Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-13 / 111. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. május 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Szegény gazdagok Vlinden azon múlik, hogy kihez viszonyítjuk-AJOS P. JÁNOS A Statisztikai Hivatal tegnap nyilvánosságra hozta az uniós jövedelmekről és életkörülmények- ől szóló felmérés Szlovákiára vo- latkozó adatait. Az országban mintegy 640 ezer ember, vagyis minden tyolcadik lakos a szegénységi kü- zöb alatt él. Sok ez vagy kevés? Az eredmények alapján akár óva- os optimisták is lehetnénk, a „sze- ;énységmutató” ugyanis az utóbbi vben - még ha csak enyhén, 0,3 zázalékponttal is - csökkent. Vagyis :evesebb a szegény úgy, hogy a sze- .énységi határ - ugyancsak szeré- yen, havi 8 euróval - emelkedett, innél is jobb képet fest a nemzetközi sszehasonlítás: gyakorlatilag az nió többségét magunk mögé utasítok, beleértve olyan gazdag orszá- okat is, mint Svédország, Luxem- urg vagy Németország. Itt azonnal érdemes megállni, ugyanis könnyű rájönni, hogy az ilyen összehasonlításnak, az ilyen egyszerűsítésnek nincs sok értelme. Az alapadatok valósak, nem kell rögtön melegebb éghajlatra küldeni a statisztikusokat: Szlovákiában tényleg mintegy 640 ezer ember él havonta 347 eurónál kisebbjövede- lemből. A szegénységhatárt ugyanis minden ország esetében saját jövedelmi viszonyainak megfelelően állapítják meg. A 347 euró a medián- jövedelem 60 százaléka. A medián- jövedelem az a havi bevétel, aminél éppen a lakosság fele többet, a fele pedig kevesebbet kap havonta, ez a Statisztikai Hivatal szerint közel 580 euró. Vagyis azért van nálunk olyan „kevés” szegény, mert alacsony a küszöb, pontosabban azért, mert a többség jövedelme is alacsony. Azt tehát még véletlenül sem szabad állítani, hogy Luxemburgban, Németországban vagy Nagy- Britanniában több a szegény, mint Szlovákiában, érdemes azonban megnézni, hogyan alakul a szegénységküszöb. Ha a vásárlóerő-paritásra átszámított szegénységi küszöböt magunkat : nézzük - vagyis leegyszerűsítve azt, hogy a havi 347 euróból mit tudunk i vásárolni -, akkor azt látjuk, hogy a ; volt szocialista államok között az ; élen állunk. A vásárlóerő-paritásra ; átszámolt éves szegénységi küszöb ; Szlovákiában mintegy 6000 egység, : ennél a volt szocialista országok kö- ; zül csak Szlovénia (közel 10 ezer : egység), Csehország (6500 egység) : áll jobban, mint mi. De utolértük Portugáliát (vagy Portugália csúszott : le hozzánk), Magyarországnál és a : volt szocialista blokk országainál pedig mintegy 1000 egységgel állunk j óbban, nem beszélve Románi• áról és Szerbiáról, ahol 2—3 ezer egység a szegénységi küszöb, mi• közben a szegények aránya is jóval magasabb, mint Szlovákiában. Ha tehát ezekhez az országokhoz hasonlítjuk magunkat, akkor akár elé; gedettek is lehetnénk. A másik : szemszög viszont azt mutatj a, hogy hiába magasabb néhány százalék- ponttal a szegények aránya Európa nyugati, gazdagabb részében, például Németországban vagy Franciaor- : szágban, a szegénységi küszöb ott a ■ kétszerese a szlovákiainak. MIVEL HÁROM FÉRFI 55 ÉVE \ MEGERŐSZAKOLT EGY NŐT. SÜRGŐSEN GYEREKVÉDELMI J ^ PROGRAMOT INDÍTUNK! / Kmufi, (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Brazília bukórepülésben SIDÓH. ZOLTÁN K ppen 12 héttel a riói nyári olimpia kezdete előtt csúcsosodott ki a E politikai káosz Brazíliában, a szenátus 6 hónapra felfüggesztette hivatalából Dilma Rousseff brazil államfőt. A katonai diktatúra idején a börtönt is megjárt marxista gerillát, így vitathatatlanul harcedzett elnököt azzal vádolták meg, hogy elnökválasztási kampányait 2010-ben és 2014-ben is vesztegetésekkel segítették, továbbá két éve újraválasztása érdekében kozmetikázta az államháztartási hiányt. Az átfogó kormányprogrammal brazilok millióit a nyomorból kiemelő Munkáspártot már enélkül is megrázta az a vizsgálat, amit az állami Petrobras olajvállalat alvállalkozóinakjuttatott állítólagos kenőpénzek miatt folytat a rendőrség. Az olajkonszem vezetői ellen még 2009-ben indult nyomozás, az ügyészség szerint egészen döbbenetes, 3,8 milliárd dolláros sikkasztás történt. Az ügy szálai egészen Rousseff támogatójáig és elődjéig, Luiz Inacio Lula da Silva volt elnökig vezetnek, akit márciusban rövid időre őrizetbe is vettek... A vezető latin-amerikai állam csúcspolitikusai közül eleve sokan sárosak, például a Rousseff elleni eljárás leghangosabb támogatójának tartott Eduardo Cunha alsóházi elnöknek, sőt, az ellenzék vezetőjének is e héten kellett lemondani - éppen korrupciós botrányaik miatt. Az már csak hab a tortán, hogy az államfő helyét most 180 napra átvevő Michel Temer alelnök szintén érintett lehet a megvesztegetési ügyekben. Az eleve temperamentumos brazilok nem nézték tétlenül a valóságshow-ba torkolló politikai telenovellát: az élmúlt hetekben több millióan vonultak utcára Rousseff ellen és mellett tüntetve, úttorlaszokból, égő barikádokból sem volt hiány. Brazíliavárosban, a kongresszusi szavazás idején a két tábor szétválasztására hosszú fémkerítést építettek. A hónapok óta tartó, belpolitikai bénultságot okozó válság közepette is kétségbeesetten igyekeznek megmenteni az augusztusi riói olimpiai játékokat. Ez komoly kihívás, mivel a stadionok egy része még el se készült, így nem is tesztelhették azokat, a vitorlásversenyek helyszínén, a Guanabara-öbölben a döbbenetes mértékű víruskoncentráció miatt januárban tömeges halpusztulást jelentettek. Gond van a jegyeladással is. Rivaldo, a volt világbajnok labdarúgó a napokban azt tanácsolta a külföldi szurkolóknak, ne menjenek a riói olimpiára, inkább maradjanak otthon, mivel Rio de Janeiro vezetése nem tudja visszaszorítani az utcai bűnözést - a világvárosban napi átlagban három embert ölnek meg... Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, már a 2014-es futball-vb előtt is rossz volt a közhangulat, rendszeresek voltak a tüntetések, mert az emberek szerint a sporteseményre túl sokat költött a kormány, miközben komoly problémák vannak az egészségüggyel, a tömegközlekedéssel, és a szegénység felszámolása sokkal fontosabb lenne. A mostani helyzet mégis más. A futballfesztivál óta tovább romlott a helyzet, a recesszió, az azzal járó munkanélküliség és infláció leradírozta a brazil Munkáspárt 13 éves kormányzása idején bevezetett kedvezményeket. Továbbá a Petrobras olajcég korrupciós botrányának hullámai a legfelső köröket is elérték. Brazília korábban a legígéretesebb, ún. feltörekvő országnak számított, napjainkban viszont az utóbbi negyedszázad legdurvább gazdasági visszaesésével néz szembe. Vissza kellene szorítani a 10 százalékot ostromló inflációt, a két számjegyű munkanélküliségi rátát és a riasztóan nagy költségvetési hiányt. S ha ez még nem volna elég, a kisfejűséget okozó zikavírus teijedését sem sikerült teljesen megállítani. Brazília a felfelé igyekvő, majd átmenetileg elbukó országok valamennyi betegségében szenved. Amikor az országnak jól ment, túl sokat vállalt, túl nagy rendezvények megszervezésére mondott igent, ezzel párhuzamosan pedig túlköltekezett. Most viszont, amikor a gazdaság motoija egyre lassabban forog, minden visszaüt: a tartalékok hiánya, a túlfeszített szociális programok terhe, a hatalomban elkényelmesedett Munkáspártot minden eresztékében átitató korrupció. Ugyan túlfeszített munkával, karikás szemmel készülnek az olimpiára, de az biztos, hogy a sport nagy ünnepének idejére sem felejtik el a brazilok gyászos helyzetüket. \kárhogy fáj is JHÁSZ ATALIN merikai filmbe illő fordulatot vett a Kiss László-ügy: „feltámadt” halottaiból az egykori dozat, Takáts Zsuzsanna, és halál ggadtan belemondta a kamerába, i is történt a sportuszodában azon : ominózus napon, 55 évvel ezelőtt, három diplomával rendelkező ős hölgy egy ország szimpátiáját vta ki, Budapesten flash mobot, az villámcsődületet rendeztek a izteletére, sőt, azóta az is kiderült, )gy nem ő volt a sztárúszók egyedi áldozata. A díjakkal elhalmozott exúszókapitány a minap már „maga kérte” a százhalombattaiakat, hogy vegyék vissza tőle a díszpolgári címet, az ottani uszoda faláról pedig kamerák kereszttüzében verték le a nevét. Sőt, a szintén kamera előtti virágcsokros bocsánatkérés napján ügyvédje bejelentette, Kiss László mégsem kér perújrafelvételt, hogy „bebizonyítsa igazát”. Az utóbbi napok eseményei azt jelzik, hogy az ügy messze túlmutat az élsport berkein. És sok mindenkiről kiderült, milyen ember is valójában. Például az ismert újságiróról, Aczél „szeretett kefélni” Endréről, aki ismételten leégette magát egy ország előtt, amikor azt magyarázta, hogy a csinos úszófiúk erőszak nélkül is megkaphattak bárkit. Elfelejtette figyelembe venni azt a pszichológusok által is hangsúlyozott tényt, hogy a nemi erőszak elkövetői magát az erőszakot, a hatalmi pozíciót élvezik elsősorban, nem (csak) az aktust. Sajnos csúcspolitikusok is megszólaltak az ügy kapcsán. Kosa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője például olyat szólt, hogy a teljes magyar sajtó napok óta szavainak értelmét elemzi. Próbáljuk meg mi is. „Bármilyen esetben, ha ön egy földön fekvő emberbe belerúg, akkor a rendőrség letartóztatja könnyű testi sértésért minimum. De egy labdarúgómeccsen adott esetben ezért lehet, hogy még szabadrúgás sem jár. Mert a bíró úgy ítélte meg, hogy az eset olyan, ami miatt mehet tovább a játék” - mondta Kosa, arra reagálva, hogy a DK parlamenti vizsgálóbizottságot állítana fel a versenysportban tapasztalható bántalmazások és szexuális bűncselekmények kivizsgálására. Aztán még hozzátette, hogy „a versenysportokra más szabályok vonatkoznak”. Mit állít ez az ember? Hogy az élsportban a nemi erőszak olyan, mint a fociban a szabálytalanság? Nem, ez nem lehet igaz. Ha mégis jól értem, akkor még rosszabb a helyzet. Mert akkor eszerint a versenyspor- tolóknak nem jár súlyos büntetés, ha megerőszakolnak egy nőt. Ha komoly eredményeket érnek el, akkor a bíróságnak is máshogy kell kezelnie őket. A KDNP-s Rubovszky György nyilatkozata már csak hab a tortán. Arra az újságírói kérdésre, hogy a nemi erőszak felháborítja-e őt mint kereszténydemokratát, olyasmit mondott, hogy a keresztényi megbocsátás Kiss Lászlóra is érvényes, különösen, hogy miután bocsánatot kért, Takáts Zsuzsanna is megbocsátott neki. Magyarország forrong, az egész hét erről szólt, és persze mindarról, ami a háttérben húzódik meg. Hogy a nemi erőszak áldozatainak alig tíz százaléka tesz feljelentést, mert eleve reménytelennek tartják, hogy igazságot szolgáltatnak nekik, illetve szégyellik a nyilvánosság elé tárni az ügyet. Hogy a megerőszakolt nők maguk tehetnek-e arról, ami történt (lásd Csapó Gábor vízilabdakirály érzékletes prezentációját a pohárral). Hogy lehet-e az erőszakot bagatellizálni? Hogy ha egy nő húzódozik, akkor vajon csak kelleti magát? Hogy a szexuális bűnözők neve kikerüljön-e az internetre, vagy sem? És hogy, bizony, balkáni népek vagyunk mi, akárhogy is fáj...
