Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-18 / 89. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. április 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Lapátra tett lap Lapos erszény - az MKP bekerülése volt a támogatás feltétele K ét hete fekete címlappal jelent meg a Szabad Újság. A harmadik oldalon pedig szerkesztőségi cikkben írt arról, vége a magyarországi támogatásnak, mert „a magyar kormány korábban ahhoz kötötte a segítségnyújtást, hogy a Magyar Közösség Pártja bekerül a parlamentbe.” Azóta már majdnem két hét eltelt, az idézett figyelemreméltó közlésnek azonban semmilyen visszhangja nem volt a hazai magyar közegben. Úgy tűnik, itt senki sem tartja furcsának, hogy egy lapnak központilag az legyen a feladata, hogy besegítsen egy pártot a parlamentbe, s a magyar kormány ehhez kösse az anyagi támogatását. Pedig a leírtakkal kapcsolatban több aggály is felmerül. Például az, hogy a Szabad Újság ezzel gyakorlatilag beismerte, anyagi érdeke fűződött az MKP parlamentbe jutásához. Hogy ez ellentmond az újságírói etika minden lehető szabályának, arról talán nem kell bővebben értekezni. Továbbá, ha a Szabad Újság állítása igaz, felmerül, hogy a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül politikai szimpátiák alapján támogat hazai magyar szervezeteket. S nem utolsó sorban felvetődik, hogy a Magyar Közösség Pártja a Szabad Újságon keresztül magyarországi pénzekből finanszírozta a választási kampányát. A dolog pikantériája, hogy az MKP kampányának egyik felejthetetlen eleme volt az Új Szó elleni már-már hadj árat, amellyel lapunkat a Híd lapjának próbálta beállítani. Közben kiderül, hogy amivel minket vádol, önmaga vígan műveli. Mondhatnánk, semmi új a nap alatt. Hogy a dolgok így mennek, régóta sejtjük. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez így van rendben, s ehhez kell igazodni. A hazai magyar közösség egyik legnagyobb problémája, hogy berkeiben flórán összefonódnak olyan szférák, amelyeknek egészséges társadalomban nem lenne szabad összefonódniuk. Az is nyilvánvaló, hogy ez a szimbiózis minden érdekelt fél számára előnyös - egyeseknek anyagilag is -, csak éppen a közösségnek nem. Ezért közösségi érdek, hogy a szóban forgó praktikáknak minél előbb vége szakadjon. A bakancslista-vezető (Ľubomír Kotrha karikatúrája) IGEN, HAMAROSAN A HÁLÓSZOBÁKBAN IS JÁRŐRÖZNI FOGUNK! Közhelyek, és ami mögöttük van MOLNÁR NORBERT áll a parlament elé a kormány a programmal, hogy bizalmat kapjon a képviselőktől. Mivel a koalíciós szerződés ismert, s a koalíciós képviselők keze kötve van, biztos, hogy bizalmat kap a gyengélkedő Robert Fico harmadik kormánya. Bizalmat kapni biztos többség tudatában nem művészet. A kormányprogram olyan, amilyen. Tetszik is, meg nem is. Bizonyos kérdésekben ambiciózus, bizonyosakban alibista. Közhely, hogy annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az ellenzéknek ez az első lehetősége, hogy a gyors kormányalakítás után verbálisán kezdhesse fojtogatni a koalíciót, a koalíciónak pedig az első valódi alkalom, hogy megsértődhessen. A dokumentum sok szót, sok klisét tartalmaz, de a kormányprogram az a műfaj, amely nagy szavakra készteti a politikusokat. Nehéz vitatkozni azokkal a konkrétumokkal, amiket belefoglaltak. Leginkább azzal lehet foglalkozni, ami nincs benne, vagy nem elég konkrét. Szlovákiának hosszú távon és régóta az oktatásügy és a romakérdés a két fő problémája. Amíg ezekre nem születik a politikai pártok (kivéve azt az egyet, amelyiktől megoldást soha nem, csak primitív erődemonstrációt várhatunk) között széleskörű, konszenzusos megegyezés, amely nem egy választási időszakot érint, hanem három-négyen ível át, addig e két terület továbbra is komoly probléma marad. Ügy tűnik, ez a koalíció is feladta, hogy választ találjon ezekre a problémákra, legalábbis a kormányprogramba foglaltak alapján. A romák integrációja komplex kérdés, s amíg nem fogunk hozzá a megoldásához, a fasiszta pártnak kedvezünk. A romaintegráció mindannyiunkat érint. Szimpatikus nyilatkozatokat hallhattunk az új romabiztostól, de mindez nem tükröződik a kormányprogramban. 25 éves késésben vagyunk, nincs idő további bénázásra. Persze, attól, hogy nincs benne a kormányprogramban, még történhetnek érdemi lépések. Az oktatásügy nemcsak alulfinanszírozott, hanem strukturális problémákkal is küzd. Közhely már az is, hogy az iskola nem az életre nevel. Tényleg nem. A sok fölösleges tantárgy és a gyakorlati oktatás hiánya szociális analfabétákat lök ki a társadalomba. Az egyetemek elburjánzottak, a munkáltatóknak pedig teljesen irreális elvárásaik vannak a munkavállalókkal szemben, szinte már egy takarítónőnek is egyetemi végzettség kell. Ezeket a kérdéseket nem fogja a koalíció megoldani, legalábbis a papír szerint. Ugyanígy letett az egészségügy rendszerszintű átalakításáról is. Tudjuk, az egészségügy feneketlen kút, annyi pénzt nyel el, amennyit beledobnak, vagyis nem lehet tökéletessé tenni a rendszert, de ami papírra került, az kevés. Paradox módon a kormány a kisebbségi ügyekben érhet el legtöbbet. A Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása, a szlovákny elv-oktatás javítása a magyar iskolákban, a kétnyelvű vasúti táblák kihelyezése, vagy a Szlovákiában élő nemzetiségekről való oktatás a szlovák iskolákban, mind pozitívum. De az ördög itt is a részletekben bújik meg. Ha sikerül elérni, hogy a kisebbségi alapban valóban szakmai döntések szülessenek, és ne lobbicsoportok vagy pártkatonák nyúlják le a pénzeket, ha a kiosztható összegeket némileg megnövelnék, ha a szlováknyelv-oktatást differenciáltan erősítenék, mert másra van szüksége egy dunaszerdahelyi tanulónak és másra egy pozsonyi magyar gyereknek, akkor sikeres lehet a kormány. De ezt nem tartalmazza a kormányprogram, így csak várni tudunk. Összegezve: obiigát betűtenger, amit négy év lépései tesznek élővé vagy halottá. Ha lesz négy év. Kirakatmuszlimokból megváltást kereső elvakult dzsihádisták MTI-HÁTTÉR Köztörvényes bűnöző helyett hősként meghalni - ez vezérelte a már Európában született és felnőtt, öngyilkos merényleteket végrehajtó muszlimokat. A brüsszeli repülőtéren elkövetett merényletekért felelős El Bakraoui- fivérekhez hasonló „kirakatmuszli- mok” közönséges bűnöző helyett hősnek érezhetik magukat a szélsőséges iszlamisták által meghirdetett dzsihád miatt, amely a megváltás ígéretével kecsegteti őket - állítják a szakértők. Semmi előjele nem volt, hogy az El Bakraoui testvérpár és terrorista társaik képesek lennének öngyilkos merényletre: ha éppen nem voltak rács mögött, akkor költötték a fegyveres rablásokból származó pénzt, könnyű életet éltek. Azonban minden megváltozott, a radikális iszlám lett a mindenük, és öngyilkos merénylőnek jelentkeztek. Ilyen volt Abdelhamid Abaaoud, a párizsi merényletek feltételezett szervezője is, akit 2010-ben rablásért ítéltek el Franciaországban. Paradicsomimport „Miután megismerték Az Iszlám Állam propagandáját, a radikális iszlámot, rájöttek, hogy eddig bűnben dagonyáztak” - magyarázta az AFP francia hírügynökségnek Amélie Boukhobza klinikai pszichológus. „Egy bizonyos ponton túl már csak egy módon válthatják meg bűneiket és juthatnak be a paradicsomba: ha mártírhalált halnak” - tette hozzá. Hogy az Iszlám Állam propagandája hogyan és miért érint meg egyes bűnözőket és másokat miért nem, az valószínűleg az adott egyén személyiségétől függ. A fegyveres rablásért öt év börtönbüntetésre ítélt Khalid El Bak- raouit életét az Iszlám Állam propagandalapja, a Dabiq szerint egy álom változtatta meg, amelyet a börtönben látott. Ebben Mohamed próféta oldalán harcolt a hitetlenek ellen. „Hősies" önsajnálat Aki már átesett a ló túloldalára, azt semmi sem tántoríthatja el az újonnan átélt hitétől, ezért „vakon bíznak a dzsihádista szervezet utasításaiban” - mutatott rá Dániel Zagury pszichiáter. „Elhiszik, hogy beléphetnek a paradicsomba, ahol az örök boldogság várja őket. Felismerik, hogy mindazt, amijük nem volt meg bűnözőként, az Iszlám Államnál megkaphatják. Elsiratják magukat, az elvesztegetett életüket, a családjukat” - fejtette ki a szakorvos. „Bűneik megváltásához pedig elég egy hősies cselekedet” - tette hozzá a dzsihádista szervezetek tagjainak motivációit kutató orvos. „Egyikük elmagyarázta, hogy a végítélet napján az angyalok előtt kell felelniük tetteikért, mielőtt beléphetnének a paradicsomba. Számukra ez nem egy jelkép vagy egy metafora, hanem sziklaszilárd hit. Az angyalok eljönnek értük, és pont” - magyarázta a szakértő-pszichiáter. Egyes bűnözők egyfajta depressziós állapotba kerülnek, mert semmit sem sikerült elérniük az életben - emelte ki Farhad Khosrok- havar szociológus. „Börtönből ki, börtönbe be: ez az életük, kiutat nem lámák” - mondta. „Idővel a börtön- büntetések egyre hosszabbak, és egyfajta gyűlölet telepszik meg bennük. Ez odáig vezethet, hogy az illető elkezdi keresni az életből való hősies távozás megfelelő módját” - folytatta a szociológus. Egyenesen a szüzek közé Ezzel egyben úgy érzi, hogy fityiszt is mutat a hatóságoknak; „nem ti vagytok azok, akik lassú halálra ítéltek engem a börtönben, hanem én döntök úgy, hogy véget vetek az egésznek, de legalább hősként halok meg” - tette hozzá a börtönben segítőként sűrűn megforduló Khos- rokhavar. A társadalomtudós úgy véli, a radikális iszlám egyfajta különleges kiutat biztosít az élet elől menekülők számára. „A halál számukra a társadalom utolsó arcul csapása, az egyén végső eksztázisa, egyfajta mélységes önimádat” - elemezte. A szépséges szűzlányok körében élvezett paradicsomi örömök mellett a terroristajelöltek abban is reménykedhetnek, hogy áldozatuk mások - akár családtagjaik - számára sem hiábavaló, hiszen abban hisznek, hogy így 66 általuk kiválasztott embert menthetnek meg a pokol füzétől. „Mindebben teljes meggyőződéssel hisznek” - húzta alá Ámélie Boukhobza, aki a nizzai központú Entr'Aut- res nevű szervezet munkatársaként a radikalizáció jelenségét kutatja.
