Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-13 / 85. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. április 13.

KÖZELET

I 3

Ravasz: Nincs idő kísérletekre

A romák és a nem romák együttélése az oktatás és a foglalkoztatás mellett a harmadik legfontosabb terület

LAJOS P. JÁNOS

A romaügyi kormánybiztost a Híd jelölhette. A pozícióra a kormány múlt héten Ravasz Ábel szociológust a párt szellemi háttérintézményének, a Bél Mátyás Intézetnek az igazgatóját jelölte, akit múlt héten ki is nevezett a kormány. Az új romaügyi kormánybiztost kérdeztük.

Néhány napja foglalta el a romaügyi kormánybiztos hivatalát. Mi várta?

Meglepett, hogy a hivatal viszonylag rossz körülmények között dolgozik. Nem arra gondolok, hogy ne lennének emberek, mert egy viszonylag nagy hivatalról van szó, hanem arra, hogy egyértelműen látszik, az elmúlt időszakban ez a hivatal mostohahelyzetbe került. Azt nem tudom, hogy ez kinek a hibája, de az biztos, hogy nem volt jó a kapcsolat a kormánybiztos és a fölérendelt miniszter között. Ez egy konzultatív jellegű intézmény, és ha az ember nem figyel a környezetére, akkor könnyen elszigetelődhet. Egy elszigetelt hivatalt találtam, amely előtt van egy csomó lehetőség, de ezekkel a jelenlegi formájában nem tudott volna élni. Ezen kell változtatnom.

De a miniszter, Robert Kaliňák ugyanaz, a terület is ugyanaz, mibői gondolja, hogy változik a miniszter vagy akár a kormány hozzáállása ehhez a területhez?

Van néhány változás. Peter Pol- lák egy ellenzéki párt politikusa volt, ráadásul parlamenti képviselő, aki a ciklus második szakaszában az egyéni kampányán is dolgozott. Én egy koaliciós párt jelöltje vagyok, nem vagyok politikus, és vélhetően nem is leszek. Nem fogok szavazatokat gyűjteni, és különösen nem a marginalizált romák körében. Ebből kifolyólag lehet, hogy a miniszter hozzáállása kicsit más lesz. Azt nem akarom elemezni, hogy a biztos és a miniszter közti kapcsolat miért volt rossz, nekem az a kutya kötelességem, hogy most jó legyen a kapcsolat.

Nem tart attól, hogy a hivatal elszigetelődése nem a korábbi biztos személye miatt történt, hanem a téma miatt? A hátrányos helyzetű roma közösségek segítése politikailag nem egy hálás téma.

Lehet, hogy részben ez is közrejátszott, de van két fontos tényező: az egyik az, hogy az Európai Unió egyedül Szlovákiában még támogatja azt, hogy tegyünk a társadalom peremére szorult közösségekért, elsősorban a romákért. Ez komoly lehetőség ebben a ciklusban, a következő négy évben. A roma integráció kérdésének bele kell simulnia a regionális felzárkóztatás kérdésébe. Van ennek egy egyáltalán nem etnikai része, ami a munka, a felzárkóztatás, és ha ezt úgy „csomagoljuk be”, hogy a régiót szeretnénk felzárkóztatni, és nem azért, hogy félrevezessük az embereket, hanem azért, mert így is gondoljuk, akkor szerintem ez a nem romák számára is elfogadható. Késmárk az első járás, ahol ezek a programok megkezdődnek, de jön délre is, Losonc környékére, majd Gömörbe is. Ha az emberek megértik, hogy a kormány nem a romákat akarja segíteni, hanem a régiók felzárkóztatását, akkor szerintem sikerülhet a közvéleményt is magunk mellé állítani.

Amikor új kormánybiztost neveztek ki erre a területre, az általában új programmal érkezett, félredobva a korábbi stratégiákat. Ön tud kapcsolódni az elkezdett programokra, vagy szintén új elképzeléssel érkezett?

Tudom és kénytelen is vagyok folytatni, legalábbis részben. Van három nagy nemzeti program, amelyek megvalósítása elkezdődött. Ha ezeket leállítanám, vagy teljesen meg akarnám változtatni, az azt jelentené, hogy a következő másfél-két évre leállna minden. Ezeknek a programoknak az alapvető iránya nem rossz, de finomítani kell a beállításon. Ilyen szempontból mindenképpen lesz kontinuitás. Nincs idő kísérletekre, további kudarcokra. Sok mindent kipróbáltak az előző időszakban, ami működik, azt át kellene vinni a helyi szintről országos szintre, és ott kell működtetni. Abban látom a szerepemet, hogy mintegy határvonalat húzva csak azokat ültessük át a gyakorlatba, amik működnek.

Mi az, amin változtatni akar?

Nagyon fontos tényező, hogy a jelenlegi programok egy 150 települést tartalmazó listára koncentrálnak, a 150 legrosszabb helyzetben lévő településre. Vitatható a lista összeállítása, és kérdés, hogy elegendő-e csak 150 településsel foglalkozni. Ráadásul ezek többnyire egy típusú települést jelentenek, ahol erősen szegregált roma telepek vannak. Kérdem én, hogy azokkal a romákkal, akik városokban, gettókban élnek - és nemcsak a Luník IX-ről beszélek, több városban is van cigánysor - nem kell foglalkoznunk? Miért nem kell foglalkozni például Gö- mörrel, ahol nagyon magas a munkanélküliség, de itt a romák integráltabb körülmények között élnek. Gömörben a legtöbb munkanélküli cigány ember is csak egy lépésre van attól, hogy aktív munkavállalóvá váljon, vagyis minden euró, amit oda befektetünk, több hasznot hozhat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy el kell felejteni a legrosszabb helyzetben lévő telepeket, hanem azt, hogy oda is és ide is figyelni kell, nem pedig csak a 150 kiválasztottra.

Tehát ebben a 150-es listában nincs benne például Rimaszombat?

Hajói emlékszem ezen a listán csak két gömöri település van, az egyik magyar, a másik szlovák.

A programok kapcsán támogatásról, pénzről beszélünk. A lakosság nagy részének az a véleménye, hogy már eddig is nagyon sok pénzt költöttünk a „romákra”, és nincs semmi eredmény. Mi az, ami eddigi rosszul működött? Tényleg rosszul használták fel a pénzt, vagy csak ennyit lehetett vele elérni?

Az egy mítosz, hogy az eddigi romapolitikának nincsenek eredményei. A romák iskolai jelenléte növekszik, egyre tovább jutnak, egyre több roma gyerek szerez magasabb végzettséget. Vannak eredmények más szférákban is, de talán az oktatásban van a legtöbb eredmény. Viszont érthető az a nézet is, hogy nem sikerült eleget elérni, vagy nem arányosan a befektetett erőforrásokkal. Több olyan hibát látok, amit már nem kellene elkövetni. Az egyik az, hogy a támogatás jelentős része kézen- közön felszívódik, nem jut el oda, ahová el kellene jutnia. Egyébként úgy gondolom, hogy az Európai Unió az utóbbi években sokkal jobban figyel arra, hogy ténylegesen a kedvezményezettekhez jusson el a pénz. A programjainkban arra fogunk figyelni, hogy a pénzt a telepeken használják fel, ne máshol, ne „kon- ferenciázzák” el. A következő a fenntarthatóság kérdése. Nem kísérletezgetni kell, hanem olyan rendszereket kell kiépíteni, amelyek fenntarthatóak. Nem akarok úgy viselkedni, mintha mindent meg tudnék oldani, hanem jó munkát szeretnék végezni saját lehetőségeim fiRavasz Ábel

gyelembe vételével. Azt szeretném, ha a helyzet négy év múlva jobb lenne, mint most.

Milyen pályázatokról van szó? Ha jól tudom mintegy 380 millió euróról beszélünk.

Nagyságrendileg valóban ekkora az összeg. Az egyik pályázati kiírás a közösségi központok építését szolgálja majd, ahol a szegregált telepeken élő gyerekek egész napos iskolázása zajlik majd, vagyis ahol az iskola utáni foglalkozások megvalósíthatóak. Ezek már egyes régiókban épülnek, de több helyen is szükség van rájuk. A másik csomag három elemből áll: az óvodahálózat kiépítése, a telekrendezési csomag a roma telepek alatt, végül a harmadik elem az asszisztensi hálózat kiépítése. Erre nagy szükség van, fontosnak tartom, több „szemünk” és több aktív „kezünk” legyen ezeken a telepeken. Az asszisztenseknek számos hozadéka van, nemcsak az, hogy foglalkoznak a gyerekekkel vagy javul a higiénia, hanem az is, hogy látják a gyerekek,

hogy ezek a zömében roma nemzetiségű asszisztensek dolgoznak, sikeresek. Sok esetben az ilyen telepeken nem találkoznak olyanokkal, akiknek tartós, sikeres munkaviszonyuk van, rendezett életformában élnek. Ezért is nagyon fontosak az asszisztensek, de természetesen az információink zöme is tőlük származik. Nagyon fontos, hogy tudjuk, mi zajlik ezeken a telepeken.

Gyakran elhangzik, hogy ezt az uniós támogatást másra is fordíthatnánk, jobb helyre is tehetnénk, mint a romaprogramokra.

Ez a pénz nem is lenne Szlovákiában, ha nem a romákra költenénk. Az Európai Unió nem azért adja ezt a pénzt, mert jobban szereti őket másoknál, hanem azért, mert Európa- szerte a legrosszabb helyzetben lévő csoportokat próbálja támogatni.

(Képarchívum)

Egyes civilszervezetek tiltakoztak a kinevezése, pontosabban amiatt, hogy az új kormánybiztos nem roma nemzetiségű lesz. Sikerült ezt a kérdést tisztázni roma szervezetekkel?

Legitimnek tartom a felvetést, hogy vajon roma nemzetiségűnek kell-e lennie a romaügyi kormány- biztosnak. De ez a vita már lezajlott, amikor Miroslav Pollák került ebbe a pozícióba (a Radičová-kormány idején - szerk. megj.). O szintén nem roma, és úgy gondolom, hogy jó munkát végzett. Úgy vélem azonban, hogy a romaügyi kormánybiztos nem a romák miniszterelnöke ebben az országban, hanem egy hivatalnok. Ez olyan funkció, ami a roma integráció programjának megvalósulását segíti.

A roma telepek egyik nem elhanyagolható problémája az együttélés a többségi közösséggel, legyen szlovák vagy magyar az adott településen. Ezt hogyan akarja kezelni? A társadalom jelentős része enyhén szólva is ellenszenvvel kezeli a romákat, legalábbis egy részüket.

Az együttélés az oktatás és a foglalkoztatás mellett a harmadik legfontosabb terület. Már csak azért is fontos, mert a radikális erők ennek a kapcsán tudtak megerősödni. Ebben a kérdésben szerintem a helyi hozzáállás segíthet. Ha valahol akut gócpont alakul ki, akkor személyesen meg tudok ott jelenni, de ez a legkevesebb. Ami sokkal fontosabb, hogy a hivatal munkatársai folyamatosan jelen legyenek, és próbáljanak közvetíteni a felek között. Azt szeretném elérni, hogy azok az emberek, akik ezeken a területeken élnek - legyen szó romákról vagy nem romákról - azt érezzék, hogy valaki meghallgatja őket, valakinek el tudják mondani problémáikat. Ha úgy érik, hogy magukra maradnak, akkor abból nagyon frusztrált helyzetek alakulhatnak ki. Nincs varázspálcám, de nagyobb szociális empátiával ezen a területen is sokat el lehet érni.

A romaügyi kormánybiztos hivatala négy éve került a belügyminisztériumhoz, ami adott egy rendpárti felhangot. Az elmúlt négy év eseményei ezt erősítették, még ha nem is volt kimondva, hogy a feladat: „rendet kell tenni a roma telepeken”. Ez megnyilvánult abban is, ahogyan a belügyminisztérium nyilatkozott például a szepsi roma telepen történt razzia kapcsán. Ezt a „rendpárti irányvonalat” megfelelőnek tartja?

Nem hiszem, hogy a rendpárti irányvonal lenne a megfelelő, legfeljebb egyfajta bosszúérzetet biztosíthatna néhány embernek. Én úgy gondolom, hogy szimbolikusan semmiképpen nem szerencsés, hogy a belügyminisztériumhoz tartozik ez a hivatal, és nem azt mutatja, ahogyan én kezelni szeretném ezt a kérdéskört. Elutasítom a represszív megoldásokat. A népnevelői ambíciókról is le kellene tenni. Az utóbbi években voltak olyan túlhaj lások, hogy „most megtanítjuk a romákat arra, hogy...”. Nem hiszem, hogy tanítani kell, nem a „mester” szerepébe kell helyezni magunkat, hanem elsősorban motiválni kell őket arra, hogy magukon segítsenek.

Mégis a belügyminiszter a főnöke, aki inkább a rendpártiságot erősítette, a rendőröket védte. Mit fog tenni, ha ez megismétlődik?

Olyan esetekben, mint ami Szep- siben is történt már nincs jó válasz, csak rosszak és még rosszabbak vannak. Az én feladatom, hogy megpróbáljak segíteni a probléma jobb kezelésében. De elsősorban a megelőzés a fontos, az egyik ilyen például, hogy a rendőrök kamerát hordanának a ruházatukon, ami több országban működik. így nem lehetne vitatni, hogy mi történt a helyszínen. Én az ilyen kezdeményezéseket csak támogatni tudom.

Kit visz magával a hivatalba, kivel dolgozik majd együtt a programja megvalósításán?

A csapatom fokozatosan alakul, mindenképpen tagja lesz Vavrek István, a „gömöri Obama”, akivel már évek óta együtt dolgozunk Gömörben. Lesznek mások is, akiket egyelőre nem szeretnék megnevezni.