Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-14 / 86. szám, csütörtök

I HOBBI ÚJ SZÓ 2016. április • wwvv.ujszo.com Vadászat | XI | M iután bárkiben felszínre tör a génjeinkbe kódolt vadász­szenvedély és vadászatra adja a fejét, nemcsak illik, hanem kötelező lenne megismerked­nie a vadászati hagyományok rendkívül színes, sokszor romantikus világával. Igaz, a komolyabb vadászati kép­zésen ezt oktatják, de látva a mindennapi gyakorlatot, közel sem elég alaposan. MEC LEHET ÉS MEG IS KELL TANULNI Semmi baj - a vadászetika tanulható! A rendszeres ön­képzés, az igényes vadászati irodalom böngészése és gya­korlott kollégák megfigyelése sokat segíthet egy új vadász­nak a vadásztársadalomba való beépüléséhez. Gyakran előfordul ugyanis hogy a kezdő, „szinténvadász" tevé­kenységéért semmivel sem szankcionálható, a vadász kollégák szemében viszont a bohóckodásáért nevetség tárgyává válik, vagy súlyosabb esetben a gyakorlott kollégái megvetik. A vadászat ugyanis egy hagyománytisztelő tevé­kenység. A vadászat gyakor­lása közben egy a törvényt és a vadászati jogszabályok minden mondatát betartó va­vadászruhához illik. Kiegészí­tőként már csak egy cipő és vadászkalap kell hozzá. Mint már említettem a vadászat egy életstílus. Pályafutásunk alatt számtalan olyan esemény van - továbbképzés, vadászbál, társasági összejövetel, szakmai programok, temetés és még sorolhatnám, ahol szükség van az ünnepi vadászöltönyre. A szomszédos Csehország­ban vagy a szintén szomszé­dos Ausztriában (Tirolban) a vadászok annyira büszkék a vadász mivoltukra, hogy a vasárnapi és ünnepi istentisz­teletre is ünnepi vadászöltö­zékben járnak, miközben a nem vadász társaik szemében ez teljesen természetes és elfogadott. A vadászruhás egyénre csakúgy, mint más egyenruha viselőjére a kör­nyezete felfigyel, bizalmat előlegez számára, ezért a mundér becsületére nagyon kell vigyázni! Sajnos tapasztalatból tudom, hogy a hazai jelentősen felhígult vadásztársadalom tagjai közül leg­alább a felének nincs ünnepi vadászruhája. HOGYAN ÖLTÖZKÖDIK ÉS VISELKEDIK EGY ETIKUS VADÁSZ? Ml A GOND AZ ÁLCARUHÁVAL ÉS A MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELZÉSEKKEL? HA VALAKI BETARTJA A TÖRVÉNYEKET, ATTÓL MÉG NEM LESZ AUTOMATIKUSAN ETIKUS VADÁSZ. Diósförgepatonyi vadászok 1972-ben. Öltözködési kultúrájuk etalonként szolgálhatna sok mai vadász számára. Már csak hárman élnek közülük, és egyikük sem vadászik. Etika és hagyományok ­az öltözködés AZ ÁLCÁZÁS KÉRDÉSEI Az, hogy a vadászat folya­mán a gyakorló vadászruha bepiszkolódik, esetleg véres lesz, magától értetődik, de a vadászat kezdetén legyünk mindig ápoltak és az öltözé­künk mindig legyen rendezett. Az álcaruházat, köznyelven a terepszínű ruhák a vadászeti­kának nagyon vitatott kérdé­sei. Ha vadfényképezésen, csalsíppal történő vadbehívá­son, egyéni vízivadvadászaton vagy speciális cserkelésen álcaruhában vesz részt a vadász, az álcaruha viselete elfogadható. De akkor a va­dász vigye végig az álcázást! A „világító" kézfejeket, a világos arcot, a fehér szemgolyót és a puskánk csillogó fémrészeit száz méterekről is kiszúrja pl. a vadkacsa, a vadliba vagy a muflon. Álcaszínű kesztyű, álcázott arc, álcázó szemüveg és a kopott fegyver fémrésze­inek a lekormozása nélkül az álcaruha használata nem más, mint tévhit. Hallottam már olyan jogi huzavonáról, hol egy szerencsésen végződő vadászbalesetet igyekeztek rákenni az álcaruha megté­vesztésére. Csak érdekesség­ként írom le, hogy vannak országok, hol a vadászok kizá­rólag álcaruhában vadásznak. De nem mindig ugyanabban, dász nagyon sok olyan dolgot követhet el, amely ellenkezik a vadászati magatartás szabá­lyaival. Például: az elejtés után nem használ sebtakarót vagy töretét, meglövi a malacos ko­cát, a társasvadászaton nem ismeri a mértékletességet, a szomszédok elé lövöldöz, és még sorolhatnánk számtalan gyakorlati példát. Egy etikus vadász ilyet nem csinál. A vadászetika fő elve rövi­den: a törvényből kifolyólag megtehetném, de én nem teszem! Vagy a törvény en­gem csak erre kötelez, de én többet teszek érte! Az ebből eredő magatartási sorozatok emelik ki az etikus vadász személyét az önmérséklettel nem rendelkező, a vadászati élvezeteket habzsoló, vagy a vad méltóságát semmibe vevő, vagy csak egyszerűen tu­datlan, fegyvert viselő kollégái közül. A vadászati hagyomá­nyok szorosan összefüggnek a vadászetikával. Az etikus vadászkultúra a vadászhagyo­mányokból alakult ki és annak a napjainkban is szüntelenül fejlődő része. Mivel a vadászat egy életforma, ennek a szabályait is a vadászetika ha­tározza meg. A vadász etikus magatartása hűen tükrözi az illető képzettségét, tudását, szakmai felkészültségét és emberi tartását. A vadászeti­ka több szempontot foglal magába. Ezek a szempontok a következők: környezetünkért érzett felelősség, a hozzáértés és szaktudás, az állatok mél­tósága, esélyadás a vadnak, önmérséklet és önfegyel­mezés, biztonság és hagyo­mányápolás. A vadászati etika lejegyzett formája a vadászeti­kett - a vadászat illemtana, amely osztható specifikus öltözködési, viselkedési és be­szédkultúrára. Ezek a kultúrák földrészenként, országon­ként, nemzetenként nagyon eltérőek. A későbbi félreérté­sek végett leszögezem, hogy mondókám csak a német vadászkultúrára alapuló és abból kifejlődő cseh, szlovák és részben magyar vadászati hagyományokat, vadászetikát vizsgálja. AVADÁSZAT ÖLTÖZKÖDÉSI KULTÚRÁJA Öltözz fel és megmondom, ki vagy. Minden tevékenység­nek megvan a maga jellegze­tes öltözéke. Minden speciális öltözet egyben tiszteletet mutat egy szakma vagy sport iránt. Míg a pilóták nagy tisz­telettel csak kék egyenruhába végzik a rájuk bízott gépek irányítását, addig a vadászat színei a zöld és a barna sötét árnyalatai. Milyen legyen egy vadászatra alkalmas öltözék? Attól függ, hogy mire használ­ják. Az ünnepi vadászruha, mivel jellemzően konfekciós gyártmány, modelltől füg­getlenül elvan látva minden olyan tartozékkal, ami egy Rikító Jelzések Úgy szól a mondás, hogy: „A vadászatot a jog engedé­lyezi, és az etika fogadja el." A vélhetően kereskedel­mi megfontolásból bevezetett narancs és rikító zöld megkülönböztető jelzéseknek a helyi vadászhagyo­mányokhoz semmi közük. Használatuk több, mint kétes értékű, gyakran veszélyes és a vadászetika nem tud velük mit kezdeni. Az erre pazarolt időt és pénzt szerintem ésszerűbb lett volna a törvényalkotásnak az újvadászok képzésébe fektetni. hanem az évszakoktól és az időjárási tényezőktől függően mindig másban. Mindig az adott helyzethez aktuális min­tázatút vesznek magukra. Aki más mintázatban jelenik meg, azt szinte kinézik a társaság­ból. Ez a jeles bizonyítéka a kereskedelmi lobbi hatékony munkájának. Vadászetika szemével nézve ez sokkal ha- gyományrombolóbb és jóval spekulatívabb, mint a nálunk bevezetett narancs és rikító zöld színű megkülönböztető jelzések. A LÁBBELITŐL A FEJFEDŐIG A vadászathoz használt lábbeli is elsősorban legyen kényelmes és praktikus. A vadászati gyakorlatban a gu­micsizma teljesen elfogadott. Mint minden egyenruhához kötött tevékenységhez, a vadászathoz is az illem előírja a különböző fejfedők haszná­latát. Az ünnepi öltözékhez is használunk fejfedőt, de itt a vadászetika számos esetben engedélyezi az elhagyását, és számos esetben, mint pl. temetésen kimondottan megköveteli. A vadászat gyakorlásában akár az egyéni vagy társasvadászat, fejfedő nélkül részt venni kifejezetten bunkóságra vall. A vadászati életben a legpraktikusabb és leggyakrabban használt fejfedő a vadászkalap és télen a szőrmekucsma vagy a fül- védős meleg sapka (usánka). Annak ellenére, hogy a vadász­kalap még ma is a vadászat egyik szimbóluma, a modem világunk ebben is hozott több újdonságot, amit a vadászetika nem vet el minden esetben. A széles körben használt könnyű baseballsapkák, ha színben követik a vadászat színeit, akkor a nyári, úgyneve­zett egyinges lenge öltözékhez elfogadhatónak mondhatók - bár erre a célra is létezik köny- nyű, szellős vászonkalap. De meleg öltözékhez, lódén vagy Hubertusz kabáthoz baseball­sapkát viselni ízlésficamra vall. A lábbelinek, kalapnak, sapkának összhangban kell lenni a ruhá­zattal. A gyakorlatiasságot véve alapul a baseballsapka haszná­lata a lőtérre illik a legjobban. Ami pedig a szintén terjedő fekete sísapkák használatát illeti, javaslom, hogy ne vegyük fel őket a vadászaton, semmilyen hagyományuk nincsen. (Folytatjuk a viselkedési és beszédkultúrával) TAKÁCS FRIGYES

Next

/
Thumbnails
Contents