Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-21 / 92. szám, csütörtök
íir UTAZAS 2016. ÁPRILIS 21. www.ujszo.com Megkerülhetetlen város, irodalmi művek helyszíne, örök hivatkozási alap. Velence Európa egyik legkedveltebb városa, számunkra pedig könnyen elérhető úti cél. Adunk néhány tanácsot, hogy a lehető legjobbra sikerüljön a kirándulás! 1 Menjünk Velencébe! Velence sokak számára ■ egydélutános város lehet, mert a kilencvenes évek buszos kirándulásain rendre ennyi időt adtak az idegenvezetők, hogy a csóró turisták körbenézzenek. Velence azonban nemhogy öt napra, hanem akár öt hétre is kínál látnivalót. És nincs is messze: vonattal Bécsből alig több mint hét óra (mintha Pozsonyból Szepsibe mennénk, csak kicsivel modernebb vonaton), ráadásul, ha elég idejében megvesszük a konkrét vonatra szóló, nem visszaváltható jegyet, akkor az oda-vissza út 60 euróból kijön. Meg ne forduljon a fejünkben, hogy valahol a szárazföldön keresünk szállást, és majd mindennap bebumlizunk Velencébe! A városban is lehet már két fő részére 50 euró/éj áron nagyon kellemes szobákat találni, annak pedig van egy hamisítadan hangulata, ha szűk sikátorokon át, sötét csatornák mentén térünk haza esténként. 2 Másszunk toronyba! Nem is nagyon kell ■ mászni, ugyanis mind a Szent Márk téri harangtoronyba, mind a San Giorgio Maggiore sziget és templom harangtomyába lift yísz. Egyes források szerint a Szent Márk téri Campanile 1902-ben a liftépítés közben omlott össze, más szövegek azonban ezt nem említik, szerintük egyszerűen csak az évszázadok során elszenvedett villámcsapások, földrengések és a cölöpökre épült város instabilitása okozták a balesetet, amelyben egyébként nem halt meg senki. (Bár szuvenírárusoknál lehet venni a Campanile összeomlását ábrázoló „eredeti” fotókat, jobb, ha tudjuk, ez hamisítvány, erről a balesetről nem készült fénykép.) A Szent Márk téri Campanilében általában sok a turista, nem lehet annyira zavartalanul nézelődni, de a látvány innen is fenséges. Érdekesség, hogy a 98 méter magas toronyból egyáltalán nem látszik a Canal Grande (csak a torkolata). A San Giorgio Maggiore tornya a tökéletes választás, ha obiigát képeslapszerű fotókat akarunk készíteni a Szent Márk térről, valamint a „másik oldalon” Velence kevésbé ismert arcát is megpillanthatjuk - például egy sövényből készült labirintust. De vigyázat, a harangot minden fél órában megkongatják, olyankor nem érdemes fent tartózkodni, ha nem akarjuk, hogy a hátralévő napokban csengjen a fűlünk. 3 Ne blicceljünk! Nem éri meg. Velencében nem olcsó a töHét tanács Velencéhez •Süli ríTíTmni ■•mmwrnfm' A torcellói bazilika megközlekedés (egy út 4-7 euró, de még mindig olcsóbb, mint a gondolázás száz euróért, igaz, ez utóbbinak nem is az a fő célja, hogy A pontból B pontba juttassa az embert), cserébe van egy sajátos bája, ahogy minden városnak, ahol a hajó szokványos közlekedési eszköz. Vannak bérletek is (24 órás - 20 euró, 3 napos - 40 euró, 7 napos - 60 euró), ez jócskán megtérül, mert bár a hajókázás sokszor ugyanannyi időbe telik, mintha gyalogolnánk, a látvány lenyűgöző, és nem is fáradunk el. Bliccelni pedig tényleg nem éri meg, mert gyakori az ellenőrzés, a revizorok mind kifogástalanul beszélnek angolul, és nem ismernek irgalmat. Ha valaki nem fizeti ki a 70 eu- rós bírságot, szemrebbenés nélkül rendőrt hívnak. 4 Fedezzük fel a Szent Márk teret! ■ Európa egyik leglenyűgözőbb tere a Szent Márk tér, amivel nem lehet betelni. Velence talán alkonyaikor a legszebb Mindenképpen térjünk be a Szent Márk-bazilikába, ahol a leginkább érezhető, hogy Velence egykor kelet és nyugat határán állt - vagyis inkább összekötötte keletet és nyugatot. Az 1092-ben épült bazilika a bizánci építészet legeredetibb formájában megmaradt remeke. A bazilikába hátizsákkal, utazótáskával nem lehet bemenni, azt egy közeli mellékutcában adhatjuk le megőrzésre. Maga a bazilika megtekintése ingyenes, de az egyes részei (kincstár; loggia; az oltáron lévő ikonosztáz, a Pala d’Oro) megnézésért külön-külön fizetni kell. Némileg bosszantó, hogy ezek a részek mind különböző időpontokban zárnak, van, amelyik már kora délután, így érdemesebb délelőttre időzíteni a látogatást. A Dózse-palota is kihagyhatadan, ide ajánlatos előre megvenni a jegyet interneten. Megnézhetjük az impozáns termeket, képet kaphatunk a Velencei Köztársaság működéséről (minden teremben másféle tanács ülésezett), és természetesen átmehetünk a Sóhajok hídján, amely a tárgyalótermekből a börtönbe vezet. 5 Velence nem csak a Szent Márk tér! ■ Bátran távolodjunk el a Szent Márk tértől, a város sok egyéb kincset rejteget. Adunk néhány tippet: a tengerészeti múzeum hajópavilonja érdekes szemszögből mutatja be a város történetét, megnézhetjük például az egyeden fennmaradt temetési gondolát vagy a királyi evezőst, de csatahajókat és torpedókat is láthatunk Lenyűgöző látványosság a La Fe- nice színház/operaház, amely a nevében lévő főnixmadárhoz hasonlóan kétszer is leégett, de mindkétszer újjáéledt hamvaiból. A második tűzvészre emlékezhetünk a hírekből, 1996-ban szándékos gyújtogatás miatt rongálódott meg az épület. Mára azonban tökéletesen helyreállították, a fényűző termekben élmény sétálni. A belső tér a népszerű Sissi tévéfilm velencei jeleneteiből is ismerős lehet. Ha szerencsénk van, látogatásunk alkalmával épp próbálni fognak a zenészek, és a királyi páholyból élvezhetjük a produkciójukat. A modern művészetek kedvelői számára kihagyhatadan a Peggy Guggenheim-gyűj temény, amely a Canal Grande mentén álló, egykor háromemeletesre tervezett, de végül csak földszintes palotában kapott helyet. A műgyűjtőnek ez volt a velencei lakása, a falakon Picasso, Magritte, De Chirico, Mondrian és Dali művei lógnak. 6 Járjuk be a szigeteket! Ha meseországba vá- ■ gyünk, semmiképp ne hagyjuk ki a Velence környéki szigeteket: Muranót, Buranót és Torcellót. Murano az üvegfújásról, Burano a csipkeverésről, Torcello az 1500 éves templomáról ismert, ‘ s minden szigetnek sajátos hangulata van. Burano a legkülönlegesebb, képeskönyvbe illő színes házaival az amatőr és profi fotósok kedvence, de az egykor a térség központjának számító, ma azonban már csak alig 70 ember lakta Torcellónak is megvan a fílingje. A templom előtti márványszék a legenda szerint Attila trónja, amelybe ma már mezei turisták is beleülhetnek. 7 Jöjjünk vissza, sokszor! Velence lakosainak szá- ■ ma folyamatosan csökken, a fiatalok közül sokan inkább a szárazföldre költöznek, és élvezik a kényelmesebb lét előnyeit. Velence ugyanis az a város, ahol nincsenek autók, ha ágyat akarsz venni, előbb keresned kell valakit, akinek van akkora hajója, amibe belefér, a házak régi építésűek és nehezen felújíthatok, a közlekedés körülményes (csak a mentőhajó lépheti túl a megengedett 10 km/ órás sebességet), az éjszakák pedig kísértetiesek, mert a csatornák vize elnyeli a fényt. Az év 365 napján Velencében nem mindig lehet egyszerű élni, de turistaként ilyesmikkel nem kell foglalkoznunk. Mert Velence magával ragad - aki egyszer eltöltött néhány napot a városban, az máskor is visszavágyik. Talán egy másik évszakban, talán a karneválra, talán a Biennáléra, rövidebb vagy hosz- szabb időre, de érdemes visszatérni. Bőd Titanilla A mellékletet szerkeszti: Szabó Laci, Laci.Szabo@ujszo.com. Levélcím: Uj Szó - Utazás, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
