Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-08 / 81. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. április 8. KOZELET I 3 Danko: párbeszédet hoz a koalíció Ha magyarul köszönnek az SNS elnökének a Csallóközben, magyarul köszön vissza (Gabriel Kuchta felvétele) CZAJLIK KATALIN Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke szerint a kisebbségek gazdagítják az országot. Nem érzi rosszul magát, ha lakhelyén nagyarul köszönnek rá, sőt, léhány alapfrázist megtanult nagyarul. Azt azonban fenntartja, hogy a kisebbségek nem léphetnek át egy sizonyos határt. Történelmi pillanat ez a mostari: nem mindennap készül interjú i Szlovák Nemzeti Párt elnökével íz Új Szóba. Hogy érzi magát? Úgy veszem ezt a lehetőséget, nint egy esélyt arra, hogy közeledünk egymáshoz, s álláspontunkat lmagyarázzam azoknak is, akikkel em tudok az anyanyelvükön be- zélni. Bízom abban is, az Új Szó is tértékeli az álláspontját, s többé em ír provokációról, mint legtöbb, amikor az SNS Félben tar- rtta a kongresszusát. Nemcsak ez az interjú a törté- elmi, hanem sokkal inkább a ;ny, hogy az SNS egy magyar árttal került koalícióba. Pedig lég a választásokat követően is zt mondta, történelmileg áthi- alhatatlan ellentétek vannak két párt közt. Mi történt, hogy az gyüttműködés hirtelen mégis le- etségessé vált? Március 5-én olyan választási edmény született, amely óriási po- m a hagyományos pártok számára, zok, amelyek nem tudtak feléb- dni a letargiájukból, be se jutottak parlamentbe. Ellenben bejutott bb destruktív, xenofób, rasszista ő, vagy olyan marketingpártok, nelyek nem is pártok valójában, és íptelenek az ország vezetésére. Ha politikai rendszer odáig jutott, hogy ár az állam működése a tét, az elmétek helyett arra kell fókuszálni, ni összeköt minket. Ezen kívül azt mdolom, jelenleg egészen más oblémákat kell megoldanunk: ;yrészt az emberek számára az apvető megélhetési problémák az sőrendűek, s teljesen mindegy, >gy magyarokról vagy szlovákok- jl van szó. Sőt, az egész közép- rópai régió országainak nagyon sonlóak a gondjai, ezért ha nem dunk túllépni a történelmi traumáin és összefogni a csehekkel, a ma- arokkal, a lengyelekkel, nem ju- nk előbbre. Egyébként pontosan mire gon- >lt, amikor történelmileg áthi- Ihatatlan ellentétekről beszélt? A Szlovák Nemzeti Párt a szlo- kok szószólójaként jött létre 1871- n, az osztrák-magyar kiegyezés in. S bár mindkét oldalon sok a sé- em, mégsem úgy fest a dolog, gy a párt a priori a magyarok éltében jött volna létre. Többször ngoztattam, hogy például a párt- pító, Viliam Pauliny-Tóth a ma- ar felesége nevét vette fel, s a párt kezdetektől kénytelen volt ydittműködni a Magyar Katolikus rttal, hogy egyáltalán érvényre tassa a céljait. De azt gondolom, a fontos, hogy ne az ellentétekre, lem a párbeszédre fókuszáljunk, ért nem szeretnék most olyan té- król beszélni, hogy jó dolog volt- lezámi például a nagyrőcei gimnáziumot, vagy helyesek voltak-e a Beneš-dekrétumok. Ezek mind nagyon érzékeny témák, amelyek párbeszédet igényelnek. Ha csak támadni fogjuk egymást, ahelyett, hogy meghallgatnánk a másikat, nem tudunk előrelépni. Ön azt nyilatkozta, elfogadhatatlan az SNS számára, hogy olyan párttal működjön együtt, amely az autonómia kérdését akár csak elméleti síkon is felveti. Miért ellenzik annyira az autonómiát, hiszen az több európai országban is létezik? Az autonómia Szlovákia és a szlovákok számára a fogalom történelmi kontextusa miatt problematikus. Nem inkább azért van ez, mert az önmagukat nemzetinek valló szlovák politikusok csináltak vörös posztót az autonómiából? Azt gondolom, a magyar politikusok is sokszor helytelenül kommunikáltak a témában, s ezáltal a vegyesen lakott területeken élő szlovákokban az autonómia azt a félelmet hívja elő, hogy az adott területen elveszítenénk az államigazgatás lehetőségét. Azt látom azonban, hogy mind az MKP, mind a Híd kommunikációjában engedett a témából, s az autonómiát az oktatás és a kultúra területére szűkítette. A kisebbségi autonómia bizonyos mértékéről a koalíciós tárgyalásokon is szó volt, s a Hídnak sikerült keresztülvinnie a kisebbségek finanszírozásának a módosítását, nem csupán a magyarok, hanem valamennyi szlovákiai kisebbség számára. Ezzel önök egyetértenek? Miért ne? Egyetértek azzal, hogy létrejöjjön egy önálló kisebbségi alap, amelyből az egyes kisebbségek számarányosan részesülnének, és a támogatás felhasználásáról maguk döntenének, persze az állam által megadott szabályok szerint. Ezért azt mondom, ne beszéljünk autonómiáról, amely sok ember számára történelmi okokból még a területi elszakadás lehetőségét is magával hordozza, hanem beszéljünk pragmatikus megoldásokról, amelyek a kisebbség tagjainak mindennapi életétjavítják. Az SNS nevéhez az elmúlt huszonöt évben erősen kisebbségellenes nézetek fűződtek, főleg a magyarok és a romák irányába. Ezért felmerül a kérdés, mi ma a párt alapvető hozzáállása a nemzeti kisebbségekhez? Függetlenül a Bugárékkal kötött koalíciós egyezségtől, mindig azt vallottam, nem az a fontos, hogy a világbajnokságon Satan vagy Nagy Laci lövi be a korongot, hanem az, hogy Szlovákia ad gólt. Azt gondolom, hogy a nemzeti kisebbségek kultúrájukkal, kreativitásukkal gazdagabbá tesznek minket, s ez érvényes nemcsak a magyar, hanem valamennyi kisebbségünkre. Én csupán arról beszélek, hogy a kisebbségek nem léphetnek túl egy bizonyos határt. Milyen határt? Azt a határt, hogy ha a szlovák a hivatalos nyelv, akkor mondjuk egy legfelsőbb bírósági döntés esetében nem kérheti valaki Dunaszerdahe- lyen, hogy magyarul állítsák ki neki a dokumentumot. Andrej Danko Miért? Azért, mert a jogi érintkezésben minden szónak jelentősége van, ezért nagyon fontos, hogy az, aki a dokumentumot kiadja, ugyanazon a nyelven írja meg, amelyiken az érintett olvasni fogja. Ez pedig a hivatalos szlovák nyelv. Ez nem jelenti, hogy az államigazgatás egyes területein ne lehessen használni egyéb nyelveket is, de csak egy bizonyos határig. A kétnyelvűség nem mehet az államnyelv rovására. Ez hogyan volna lehetséges? Úgy, hogy mondjuk egy Duna- szerdahelyen élő szlovák esetleg nem tudná elintézni szlovák nyelven a hivatalos ügyeit. Ezt azonban mindenki természetesnek veszi. Nem minden esetben. Vannak esetek, amikor a vegyesen lakott területeken a hivatali ügyintézésben gond van a szlovák nyelvvel. Ám még egyszer hangsúlyozom, nincs kifogásom az ellen, hogy a vegyes területen bizonyos hivatalos dolgokat az anyanyelvükön intézhessenek az állampolgárok. Miért ne? Végtére is magam is ilyen területen, An- namajoron (Miloslavov) lakom. És jól érzi magát ott? Nyilván nem laknék ott már tizenöt éve, ha nem érezném jól magam. Előfordult már, hogy egy boltba belépve valaki magyarul köszönt önnek? Hogyne, s ilyenkor minden gond nélkül én is magyarul köszönök vissza. Nem látok semmi problémát abban, hogy az ember néhány alapfrázist megtanuljon azon a nyelven, amelyen a helyiek kommunikálnak. Azt már azonban gondnak látom, ha az üzletben az eladó nem tudja a vevőt szlovákul kiszolgálni, ami szintén előfordult már. Ilyenkor elgondolkozom azon, hol történt a hiba, mert meggyőződésem, hogy az adott személynek is előnyére szolgálna, ha megtanulna szlovákul, esetleg németül és angolul is. Ez egy örök téma a kisebbségiek körében is. Biztos, hogy a probléma része, hogy a szlovákot még mindig nem idegen nyelvként tanítják a magyar gyerekeknek, holott számukra az voltaképpen idegen nyelv. Ez azonban politikailag mindig probléma volt a mindenkori oktatási miniszter számára. Most önöké a tárca, tehát ezen a téren is tehetnek valamit. Valóban mi delegáltuk a minisztert, a Híd pedig az egyik államtitkárt, aki ráadásul maga is egy kisebbség képviselője, ruszin. Meggyőződésem, hogy Plavéan miniszter ajtaja nyitva áll előtte. Bízom abban, hogy együtt sikerül olyan megoldást találnunk, amely lehetővé teszi, hogy a magyar óvodákban, iskolákban is megfelelő legyen a szlovákoktatás, s a jövőben ne fordulhasson elő, hogy a kasszánál ülő lány nem tud szlovákul. Azt gondolom egyébként, végső soron a magyar nemzetiségű fiatalok kárára megy, ha nem tanulják meg rendesen az államnyelvet, mert sok lehetőségtől fosztják meg magukat. És ez nem azt jelenti, hogy ne ápolják, s ne legyenek büszkék a saját nemzeti identitásukra is, úgy, ahogy mondjuk én vagyok büszke Szlovákiára vagy a szlovákokra. Ezek szerint megérti a nemzeti kisebbségek törekvését, hogy megtartsák az identitásukat? Természetesen megértem. Látva mondjuk a magyarországi szlovákság helyzetét, amely nincs abban a szerencsés helyzetben, mint az itteni magyarok, és ma nagyon nagy problémái vannak. Hogyne érteném meg... Azért kérdezem, mert az SNS nagyon sokáig ezzel szöges ellentétben álló nézeteket képviselt, így talán érthető egyfajta bizalmatlanság a részünkről... Tudja, csak mosolyogni tudok azon, amikor az SNS féli kongresszusa kapcsán az Új Szó provokációról írt. Őszintén szólva, kicsit bántónak is éreztem ezt, mert semmiképpen sem szándékoztunk senkit provokálni, ellenkezőleg. Én magam nagyon szeretem ezt a vidéket, s kicsit a magaménak is tekintem. * Akkor talán világítsunk rá arra, miből ered a részünkről ez a bizalmatlanság. Ján Slota elnöksége idején rengeteg nagyon bántó, sőt vulgáris nyilatkozat hangzott el a magyarok címére. Hogyan viszonyult ön ehhez? Többször elmondtam már, hogy 2010-ig összesen kétszer vagy háromszor találkoztam Slota úrral, de vele kapcsolatban én is megszenvedtem a magamét, főleg, amikor átvettem utána a párt vezetését. Ma már kimondom: az SNS akkor szó szerint ki volt fosztva, a csőd szélén állt. Nekem sikerült talpra állítanom a pártot, megváltoztatnom a kommunikációját, új arcot adni neki. Nincs kedvem, se jogom értékelni, ki mit mondott a múltban, azt azonban leszögezem, hogy mindig is nagyon távol állt tőlem mindenfajta vulga- rizmus, agresszivitás vagy alkoholizmus. S azt, hogy valóban szakítottunk ezzel a hagyománnyal, remélem, már bebizonyítottuk azzal, hogy egyedüli pártként megváltunk a régi elnökünktől, aki azt hitte, rajta áll és bukik az egész párt. Úgy érzem, a jelenlegi koalició, amely közelebb visz minket egymáshoz - az SNS-t a magyar politikusok irányába és viszont, de ugyanúgy a Smert a jobboldali pártok felé -, mindnyájunk számára gazdagitó, mert párbeszédre ösztönöz. Nem érzi mégis úgy, hogy az SNS-nek illene szimbolikusan bocsánatot kérnie Slota kirohanásai miatt? Azt gondolom, hogy én azért kérhetek bocsánatot, amit én magam tettem, vagy befolyásolhattam. S ha visszamennénk a történelemben, s azt vizsgálnánk, mikor ki mit mondott a másikra, talán véget se érne a kölcsönös bocsánatkérések sorozata... Azt hiszem, ez senkinek sem ártana... Még egyszer. Nem vagyok hajlandó vezekelni és általánosan bocsánatot kérni azért, amit nem én követtem el. Ha a múltban bárkit személyesen megbántott bármely elődöm durva megszólalása, az SNS elnökeként ' elmondhatom, hogy • őszintén sajnálom, és elnézést kérek. Sokszor magam is szégyenkeztem e kijelentések miatt, és méltatlannak éreztem őket a párthoz, ezért is változtattam meg az SNS-t. Ez azonban ettől még mindig az érintettek felelőssége marad, s nekik kell elszámolniuk vele. Számomra Ján Slota a múlt, és nem akarok többé foglalkozni vele. Rendben van, de Ján Slota része az SNS történetének, ezt nem lehet csak úgy kitörölni. Nézze, Ján Slotával szemben én a lehető legszigorúbban jártam el, ahogy csak a párt szabályzata és a törvény megengedte: kizártam a pártból, mert nemcsak a magyar kisebbség, hanem az SNS felé is szégyentelenül járt el, amikor a pártot a csőd szélére sodorta. Azt hiszem, ez tényleg önmagáért beszél. A szeptemberben hatályba lépő szabályozás szerint számos nemzetiségi kisiskolát be kell zárni. A Híd meg akarja ezt akadályozni, támogatni fogják? A vegyesen lakott vidékeken egyetlen kisiskola sem lesz bezárva, sem szlovák, sem magyar tannyelvű.
