedésre, sőt potenciálisan recesszióra szavazna”. (MTI) Életünk egy algoritmus? KOCUR LÁSZLÓ lovákiányival, 305 millióról 310 millióra növekedett a 140 karakteres üzenetek megjelenítésére lehetőséget kínáló, országunkban még mindig kevéssé kultivált Twitter mik- roblog felhasználóinak száma az elmúlt negyed évben. A növekedés a várakozások alatt marad, a cég 79 millió dolláros mínuszt termelt 594 millió dolláros bevétel mellett. Nem csoda, hogy részvényeik 2013-as, sokak szerint elhamarkodott tőzsdére dobása óta történelmi mélypontra kerültek. Szlovákiában (és Magyarországon is) úgy tűnik, a közösségi média egyenlő a Facebookkal. A Twittert nálunk, valószínűleg az európai és amerikai nyomáskényszer hatására, elsősorban a politikusaink nyomkodják, egyébként társadalmi-szociokulturális beágyazottságáról nem beszélhetünk - szemben például az Egyesült Államokkal, vagy akár az arab világgal. Az egyik legismertebb hazai twitterező a görögöknek nyújtandó pénzügyi segítségről folyó tárgyalások idején felkapott Peter Kažimír pénzügyminiszter, aki, látva a mikroblog hazai esélyeit, a mai napig nagyon aktívan, ám angolul tweetel. A hazai és külföldi szaksajtóban gyakoriak a huzamosabb ideje, nem csak gazdasági értelemben vergődő, útját kereső Twitter létjogosultságával kapcsolatos elmélkedések. Vannak, akik a hashtaget népszerűvé tevő szolgáltatást már a #R1PTwitter hashtaggel temetik. Ez valószínűleg még korai, ámbár a tanácstalanságot jelzi, hogy a Facebook mintájára idén a Twitter is bevezette az algoritmikus idővonalat. Eddig a felhasználó az általa követettek üzeneteit időrendi sorrendben böngészhette, újabban a cég, a felhasználó által fogyasztott - követelt, kedvelt, retweetelt, idézett - tartalmak függvényében próbálja kitalálni, mi lehet az, ami érdekelheti a felhasználót. Ugyanezt, más formában és érdekek mentén a virtuálisvalóság- piac Facebook melletti globális társuralkodója, a Google is műveli. A cégek személyes döntést és választási lehetőséget szinte kiiktató gyakorlatának alapfeltevése, hogy értékes, ne pedig a felhasználó számára érdektelen tartalmakat toljanak az arcába, még akár felhasználóbarátnak is nevezhető. A cégek (talán?) nem veszik el annak lehetőségét, hogy például a„hoki-vb 2016” keresőkifejezésre kiadott mind a 3 57 ezer találatot végigkattintgassuk, akár a 248. oldalon találva meg a számunkra fontos tartalmat, de ezt kevesen teszik meg; vagy - a Facebook és most már a Twitter esetében is - lehetőségünk van rá, hogy a bennünket valósan érdeklő ismerőseink vagy oldalak adatlapját „kézzel” meglátogassuk. De azt, hogy alapból mit kapunk az arcunkba, amikor telefonon rácuppanunk valamelyik közösségi oldalra, már nem mi, hanem a bennünket aprólékosan elemző, arcszerkezetünket, szemüvegmárkánkat, hajunk, szemünk színét, családtagjainkat, autónkat, szexuális preferenciáinkat, kedvenc zenekarunkat, tegnapi vacsoránkat, közlekedési útvonalainkat, barátainkkal és üzletfeleinkkel folytatott kommunikációnkat, a gyerekünk óvodai csoportját stb. ismerő óriáscégek határozzák meg. Ha a kedves olvasó visszagondol a március 5-i parlamenti választások előtti közösségimédia-reprezentációjára, arra kell rájönnie, hogy a politikai preferenciáihoz legközelebb álló tartalmak felülreprezentált mennyiségben jutottak el hozzá, más oldalak véleményét jóval kisebb mértékben, gyakran csak fizetett hirdetések formájában ismerhette meg, amelyeknek muszáj volt elérni őt. A globális közösségimé- dia-világcégek azt szeretnék, hogy minél többet időzzünk birodalmukban, ehhez igyekeznek számunkra kellemes virtuális környezetet kialakítani. Ez pedig már gyakran a valóság átformálásával határos. Egy demokrata választó is felkeresheti Donald Trump oldalát, de alapból sanderses és clintonos tartalmakat kap, ezek közül is abból többet, amelyet a Faceboo- kon már több ezer tényezőt figyelembe vevő algoritmus a számára ideálisnak ítél. így, ha a közösségi médián kívül egyéb tartalmakat nem fogyaszt, keresőbuborékba záiják őt, módosítva a világról alkotott képét. A közösségi médiáról folyó, intenzív közbeszédben rendre megjelennek azok a törekvések, amelyek e keresőbuborék kipukkasztását vagy meg- hekkelését célozzák. Ilyen volt a magyar webkettő hajnalának ma már naiv, megmosolyogtató pillangószív-kísérlete, ma persze már ez is induszt- rializált formában történik. Az „alanyi jogon” járó webkettővel párhuzamosan erősödő, az internet demokratizáló erejébe vetett hurráoptimizmust elfelejthetjük, „puha diktatúra” ez a javából. De szerencsére a kitörési lehetőség is egyszerű: próbáljuk életünket minél inkább a valós, nem pedig a virtuális szférában élni. Első lépésként próbáljuk meg belátni, az ebédünk akkor is lehet finom, ha azt az elfogyasztás előtt nem posztoljuk ki az Ins- tagramra. Próbálj ák csak ki! Na ugye! FIGYELŐ NATO-dalfesztivál legyen, és a Krímen! Az Eurovíziós Dalfesztiválon született ukrán győzelem után sokan felvetették a közösségi oldalakon, hogy nemzetközi erőkkel vegyék vissza az oroszok által annektált Krím félszigetet, és jövőre ott rendezzék a dalfesztivált. Refat Csu- barov, a krími tatárok szervezete, a medzslisz száműzetésben élő elnöke, az ukrán parlament tagja azt mondta, „egy csodálatos napon összegyűlünk az orosz megszállóktól felszabadított Krímen. Most egy lépéssel közelebb jutottunk ehhez.” „A 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál legyen Szevasztopol- ban, társszervezői pedig a NATO és az ukrán fegyveres erők legyenek. Ideje máris hozzálátni a fesztivál előkészítéséhez” - fogalmazott Volodimir Vjatrovics, az ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója. Oroszország viszont tisztességtelennek tartja, hogy az ukrán énekes nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. (MTI)
