Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-30 / 100. szám, szombat
JÉ első anyák /% _ napját 1914r“W ben tartották /% M meg, amikor JL *■ * Woodrow Wilson elnök kiáltványban hirdette ki az ünnepnapot. Anna Jarvis, aki bár maga sosem tapasztalhatta meg az anyaságot, hosszú évekig küzdött azért, hogy nemzeti ünneppé tegye az anyák napját, ugyanis úgy érezte, a gyermekes nők nem kapják meg a nekik járó elismerést és tiszteletet. Az anyák napja története egy generációval Jarvis előtt, édesanyjával, Ann Maria Reeves Jarvisszal kezdődött, aki egy női közösség vezetője volt Nyugat-Virginiában, és számos rendezvényt szervezett országszerte. Az általa irányított közösség célja az volt, hogy pénzt gyűjtsenek olyan anyák számára, akik nem engedhetik meg maguknak a gyógyszereket, illetve a gyógykezelést. Már akkoriban ellenőrizték az alapvető élelmiszerek minőségét, amikor erre még a szövetségi kormánynak nem volt kidolgozott programja. A polgárháború idején Jarvis arra kérte a közösség tagjait, hogy maradjanak függedenek, és egyforma mértékben támogassák a szemben álló felek családjait. A háború után Jarvis megszervezte az ún. Anyák barátságnapját, mely a megbékélés sürgetése céljából összehozta a konföderációs és az unionista csapatok édesanyáit és családjait. Bár a hatóságok attól tartottak, hogy az esemény erőszakba torkollik, ennek épp az ellenkezője történt, és az ezt követő években több alkalommal Ki álmodta meg az anyák napját, és miért akarta betiltani? Az anyák napját több mint száz éve május első vasárnapján ünnepük sok országban (más államokban, így Szlovákiában is, ezt az ünnepet május második vasárnapján tartják), azonban könnyen másként alakulhatott volna az ünnep sorsa, ha Anna Marie Jarvis sikerrel jár, és betiltatja az emléknapot. De mi vitte rá, hogy foggal-körömmel küzdjön egy olyan esemény ellen, melyet épp ő maga álmodott meg? is megrendezték az említett napot. Az anyák napja kapcsán érdemes megemlíteni Julia Ward Howe női jogi aktivistát és zeneszerzőt, -t is, aki 1870-ben anyák napi kiáltványban sürgette a nők nagyobb politikai szerepvállalását a béke és a pacifizmus jegyében. Ann Maria Reeves Jarvis 1905-ös halálát követően szellemi örökségét lánya vitte tovább. Egyesek úgy tartják, az anyák napja ödete édesanyja temetésén fogalmazódott meg Anna Jarvisban. Bár ennek igazságtartama kétséges, az biztos, hogy Jarvis több tucat levelet írt az Egyesült Államok prominens személyeinek, köztük Teddy Roose- velt elnöknek és Mark Twainnek, hogy vegyék fontolóra egy olyan ünnepnap hivatalossá tételétj melyen az emberek kifejezhetik tiszteletüket a keményen dolgozó, büszke és kevés figyelmet kapó nőknek, mint amilyen az édesanyja is volt. Janisnak Mark Twain támogatásával sikerül elérnie, hogy kiáltványai országszerte megjelenjenek a i helyi lapokban. Célja elérésében az is segítséget s,j. jelentett, hogy az 1908-ban elnökségért induló William Jennings Bryan maga is támogatta az anyák napja gondolatát. Am az ügy leglelkesebb támogatója az ingadanmogul, a marketing atyjának is tartott John Wanamaker volt, aki nemcsak szóban, hanem tettekkel is hozzájárult az ügy sikeréhez, ugyanis 1908. május 10-én az ő philadel- "" phiai áruházában tartották meg az első anyák napi ünnepséget. Bár az épület előadótermében mindössze ötezer ülőhely volt, 15 ezren próbáltak meg bejutni. Jarvis hetvenperces beszédet tartott, amelyben megemlékezett édesanyjáról, és elmondta, véleménye szerint mit kellene tennie a nemzetnek minden élő és elhunyt anya emlékének megőrzéséért. 1908-ban a szenátus elutasította az indítványt, ám 1914-ben Wilson elnök jogszabályban rögzítette az anyák napját, mely szerint az ünnepet minden év májusának második vasárnapján tartják meg. Jarvis a fehér szegfűt tette meg az ünnep szimbólumának, mivel úgy vélte, az egyszerre szimbolizálja az igazságot, a tisztaságot és a határtalan anyai szeretetet. Megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget is, melynek hivatalos szlogenje a következő volt: ,A valaha élt legjobb édesanya, a sajátom tiszteletére.” Csakhogy amint teltek az évek, Jarvis kezdte elveszíteni az általa életre hívott emléknap fölötti felügyeletet. Mint az összes főbb ünnep esetében, a kereskedők lettek a haszonélvezők: a virágboltok, az édességgyártók és az üdvözlőlapokat készítő cégek meglátták a profitot az eseményben, s ez heves tiltakozást váltott ki Janisból. Ugyanis úgy vélte, hogy minden kísérlet, amely anyagi hasznot akar húzni az anyák napjából, helytelen, és ellentmond az ünnep szellemiségének. Mint mondta, egy nyomtatott kártya értéktelen, szemben azokkal a szavakkal, amelyeket saját kezűleg vet papírra az ember. Nem telt bele sok idő, és Jarvis több tucat perben volt érintett. Beperelte Eleanor Roosevelt akkori first lady nonprofit szervezetét is, és az Egyesült Államok Postahivatalát is célkeresztbe vette, amiért az kiadott egy fehér szegfűt ábrázoló ünnepi bélyeget, mely szerinte arcátlanul reklámozta a virágipart. Jarvis tetemes összeget költött, de képtelen volt megállítani a folyamatot. Utolsó éveit magányban töltötte, miközben jelentősen eladósodott és egészségi állapota is megromlott. Szinte senkit nem fogadott, vak húgával philadelphiai kúriájára vonult vissza, melynek bejáratára egy táblát függesztett ki: „Vigyázat! Maradj távol!” Anna Marie Jarvis 84 évesen hunyt el 1948. november 24-én. Nem sokkal halála előtt egy riporter fizetségért cserébe találkozót kért tőle. Az újságíró elmondta, hogy Jarvis megkeseredetten annyit mondott neki, sajnálja, hogy elindította az anyák napja népszerűsítését. Horváth Gergely
