Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-14 / 86. szám, csütörtök
2016. április • www.ujszo.com I HOBBI új szó Horgász |Vili A gigantikus kínálatot nézegetve gyakran jutnak eszembe a régi pecák egyszerű, de nagyszerű csalijai, mai szemmel talán mosolyt fakasztó etetőanyagai. A penetráns bűzt árasztó csirketáp, a vaníliás, paprikás tészta, vagy a tuskók alól kifordított giliszták. Kis folyón tanultam meg horgászni, ráadásul olyan korban, amikor még (legalábbis Cömörben) nem igen ismertük a ma már etalonnak számító csontkukacot, pinkit. A szúnyoglárváról azt sem tudtuk, eszik-e vagy isszák. Mivel pontyoztunk mégis? Ott volt alapból a ma is használatos kukorica. Persze nem a bolti, vaníliás, scopexes, ánizsos, mézes ízesítésű, hanem az egyszerű, főtt kukorica. Amely lehetett öreg, tavalyi vagy akár friss csemegekukorica. Egy-egy horgásztavi kirándulás előestéjén nagy fazékban rotyogott az öreg kukorica, amelyhez ízlés szerint némi sót vagy cukrot hintettünk. Nagy gombócba gyúrtuk a tésztát, majd használt kendőbe csavartuk, hogy reggelig ne száradjon ki. Az igelitzacskó már akkor sem volt jó megoldás, nyúlósra, ragadósra töttyedt benne a tészta. Merthogy a horogra is tésztát raktunk, mert a pontyok imádták a puha, finom tésztaféléket. De nem retrózni szeretnék, vagy nosztalgiázni. (Bár egy-egy kis folyó partján eldobált etetőanyagos zacskók láttán kedvem is lenne felsóhajtani: Bezzeg a mi időnkben! Akkor bizony nem etettü n k folyóvízen, se intenzíven, se sehogyan. Kerestük a halat - és meg is találtuk.) De szeretném felidézni azokat a csalikat, amelyek ma is fogósak lehetnek. Egyszerűen azért, Vaskos tükörponty, gilisztára jött Azok a régi jó pontycsalik ROSKADOZNAK A HORGÁSZBOLTOK POLCAI A CSALIK KÍNÁLATÁTÓL BOJLIK, PELLETEK, DIPEK, POROK, MŰCSONTIK, ÍZESÍTETT KUKORICÁK, MINDENFÉLE SZAC- ÉS ÍZORGIA VÁRJA A PECÁST, HOGY A LEGJOBB, LEGFOGÓSABB CSALOCÄTÓT VEGYE MEG, AMIVEL HOLTBIZTOSÁN MEGFOGJA ÉLETE HALÁT, DE LEGALÁBB A NAPI KVÓTÁT. MERT A SIKER ZÁLOGA TERMÉSZETESEN A FANTÁZIADÚS CSALI. VAN EBBEN VALAMI, HISZEN MIÓTA HORGÁSZ AZ EMBER, AZON TÖRI A FEJÉT, HOGYAN JÁRJON TÚL - AZ ŐSZINTÉN SZÓLVA NEM TÚL OKOS - HALAK ESZÉN. mert a bojli- és pelletőrület permanens dömpingjében a régi csali sokszor újnak számít.' BURGONYA Több horgászújságban olvastam mostanában, hogy érdemes-e főtt krumplival pontyozni? A válasz egyértelműen igen. Ahogyan kukorica sem terem a víz alatt, s mégis szeretik a pontyok, a krumpli sem vízi növény. Az aranyhasúak mégis kedvelik. Nem szabad szétfőzni, csak fplig-meddig, hogy ne essék szét a horgon, és kibírja a dobást. A diónyí kis méretű krumplit habosra főzzük, majd elzárjuk a gázt alatta. Ha nincs kicsi krumpli, faraghatunk nagyból kisebb golyót. A méret kérdése egyébként sem kell, hogy sok fejtörést okozzon. Nyissuk ki csak egy három-négy kilós potyká száját! Bizony kényelmesen fel tud szippantani akár 4-5 cm átmérőjű- akár egész, akár faragott- burgonyát is. Azokon a tavakon, ahol vödörszámra zúdítják a vízbe a csodaboj- lit, meglepően jó eredményt érhetünk el vele. TÉSZTA Mint föntebb említettem, régente horogra is raktuk a tésztát. Kis csavarral azt is mondhatnám, hogy ez volt a bojli őskora, hiszen ahhoz hasonló golyócskákat lehet belőle sodorintani. Az ízesítés kérdése fantázia és tapasztalat dolga. A legegyszerűbb a piros paprika (ma úgyis nagy divatja van a csilinek), a vaníliacukor, de variálhatjuk az aromákat. Búzalisztből készült tésztáról beszélünk,‘de ugyanúgy gyúrhatunk kukurocalisztből is csalit. Legfeljebb kevés búzaliszt kell hozzá, az állaga miatt. Pár éve nagy amurokat fogtunk a következő receptúrával: finomra őrölt kukoricadara, búzaliszt, tojás, méz, hozzá kevés aroma, leginkább ánizs. Két-három centis keményre dolgozott golyóbisokat raktunk a horogra, etetésnek pedig ugyanazt dobáltuk be, kissé lazább állagban, öklömnyi nagyságban, lapítva, hogy ne vigye el a víz sodra. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta! Hiába cserélgettük a horgon a kukorica minden fajtáját, alig-alig volt kapásunk. Ám mihelyt tésztára váltottunk, kapitális halak jöttek. GILISZTÁK A legtöbb hal mindenevő. Nem képeznek kivételt ez alól a pontyfélék sem. Egy alkalommal a tóparton éppen egy jókora esőgilisztát szuszakoltam fel a horogra, amikor megállt mögöttem egy spori, és megkérdezte, mire horgászom? Pontyra, feleltem. Gilisztával?, esett le az álla. Ő csodálkozott, én meg nem értettem, min csodálkozik. Hiszen köztudott, hogy például csonticsokorra vagy csonti kukorica-, csonti pufókaszendvicsre nagyon eredményesen lehet pontyozni. A ponty természetesen kedveli a kagylót, férget, szúnyoglárvát (a Balatonon például a kagyló és a szúnyog- lárva jelenti a fő táplálékát), de a nagy példányok akár a kishalat is bekapják. Kifejezetten imádják a hanmatgilisztát. Nagyobb pontyaim egyikét- másikát éppen ezzel fogtam, ráadásul olyan esetekben, amikor nem ízlett nekik a kukorica. A nagy esőgiliszta ráadásul szelektív csali is, hiszen méretéből adódóan a kicsik - bár csipkedik - nem tudják megenni. De nagyon jókat lehet vele dévérezni is. A trágyagiliszta sem megvetendő, bár ez inkább keszegezni, kárászozni, mámázni való. Vágott formában etetőanyagba is keverik. Az esőgilisztát egyébként eső után könnyű begyűjteni, elég hozzá egy infra zseblámpa, amelynek a fénye nem riasztja őket. A pontycsalik tárháza szinte kimeríthetetlen. Ha éhesek, bármit megesznek az aranyhasúk, beleértve a gyümölcsöt, lótetűt, vagyis a legtöbb állati és növényi eledelt. Különösen akkor érdemes kísérletezni, ha a megszokott csalikra valami miatt nem mozdulnak rá.
