Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-09 / 82. szám, szombat
[20T SZALON ■ 2016. ÁPRILIS 9. www.ujszo.com A siker az, ha a taxisok is erről beszélnek E narratívakat az orosz kommunikátorok a fenti célok elérése érdekében apró üzenetekre bontják le. Ezek szerepe, hogy bekerülve az európai és nemzeti médiába, bizonytalanságot és vitákat szüljenek olyan ügyekről, amelyekben egyébként az uniós egység veszélyeztetné az orosz pozíciókat. Az a siker az ő számukra, amikor a taxisofőrök már ezekről beszélgetnek az utasaikkal: • Számtalan ukrán kreált ügy és városi legenda keltése, amelyek egyrészt antidemokratikus, korrupt szélsőségeseknek állították be az új kormányzati erőket; másrészt az amerikai támogatást kihangsúlyozva éket akartak verni a békésebb európai vezetők és Washington közé. • A Szíriái orosz gép lelövésekor a törökországi lejárató kampány nagyban elindult, elsősorban hazai orosz fogyasztásra, de az iSlS-támogató címkét sikerült végérvényesen Erdoganra ragasztani - bár tény, hogy adtak is okot erre. • A migránsválság hozta a leglátványosabb európai információs beavatkozásokat. Immár nem Európa határain kívül vitatkozunk ukrán ügyekről, hanem a saját határainkon belül egy belső háborúba kerültünk. A berlini, állítólagosán megerőszakolt orosz lány esete példaértékű: csak az eset után több nap elteltével derült ki, hogy mennyire megtervezett akcióról volt szó, szépen lassan hullt le a lepel. Ezalatt tüntetéseket tartottak több német városban a szélsőjobboldal aktív közreműködésével - és orosz támogatással, beleértve a felháborodott helyi orosz közösségek spontán (vagy kevésbé spontán) reakcióit is. Nem létező oroszországi német szervezetek nem létező vezetői nyilatkoztak a legnézettebb orosz csatornáknak az incidensről. Napokig átvették a kezdeményezést, és ez szinte elképesztő eredmény a közösségi média és 24 órás hírcsatornák világában. A migránsválságban, úgy tűnik, amúgy is egyre aktívabb provokáló szerepet vesz fel Moszkva. Már nem meggyőzni akarnak, mint a szovjetek Ezeknek a narratíváknak még csak nem is az a fő üzenete, hogy megerőszakoltak-e a bevándorlók valakit vagy sem; hogy szállított-e Magyarország harckocsikat az ukránoknak vagy sem; hogy az ISIS-t támogatja-e Törökország vagy sem. A fő üzenet, amelyet ezek tudat alatt kalapálnak az elért közönség agyába, hogy: a nyugat gyenge; a demokrácia haszontalan és rossz; Amerika nem szövetséges, hanem csak kihasználja Európát; a nyugat dekadens és értékeit elveszítette; az amerikai világrend az összeomlás szélén áll. Azért nehéz kiszűrni ezeket az üzeneteket, mert eközben természetesen számtalan vitánk lehet a németekkel, jogosan fintorognak sokan az amerikaiak által támogatott TOP szabadkereskedelmi egyezményen, és az unió sem egy diadalmenet - de hogy is lenne az a mostani döntéshozatali struktúrájával? Az orosz érdek mégis érvényesül akkor, amikor tagállami kormányzatokat arra vesznek rá, hogy jelentős energiát fektessenek az unióhoz képest alternatív megoldásokba, ahelyett, hogy azt a belső dilemmák megoldására fordítanák. így nemcsak elveszik az energia a jó cél elől, hanem egyből egy kontraproduktiv magatartási útra is terelik az áldozatokat, amely megint csak újabb konfliktusokhoz vezet, amelyeket újfent nem akarnak majd megoldani. Ördögi kör. További sajátossága az orosz információs hadviselésnek, hogy nincs pozitív agendája. Nem egy olyan, nagyjából egységes ideológiai vonal mentén működik, mint anno a szovjet propaganda: az orosz információs hadviselés valódi célja ugyanis nem a meggyőzés, hanem éppen hogy az elbizonytalanítás. Ebbe pedig - eltérően a pozitív üzenetet közvetíteni kívánó propagandától, amelynek koherensnek kell lennie - tökéletesen belefér, hogy adott esetben egymással is ellentétes narratívákat használnak. Nem számít, ha ellentmondanak egymásnak az üzenetek, hiszen csak annál nagyobb a zavar, annál nagyobb „zajban” kellene a Nyugat üzeneteinek megtalálnia a maga közönségét. Ugyanez a logika magyarázza, hogy Moszkva miért támogat szélsőbaloldali és szélsőjobboldali szervezeteket is: a lényeg nem az ideológiai összhang, hanem „mindössze” annyi, hogy az adott szervezet, párt, mozgalom vagy Facebook-oldal legyen Nyugat- és Amerika-ellenes. Van-e következő lépés? Az nem valószínű, hogy a Kreml propagandája ellen brüsszeli propagandával érdemes harcolni. Ez több okból is lehetetlen és nem is célravezető. Demokratikus társadalmakban az aktív véleményformálóknak és újságolvasóknak kell felkészülniük. Ez lassabb folyamat, de sokkal hatékonyabb lesz hosszú távon. Ezt az olvasói közreműködést segítik a hivatalos szervek. így például a NATO eldöntötte, hogy a korábbi gyakorlatához képest sokkal előbb kiad olyan légi fotókat, amelyek tényszerűen szoktak orosz állításokat megcáfolni. Uniós task force-ot állítottak fel, tény- ellenőrző oldalt indítanak, heti áttekintést közölnek. A NATO Rigában egy külön központot működtet arra, hogy az európai területen zajló propagandákkal foglalkozzon, legyen az orosz vagy a radikális iszlámhoz köthető. Elkerülheteden, műiden uniós polgárnak szép lassan magának is el kell fogadnia, hogy az üzeneteket dekódolni szükséges, és ez igényel egy minimális világpolitikai helyzetismeretet. A kockázat nem csak a saját transzadantí érdekeink érvényesítésének ellehetetlenülése. Ugyanolyan veszélyes lehet, ha az oroszok kezéből kicsúszik az agent provocateurök irányítása, mint az az ukrán „felkelők” esetén többször megtörtént. Ezt az információs háborút vívjuk évek óta. Az fog győzni, aki nem a másik által kijelölt céltáblákra és gumicsontokra lövöldözik, hanem a gyökerénél kezeli e problémát, és tartósan elveszi a teret, kezdeményezést a másik fél elől. Feledy Botond A szerző magyarországi publicista, lapunk kommentátora. Az írás eredetileg az index, hu-njelent meg. Kincskeresés a Csallóközben Hajdanában, egyetemista koromban a gömöri, de főleg a zoboraljai évfolyamtársaim azzal viccelődtek velem, hogy csallóköziként nincs mivel büszkélkednem, mert eleink túl közel éltek Bécshez, a császári udvarhoz, ezért vagy nem voltak népdalaik, saját táncaik, vagy már régen elfeledték őket. Megváltak tőlük, akár csak a népviseleteiktől, ha egyáltalán voltak. A zóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és többek között - egy ideig közvetve, aztán meg közvedenül - Lelkes Vincének is köszönhetően feltárultak az egykori Aranykert jelentős szellemi és népművészeti kincsei. A hatvanadik születésnapját ünneplő helytörténész és újságíró három évtizeddel ezelőtt még dióspatonyi polgármesterként nem kis kurázsival, néhány felettesének rosszallása ellenére a hivatalban alkalmazta a politikai okok miatt megélhetési gondokkal szembesülő Koncsol Lászlót, aki aztán megsüvegelést érdemlő szellemi teljesítménnyel viszonozta ezt a gerinces tettet. Beindította a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatot, amelyben a tájainkon már-már elfeledett személyiségek (többek között Ipolyi Arnold, Fényes Elek.VAlapy Gyula, Földes Gyula, Rudnay Béla) örökbecsű tudományos munkáit adta újra közre, továbbá Ág Tibor csallóközi népdalgyűjteményét és Nagy Iván e vidék dudáshagyományait közkinccsé tevő könyvét. A több mint negyven kötetbe méltán sorolta be saját kutatásainak maradandó eredményeit (Patonyföld, A Csallóköz városai és falvai I—II.). Miután Lelkes Vince főfoglalkozású újságíró lett, még több időt töltött levéltárakban, múzeumokban és a Fórum Kisebbségkutató Intézet olvasótermében. Nem múlatta eredménytelenül az időt, amit két évtizede a Csallóközben közölt helytörténeti sorozatával igazolt, s ennek legjobb részeit - további írásaival együtt - könyvben adta közre (Csallóközi lenyomatok - emberek, történetek a sajtó tükrében, 2013). Jó érzékkel sorolta be kötetébe a szerző azokat a helyi vagy regionális eseményeket, amelyek máig tanulságosak, ráadásul nem csupán az adott helyen történtek meg. Elsősorban az antiszemitizmus és a nacionalizmus megnyilvánulásaira rámutató összeállításra, a régmúlt idők kampányfogásait felidéző cikkre vagy a „Magyar feliratokat követelünk!” című szemelvényre gondolok. Szenvedélyes lokálpatriótaként idézi fel a Csallóközi Lapok 1900-ban megjelent felhívását, amelyben a szerkesztőség felkérte az olvasóit, hogy gyűjtsék össze a környezetükben használatos legérdekesebb tájszókat és szójárásokat. Olyan sikeres volt a gyűjtés,-hogy a legjellemzőbbeket Baranyay József is közölte A régi Csallóköz című könyvében, ahonnan Lelkes is merített. Nyílván sokkal nagyobb örömmel tette ezt, mint amikor e térség elpusztult településeit vette számba. Meghökkentő közlések sem kerülték el Lelkes Vince figyelmét. Egyebek mellett azok a több mint egy évszázaddal ezelőtt napvilágot látott cikkek sem, amelyek tudni vélték, hogy II. József császár nem Bécsben, hanem Bősön, pontosabban a várkonyi Amadé-kastélyban született. Ezt a tényt állítólag a plébánia korabeli anyakönyvi bejegyzései bizonyítják. Az nem derül ki a könyvből, hogy valóban helytálló-e a felfedezés, vagy már az akkortájt sem ismeretien szenzációhajhász hírlapi kacsa az egész. Egyébként máig nem lankad a szerző felfedező kedve. Mindezek eredményeként látott nemrég napvilágot a Cecília Kiadóban az újabb kutatásait összegző, Múltidéző életképek a Csallóközből című kötet, amelynek legértékesebb részei a mostanság már alig ismert csallóközi személyiségek portréi. Megismerkedhetünk e vidék első főszerkesztőjének, Kalocsai Rózának a munkásságával, aki 1899-ben Som- orján alapította meg a budapesti Futár társlapjaként a Csallóközt. Olvasmányos Berges Lipót duna- szerdahelyi feltaláló portréja, továbbá A vasgyúró kálvinista lelkész című írás is, amely a gerelyhajító, 1912-ben a stockholmi olimpián bronzérmet szerzett Kóczán Mór sokszínű életpályáját mutatja be. Alighanem minden olvasó számára a meglepetés erejével hat Antall Józsefnek a dunaszerdahelyi múzeumban őrzött levele. A volt magyar kormányfő ebben a pódafai illetőségű, családtörténettel is foglalkozó Antal Árpád érdeklődésére megerősítette, hogy „a mi águnk régen elszármazott Dunaszerdahely környékéről, de büszkén őrizzük a tejedi Antal család hagyományát (...). Mindig nagy ragaszkodással őriztem a Csallóközt tudatomban.” Lelkes Vince újabb könyvét büszkén küldöm el néhai, még élő gömöri és zoboraljai évfolyamtársaimnak, hogy ők is megbizonyosodjanak arról, milyen gazdag szülőföldem szellemi és tárgyi értékeinek, hagyományainak tárháza. Szilvássy József Lelkes Vince Csallóközi lenyomatok Emberek, történetek a sajtó tükrében OTTHONUNK A NYELV A szlovák központozási szokás hatása írásjelek használatának szabályai mind a magyarban, mind a szlovákban a grammatikai viszonyokhoz igazodnak a mondatok szerkezetét, tagolódását vagy részeik, részleteik egymáshoz kapcsolódását tükrözik Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két nyelv írásjelhasználati megoldásaiban nincsenek eltérések. A mondatvégi központozás tekintetében ugyan több a hasonlóság, mint a különbözőség, de a kettőspont, a gondolatjel és az idézőjel funkciói - s ennek következtében használatuk - már nem mindig esnek egybe. A szlovákai magyar írásgyakorlat azt mutatja, hogy épp ezekkel az írásjelekkel kapcsolatban figyelhető meg a leginkább a többségi nyelv központozási szokásainak hatása, mégpedig olyankor, amikor a magyar nyelvű szöveg szlovák minta alapján keletkezett. Kettőspontot a magyar helyesírás szerint általában akkor teszünk az összetett mondatok tagmondatai közé, ha az előző tagmondattal egy- egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni kívánjuk, hogy a következő tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz. A szlovák helyesírás ebben az esetben alternatív megoldást kínál, s a két tagmondat között vagy kettőspont, vagy gondolatjel alkalmazását javasolja. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a szlovák írásszokás ilyenkor egyértelműen a gondolatjel használatát részesíti előnyben, s hasonló tendencia figyelhető meg a szlovákiai magyar írásgyakorlatban is, pl.: Náš cielje jasný- chránit rodinu. ~• Célunk egyértelmű — védeni a családot. Vagy: Na druhý deň to bolo isté - predstavenie sa odkladá. — Másnapra bizonyossá vált - az előadás elmarad. A többségi helyesírás hatása az idézőjel-használatban is megmutatkozik. A magyar az idézetbe iktatott idéző mondatot közbevetésnek tekinti, tehát gondolatjelek közé helyezi, miközben a második idézőjelet csak az idézet végén, a szövegzáró írásjel után jelöli, vagyis csak egy idézőjelpárt használ. A szlovák ezzel szemben a közbevetést megelőző és követő idézetrészt is lezárja, vagyis két idézőjelpárt alkalmaz. Ez utóbbi jelölésmód a szlovákiai magyar írásgyakorlatban is felbukkan, pl.: ,Aj naše družstvo sa zúčastnilo súbojov” - povedal učiteľ telocviku - „dokonca sme dosiahli výborné výsledky. ” -* ,A mi csapatunk is szerepelt a tornán” — nyilatkozta az iskola testneveléstanára -, „ mégpedig kitűnő eredménnyel.”-, vagy: „Ominózne učebnice škola zaslala spät vydavateľovi” - povedala predsedkyňa rodičovského združenia-, „aspoň sme tak informovaní. ” — ,Az ominózus tankönyveket az iskola már visszaküldte a kiadónak” - mondta a szülői tanács elnöke -, „legalábbis úgy tudjuk. ” Az sem egyedi jelenség, hogy az idézet és az őt követő idéző mondat a szlovák jelölésmódhoz igazodva nem gondolatjellel, hanem vesz- szővel kapcsolódik egymáshoz, pl.: „Mestská samospráva v tomto roku výraznou sumou podporuje futbalové mužstvo”, povedal starosta. —• ,Az önkormányzat ebben az évben jelentősen növeli a futballcsapat támogatására szánt összeget”, nyilatkozta a polgármester. Vagy; „Spravíme všetko kvôli tomu, aby rodičia zapísali svoje školopovinné deti do madarských škôl”, vyhlásil predseda nadácie. —• „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szülők iskolaköteles gyermekeiket magyar iskolába írassák”, jelentette ki az alapítvány elnöke. Misad Katalin
