Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-12 / 84. szám, kedd
A vér köteléke erősebb, mint a rivalizálás 10. oldal 2016. április 12., kedd, XII. évfolyam, 14. szám Antonio Conte 2019 nyaráig szóló hároméves szerződést kötött a Chelsea labdarúgócsapatával, az olasz szakember a nyári, franciaországi Európa-baj nokság után veszi át az irányítást, addig hazája szövetségi kapitányaként dolgozik tovább - erősítette meg április 4-én hivatalosan a londoni klub. A Premier League egyik leggazdagabb klubja az olasz edzőkben bízik Conte - az angol edzők alkonya A labdarúgás szülőanyja szégyent hozott gyermeke fejére? A bejelentés jól illeszkedik a Premier League meghatározó trendjébe: az angol edzők a kutyának sem kellenek, de egyre erősebben működik az agyelszívás - a topedzők a szigetországban verődnek össze. „A Chelsea Football Club örömmel jelenti be Antonio Conte vezetőedzői kinevezését” - írta a londoni klub hivatalos honlapja. A hír senkit sem ért váradanul, az angol és az olasz lapok már februárban arról írtak, hogy a Juventussal zsinórban három bajnoki címet nyerő szakember lehet a befutó. Az olasz válogatottal a nyári Európa-baj- nokságra készülő Conte hároméves szerződést írt alá, munkáját az Eb után kezdi meg a londoniaknál. Olasz dinasztia a Chelsea élén „Nagyon izgatottan várom a munkát és a Premier League kihívásait, büszke vagyok rá, hogy a hazám válogatottját irányítottam, és közben vonzóvá váltam a Chelsea számára is” — nyilatkozta Conte, aki igazából azzal került fel az európai sztáredzők térképére, hogy feltámasztotta hamvaiból a Juventust, és három bajnoki címet nyert a csapattal. Conte lesz a Chelsea történetétének ötödik olasz edzője, honfitársai közül korábban Gianluca Vialli, Claudio Ranieri, Carlo Ancelotti és Roberto di Matteo is dolgozott a klubnál, vagyis elmondható, hogy az egyik leggazdagabb angol klub szekerét olasz edzők húzzák, miközben az utolsó angol edző, aki teljes felhatalmazással (értsd: nem egy-két meccsre beugró, átmeneti menedzserként) állt a klub élén, az Glenn Hoddle volt 1993-ban. Huszonhat éve. Conte kinevezése előtt néhány nappal érkezett egy másik hír: menesztik posztjáról Gary Neville-t, a Valencia vezetőedzőjét. A játékosként a Manchester Uniteddel gyakorlatilag minden lehetséges trófeát begyűjtő angol szakember kevesebb mint négy hónapot töltött az együttes kispadján. Helyét a szezon végéig Pako Ayestaran vette át. Az angol edzőkbe kódolva van a kudarc Neville irányításával a Valencia 16 bajnoki mérkőzésből mindössze hármat nyert meg, és a 14. helyre csúszott vissza a Primera Divisiónban. A csapat emellett előbb a Bajnokok Ligájától, majd az Európa Ligától és a Király Kupától is búcsúzott. Az angol válogatott segédedzője, a Sky Sports toronymagasan legjobb televíziós szakértője, Gary Neville tehát totális kudarcot vallott, négy hónap alatt a földbe állította a Valenciát. A pocsék teljesítménnyel nincs egyedül, épp ellenkezőleg: az angol edzőkbe mintha kódolva lenne a sikertelenség és a kudarc. A Premier League 1992-es indulása óta angol menedzsernek egyeden alkalommal sem sikerült megnyernie a bajnokságot. Az utolsó, aki legalább a második helyet meg tudta szerezni, Kevin Keegan volt a New- casde élén (1996/1997), de annak is majd húsz éve. A harmadik helyet két edző tudta elcsípni: Roy Evans (Liverpool, 1995/1996), és a 70 éves Sir Bobby Robson (Newcasde 2002/2003). A többi néma csend. Ha az angol edzők nemzetközi eredményeit nézzük — már ha ez egyáltalán lehetséges - talán még kiábrándítóbb a helyzet. Az utolsó angol edző, akik európai topligában bajnokságot tudott nyerni Bill Berry (Lille, 1946),JesseCarver (Juventus, 1950) és Terry Venables (Barcelona, 1985) voltak. Kupaküzdelmeket tekintve ismét csak Bobby Robson neve kerül elő: 1997-ben a Barcelonával tudta megnyerni a Kupagyőztesek Európa-kupáját. Összefoglalva: az elmúlt 19 évben angol edzők sem bajnoki, sem nemzetközi kupaszinten nem nyertek semmit. Nem csoda, hogy mára gyakorlatílag kikoptak a saját hazájukból is: jelenleg a Premier League három kispadján ül angol edző, és ők mindhárman a táblázat második felében tanyáznak: Eddie Howe (Bournemouth), Alan Pardew (Crystal Palace) és Sam Allardyce (Sunderland). Közülük csak Howe-t, a Bournemouth-ot az első osztályba vezető, és ott is remekül teljesítő menedzsert nevezhetjük sikeresnek. Ennek ellenére éppen Sam Allardyce a szószólója, hogy a PL-ben is vezessék be a Rooney-szabályt. Az elszigeteltség sötétségbe zár Mindezek ellenére az angol futballedzők társadalma nem gondolja, (Fotók: képarchívum) » A Rooney-szabály A rendelkezést 2003-ban vezette be az Egyesült Államok legnagyobb ame- rikaifutball-szövetsége, az NFL. A Rooney-szabályt azért hozták létre, és arra kötelezi az NFL csapatait, hogy a kisebbségekhez tartozó jelentkezőket - ideértve a nőket is - hallgassanak meg abban az esetben, ha a klubnál megüresedik valamelyik vezető beosztás - elsősorban a vezetőedző posztja. Sam Allardyce véleménye szerint ezt kellene alkalmazni a PL-ben is, mégpedig úgy, hogy minden csapatnak meg kellene hallgatnia egy angol edzőt, mikor új jelentkezőt keres a kispadra. hogy súlyos lemaradásban van az elithez képest. Minden 1939. szeptember 3-án kezdődött, amikor a második világháború kitörésekor az ország lezárta a határait, és ez a burok aztán évtizedekre konzerválódott. Az elszigetelődés egy idő után azzal jár, hogy az ember már nem is akar a közösség részévé válni vagy új eszméket befogadni. Az izoláció olyan sötét folyosókba vezeti az embert, ahová senki sem akarja követni, ő maga pedig nem látja a fényt. Az angol futball hosszú időn keresztül az egészséges táplálkozás vagy a taktikai innovációk átvételét is elutasította - az ország nem is nyert semmit 1966 óta, amikor pedig Alf Ramsey vezetésével még élen jártak a 4-3-3 modernizációjában. Csak még rosszabb lett a helyzet, amikor 1985-ben, a Heysel- katasztrófát követően az angol klubokat kitiltották az európai Sven-Göran Eriksson volt az angol labdarúgás első külföldi kapitánya kupaküzdelmekből, és azt a kevés kapcsolati tőkéjüket is elveszítették, ami volt. „1990 és 1994 között azonban a britek elszigeteltsége fokozatosan feloldódott: az angol klubok visz- szakerültek az európai kupákba, az új törvénykezés lehetővé tette a munkaerő és a tőke szabad áramlását az EU-n belül, a fapados járatok pedig bekapcsolták Londont az európai vérkeringésbe. Az angol abszolút világnyelv lett, és mára London legalább olyan közel került Európa magjához, mint az ipari forradalom idejében. Az elszigeteltség vége egyben azt is jelentette, hogy az angol klubok többé nem angol edzőket neveztek ki a csapatok élére. A klubok is belátták, felesleges lenne angol menedzsereket erőltetni. Miután a hagyományos rúgd és fass taktikával és stílussal számtalanszor becsődöltek, eljött az idő, hogy a britek is az európai futball felé forduljanak. így lett az angol szövetségi kapitány egy svéd szakember, az olasz futballt jól ismerő Sven-Göran Eriksson” - olvasható a hamarosan magyarul is megjelenő Fociológiában. Az európai edzők felemelkedése Azonban nem mindenki vette simán a kanyart, a konzervatív Daily Mail például azt írta: „A legnagyszerűbb játék, a labdarúgás szülőanyja szégyent hozott gyermeke fejére.” A reakció jól példázza az angol felsőbbrendűséget, amely azt sugallja: Anglia kivételes ország, amelynek a saját stílusában futballozva kell uralnia a világ labdarúgását. A tények és a statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy Angliában semmi különleges sincs; csak egy tipikus másodvonalas ország európai magjától messze, amelynek nagy szüksége lenne a külföldi segítségre. A felismeréssel együtt a segítség is megérkezett, jelen állás szerint Európa edzői krémje Angliában kezdi a következő szezont: Antonio Conte, Pép Guardiola, Jürgen Klopp, Mauricio Pochettino, Arséne Wenger és Ronald Koeman helye biztosnak tűnik, a névsort pedig Rafa Benítez és Louis van Gaal vagy Jósé Mourinho erősítheti. Az egykor az egész világot tanító Angliának mára nemhogy a katedrán, de a szamárpadban is alig akad hely. Hegedűs Henrik Angol edző még sosem emelhette magasba a PL-serleget Tudta? Joe Fagan (Liverpool, 1984, BEK] és Keith Burkinshaw [Tottenham, 1984, UEFA-kupa] a két utolsó angol edző, aki angol csapattal európai kupát nyert.
