Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-11 / 109. szám, szerda
6 i KULTÚRA 2016. május 11.1 www.ujszo.com Pozsonyi magyar hét Muszáj volt menni Szárnyalni szeretett volna, de nyirbálni kezdték a lehetőségeit JUHÁSZ KATALIN TALLÓSIBÉLA Pozsony. Magyarország pozsonyi nagykövetsége és a Magyar Intézet idén is megrendezi a Több mint szomszéd - Magyar Kulturális Hét Pozsonyban című rendezvénysorozatot kiváló programokkal, jeles művészfellépőkkel és kiállítókkal. Czim- balmosné Molnár Éva nagykövet asszony tegnap sajtótájékoztatón ismertette, a rendezvénnyel az a céljuk, hogy Magyarországot közelebb hozzák Szlovákiához, a szlovák fővároshoz. Ezt szolgálják a különféle művészeti területeket, műfajokat és zsánereket felsorakoztató kulturális események, amelyeket hagyományos helyszíneken és szabadtéren tartanak meg. A június 6-tól 13-ig tartó magyar hét két nagyszabású, reprezentatív eseményével táncszínházi előadást és zongorakoncertet kínál. Június 8-án az Istropolisban lép fel az ExperiDance Tánctársulat az Ezeregyév című előadással, melynek rendező- koreográfúsa Román Sándor. A komolyzene kedvelői a világhírű zongoraművész, Bogányi Gergely játékának örülhetnek - a művész a Szlovák Rádió hangversenytermében ad koncertet 13-án. A rendezvénysorozatot a Szent Márton-dómban Szent Márton püspök születésének 1700. évfordulója tiszteletére magyar, szloFÜLVIDÉK Polly Jean kitárulkozása A The Hope Six Demolition Pro- ject egy antisztár, PJ Harvey kilencedik albuma. Nem akármilyen huszonöt év áll mögötte, tessenek csak kutakodni a neten. A rajongók viszont jól tudják, hogy Polly Jean tavaly októberben már eljátszotta élőben ezt az anyagot Londonban, a számok között saját verseit szavalva, amelyek azóta könyv alakban is megjelentek. A korábbi titkolódzó attitűd helyett ezúttal az alkotói folyamatba is beleshettek azok, akik tavaly Lon- donbanjártak. Egy belül tükrös, kívül átlátszó stúdióban dolgozott a csapat, és az utcáról lehetett kuk- kolni a lemez készítését. Polly Jean mostanában kevesebbet foglalkozik saját sebezhetőségével, a boldog, viszonzatlan és kihűlt szerelemmel, viszont megjelent nála a társadalomkritika, a szociális érzékenység. De nem erőlteti ránk a véleményét, csupán felhívja a figyelmet bizonyos jelenségekre. A hangszerelés az előzőeknél kevésbé rockos, már-már éterien finom (A Line In The Sand), formabontó vák és latin nyelvű ünnepi szentmisével nyitják meg június 6-án 17 órakor. A misét követően a szombathelyi Capella Cantorum Ének- együttes reneszánsz kórusművet ad elő. A képzőművészet kedvelőinek három eseményt kínál a magyar hét. Orosz István Paradoxono- metria című kiállítását 7-én nyitják meg a Magyar Intézetben. Farkas Ádám Térhajlatok és átmetszések című kiállítása a Zichy- palotában levő Z-Galériában nyílik 8-án, Aknay János festőművész A földi és az égi szféra között című tárlatát pedig 9-től a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítóterében láthatja a közönség. A Több mint szomszéd rendezvénysorozat június 6-8. között a Mladosť moziban magyar filmnapokon kínál válogatást a magyar mozgóképes termésből. A programban megtalálható Fazekas Csaba Swing, Gárdos Péter Hajnali láz, Horváth Lili Szerdai gyerek, Prikler Mátyás Köszönöm, jól!, Pejó Róbert Mancs, valamint Mátyássy Áron Víkend című alkotása. A Visegrádi Együttműködés 25. évfordulója alkalmából június 9- én V4-es konferenciát és kiállítást rendeznek a nagykövetség Nyerges utcai nagytermében. A rendezvénysorozatot záró hét végén a hagyományoknak megfelelően kulturális és gasztronómiai fesztivál várja az érdeklődőket a Hviezdoslav téren. (Dollar, Dollar) és dallamdús (Chain of Keys), sok a fúvós hangszer és a férfivokál, a dobok pedig szinte indulószerüvé teszik a dalokat. A megszokott trió (John Parish-Mark Ellis-Mick Harvey) mellett tíz vendégzenész szerepel az albumon, ez a szám önmagáért beszél. Játékosan innovatív, bőkezűen minimalista megoldások sorjáznak rajta. Egy olyan érett hölgy kompozíciói, aki pontosan tudja, mit akar. És idén végre nálunk is fellép, a Pohoda fesztiválon. Juhász Katalin PJ Harvey: The Hope Six Demolition Project, Island 2016. Értékelés: 9/10 Csendes László Rimaszombatból indult, sportedzőnek készült, aztán elszippantotta a színház. Mindkét hazai magyar teátrumot kipróbálta, majd Magyarországon kereste a boldogulást, főleg vidáki színházakban. Végül Egerben horgonyozott le. Talán ezért nem tudunk róla túl sokat. Pedig érdekes történet az övé - tankönyvbe illő színészsors az elmúlt és a mostani rendszer összes tipikus gáncsával, hátráltató tényezőjével. A Jászai Mari-díjas színésszel és rendezővel Rimaszombatban, a Tompa Mihály Országos Verseny döntőjén beszélgettünk, ahol nemcsak értő zsűritagként volt jelen, hanem Heltai Jenő írásaiból összeállított új önálló estjét is bemutatta. Sorsszerűnek nevezte azt a pillanatot, amikor a rimaszombati színjátszó kör egyik előadása után a komáromi színház rendezője megkínálta egy szereppel. Az is sorsszerű volt, hogy később elhagyta az országot? Többé-kevésbé igen. Már 1972-től hívogattak Budapestre. A kassai Thália Színház egyik alapító tagja voltam, onnét akart magával vinni egy vendégrendező, akinek akkor azt válaszoltam, hogy belőlem odaát Dunát lehet rekeszteni, itt viszont szükség van rám. Ez egészen 1982-ig tartott, amikor is összetűzésbe keveredtem egy magas beosztású pártemberrel. A sajnálatos incidens után nyirbálni kezdték a lehetőségeimet. A filmszerepek lassan elmaradoztak, és a Csehszlovák Rádió magyar adásába is egyre ritkábban hívtak, pedig azelőtt irodalmi műsorokat is rendeztem ott. Szóval arra kényszerültem, hogy búcsút mondjak Kassának, illetve azoknak a településeknek, amelyeket húsz éven át jártam a társulattal, Pozsonytól Ágcsemyőig. Hogyan indult a magyarországi karrierje? Olyan szerencsém volt, hogy Kecskeméten Jancsó Miklós szárnyai alá kerültem. Az ő színházi rendezései újszerűek, izgalmasak voltak, sokat tanultam tőle. Két év múlva átmentem Debrecenbe, ott is eltöltöttem két évadot, majd megalapítottuk az Egri Gárdonyi Géza Színházat, ahonnét aztán gyakran eljártam vendégszerepelni a budapesti Vígszínházba, a Nemzeti Színházba, Miskolcra, sőt később a kassai Thá- liába is vissza-visszajártam szerepelni és rendezni is. Úgy tudom, az itteni amatőr színjátszó mozgalommal is sokáig tartotta a kapcsolatot. Olyannyira, hogy kassai színészként is rendszeresen eljártam Nagyidéra és Buzitára segíteni a műkedvelő csoportoknak, még a szlovákoknak is. Szóval elégedett voltam itthon, eszembe sem jutott volna elhagyni az országot, ha nem lett volna muszáj. Mentségemre legyen mondva: szárnyalni szerettem volna, nem pedig gúzsba kötve ugrálni, és idehaza nem láttam lehetőséget erre. Miben különbözött az ottani színházi miliő az ittenitől? A magyarországi színház élet jól működött akkoriban, és ezt a sajtó is okosan elősegítette. A Film, Színház, Muzsika című hetilap például átlagemberek számára készült, közérthető kritikákkal, sok információval, interjúkkal, jó fotókkal. Akik olvasták, úgy érezhették, hogy a művészet nekik szól, és sajnálhatják, ha lemaradnak valamiről. A vidéki színházak között rengeteg színészcsere volt, azaz nemcsak a jól ismert arcokat láthatta a közönség. Ez nekünk is hasznunkra vált, hiszen állandóan „frissen tartott” minket, nem süppedtünk bele a megszokott közegbe. A rendszerváltás után azonban sok minden megváltozott. Bejöttek az új „izmusok”, az elvontabb, rétegközönségnek szóló előadások, a sznobéria. A kortárs irodalom helyzetét sem lehetett többé a színházon keresztül felmérni. Megszűnt a Film, Színház, Muzsika, az információk már nem jutottak el a széles tömegekhez. És szép lassan elkezdődött az a folyamat, amely máig tart: a színház él ugyan, de már korántsem olyan létfontosságú, mint régebben. Annyiban persze szabadabb lett, hogy többé nem írták elő, mit játsszunk, azaz ideológiailag nem irányították felülről, ám az anyagi lehetőségek alaposan meg lettek nyirbálva. Ma rend- kivül sok a színház Magyarországon, a lakosság számához viszonyítva a világ élvonalába tartozunk. A tipikusan kelet-európai, állandó társulattal működő színházak azonban egyre kevésbé fenntarthatóak. Nyugaton erre rég rájöttek, ott konkrét előadásokra castingolnak szereplőgárdát. Egy ideje ön sem tagja egyetlen társulatnak sem... Ha úgy tetszik, kivonultam a színházi társadalomból. Eger mellett megvettem egy leégett tany át, rendbe hoztam, és azóta ott élek. Önálló estjeim vannak, festegetek, tanítok, versmondó kört alakítottam egy jó nevű gimnáziumban, és szeretném, ha jövőre a tanrendbe is bekerülne a színházi nevelés. Akkor elkezdődhetne egy olyan, a középkori iskolai színjátszáson alapuló oktatás, amelyre építve Angliában máig működnek a jobbnál jobb drámacsoportok. Meggyőződésem, hogy ha a mai fiatalok ki akarnak alakítani maguknak egy oázist, amelyben otthon lehetnek, akkor csak a művészetek felé fordulhatnak. Mert ebben az agyon- technicizált, agresszív, brutális világban kell egy ilyen hely. A mai diákok túlterheltek, rengeteg olyasmit vernek a fejükbe, aminek nem veszik hasznát az életben. És ha az ember sok olyat tanul, amiben nem leli kedvét, akkor az agyában felhalmozódik a hulladék. Amit időnként ki kell pucolni onnét. Csendes László (A szerző felvétele) Háziasszonyok, FIGYELEM!-Minden befőttes- vagy lekvárosüvegen legyen címke! A Vasárnap legújabb számában 20 darab egyedi öntapadós címke! l\eresse az újságárusoknál! VASÁRNAP v*S<R1SKP ÁSÍR/^p ,i. #<5/*
