Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-02 / 76. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. ÁPRILIS 2. 171 KÉMÉNY KOTES Mi a siker? Négy kortárs kötet Németh Zoltán könyvespolcáról irodalmi siker titkát rendkívül nehéz megfejteni. Vajon mitől lesz sikeres az Egyik könyv, és mitől nem lesz sikeres egy másik? Ráadásul először azt kell eldönteni, mit tekintünk sikernek. Az eladott példányok mennyiségét? A szakmai folyóiratokban megjelenő pozitív kritikák számát? A majdani irodalomtörténetekbe való bekerülést? A szerző hatását könyve által az olvasótáborára, vagy szélesebb értelemben a társadalomra? És hogyan lehetséges az, hogy egy bizonyos könyv az egyik korban sikeres, egy másik korban viszont az elfeledett művek közé kerül? A következő négy könyv és négy (öt, hat...) szerző mindegyike kötődik a sikerhez a maga módján. Egyúttal arra is példát mutatnak, milyen sokféle alakot ölthet a siker, milyen sokféle, irodalmon kívüli tartománnyal érintkezhet. Vagyis bizonyos értelemben a szépirodalom határhelyzeteiről lesz szó... A nő meg a férfi Nem túl gyakori az utóbbi években, hogy amikor bemegyünk egy könyvesboltba, jelen esetben a budapesti Oktogon szomszédságában található írók Boltjába, és egy frissen kiadott verseskötet felől érdeklődünk, azt a választ kapjuk: elfogyott, de holnap új példányok érkeznek, mert naponta újrarendeljük. Igen, a Verslavina című kötetről van szó, amely jól példázza, hogy az internet mint médium, illetve a közösségi oldalak milyen nagy hatást képesek gyakorolni a kortárs irodalomra. Az egész úgy kezdődött, tudjuk meg Nyáry Krisztiánnak a kötethez írt előszavából, hogy Szabó T. Anna 2016 januárjában a Facebookon megosztotta a költőtársa, Lackfi János negyvenedik születésnapjára írt versét. „A megszólított versben válaszolt, és innentől csak kapkodta a fejét az internet népe. Az eldobott költői hólabda pár nap alatt elképesztő méretű lavinává nőtt, az eredeti párvershez gyakorló költők és versbarát amatőrök is hozzátették saját költeményeiket. A megosztásokkal együtt százezrek olvasták a Verslavina darabjait, ami minden bizonnyal rekord a magyar költészet történetében.” Szabó T. Anna verse valódi telitalálat volt abból a szempontból, hogy az „emberélet útjának felére” érkező férfi alakját mutatta be: A férfi, ha negyven, még győzi erővel, / a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll / a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel / még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál A „negyven év” mint tapasztalat, mint végzetes fordulópont gyakran megjelenik a kultúrtörténetben és az irodalomban: tulajdonképpen a dantei emberélet útjának felére utal. Arra a pontra, ahonnét már belátható a testi és szellemi hanyatlás, a végzetes és elháríthatatlan lefelé csúszás - az ún. kapuzárási pánik időszaka ez. Lackfi János azonnal versben reagált Szabó T. Anna költeményére, hasonló kérdésekkel szembesítve a mindenkori nőt: A nőd, ha negyven, még beste a teste, / a lánya kamasz, vele harcol erőst, / még köny- nyeden ébred, elalszik este, / s útjára bocsátja a reggeli hőst. A két költő között aztán valódi „verspingpong” alakult ki, amelybe mások is bekapcsolódtak. A versek népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy formailag az olvasói réteg nagyrészt konzervatív ízlésvilágát elégítették ki. A gördülékeny keresztrím, a javarészt jambikus (rövid szótag - hosszú szótag) verslejtés, az ismétlések ritmusa a jól ismert magyar vershagyomány elemeiből táplálkozik. Persze megvannak ennek a veszélyei is, hiszen egy idő után az az olvasó érzése, hogy a nőről és a férfiról minden elmondható, és egyúttal mindennek az ellenkezője is, lényeg, hogy rímes formában legyen. És bizony vannak 21. századi versben már elég ódivatúnak ható ragrímek is (pályát - anyukáját, bajban - vajban), na de azt sem szabad elvitatnunk, hogy néha valódi rímbravúrokkal is találkozunk (gordiuszit - orra-puszit, feminista -nyista). Szabó T. Anna - Lackfi János: Verslavina. A nő meg a férfi. Athenaeum, Budapest, 2016. 56 oldal. A férfi meg a foci Gazdag József könyve nem a Facebookról indulva vált kultikussá, hanem az Uj Szó napilap Focitipp mellékletének vezércikkeiből, tárcáiból állt össze kötetté. Futball és irodalom kapcsolata gazdag hagyományokra tekint vissza a magyar irodalomban, olyan ősökre, mint Mándy Iván A pálya szélén, Darvasi László A titokzatos világválogatott, Sajó László Öt és feles, Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című könyve, de gondolhatunk Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című drámájára vagy Tálamon Alfonz diószegi fútballnovellájára a Sámuel Borkopf álnéven írt Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából című kötetből. Gazdag könyvének sikerét jól mutatja, hogy több tucat telt házas bemutatója volt Dél-Szlovákia falvaiban és városaiban, illetve hogy Esterházy Péter laudálta könyv- fesztiválon, televíziós műsorban. A kötet olyan írásokból áll, amelyekből kiderül, hogy a futball sokkal több, mint egyszerű játék. Filozófia is, életfilozófia, amelynek tétje az erkölcs, az igazság, a hűség. A kötet világunk legtágabb dimenzióit járja be, utal pszichológusokra, írókra, költőkre, építészekre, tudósokra, de mindig visszatérünk az imádott sporthoz, a futballhoz. Néhány szöveg humoros-ironikus hangon idézi fel a dél-szlovákiai stadionok, mérkőzések világát, a való világ szotyizós-pálinkás televényébe kalauzolva olvasóját: „Tedd ki a szilire a csíkhó” - üvölti az edző. Együtt él a játékkal, egyik cigarettát a másik után szívja, sietős, gyors mozdulatokkal, aztán amikor védencei berúgják a második gólt, megnyugszik, s már egy mosolyt is megkockáztat. A meccs eldőlt. A hidaskürtieken már csak a csoda segíthet vagy az öreg vendégdrukker, aki soha nem adja fel, és még a 89. percben is rikácsolva buzdítja csapatát. „Jáccá vabankotí” - ezt kiabálja. A könyv írásai minden ízükben, minden porcikájukban William „Bili” Shanklynek, a Liverpool FC legendás vezetőedzőjének a híres mondatát példázzák „Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. ■ Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.” A szerző azóta Egy futballfüggő naplójából címmel Facebook- oldalt is létrehozott, amelynek jelenleg 5639 kedvelője van. Gazdag Józsefi Egy futballfüggő naplójából. Kalligram, Pozsony, 2015. 296oldal. Az ember meg az arca Röhrig Géza nevét a nagyközönség valószínűleg alig pár hónapja ismeri, a Saul fia hiheteden világsikere révén - ő adta a film főszereplőjének feledheteden arcát. Pedig Röhrig már az 1980-as évek végén költőként jelentkezett, Hamvasztókönyv (1995) című első verseskötete „100 oldal líra Auschwitzról”, hogy Szentgyörgyi Rita szavaival éljünk. Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit című verseskötete megdöbbentő könyv, amelyben többször visszatér a traumatikus gyermekkor világa, az anyádan- apátlan gyermek kiszolgáltatottsága. Röhrig verseinek erejét költői nyelvének szinte hihetetlen egyszerűsége, illetve a népdalszerű rímtechnika jelenti: anyám hasba szúrták / ifjan beleöszült / mázlim volt megúsztam / egy héttel azelőtt szült. Ezen a szándékoltan egyszerű formanyelven süt át a lét tragikuma, az egyedüllét botránya, a kiszolgáltatottság feldolgozha- tatlansága: ’a sárgabarackmagban / ha feltöröd egy mag van / így rejts el engem II siess szerelmem. Röhrig Géza versei ahhoz a traumanyelvhez kapcsolhatók, amelyet a kortárs magyar irodalomban a tragikusan elhunyt Borbély Szilárd neve fémjelez a leginkább. A trauma mint feldolgozhatadan élmény beleíródik a lírai szubjektum önvallomásaiba, a felidézett múltba, a vers párbeszédeibe, az elvetélt emberi sorsokba. A gyermek, a csicska, a kitaszított, a börtönviselt, az elhagyott, a hajléktalan így válik ezeknek a verseknek a főszereplőjévé, ha már az élet főszereplője sosem lehetett. A kegyetlenség pusztító képei az egész kötetet átszövik, de Röhrig mintegy átadja saját költői nyelvét az alárendelt szubjektumoknak, megmentve, felmutatva és öröklétbe helyezve őket: ’a temetés miatt ne izgulj’ súgta / 'az anatómiai intézetre hagytam a testem. Röhrig Géza mind könyvben, mind filmben hiteles, kivételesen erős esztétikai és etikai ajánlatot tesz arra, hogy megváltoztassuk az életünket. Röhrig Géza: Az ember, aki a dpőjében hordta a gyökereit. Magvető, Budapest, 2016. 96 oldal. A város és a temető A kortárs szlovák irodalom egyik sikerkönyve idén jelenik meg magyarul. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy 2016 a szlovák irodalom éve lesz a magyar irodalomban, hiszen az április végén esedékes Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a szlovák irodalom. Erre az alkalomra rengeteg kötet - regények, verseskötetek, antológiák - jelenik meg a kortárs irodalomból, köztük Daniela Kapitáňová regénye, amelyet Samko Tálé álnéven írt, s amely gyors egymásutánban négy kiadást ért meg a 2000-es évek elején, valamint tucatnyi idegen nyelvű fordítást. A könyv címe a komáromi temetőre vonatkozik. Mesélőjének, Samko Tálénak a komáromi vasútállomás környékén vegetáló hajléktalan, alkoholista Gusto Rúhe egy alkalommal azt jósolja: ír egy Könyvet a temetőről. Samko Tálé ennek a jóslatnak a nyomán írja meg könyvét, amely a kétnyelvű Komárom regénye, s a rendszer- váltás előtti és utáni események keverednek benne: besúgás, megalkuvás, félresiklott életek, családi tragédiák. Mondhatjuk tehát, hogy a könyv ideális olvasói közé feltédenül odatartoznak a szlovákiai magyarok, különösen a komáromiak. A regény, mint általában a posztmodern szlovák és magyar álneves regények, egy karakteres nyelvjáték lehetőségein keresztül meséli el anekdotáit, történeteit. Samko Tálé ugyanis retardált, infantilis negyvennégy éves férfi, egy hatnyolc éves gyerek értelmi szintjén. Történetei éppen ezért egyszerre bugyuták és hátborzongatók. Apai ágon gyetvai szlovák betelepülők leszármazottja, büszke szlovák, aki lenézi a magyarokat és a cigányokat, miközben kiderül, anyai ágon magyar és roma felmenői is vannak. Daniela Kapitáňová Samko Tálé szólamán keresztül kíméleden nemzeti önvizsgálatot is folytat, leleplezi a dél-szlovákiai szlovákság egy részére jellemző sovinizmust, tükröt tart eléje, meg persze saját előítéleteink elé, s így a szlovák nemzeti önkritika fontos alkotásaként is tekinthetünk rá. A magyarokat a világon senki se szereti, mert magyarok. A szlovákokat a világon mindenki szereti, mert szlovákok. Mert a szlovákok a legjobbak a világon és a szlovák nyelv is a legszebb a világon. Tanultuk az iskolában és a televízióban is mondták, hogy a szlovák nyelv a legszebb a világon. A szerző ugyanígy leplezi le a kommunizmus iránti nosztalgiát, miközben kiderül, hogy Samko Tálé még saját szüleit is besúgja a komáromi párttitkárnak. Ügy gondolom, Daniela Kapitáňová egyszerre szórakoztató és mélyen elgondolkodtató könyve sikerre van ítélve a szlovákiai magyar olvasók körében is. Daniela Kapitáňová / Samko Tálé: Könyv a temetőről. Fordította: Mészáros Tünde. Magvető, Budapest, 2016.228 oldaL A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-maíl: szalon'aujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
