Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-12 / 110. szám, csütörtök
| X | Vadászat 2016. május • www.ujszo.com UJ SZÓ M árciusban ünnepeltük a tavasznak beillő télutót, és áprilisban nem győztük áldani a nyárnak is beillő tavaszt. Április utolsó napjaiba elég volt egy-két fagyos hajnal, és a rózsaszínű eufóriából gyorsan visszatértünk a földre a „fagyos" valóságba. Az eredmény a mezőgazdászok számára sokkoló. PUSZTULÓ FÉSZEKALJAK De mi köze ennek az állatvilághoz? Nagyon sok. A természet sokkal összetettebb ahhoz, hogy akárcsak egy április végi faggyal kapcsolatban külön lehessen választani a növényvilágot az • állatvilágtól, mert úgymond az állatoknak van tollúk és bundájuk. Ez nem ilyen egyszerű. Április 27-28-a rányomta a bélyegét az egész flóránkra és faunánkra. A felmelegedett időjárásnak köszönhetően korábban érkeztek meg a költöző madarak, korábban pároztak, korábban raktak tojást, és szegények a kritikus napokon a hóba bújva, remegve, de kitartóan védték a korán rakott fészekaljukat. Közben átáztak, átfáztak, hiszen a nagynak tűnő gólyán is csak a toll, ami sok. A hegyeink védett és féltve őrzött kincsei, a fajdok, a nyírfajd, a siketfajd és a fajdok legkisebbje, a császármadár az idei tavaszi meleg hatására hetekkel korábban pároztak, mint más években, és fészekaljat is korábban készítettek. Éppen időben ahhoz, hogy az április végi fagyok és a friss hó hatására - és itt nem csupán , pár mínusz fokról van szó, hanem kemény fagyokról és vastag hótakaróról - a dürgések megszakadtak, a tojások tönkrementek. Igaz, hogy raknak (ha raknak) sarjúfészket, benne sarjúto- jásokkal, ami jóval kevesebb lesz, mint az eredeti fészekalj volt. Aztán vagy kikelnek azok a tojások, vagy nem, vagy életképesek lesznek a fiókák, vagy nem, vagy megtalálja őket a nyest, nyuszt, hiúz, héja, vagy nem. Nem is lesz olyan nagy hiba a természettől, ha a kis fajdok nem kelnek ki, mert a táplálékukat biztosító áfonya, eper és málnahajtások a virágaikkal együtt akkor fagytak el, amikor a földön fészkelő fajdok első fészekalja tönkrement. EZ NEM A MEDVEK EVE A medvék nyári és őszi gondjai már most, április végén kiteljesedtek. Elsőként a szokatlanul meleg téli időjárás és a hó hiánya miatt csak nehezen vagy egyáltalán nem tudtak hiberná- lódni (elaludni). A tél végi szokatlanul sok csapadék idő előtt kiöntötte őket a telelő odúkból. A gyenge tél a csülkös vad állományában csak minimális kárt tett, így a felébredő vagy csak aktívabbá lett medvéknek nincs mit enniük. A tátrai körülmények közt csak a lezúduló hólavinák nagyjából évi 100 elpusztult zergét produkáltak. Idén kevés volt a hó - a medvéknek ez sem nagyon jött be. Az olvadáskor amint előkerül egy-egy vadtetem, a medvék azonnal megtalálják és felfalják. De ez csak a pillanatnyi létfenntartásukhoz elég. Év végére megfelelő vastagságú zsírréteget szükséges összegyűjteniük ahhoz, hogy áttelelhessenek, a nőstény medvéknek pedig azért is, hogy decemberben világra hozhassák a kicsinyeiket. A medvének ez olyan feladat, amit minden áron igyekszik teljesíteni. Ebbe is beleszólt 2016. április 27-28., amikor a visszatérő tél 900 méter tengerszint felett a kikeletnek még a gondolatát is belefojtotta a természetbe. A medve a lét- fenntartását és a zsírtartalék felhalmozását elsősorban a nyári áfonya, eper és málna fogyasztásából szokta fedezni (később az őszi csonthéjasok fogyasztásával), ám ezek mind súlyos fagykárosodást szenvedtek. Egy pillanatra sem szabad viszont elfelejtenünk azt, hogy a medve ragadozó. Megél ő friss húson is. Csak nem szívesen vadászik, finoman kifejezve nem is túl jó vadász. Inkább hangyázik, mint vadászik. Ezért csinált belőle az evolúció mindenevőt. Mivel a szükséges zsírréteg nélkül nincs túlélés. Arra a kevés növényi eleség- re, amit az időjárás meghagyott, túl sok a medve. A medvének valamit tennie GIDÁK, BORJAK, RAGADOZÓK Május 15-ével befejeződik a vadpulyka vadászati idénye, és május 16-án Szlovákiában is megkezdődik az őzbakok vadászati ideje. Itt már szó sincs téli csuhás, csapatban élő bakokról. Kikenve-kifenve, vörös ünneplőben van már valamennyi, és saját territóriummal rendelkeznek. Ehhez jön az aljnövényzet, a combig érő gabona, az egész őzet eltakaró repce. Az biztos, hogy a májusi őzbak vadászata közel sem olyan eredményes, NEMHIÁBA TARTJA A NÉPI MONDÁS, HOGY NEM ESZI MEG A KUTYA A TELET. PEDIG IDÉN NAGYON ÚGY NÉZETT KI, HOGY MEGESZI. FEBRUÁR AZ UTOLSÓ 150 ÉV LEGMELEGEBB FEBRUÁRJA VOLT. AZ ÁPRILIS VÉGI FAGYOK VISZONT NEMCSAK A NÖVÉNYEKBEN, HANEM AZ ÁLLATÁLLOMÁNYBAN IS NAGY KÁRT TETTEK. / i# Mire vadászunk májusban? • Szőrmés vadak közül: őzbakra (május 16-tól), rókára, mosómedvére, nyest- kutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra egész hónapban. • Szárnyas vadak közül május 15-ig vadpulykakakasra. kell. így a mackók vagy az ember nyomába szegődnek, és megpróbálnak az ember szemétbe dobott ételmaradékán tengődni, vagy nekifognak vadászni, és kihasználva a kitűnő szaglásukat, megkeresik a frissen született csülkös vad szaporulatát, amely képtelen előlük elmenekülni. Az, is egy lehetőség számára, hogy hozzányúl a haszonállatokhoz, méhészetekhez. Az, hogy nem túl jó vadász, senkit ne tévesszen meg. Erős ő, mint a bivaly, gyors, mint a villám, és mindene megvan hozzá (fog, karom), hogy bármit lerántson. Az, ami a hiúznak elsőre, a farkasnak másodszorra sikerül, azt előbb-utóbb a medve is eléri. Ha nem sikerül tizedszerre, megpróbálja tizenegyedszer. Van ideje. Ami pedig a kukázó medvéket illeti, ezek a medvék a Tátrában átvették a hatalmat. A többéves populista állatvédő politika megbukott, és ellenőrizhetetlenné vált. Bármilyen további próbálkozás felesleges. A lezárt szemetes konténereket a mackók úgy nyitják fel, mint a konzervdobozt. Ami rémisztőbb hír, hogy a medvék kényszerből nagyon gyorsan elvesztik az embertől való félelmüket is, és egyes helyeken már ők diktálnak. No de voltak a Földön ennél nagyobb katasztrófák is és ha az ember így folytatja, akkor még lesznek is. HOBBI I mint a déli szomszédoknál áprilisban, de kétségkívül a miénk sokkal szebb és jóval több kitartást igényel a vadásztól. Május végén az őzsuták és a szarvasfélék sorra hozzák világra az utódaikat. Meggyőződésem, hogy a globális felmelegedés az évszakok „megbolondulá- sa" a gidák és a szarvasborjak születését is előre hozza pár héttel. A vadászterület ilyenkor maximális védelmet igényel. A megszületett csöppségek annak ellenére, hogy születésük után azonnal lábra állnak, még jó ideig elfektetve a búvóhelyükön várják anyjuk megérkezését, hogy megszoptassa őket. A szakemberek szerint az őzgidák és szarvasborjak ilyenkor nem bocsátanak ki magukból semmilyen illatot, nehogy a ragadozók rájuk találjanak. Ez a megállapítás egy kicsit talán eltúlzott. Nehezen tudom elképzelni, hogy ha egy róka szél alatt megszűri az orrával a levegőt, ne tudna identifikálni egy újszülött vadat, amely neki a potenciális táplálékát jelenti. A szülésnél az anya is ad ki olyan testnedveket, egyebek mellett vért is, ami egy ragadozó figyelmét kizárt, hogy elkerülje. Az egyre jobban tér hódító aranysakéiról és annak orráról legendák keringenek. Nem csoda, hiszen az evolúció a sakált „tányérnyalásra", más ragadozók által meghagyott maradványok vagy elhullott állatok megtalálására szelektálta ki. Ahhoz pedig jó orra van szükség. De ugyanilyen jó orral rendelkezik a vaddisznó is, és ha teheti, szintén megeszi a húst. Ami pedig ebben is a csúcson áll, az a szaglás királya, a medve. Egy mondat erejéig visszatérve az aranysakéihoz - sajnos a nálunk tapasztalt robbanásszerű terjedése alatt az aranysakéi aktívan és nagyon eredményesen vadászik. Vannak vadászterületek, ahol májusban-júniusban a legnagyobb problémát a víz hiánya jelenti. A szülés utáni láz, a tejtermelés megemeli a vad ivóvízszükségletét. Ahol ez a probléma felmerül, a vadászok kötelessége, hogy ideiglenes itatókat vagy da- gonyázókat létesítsenek. TAKÁCS FRIGYES
