Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-16 / 88. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. ÁPRILIS 16. RIPORT 13 Kőbe felhőkarcolói. Tucatnyi világcégnek van központja ebben a kikötővárosban. A város arról is híres, hogy itt készítik a nemzeti ital, a szaké 75 százalékát, és állítólag a kóbei marhahús a világon a legízesebb és legdrágább. (Fotó: wikipedia/663highland) A japánok csak most kezdik felfedezni saját kultúrájukat A japán onszenek, a természeti környezetben található, ásványokban gazdag termálfürdők Japán legfőbb természeti kincsei. A víz a vulkanikus eredetű, természetes hőforrásokban 45-50 fokos. A2 onszen kultúra a japán mindennapok része: családok, kollégák, baráti társaságok együtt járnak kikapcsolódni a szigorú etikett alapján meghatározott bel- és kültéri fürdőzésekre. A nemek szerint elkülönített medencékbe csak szappanos mosakodás után, meztelenül szabad belépni. A közeli Jumurában található Japán legmelegebb, 98 fokos vizű onszene. Miszasza pedig a rádiumban gazdag, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású termálvizével hirdeti magát. Ezzel úttörőnek számít, ugyanis a termálvizek gyógyító hatásainak kiaknázásával még csak most próbálkozik Japán. Agisi Juko, a Hokkaidói Egyetem professzora a magyar gyógyfürdők terápiáinak tanulmányozásával elsők között próbálja meghonosítani a gyógyturizmust Japán egyik legelegánsabb és legrégibb fürdőhelyén, a több mint 1300 éves Arimában. A másfél milliós Köbétől alig félórára, a Rokkó-hegyen található onszenben az 1980-as évek ingadanboomja idején húzták fél azokat a hatalmas komplexumokat, amelyek a főszezonon kívül kihasználatlanok, a ritka külföldi vendégeket tárt karokkal várják. A himedzsi várkastély 47 méter magas tornyait soha nem érte támadás, a labirintusszerű, lenyűgöző építményrendszer teljesen épen megmaradt, a második világháborús bombázások és a földrengések is megkímélték. Itt forgatta Akira Kuroszava 1980-ban Az árnyéklovas, majd 1985-ben a Ran-Káosz című filmjét, és itt készült 2003-ban Az utolsó szamuráj Tom Cruise-zal a főszerepben, ahogyan a legutóbbi cannes-i fesztiválon a legjobb rendezés díját elnyert The Assassin is, a tajvani Hu Hsziao-hszien alkotása. (Fotó: Wikipedia/Niko Kitsakis) A Fusimi Inari-szentély. Imacsarnokához 30 ezer vörösre festett szentélykapu alatt lehet eljutni a cédrusok árnyékában. (Fotó: wikipedia/ xqt) A 45 ezer külföldi lakosa miatt kulturálisan az egyik legnyitottabbnak számító Kőbe az ország negyedik legnagyobb kikötője, tucatnyi világcégnek van ott a központja. A gazdasági virágzásra büszke Idő Tosizó prefektus a világon a leg- ízesebbnek és legdrágábbnak tartott kóbei marhahúsra is felhívta a figyelmet, és arra, hogy a nemzeti ital, a szaké 75 százalékát ott készítik. Kóbe teljesen újjáépített modern tengerparti városközpontjában hozták létre a Hansin-Avadzsi Földrengés Emlékmúzeumát. Japán történelmének egyik legerősebb, a Richter-skála szerinti 7,2-es erősségű földrengése 6437 áldozatot követelt 1995. január 17-én. Az alig 21 másodpercig tartó katasztrófában 40 ezren sérültek meg és több mint 240 ezer épület megsemmisült. Az üvegfalú modern központra ugyanaz jellemző, mint a régió többi múzeumára: a gazdag gyűjtemény üresen kong. A nyugdíjas, többségében önkéntes személyzet idegen nyelvet nem beszél, pedig a földrengést hang- és fényhatásokkal megidéző panorámaterem mellett korabeli dokumentumfilmek, személyes tárgyak, valamint a természeti katasztrófák megelőzésére koncentráló oktatóprogramok is várják az érdeklődőket. Hasonló kép fogadja a látogatókat a japán képregények, a mangák szerzőinek városában, Tottoriban, az 1978 óta működő Watanabe Művészeti Múzeumban. Ott található Japán egyik leggazdagabb szamuráj harcművészeti gyűjteménye, amely a nyitás óta soha nem hagyta el az épületet. Bárki felpróbálhatja az eredeti páncélokat és megcsodálhatja a korabeli viseleteket, kézbe veheti a hétköznapi tárgyakat, a fegyvereket és az ékszekereket. A jobbára látogatók nélkül nyitva tartó múzeumban kizárólag japán nyelvű feliratok találhatók. A Japán egykori legfőbb kereskedelmi útvonalán található Sizuban pedig az óriásfenyőkből épült, negyvenszobás egykori Isitani vendégházból átalakított múzeumban és a hozzá tartozó meseszerű japánkertben a külföldi turisták a hagyományos japán életmód alapjaival ismerkedhetnek. ,A japánok tisztában vannak a második világháborút követő gazdasági fejlődésükkel, de a saját kultúrájukat csak most kezdik felfedezni” - mondta az MTI-nek Anthony Lieven Tottoriban. Az önkormányzat francia referense úgy látja, hogy a japánok számára sokáig kizárólag Európa jelentette a kultúrát. A külföldről érkező pozitív visszajelzéseknek köszönhetően kezdték el értékelni saját kultúrájukat, amelynek bemutatását fokozatosan próbálják a turizmusfejlesztésben hasznosítani. Ennek viszont óriási akadálya, hogy nem beszélnek nyelveket. Természetesen kivételek is akadnak. Ilyen a régió leglátogatottabb turistalátványossága, a himedzsi várkastély, amely 1993 óta az UNESCO világörökségi helyszíne. Öt év teljes körű felújítás után egy évvel ezelőtt nyitotta meg újra a kapuit, azóta 2,5 millió látogatót vonzott. Mesz- sziről fehérlő falairól kapta a fehér kócsag becenevet. A hadakozó fejedelemségek korában mind a 250 japán tartomány hasonló végvárral rendelkezett, de a fából készült kastélyok közül csak 12 maradt fent. Szintén pozitív példa az egykori Szovjetunióban raboskodott japán hadifoglyok emlékére 1988-ban Maizuruban létrehozott emlékmúzeum, amely angol nyelvű magyarázatokkal és honlappal is büszkélkedhet. A második világháborús vereséget követően Japán 660 ezer fogságba esett katonáját 13 éven át telepítette haza Szibériából. A hadifoglyok hajókkal érkeztek 18 kikötőbe, köztük Maizuruba. A kikötőváros múzeumában az egykori hadifoglyok használati tárgyait, leveleit, fotóit, naplóit és egyéb dokumentumait gyűjtötték egybe, valamint a munkatáborokban készült rajzaikat, amelyek közül ezer az állandó kiállításon is megtekinthető. A ritka gyűjteményt az UNESCO tavaly októberben nyilvánította a világörökség részévé, s ennek köszönhetően a korábbi évi 80 ezerről tavaly 100 ezerre emelkedett a látogatók száma - mondta Jamasita Miharu igazgató. Az egykori császári fővárosban, Kiotóban több mint 1600 buddhista templom és 800 sintó szentély várja a látogatókat, amelyek közül húsz világörökségi helyszín. A Japán kulturális fővárosának tekintett másfél milliós Kiotó gazdasági virágzásában a turizmus már évek óta fontos szerepet játszik. Hirai Jukó, a prefektúra turisztikai igazgatója olyan kulturális örökségekre szeremé ráirányítani a figyelmet, amelyek külföldön még is- meredennek számítanak. Ilyen az 1994 óta UNESCO-védettséget élvező több mint ezeréves Bjódóin buddhista templom a Kiotóhoz közeli Udzsi városkában, vagy az 1661-ben alapított Manpuku- dzsi buddhista iskola impozáns épületegyüttese és hatalmas parkja. A leglátványosabb kétségkívül a Fusimi Inari sintó szentély az Inari-hegy lábánál. Imacsarnokához 30 ezer vörösre festett szentélykapu alatt lehet eljutni a cédrusok árnyékában. A Kiotó körüli félsziget sziklás partvidékének függővasúttal megközelíthető kilátóiból csodálatos kilátás nyílik a Japán-tenger mély öbleire, köztük a Mijazu-öblölre, amelyen 3,5 kilométeren nyúlik át egy száz méter széles, fenyőkkel borított homokpad. A japánok egyszerűen csak Amanohasidaténak, azaz a menny hídjának nevezik, és hazájuk három legszebb tájképéhez sorolják. (MTI) Az ötszáz házból álló Iné halászfalucska arról híres, hogy csak itt, az 1754 óta családi vállalkozásban működő Mukai-házban készítenek rosé szakét. A fekete rizsből erjesztett nedű annyira különleges, hogy azt a világ egyik leghíresebb éttermében, a koppenhágai Nomában is felszolgálják. (Fotók: Wikipedia) Az Amanohasidate, azaz a menny hídja (Fotó: wikipedia/663highland
