Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-29 / 99. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. április 29.

KÖZÉLET

Albánia: úton az Európai Unió felé

Az albánok számára.az európai integráció az egyetlen lehetőség, B tervről egyszerűen nem is akarnak hallani

DEMECS PÉTER

Albánia: a balkáni ország neve még mindig bizalmatlansággal tölti el a külföldieket. Aki viszont odalátogat, azt tárt karokkal fogadják, s garantáltan kellemes meglepetésben lesz része, minden téren. Albánia egyik nagy célkitűzése az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ahhoz, hogy célba érjenek, még hosszú utat kell megtenniük.

Albánia az ellentétek országa: az egyik oldalon a gyönyörű természet, a végtelennek tűnő tengerpartok és hegyvidékek, az ókori műemlékek és a vallási tolerancia, a másikon a korrupció, a drogkereskedelem és a szürkegazdaság. A kommunista éra és a diktatúra vége óta már több mint húsz év telt el, mégis sok minden utal arra, hogy az albánok máig nem tudták lezárni történelmük e sötét korszakát. „Más balkáni országokkal összehasonlítva az elmúlt húsz év aránylag nyugodt volt Albániában. Nem volt háború, nem voltak komolyabb viszályok vagy konfliktusok, mi ezt az időt mégsem tudtuk kihasználni. Bizonyos változások, folyamatok elkezdődtek, de mintha egyfolytában egy helyben toporognánk” - állítja Lutfi Dervishi médiaelemző.

Albánia manapság már tárt karokkal várja a látogatókat, az utcák-bár ezt kevesen fogják elhinni - biztonságosak. Tirana, az albán főváros az Eurostat jelentése szerint a legbiztonságosabb európai fővárosok egyike.

Hodzsa hagyatéka

Nincs túl sok külföldön is közismert albán történelmi személyiség, a fővárosban azonban számos jeles alak szobrát találhatjuk meg. A tiranai nemzetközi repülőtér minden idők leghíresebb albánjáról, Teréz anyáról lett elnevezve, szobra rögtön a terminál előtt üdvözli a látogatókat. Tirana egyik központi terén Albánia fejedelmének, legnagyobb nemzeti hősének, Szkander bégnek a hatalmas lovas szobra látható. Az általa szervezett fegyveres ellenállás és albán honvédő harc negyed évszázadon át (1443-1468) feltartóztatta a Nyugat-Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalmat.

Egy másik ismert személyiségükre az albánok már nem emlékeznek olyan lelkesen, mint Szkander bégre. Enver Hodzsa, a rettegett diktátor négy évtizeden át irányította Albániát. Nemcsak a szomszédoktól, a kapitalista nyugati országoktól, hanem a Szovjetuniótól és Kínától is elszigetelte az országot. Az albánok Hodzsa diktatúrája alatt saját országuk rabszolgáivá váltak. Ebben az örökségben keresendő az oka annak, miért olyan nehéz megváltozniuk, és miért vonzódnak annyira az Európai Unióhoz.

A kilencvenes évekig Tirana széles sugárútjain csupán a kormány képviselői közlekedhettek autóval. Az egyszerű albánoknak így csak az irigység maradt. A diktátor betiltotta a személyforgalmat, tilos volt autózni és vonatozni, az országon belül utazni, költözködni. Akkoriban állítólag nem volt nehéz olyan albánokkal találkozni, akik nem is sejTirana az Eurostat szerint a legbiztonságosabb európai fővárosok közé tartozik

(Felvételek: © European Commission)

A legjobb gyümölcsöt vagy olivabo- gyókat az utcán lehet megvenni helyi gazdáktól

közlekedést figyelve pontos képet kaphatunk az országról. „A közúti közlekedésben nincsenek szabályok, gyakorlatilag mindenki arra megy, amerre akar, káosz van, ugyanúgy, mint az ország nagyon sok egyéb területén” - mondta Lani. Példaként említi a médiapiacot. Tiranában elmondása szerint több tucat napilap jelenik meg, viszont azt, hogy kiadásukat miből finanszírozzák, már senki sem tudja. „Ebből is látni, hogy itt valami nincs rendjén. Egy egészséges gazdaságban a lapok többsége régen tönkrement volna” - állítja Lani. Meggyőződése, hogy Albánia egyetlen lehetősége az unióhoz való csatlakozás.

Albert Rakipi, a Nemzetközi Tanulmányok Albániai Intézetének vezetője szerint a lakosok többsége is tudatosítja, hogy az ország egyetlen lehetősége az európai integráció. „B terv egyszerűen nem létezik. Illetve létezne, de az az Oroszországgal való szoros kapcsolattartást jelentené, azt pedig senki sem akarja” - mondja Rakipi. Arra a kérdésre, mit várnak az albánok az uniós csatlakozástól, hosszan keresi a választ. „Albánia esetében sokkal fontosabb, hogy a csatlakozás mint célkitűzés hatalmas motivációt jelent az országnak különböző reformok végrehajtására. Azzal, hogy Brüsszel megmondja, mit kell teljesíteni ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az unióhoz, jelentős ÖsztönBár Enver Hodzsa diktátor mauzóleuma a főváros központjában üresen tátong, mégsem akarják lebontani. Az albánok szerint kell valami, ami emlékezteti az embereket a múltra, bármilyen is volt.

tették, hogy országuknak saját tengerpartja van. Hodzsa ráadásul Albániát a világ első ateista országának kiáltotta ki, és a templomok és mecsetek lebontásába fogott. Nem csoda, hogy szobrát hiába keresnénk Tirana utcáin. Hatalmas, piramisra emlékeztető mauzóleuma, amelyet saját magának építtetett, viszont még mindig ott áll Tirana központjában. Őt magát azonban nem oda temették, hamvait egy tiranai temetőben helyezték el. A diktatúra bukása után a mauzóleum a szabadság szimbóluma lett, a fiatalok koncerteket, kiállításokat szerveztek benne, most pedig azt tervezik, hogy a Tiranában tevékenykedő uniós intézmények központjává alakítják át. „Az ország lakossága nagyon megsínylette Hodzsa diktatúráját, megutálták a kommunizmust, és nem is akarnak emlékezni rá, ennek ellenére nem gondoljuk, hogy a mauzóleum lebontása jó ötlet lenne. Kell valami, ami mindig emlékeztet a múltra, mert bármilyen volt is, a történelmünk részét képezi” - magyarázta Arbjan Mazniku, a tiranai főpolgármester helyettese az albánok viszonyát Hodzsa mauzóleumához.

Nehéz újrakezdés

A diktatúra bukása, a határok megnyitása után megindult a nagy kivándorlás. A kilencvenes évek elejétől az ország lakosságának harmada elköltözött. A legtöbben az

USA-ba, Olaszországba és Németországba. „A fiatal generációnak úgymond nyoma veszett, akik pedig itt maradtak, azok képtelenek voltak működőképes államrendszert kialakítani. Mára kezd megváltozni a helyzet, s az emberek érzik, hogy változtatni kell az életfelfogásukon ahhoz, hogy az ország előrelépjen” - állítja Lutfi Dervishi.

Az albánok nemzeti sportot űznek abból, hogy nem fizetnek villany- számlát, akadnak olyan városrészek, ahol csak naponta egyszer kapcsolják be a vizet, a feketeépítkezés a virágkorát éli, ugyanúgy, ahogy a szürkegazdaság. Yngve Engstroem, az EU albániai delegációjának tagja szerint az államnak hatalmas problémája van az adóbehajtással. „Az adófizetési kötelezettség mintha nem is létezne, s valahogy nincs is nagy hajlandóság működőképessé tenni a rendszert. A szürkegazdaság gyökeret vert az országban. Nagyon nehéz utánajárni, honnan szerez valaki pénzt házépítésre, miből finanszírozza egy vállalkozó saját szállodájának üzemeletetését, és folytathatnám. Az ország legnagyobb kihívása a szürkegazdaság elleni harc, az igazságszolgáltatás megreformálása és a korrupció visszaszorítása” - állítja Engstroem.

Nincs B terv

Remzi Lani, az Albán Médiaintézet igazgatója szerint az utakat, a

zést kap a kormány például a korrupcióellenes intézkedések elfogadására” - folytatta Rakipi. Egyes uniós vezetők nyilatkozatai arról, hogy Albánia uniós csatlakozása 5-10 éven belül reális lehet, valóban fontos motivációs forrás a helyieknek. „Az emberek gondolkodásán kell változtatni, ez pedig nem egy évtizedet igénylő folyamat, de már az is jó, hogy megvan a cél, amit egyszer el kell érni. Az, hogy mikor, már gyakorlatilag mindegy” - zárta Rakipi.

S mit nyújthat Albánia Európának? Erisa Xhixho, az európai integrációért felelős miniszterhelyettes szerint a gyönyörű természeti környezeten túl például a vallási tolerancia példáját. „Látjuk, hogy Európában milyen vitát folytatnak ebben a témában, milyen ellenszenvet vált ki az emberekből a muzulmán vallás. Elég szétnézni Tiranában, ez valóban a vallási tolerancia városa” - mondta a miniszterhelyettes. Valóban, Szkander bég szobra mellett Tirana központjában egy mecset áll, mellette egy keresztény, átellenben pedig egy pravoszláv templom. A városban ráadásul már épül egy új, hatalmas központi mecset, mivel a jelenlegiben legfeljebb 30 ember fér el, így több száz hívő a mecset előtt, az utcán kényszerül imádkozni.

Tirana valóban toleráns városnak tűnik, s meglepően biztonságos is. Az utcákat járva egy másodpercig sem volt olyan érzésem, hogy valamitől félnem kellene. „Az utcán itt senkit nem rabolnak ki, senkit nem támadnak meg. Ami a bűnözést illeti, a kábítószer-kereskedelemmel, a lopott autókkal és a korrupcióval vannak gondjaink, de nemzetközi segítséggel ez ellen is próbálunk harcolni” - részletezte a biztonsági kockázatokat Rebani Jaupi, az albán rendőrfőkapitány helyettese.

Jaupi hozzátette, az utcán járőröző rendőrök egyenruhájának a része egy kamera, amely mindent rögzit, amíg a rendőr dolgozik, így esély sincs a korrupcióra. A rendőrség ráadásul több korrupcióellenes telefonszámot is üzemeltet, amelyeken az állampolgárok jelenthetik a törvényszegéseket. A rendszer valós működése már egy másik kérdés: néhány órával korábban az autóbuszunkat egy rendőr állította meg, gyorshajtásért. Rövid kiabálás után a sofőr pénzt dugott az őt igazoltató rendőr zsebébe, s már mosolyogva el is búcsúztak, a szabálysértésre fátylat borítva.

Tirana szeretné, ha a turisták felfedeznék az országot, s ha sikerülne javítani Albánia rendkívül rossz hírnevén. Jó reklám lehet az albán nemzeti fútballválogatott, amely kijutott az idei labdarúgó-Európa- bajnokságra. Albánia rengeteg problémával küzd, de ezek nem feltétlenül kell, hogy gátolják a turistákat abban, hogy megismerjék ezt a gyönyörű országot. Az albán konyha egyszerűen zseniális, az árak szlovákiai mércével mérve rendkívül alacsonyak, az albánok pedig nagyon kedvesek. Aki még nem járt Albániában, annak határozottan ajánlani tudom. A látogatást pedig még lehetőleg azelőtt tervezzék be, hogy Tirana csatlakozik az Európai Unióhoz. Félő, hogy Albánia elveszíti azt a sejtelmes varázsát, amely miatt sokan még mindig az utolsó fehér foltnak tartják Európa térképén.