Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-26 / 96. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. április 26. KULTÚRA 113 Ez még csak a kezdet A 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kiemelt vendége Szlovákia volt JUHÁSZ KATALIN _________________ I —,■ I I I I II |||||| I | I S okan vették kézbe a kortárs szlovák irodalmat (A szerző felvételei) Tömött folyosók, egymást taposó, könyvekkel teli szatyrokat cipelő emberek, tömegnyomor a könyvbemu­tatókon, kígyózó sorok a dedikáló írók asztala előtt. Mi ez? Valami sci-fi? Hiszen állítólag ma már szinte senki sem olvas, ás móg annál is kevesebben vásárolnak könyveket. Vagy mégis? Az április 21. és 24. között zajlott Budapesti Nemzetközi Könyvfeszti­válon lenni egyszerre felemelő és klausztrofób érzés, nem beszélve az említett tudományos-fantasztikus nüanszokról, amikor az ember fej­csóválva néz össze a tömegben egy- egy kortárs íróval, konstatálva, hogy a túlhajszoltság és a napi négy-öt ká­vé felettébb érdekes látomásokat eredményezhet. A világirodalom ünnepe Tavaly ilyenkor hozzávetőleg 60 ezer ember fordult meg a Millenári­son négy nap leforgása alatt. Az idei adatokat még nem kaptam kézhez, de megkockáztatom, hogy ennél is töb­ben voltunk a világirodalom ünne­pének kikiáltott könyvvásáron. A magyarországi kiadók zöme a júni­usi, Vörösmarty téri Ünnepi Könyv­hétre tartogatja legnagyobb hazai ászait, külföldi szerzőinek friss kö­teteit viszont áprilisra „izzítja”. És mivel tájainkon pont azok éheznek a leginkább a könyvekre, akik egyéb­ként is (szinte) éheznek, minden ki­adó 20-30 százalékos kedvez­ménnyel kínálja az új köteteket. Hát ezért a nagy tülekedés. Őszinte leszek: eddig fogalmam sem volt, kicsoda Jostein Gaarder. (Ha élőben beszélgetnénk, most tar­tanék egy hosszú hatásszünetet, hogy regisztráljam a visszajelzéseket, o- lyasmiket, hogy „én bezzeg isme­rem”, vagy „nahát, pedig egy világhírű norvég író”.) A fesztivál az­zal kezdődött, hogy ez a világhírű norvég író a megnyitón megkapta a Budapest Nagy díjat, aztán beszélget­tek vele a Teátrumban. Dugig volt a terem. Szombat délután Gaarder há­rom órán keresztül folyamatosan de­dikált. Nem túlzók, volt, aki negyven percet állt sorba egy aláírásért. Mos­tantól kötelező olvasmány számomra az Anna világa, ami az előző, Sofie világa című kötet folytatása, szóval a kályhánál kell kezdenem az ismerke­dést. Tömören: Gaarder komoly fi­lozófiai kérdéseket világít meg köz­érthető módon, történetbe foglalva, mindenki számára befogadhatóan, nagy hangsúlyt fektetve a környezet­védelemre, közös „földlakói” fele­lősségünkre is. Idén ismét volt jubilánsok köszön­tése, valamint európai elsőkönyve­sek bemutatkozása. A nyugatról ér­kező fiatal írók mindegyikének van már ügynöke, aki mindent intéz he­lyette, az interjúktól kezdve a felol­vasásokon át egészen a fordításokig. A kiadókkal is az ügynökök tárgyal­nak, nem a szerzőnek kell bizony­gatnia, hogy ő mennyire jó... Egy új fordítónemzedók Idén Szlovákiai volt a könyvfesz­tivál kiemelt vendége. Lapunkban sokat foglalkoztunk már e témával, megírtuk, hogy csaknem negyven szlovák kötet látott napvilágot ma­gyarul, a mesekönyvektől a regé­nyeken át az antológiákig, illetve, hogy a szlovák kulturális tárca 200 ezer eurót szánt erre a projektre. Nos, a magyarítások nagyon jól si­kerültek; egy új fordítónemzedék je­lent meg az utóbbi években, melynek tagjai nemcsak az agyukat adják köl­csön a szlovák szerzőknek, hanem rálátásuk is van mindkét színtérre, azaz tudják, mit érdemes lefordítani. A magyar kiadók zöme pedig saját­jának tekinti a szlovák szerzőt, rek­lámozza, futtatja, recenziókat írat ró­la, foglalkozik vele. Daniela Kapi- táňová például, akinek tizenhat év után végre magyarul is megjelent már-már világhírű (14 nyelvre lefor­dított) kötete, a Könyv a temetőről, meghatottan mesélte, mennyi szere- tetet kapott magyar irodalmároktól és olvasóktól a négy nap alatt. Kérdés persze, hogy nem túlzás-e ez a „szőnyegbombázás”, hogy lesz- e piaca Magyarországon a kortárs szlovák irodalomnak. Tudni kell, hogy évente átlagosan 3-^4 szlovák szerző kötetét fordítják magyarra, és ezek a könyvek szinte kizárólag ha­zai magyar kiadóknál jelennek meg. Ugródeszka lehet Az is tény, hogy Szlovákia fenn­állása óta csak kétszer volt kiemelt vendég, egyszer Prágában, egyszer pedig a Bolognai Könyvvásáron, amely a gyermekirodalom legrango­sabb európai seregszemléje. A buda­pesti szereplést ugródeszkának is te­kintik a nyugati könyvfesztiválokra. „Nagyon sok múlik ezen a mos­tani budapesti szereplésen. Most dől el, be tudunk-e tömi szerzőinkkel a nemzetközi könyvpiacra. A szlovák pavilon rendkívül látogatott volt a könyvfesztiválon, sokan érdeklőd­tek a programjaink iránt, és szerve­zési szempontból is sokat tanultunk ez alatt a négy nap alatt. Az elkö­vetkező hetekben várni és gyűjteni fogjuk a reakciókat, például a ma­gyar sajtóban megjelenő cikkeket. Köszönjük a budapesti Szlovák In­tézet segítségét, nélkülük nem bol­dogultunk volna. És bízom benne, hogy ez még csak a kezdet, egy hosszú barátság kezdete” - mondta lapunknak Miroslava Vallóvá, a po­zsonyi Irodalmi Információs Köz­pont vezetője. Azt is hozzátette, re­méli, hogy a jelenleg még óvatos magyar kiadók szakmai és piaci si­kert tapasztalva a továbbiakban is nyitottak lesznek az együttműkö­désre. Akkor is, ha a következő for­dításkötetek kiadását már nem tá­mogatja jelentős összegekkel a szlovák állam. A szlovák pavilon minden nap beszélgetések, bemutatók sorát kínálta RÖVIDEN A kassai Mizantróp Komáromba megy Komárom. Miután a Jókai Szín­ház 2015/2016-os évadra terve­zett bemutatói közül Az ügynök halála című Miller-dráma pre­mierje betegség miatt a követke­ző évadra csúszott át, a komáro­mi teátrum a kassai Thália Szín­ház Mizantróp című előadását kínálja bérletes nézőinek. A Moliere-darab Czajlik József rendezésében április 29-én és 30- án, majd május 1-jén, 6-án és 7- én tekinthető meg a Jókai Szín­házban. A kassai társulat értel­mezésében az előadás olyan ak­tuális és izgalmas témákat bon­colgat, mint a szólásszabadság, a másik személyes autonómiája, az ízlés képlékenysége, az igaz­mondás határai, a társas élet buktatói, a megállapíthatatlan átmenet empátia és elvtelenség, tolerancia és gyávaság között. A Mizantróp főbb szerepeiben Petrik Szilárd, Öllé Erik, Benkő Géza és Varga Szilvia látható, (ú) Varga Szilvia és Petrik Szilárd a Mizantrópban (Fotó: Thália) Jana Farmanová somorjai kiállítása Somorja. Ma 18.30-kor nyitják meg az At Home Galleryben Jana Farmanová szlovák festőművész Napraforgót ülte­tek, és keresem a napot a felhők mögött című kiállítását. A tárlat kurátora Daniela Čamá művé­szettörténész. Jana Farmanová az egyik legjelentősebb hazai festőművész, aki figurális fes­tészettel foglalkozik. Művei cseh és német magángyűjte­ményekben is megtalálhatók. Somorjai kiállításának fő mo­tívuma az érintés; a gesztus, ahogy ujjainkkal megérintünk valakit úgy, hogy az erőt adó lelki-szellemi találkozást is je­lent. Jana Farmanová festmé­nyei május 25-ig láthatók a so­morjai zsinagógában. (tb) Április 29-én ismét Nők +7nap Örömteli napok „túravezetői” - A Vásárúton élő Kálmán Roland nem csupán esküvői fotósként tevékenykedik, feleségével sikeres esküvői portálokat és fotósulit is működtetnek Elég a megszokott ajándékokból - Prab Melinda lakberendező, rendhagyó tippjei Álomruha a nagy napra - bemutatjuk az idei év legtrendibb menyasszonyi ruháit Zöld esküvő, avagy hogyan házasodjunk környezettudatosán? Plusz JÁTÉK! - három szerencsés olvasónk parfümöt nyerhet A karikagyűrű; története Esküvő Női magazin és műsormelléklet 40 oldalon az U] SZÓ bán!

Next

/
Thumbnails
Contents