Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-26 / 96. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. április 26. KOZELET I 3 Csernobil: még mindig homályos (TASR-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Történt „egy kis baj" Csernobilban - harminc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án ilyen hírek szivárogtak ki minden idők egyik legnagyobb atomkatasztráfájárál. Az észak-ukrajnai erőmű négyes reaktora április 26. hajnalán robbant fel egy félresikerült tesztelés során: az esemény következményeit máig nem heverte ki a világ. A csernobili atomerőművet a hetvenes évek derekán állították üzembe, a mellette épült Pripjaty városával együtt a Szovjetunió büszkeségének számított. Pripjaty kifejezetten az erőmű ellátására létesült, lakosai nagyrészt az erőmű dolgozói közül kerültek ki. 1986. április 27-én a pripjatyiak szembesültek először a katasztrófa konkrét hírével: a kora délutáni órákban hirdették ki a településen az evakuációt, amelynek keretén belül mintegy ötvenezer helyi lakost telepítettek ki: a művelet mindössze néhány napot vett igénybe, a pripjatyiak csak a legfontosabb holmijukat vihették magukkal, minden mást hátra kellett hagyniuk a fertőzött városban. Homályos kép Maga a katasztrófa egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet következtében történt, melyben azt vizsgálták, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőPripjaty, a szellemváros rendszer üzemeltetésére. A kísérlet során azonban a négyes reaktor ellenőrizhetetlenné vált, két robbanás teljesen szétvetette, és radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanás okozta sugárzás 56 halálos áldozatot követelt a helyszínen, a robbanás után a tűzoltás során is sokan életüket vesztették. A katasztrófa számos körülménye, köztük a halálos áldozatok és a sugárszennyezettség miatt megbetegedettek száma a mai napig viták tárgya. A tisztázatlanságokhoz nagyban hozzájárult, hogy a szovjet hatóságok amit csak lehetett, eltitkoltak az esettel kapcsolatban. A sugárzás a legsúlyosabban Ukrajna és Oroszország mellett Fehéroroszországot érintette, itt azonban a hatalmon lévő politikai rezsim a mai napig akadályozza, hogy részletesebben meg lehessen vizsgálni a katasztrófa következményeit. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet 2006-ban kétszázezerre tette a baleset következtében történt megbetegedések számát szerte Európában, és várhatóan még további százezret okoz majd. A csernobili erőmű a kilencvenes évek derekáig üzemelt, nemzetközi nyomásra végül Ukrajna bezárta az intézményt, véglegesen csak 2000- ben. Azóta zajlik az utoljára bezárt III. blokk szétszerelése. Élő trauma Csernobil napjainkban is élő traumája Kelet-Európa közelmúltbeli történetének. A legközvetlenebbül érintett területeken is vita tárgyát képezi, hogyan viszonyuljanak ma az atomkatasztrófa történetéhez. Ukrajnában idegenforgalmi látványosság lett Csernobilből, számos kijevi utazási iroda kínál idegenvezetéssel összekötött kirándulást a térségbe, ahol egy tíz- és egy harminckilométeres Zónát alakítottak ki a baleset után. Ez a Zóna ma nagyrészt lakatlan: a kitelepítettek számára létrehoztak egy vadonatúj várost, Szlavuticsot, tulajdonképpen átköltöztették az erőmű melletti Pripjatyot. A Zónában csak néhány elszánt helybeli maradt, akik nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat. Az interneten közzétett drónfelvételeken bárki megtekintheti, hogy fest ma a harminc évvel ezelőtt kiürített térség, benne Pripjaty városával, a hetvenesnyolcvanas évek Szovjetuniójának gyöngyszemével. Pripjaty egy igazi szellemváros, ahol megőrződtek a korabeli szovjet valóság díszletei: ma is ugyanúgy áll a helyi vidámpark óriáskereke, az épületek némelyikén vörös csillagok és kommunista propagandafeliratok díszelegnek, a különbség „mindössze” annyi, hogy a várost lassacskán meghódítja a vadon: az utakat feltörte a gaz, az épületek közt fák nőnek, az egykor nagyszabásúnak számító infrastruktúra lassan az enyészeté lesz. Pripjaty mára része lett a modem virtuális szórakoztatóiparnak is: videojátékokat, filmeket inspirált, mint a hely, ahol megismerhetjük a nukleáris apokalipszis utáni világot. (szalzo, MTI) VILLÁMINTERJÚ Vladimír Jurina a Szlovák Közegészségügyi Hivatal szakértője Milyen a radioaktív sugárzás hatása az emberi szervezetre? Az ionizáló sugárzás rákkeltő, ezért fontos, hogy alaposan védjük magunkat ellene. Számos területen használjuk a radioaktivitást, az egészségügytől kezdve a tudományos kutatásig bezárólag, ahol természetesen szigorú szabályok érvényesek a sugárzás mennyiségét illetően. A gyakorlat viszont gyakran az, hogy ha az orvos röntgenre küldi a beteget, meg se kérdezi tőle, kapott-e sugárzást az utóbbi időben. Jól van ez így? Semmiképpen. Ám mindig az adott orvos kompetenciája, hogy eldöntse, szükséges-e az eljárás. Itt mérlegelnie kellene, milyen mértékű sugárzásnak volt a páciens előzőleg kitéve. Gyakran találkozunk azonban azzal, hogy egy beteg kórlapján az szerepel, mindegyik orvos szükségesnek ítélte meg a radioaktív kivizsgálást a saját diagnózisa felállításához. Mi hivatalként felvilágosítással s a hatályos jogszabályok módosításával próbáljuk minimalizálni a sugárzás mennyiségét, illetve aztjavasoljuk, hogy ahol alternatív megoldás is lehetséges, például röntgen helyett ultrahangos vagy mágneses re- zonanciás kivizsgálás, válasszák az orvosok azt. Ezeknek az alternatív megoldásoknak a hozzáférhetősége viszont korlátozott, s nem is képesek kielégíteni az igényeket. (czk) Nem volt címlaphír az atomkatasztrófa Csernobil - az erőmű a robbanás után (TASR-felvétel) SZALAY ZOLTÁN Harminc évvel ezelőtt az Új Szó is kivette a részét a szovjet propaganda Csernobil elhallgatására irányuló igyekezetéből. A katasztrófa utáni napokban egyetlen egyszer sem került címlapra a hír, inkább belső oldalakon rejtették el, és ott is általában a „sugárzás csökkenéséről" és a pozitív fejleményekről szóltak a cikkek. 1986. április 26. szombatra esett, aznap hajnalban történt a végzetes robbanás a csernobili atomerőmű négyes reaktorában, amely a radioaktív anyagok szivárgását okozta. Április 27-én már több tízezer embert telepítettek ki az erőmű körzetéből, a sugárzás a környező országokat is érintette. Az Új Szó - amely akkoriban Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapjaként jelent meg - április 28-i számának címlapjának fő híre a csehszlovák külügyminiszter moszkvai látogatása, amelynek során tájékoztatták őt a kommunista párt XXVII. kongresszusa határozatainak teljesítéséről. A lapszámban hiába keressük a két nappal korábban történt atombaleset hírét, semmi nyomát nem találjuk. Április 29-én, kedden az Új Szó-olvasók még mindig semmiről nem értesülhettek: az kiderült a címlapról, hogy Gustáv Husák köztársasági elnök üdvözlő táviratot küldött Hirohito japán császárnak, és hogy csehszlovák-mongol kormányközi együttműködés van alakulóban, de az évszázad atomkatasztrófájáról még mindig teljes a csend. Ezekben a napokban már jelentős európai területeket érintett a Csernobilből kiindult radioaktív sugárzás. Kiszivárgott Az első híradás Csernobilről az Új Szó április 30-i, szerdai számának második oldalán jelent meg, a címlapon a május elsejei kitüntetések domináltak. A második oldal alján eldugott aprócska hír címében nem szerepel a Csernobil szó, kicsengése pedig meglehetősen pozitív. „Hazánk területén nem növekedett a radioaktivitás” - hirdeti a cikk címe. „Amint a tömegtájékoztatási eszközök közléséből ismeretes, a Szovjetunióban a csernobili atomerőműben súlyos szerencsétlenség történt - közli a hír. - Hazánk területén folyamatosan mérik a légmozgást, de a mérések egész ideje alatt nem észlelték a radioaktivitás növekedését. A szövetségi kormány az illetékes szerveket a meteorológiai helyzet és a mérések további figyelésével és az eredmények tartós kiértékelésével bízta meg.” (A hírt teljes terjedelmében idéztük.) A cikk megjelentetését alighanem a Svédországból indult hírek tették elkerülhetetlenné, amelyek átszivárogtak a vasfüggönyön túlra is, és amelyek páratlan méretű nukleáris katasztrófáról számoltak be Ukrajna területén. Éljen május elseje A következő napokban a csernobili eseményeket teljesen elnyomták a hazai magyar sajtóban a május elsejei ünnepi események. A május 1- jén megjelent Új Szó ismét arról számol be, „tegnap csökkent a radioaktív anyagok szivárgása és a sugárzás mértéke is az atomerőmű térségében és a környéken”. Csehszlovákia területén egyre csak javult a helyzet a híradások szerint: „Az eredmények, amelyeket a Cseh és a Szlovák Egészségügyi Minisztérium értékel ki, azt bizonyítják, hogy a lakosság egészségét nem fenyegeti veszély és ezért hazánkban nincs szükség különleges intézkedésekre” - olvashattuk. Közben zajlott az 51. jégkorong-világbajnokság Moszkvában, amely összehasonlíthatatlanul nagyobb teret kapott a lapban az atomkatasztrófánál, a sportrovat kiküldött tudósítója lelkesen számolt be a fejleményekről. „Nyugati hisztéria" Május 4-én már a csernobili baleset kapcsán kialakult „nyugati hisztéria” veszélyeire figyelmeztet a sajtó. „Nem lehet vitás, mi áll az elmúlt napok hisztérikus kampányának hátterében. Mindenekelőtt az antikommunizmus, a szovjetelle- nesség, a nemzetközi kapcsolatok megzavarására irányuló törekvés, a Szovjetunió, a többi szocialista ország rágalmazása, s erre jó bármilyen alkalom, még a természeti katasztrófa is. A csernobili baleset ügyében azonban annak is tanúi lehetünk, hogy éket akarnak verni a Szovjetunió és a többi európai ország, mindenekelőtt a szomszédos államok közé” - kommentálta az eseményeket az Új Szó. Május 5-én ismét megnyugtató hírt olvashattunk: összességében csökken a radioaktivitás. A mért érték „több mint kétszázszor alacsonyabb annál a sugárzási értéknél, amely ártalmas az emberi egészségre” - számol be az Új Szó május 5-i száma. Május 7-én a moszkvai Pravda riportjából közöl részleteket a lap, amelyből végre pontosabb információkat is kaphatunk a baleset valódi következményeiről és a kitelepítésekről. Május 9-én újabb riportrészlet jelenik meg, amelyben a csernobili eseményeket „az atomháborúhoz képest egy kisebb incidens”-ként jellemzik az olvasóknak. A következő cikkek a „munkálatok” folytatásáról számolnak be a csernobili erőműben és környékén, és külön kitérnek rá, a környéken rendesen zajlanak a mezőgazdasági munkák is. Május 14-én már egy sort sem találunk a lapban Csernobilről, mint ha a baleset meg sem történt volna.
