Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-09 / 82. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. április 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Elévülhetetlen érdemek Van bűn, amely jogilag elévül, de erkölcsi szempontból soha V ajon elhelyezkedhet-e a bankszektorban az, akit sikkasztásért jogerősen elítéltek? Vajon rendben van-e, hogy Pista veri a feleségét, ha egyébként ő a város legjobb villany- szerelője? Erősen kétlem. Az elmúlt rendszer minden abszurditása itt kí­sért a Kiss László-sztoriban, akinek edzői karrieijébe eddig nem rondított bele az a tény, hogy 21 évesen cso­portos nemi erőszakért 3 év szabad­ságvesztésre ítélték (amiből végül 20 hónapot ült le). A vádirat szerint te­vékenyen részt vett az elkövetésben, lefogta a fiatal lányt, mialatt két társa erőszakolta, majd maga is ráfordult Zsuzsannára, aki akkorra már félájult volt, és akinek végül száz forintot ajánlott fel a három úszófiú a hallga­tásáért. Kiss László edzőként elképesztő karriert futott be, versenyzői jó né­hány érmet szereztek Magyaror­szágnak, amely hálás is volt neki. Több magas állami kitüntetést ka­pott. Ezek odaítélésének egyik felté­tele a büntetlen előélet, és mivel Kiss László aktáiban nem szerepelt ez az ügy, átvehette az elismeréseket, és át is vette, szemrebbenés nélkül. A botrány a héten robbant ki. A magyar úszók szövetségi kapitánya kedden még azt nyilatkozta, sosem hallgatta el a történteket, és nem érti, miért kellene 55 év után magyaráz­kodnia emiatt. Két napra rá viszont arról beszélt, hogy koholt vádak alapján, koncepciós perben ítélték el olyasmiért, amit nem követett el. Késő délután pedig lemondott. Nézzük a tényeket. Kiss László, akit 1961 -ben a válogatott edzése után vittek el a rendőrök, két évvel később már edzősködhetett, azaz fürdőruhás fiatal lányokkal dolgozott nap mint nap. A Zsuzsannával tör­téntekről közvetlen munkatársai is csak annyit tudtak, hogy nagyon ré­gen volt valami „nőügye”. Vannak bűnök, amelyek jogilag ugyan elévülnek, erkölcsi szem­pontból azonban soha. Én a magam részéről a gyilkossággal egyenér­tékűnek tartom a nemi erőszakot. Aki ilyet tesz, az (erkölcsileg) soha többé nem lehet feddhetetlen. Még akkor sem, ha akár tíz olimpiai aranyérmet edzősködik össze az országának. (Vajon hány érem vált ki egy ekkora bűnt? Létezik erre valami mérce?) Egyesek már politikai összeeskü­vésről cikkeznek, azt állítják, hogy „valakik” tönkre akaiják tenni a Ma­gyar Uszószövetséget a vizesvébé előtt, hogy a kormány be akarja ke­belezni azt a sportágat is, amelyen eddig nem talált fogást. Hogy a Kisst védő Gyárfás Tamás skalpja is kell nekik. Én viszont inkább elképzelem, ahogy a megerőszakolt lány 26 évvel később ott ül a tévé előtt, és nézi, ahogy Egerszegi Krisztina feláll a dobogó legmagasabb fokára, és megszólal a magyar himnusz. Zsu­zsanna a meghatottság könnyeit tö- rölgeti, és megbocsát Kiss László­nak, akinek nevét Vitray Tamás szinte eksztázisban zengi. És másnap a munkahelyén mindenkinek elme­séli, hogy ő ismeri azt az edzőt, aki aranyat szerzett a nemzetnek, bizony, nagyon közelről ismeri, bár volt idő, amikor le akarta vágni a péniszét és el akarta tömi a karját. Mindenki követ el hibákat, senki sem tökéletes, de az aranyérem az mégiscsak aranyérem. És Zsuzsanna lélekben megköszöni Lászlónak az érmet, és arra gondol, hogy milyen csodálatos érzés ma­gyarnak lenni... Mire kell Putyinnak a nemzeti gárda? MTI-HÁTTÉR Hivatalosan a terrorizmus el­leni harc a feladata, ám ellen­zéki tömegtüntetések szét- oszlatására is használhatja az orosz elnök a több százezer fős nemzeti gárdát. Oroszország felmutatja kemény öklét, megakadályozza, hogy külső erők destabilizálják - így nyilatko­zott a Vedomosztyi című lapnak Jev- genyij Mincsenko politológus az orosz belügyi egységek bázisán lét­rejövő gárdáról, hivatalos nevén a Nemzeti Gárda Csapatai Szövetségi Szolgálatáról. Élére Vlagyimir Pu- tyin egy régi bizalmasát, az elnöki biztonsági szolgálat volt parancsno­kát, Viktor Zolotovot nevezte ki, ko­rábban épp azért vezényelték át a bel- ügyhöz, hogy átvegye a tárca milita- rizált egységét. Alekszej Makarkin politológus szerint a gárda létrehozása a hatalom berkeiben már 2012-ben felmerült, amikor Moszkvában ellenzéki töme­gek tiltakoztak a választási csalások ellen. „De nem is az idei szeptemberi választásokról van szó, hanem a nyugtalanító társadalmi-gazdasági előrejelzésekről, amelyek szociális tiltakozásokhoz vezethetnek” - véli Makarkin. Ezzel összhangban az RBK gaz­dasági napilap is arról írt, hogy a gár­dát a tiltakozások elleni fellépésre ta­lálták ki, de utóbb több más, egyebek között terrorelhárítási, szervezett bűnözés elleni funkciót is kapott. Megfigyelők szerint ez Zolotov nagy apparátusbeli győzelme. A fegyveres testület és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) hatáskörei között egyébként átfedések vannak. Vaszilij Jeijomenko, az FSZB nyugalmazott tábornoka úgy véli, hogy terrorelhárításban munkameg­osztás jöhet létre a biztonsági szol­gálat és gárda között: amíg az első célja a rejtőzködő egyéni merénylők semlegesítése lehet, addig a másiké például az Iszlám Állam különítmé­nyei elleni harc. Az Interfax hírügynökség jól érte­sült forrásra hivatkozva azt állította, hogy a nemzeti gárda részben hiva­tásos, részben besorozott állományá­nak létszáma elérheti a 350-400 ezer főt, ebből 200 ezren a belügyi egysé­gekből, 150-200 ezer pedig a külön­leges, valamint rendőrségi erőkből, továbbá az objektumőrségből kerül­het ki. Az RBK szerint az orosz bel­ügyminisztérium állománya 2015- ben egymillió fo volt, ebből 170 ez­ren szolgáltak az ország egész terü­letén szétszórt belügyi egységekben. Fegyverzetük és műszaki felszerelé­sük felújítására eddig nem jutott elég pénz, de ezután másként lesz. A nemzeti gárda tevékenységében részt vehetnek a kozák alakulatok is. A testület erőszakkal oszlathat fel tö­megtüntetéseket, kényszerítő eszkö­zöket alkalmazhat. Rendkívüli ese­tekben (túszszabadítás, támadás el­hárítása) figyelmeztetés nélkül alkal­mazhat lőfegyvert. A Putyin által be­telj esztett törvény szerint a tömegtá­jékoztatási eszközök nem számol­hatnak be a gárda elhelyezkedéséről. O ffshore-Panama a közösségi szolidaritást semmibe vevő adó­csaló globális gazdagság érzéketlenségének szimbóluma. Kiss László magyar úszókapitány botránya a Kádár-rendszer hosszú árnyéka: a nyúlós, ragacsos szoftszocializmus lezá­ratlanságát jelzi. Magyarországon a Kiss-botrány a csoportos nemi erőszakért 50 éve le­ültetett, később olimpiai aranyéremgyártó, korszakos sikerkapitány le­mondásához vezetett. A pletykafedő lekerült, a magyarok szokás szerint végletesen kettéosztva: egyik oldalon a teljes felmentők, akik érmekkel, a nemzeti dicsőség erejével érvelnek vagy alantasnak tűnő célzásokat tesz­nek a nemi erőszak áldozatának ledérségére. Ezt aztán erősítette maga a félreálló úszókapitány is, amikor határozottan kijelentette, koholt ügy, koncepciós per áldozata volt. Ha azonban így van, miért hallgattak a leül­tetett sportolók a rendszerváltás után még 26 évet, miért nem léptek fel re­habilitációjukért? A kérdés persze megfordítható: ha a mocskos cselek­mény valóban úgy történt, ahogyan a bíróság megállapította, az áldozat családja miért nyugodott bele az edző gyors karrieremelkedésébe? Elkésett, tehát rossz kérdések 50 évvel, illetve negyedszázaddal később. De a hisztéria mutatja a zavarodottságot, amit a Kádár-rendszer kocsonyás félbehagyása hagyott itt: 1990-ben semmi sem tisztázódott, ahogyan az ügynökkérdést nem oldották meg sokkszerű nyilvánossággal vagy teljes iratmegsemmisítéssel, úgy a kommunista sportirányítás mechanizmusait sem érte el a demokratikus sportsajtó katartikus feltárási láza: hát persze, hogy nem, hiszen a szereplők, kulcsszereplők gyakran változatlanok. A bölcs mondás itt is érvényes: a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. Ez esetben a tisztázatlan pusmogás, a pult alatti jólérte- sültség rombol, mérgez régóta; elmaradt közösségek, szakmák közel­múltjának feltárása, megvitatása, a tisztázások - a valódi újrakezdés, a morális cezúra megteremtése puha és puhány diktatúra, valamint demok­ratikus őskáosz és rend között: Tipikus példa a vezető magyar sikersportág, az úszás állapota, története, közelmúltja, jelene. Régről ismerős figurák; generációk, amelyek Széchy Tamás „úszópápa” fürdőköpenyéből bújtak elő; zseniális, ám kegyetlen despota trénerek sötét oldala, Zemplényi-botrány; újabban Hosszú Katin­ka támadása a szövetség ellen; s közben a folyamatosan szállított pazar eredmények. Az úszósport közelmúltja feszítetten tükrözi a Kádár-kor tisztázatlanságait, szisztémák, mentalitások túlélését, továbbélését, a szi­lárd halmazállapot fájó hiányát. Cseppben a tenger a magyar uszoda a ma­gyar félmúltban és jelenben. Habár lassan hat éve sportalapú napi tévéműsort vezetek, ám e sikeres úszóvilág piszkos titkait nem ismerem, az úgynevezett sportberkektől tu­datosan távol tartom magam, így ebben az instant morális ítélethozatali légkörben inkább tovább morfondírozok, mert a gyors lefolyású erkölcsi felháborodások, a valóságshow-k és tehetségkutatók leegyszerűsítő ítéle­tei nem visznek közelebb a megoldáshoz, az igazság fájó megismeréséhez. Arra viszont hajlok, hogy szexuális bűncselekmények elkövetőit később nem szabad visszaengedni gyermekek, fiatalok közé, az újrakezdést más­hol kell megpróbálnia a megbűnhődött vétkezőknek. Az úszósport, benne a Kiss-ügy meggyőződésem szerint azért hatol a drámára és a gyors megoldások dramaturgiájára szoktatott társadalom lei­kébe, mert alkalmas a fekete-fehér állásfoglalásokra, ugyanakkor felpisz­kálja a bennünk létező „szocializmus” bűntudatát. (Tökéletes terep a ri- pacskodásra is. Itt van mondjuk az ostoba „abszurdisztánozás”, hogy ez csak nálunk fordulhat elő... Hadd ajánljam mindenki figyelmébe a de­mokratikus Anglia szégyenét, a Savile-horrort, a BBC pedofil szörnyének háborítatlan életét elit szereplők cinkos hallgatása mellett. Szóval óvato­san.) Magyarország korántsem a létező világok legjobbika, ám problémái nem feltétlenül egyediek. Rendszert változtatni tényleg nehéz régi hazug­ságokat tovább cipelve. A gyilkos Kádár élni hagy: nettó tudathasadás. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Menekültektől elkobzott százezrek A német rendőrség tavaly több százezer eurót kobzott el mene­dékkérőktől ellátásuk és esetleges hazatérésük finanszírozására - írta a Bild. A kormány tájékoztatása szerint a belépésre jelentkező me­nedékkérőktől átkutatásuk során 349 438,97 eurót koboztak el. A német törvények szerint a mene­dékkérőknek (az állástalanokhoz hasonlóan) először fel kell élniük jövedelmüket és vagyonukat, ak­kor kérhetnek közpénzből finan­szírozott segítséget, ha mindenük elfogyott. Bajorországban a ható­ságok 750 euró érték felett minden készpénzt és értéktárgyat elvehet­nek tőlük, más tartományokban csak 200 euró az értékhatár. (MTI) Hivatalnok nem bírálhat Szigorú viselkedési szabályzatot vezetett be Gurbanguli Berdimu- hamedova türkmén elnök a köz- tisztviselők számára: szerény öl­tözékben kell járniuk, nem fogad­hatnak el csúszópénzt, nem ehet­nek nyilvános rendezvényeken. A viselkedési kódex megsértői az állásukkal játszanak. A tisztség- viselők nem mondhatnak véle­ményt az állami politikáról és in­tézményükről, ha nézeteik nem felelnek meg a hivatalos állás­pontnak, vagy olyan meglátásokat tartalmaznak, amelyek a hatósá­gokra nézve nem etikusak. Ne be­szélhetnek a türkmenisztáni áruk és szolgáltatások árairól sem, mert azok,költségvetési adatok”. (MTI) Kádár elvtárs uszodája SZOMBATHY PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents