Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-18 / 89. szám, hétfő
8 POPKULTÚRA 2016. április 18.1 www.ujszo.com HÍREK Átréndul Európába a Guns N'Roses Amint arról már minden igazi Guns-rajongó értesült, Axl Rose lábát törte a zenekar visszatérő turnéjának kezdetén. Tanulság: óvatosan csináld azt, amit huszonhárom éve nem csináltál. A kvázi újjáalakult Guns N' Roses menedzsmentje tíz nappal ezelőtt jelentette be az idei tumédátu- mokat, amelyek között európai helyszín nem szerepelt. A német Bild viszont úgy tudja, hogy a zenekar már idén átjön Európába, méghozzá négy koncertre. Hármat a londoni Wembley stadionban adnak, augusztus végén és szeptember elején, egyet pedig Németországban júliusban. A Bild cikke szerint a koncertekkel kapcsolatban az európai szervezők meglehetősen szkeptikusak, és kételkednek a zenekar megbízhatóságában. (juk) Posztmodern Időutazás Április 21 -én lép fel a pozsonyi Régi vásárcsarnokban a Post- modem Jukebox. Ez a brit csapat képes arra, hogy egy időkapszulába ültessen minket, és összemossa a jelent a múlt századdal. Koncertjeiken olyan előadók slágereit adják elő, mint Beyon- ce, Britney Spears, a Backstreet Boys, Miley Cyrus vagy Taylor Swift, olyan hangzásban, mintha Ella Fitzgerald, Judy Garland vagy Nina Simone énekelné őket. Az előadókat egy kisebb big band kíséri, ami már látványnak sem utolsó. A Postmo- dem Jukebox zenei atyja, Scott Bradlee alig múlt harmincéves, de már most az egyik legtehetségesebb fiatal amerikai zeneszerzőként, hangszerelőként és zongoristaként tartják számon. A zenekar csupán két éve indult útjára, de azóta több mint 400 millióan nézték meg a dalaikat az interneten. (k) Az alternatív díva újra hódít Elkészült a Péterfy Bori & Love Band negyedik albuma, a Szédülés. Tövisházi Ambrus producer elöljáróban annyit mondott a lemezről, hogy nem annyira hangzásközpontú, mint a 2012-es Fehér éjszakák volt, de koncerten nagyon jó játszani a dalokat, és a szövegek is valahogy könnyebben születtek, mint eddig. Ebbe a folyamatba az énekesnő mellett egy-egy dal erejéig besegített Lovasi András, illetve a nyolcvanas évek legendás együttese, a Trabant egykori szellemi motorja, Vető János is.,Áléhes Marietta és a Trabant annak idején semmihez sem hasonlítható, csodálatos világot teremtett meg, miközben egyetlen nagylemezük sem jelent meg. A Love Band első koncertjein 2007 környékén játszottunk két Trabant-számot, az Ez a ház is ledőlhet, meg a Tűz címűt” - mondta a zenekarvezető az MTI-nek. Tövisházi azt is elárulta, hogy Az én szerelmem című dal írása közben elképzelte Walter White-ot a Breaking Bad végéről, ahogy tolja a sivatagban a hordó pénzt. (MTI, juk) Frank Tumer az akolban Tanulság: nálunk minden jó dolognak legalább ötéves késéssel terjed el a híre Frank Turner ma a brit folk-punk legnagyobb, kritikusok által is körülrajongott sztárja (Fotó: Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Egy hete azon gondolkodom, vajon mi lehet az oka, hogy Frank Turner, a brit folk-punk jelenlegi legnagyobb, kritikusok által is körülrajongott sztárja Budapesten három év leforgása alatt kétszer töltötte meg dugig az A38 Hajót, Pozsonyban viszont az utolsó pillanatban át kellett őt rakni a Randall Clubba az eredetileg tervezett MMC-ből. A Randall befogadóképessége négyszáz fő, ennél egy kicsit talán kevesebben voltunk április 10-én. Az atmoszféra azonban jóval közvetlenebb volt, mert itt még megvan az a békebeli akol-érzés, amely emlékezetessé teszi a koncerteket. „Ma este itt mindenki egyenlő” - kezdte stílusosan üdvözlő beszédét Frank Tumer, mindjárt a nyitószám (Get Better) után. Aztán orwelli fordulattal hozzátette, hogy a zenészek azért mégiscsak egyenlőbbek, úgyhogy gyorsan be is mutatná őket. Áz ilyesmit a vége felé szokták megtenni a rocksztárok, úgyhogy mindenképp szimpatikus gesztus volt Tűméitől: azt jelezte, hogy a Slee- ping Soul zenekar ugyanolyan fontos, mint ő maga. És hamar bebizonyosodott, hogy ez így is van. Frank Tumer szerintem legalább öt-hat éve nem lépett fel ilyen kis teremben. Számára ez az est tömény nosztalgia lehetett, mert Londonban minden második zenés kocsma kb. ekkora. Mindenesetre olyan jókedvvel és energiával csapott a húrok közé, mintha legalább kétezer ember előtt játszana. Alapból csodálom azokat, akik folyamatos ugrálás közepette is képesek tisztán énekelni. Frank Tumer ilyen csodálatra méltó fazon. Ráadásul rendkívül közvetlen és kommunikatív, olyannyira, hogy a profizmus helyett ez a közvetlenség marad meg az emberben a koncert után. A lemezekről ismert dalok sokkal karcosabban, rockosabban szóltak, a zenészek szabad kezet kaptak, kedvükre zúzhattak. A szakma által (is) egekbe dicsért tavalyi, Positive Songs fór Negative People című albumhoz Tumer csinált egy akusztikus bónuszlemezt is, amelyen egy szál gitárral énekli ugyanazokat a dalokat. Mondanom sem kell, hogy ettől minden szám nagyon megváltozik, de nem tudom eldönteni, melyik verzió jobb. Az viszont tuti, hogy ilyenkor derül ki, működik-e a dal „tábortűz mellett” is, vagy csak a gazdag hangszerelés viszi előre. Nos, ezek a szerzemények működnek. Egy kicsit érződik rajtuk a korai, hetvenes évekbeli Bruce Springsteen hatása, de a dolog nem tűnik avittasnak, sőt, abszolút huszonegyedik századi. Vagyis Turner minden időtálló dolgot átvett a nagy példaképtől, a feledhető dolgokat viszont feledte. Ez kifinomult ízlésre vall. És bármennyire játszotta is a vadállatot a színpadon, azért ne feledjük, hogy Etonban tanult, a híres elit egyetemen, ahol ráadásul Vilmos herceg osztálytársa volt. A Tumer család nyilván valamilyen értelmiségi hivatást szánt neki, nem gondolták volna, hogy Frank ehelyett a világ színpadain fog ugrálni és kiabálni. Szóval innét is nagy respect nekik, amiért nem szóltak bele Frank dolgaiba úgy, ahogy az például a Holt költők társasága egyik főszereplője esetében történt. (Még szerencse, hogy az egy fiktív sztori volt). És igen, hősünk szlovákul is énekelt, ahogy teszi ezt minden vendéglátó országban, megtisztelve a helyi közönséget. Nálunk az Eulogy című szám dallamára íratott viccesen abszurd szöveget adta elő, amelyben együtt szerepelt Miro Zbirka és a rendszeres sörivás áldásos hatásai. A remek hangulatú pozsonyi koncert közönségének soraiban sok volt a külföldi, de azért a helyi rajongók is szépen, kórusban ordították a dalok szövegét. És még előzenekar is volt, amit tényleg nem vártam, mivel sehol nem szerepelt a nevük. Nem is emlékszem, hogy hívták őket, csak annyi bizonyos, hogy londoniak voltak és szintén folk-punkot játszottak, sokkal rosszabbul, unalmasabban és kiszámíthatóbb fordulatokkal, mint a Sleeping Soul. De legalább tanulnak tőlük ezen az idei európai turnén. És nem csodálkoznék, ha a fő attrakció menedzsmentje pont azért választotta volna őket előzenekamak, hogy érzékeltessék a markáns, zongorázható különbséget a két banda között. Szóval vidáman és feldobott hangulatban távoztam Frank Tumerék csaknem két és fél órás pozsonyi koncertjéről. Elégedett azonban nem voltam, mert nagyon sajnáltam a szervezőket, akik úgy gondolták, hogy ha valaki egész Éurópában sikeres, az nálunk is bevonz legalább ezer embert. Tévedtek. Nálunk mindenjó dolognak legalább ötéves késéssel terjed el a híre... Popsztárok a dzsesszfesztiválon Van Morrison, Neil Young, Lana Del Ray, Carlos Santana, a ZZ Top, a Muse ós a Deep Purple is fellóp az ötvenedik Montraux-i Jazz Fesztiválon, június 30. ós július 16. között. Rajtuk kívül olyan fiatalabb művészeket is várnak a jubileumi fesztiválra, mint Jamie Cullum brit énekes-dalszerző, a brit Muse zenekar és Woodkid francia zenész. Az idei fesztivál egyfajta visszatekintés az elmúlt ötven évre, egy- benjellegzetes Montreux-programot is kínál. De fellép például a Quincy Jones által támogatott fiatal tehetség, Jacob Collier, a The Alfredo Rodriguez Trio, a tavaly Pozsonyban is nagy sikert arató Richard Bona és a Mandekan Cubano, Lou Do- illon francia színész-énekesnő és a brit indie-folk zenekar, a Daughter. A Muse zenekar (Képarchívum) „Ritka, hogy egy zenei fesztivál betölti az ötvenedik évét“ - mondta Mathieu Jaton, a fesztivál igazgatója. A zenei rendezvénysorozat június 30-án két dzsesszlegenda előtt tiszteleg: Charles Lloyd amerikai szaxofonos New Quartet nevű formációjával lép fel, őt követi Monty Alexander jamaicai zongorista, aki Live! című albumát az 1976-os fesztiválon rögzítette. Június 8-án Quincy Jones lép fel, aki hatvan éve tartó karrierje alatt olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Frank Sinatra és Michael Jackson. A július 10-re tervezett Brazílián Dream című esten fellép Elba Ramalho, Hamilton de Holanda és Maria Rita, valamint Angelique Kidjo. A névsor egyértelműen azt mutatja, hogy a fesztivál közönsége a nívós popsztárokra és rockzenekarokra is kíváncsi.
