Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-06 / 79. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2016. április 6.1 www.ujszo.com A milicista megismételt halála Sopsits Árpád rövidfilmje, A pillanat a pozsonyi Febiofest fesztiválról indult tovább a világba Robert Capa (Tompa Ádám) a spanyol harcmezőn (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Negyvenegy óv. Ennyi jutott Friedmann Endrének, ismertebb nevén Robert Cspánek, a 20. század egyik legjelentősebb fotósának, aki a világ csatatereiről tudósított döbbenetes erejű felvételeivel. Sopsits Árpád rövidfilmje, A pillanat, amely Pozsonyban a Filmklubok Nemzetközi Fesztiválján (Febiofest) indult külföldi útjára, egyetlen momentumot mutat meg Capa negyvenegy évéből. Azt, amikor leghíresebb fotóinak egyike, A milicista halála született. Ez a kép a spanyol polgárháborúban készült 1936-ban (később a japán-kínai háborút, a normandiai inváziót, az első arab-izraeli háborút és az indokínai harcokat is dokumentálta), és elsőként egy francia magazin közölte, világsikert hozva Robert Cápának. „Ez a film csupán előtanulmány egy nagyjátékfilmhez - meséli a rendező -, amelynek ötletét nem szeretném elárulni. Legyen elég egyelőre annyi, hogy meglehetősen szokatlan, tehát nem életrajzi filmet szeretnék készíteni Cápáról. A pillanat, 18 percével, önálló alkotás. Megkerestem hozzá Magyarországon azt a tájat, amely hasonlít a spanyolországihoz, ahol 1936 augusztusában polgárháború dúlt.” Meglepő a tény, de igaz: Sopsits Árpád a saját pénzéből forgatta a filmet, mindenki barátságból dolgozott vele, sikerült belelkesítenie egy maréknyi csapatot. A Focus Fox Stúdió már csak az utómunkálatok költségeibe szállt be. Hogy mi vezette őt Robert Cápához? „Régóta tanítok filmeseket és fotósokat, Capa alakja pedig kikerülhetetlen, hiszen a 20. század öt legjelentősebb fotósának egyike. Nemcsak az életútja, hanem a képei is nagy hatással vannak rám, elvégre megváltoztatták az emberek háborúról való gondolkodásmódját. A filozófiája is megfogott. »Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel!« - hangsúlyozta több interjújában. Ez nagyon komoly megállapítás. De bármennyire közel volt is az eseményekhez, neki az sosem volt elég. Mindig a nagy pillanatra vadászott.” A filmben szereplő kép, A milicista halála születésének körülményei máig nem egyértelműek. Szakértők, neves fotósok bizonygatják: ez a kép nem dokumentum, hanem beállított, megrendezett felvétel. Egy szerkesztőségi szobában indul a filmbeli történetet, ahol arról folyik a vita: golyózápor közepette készült a fotó, vagy csupán egy jól megkomponált beállítás eredménye. Ezzel a gondolattal játszik el a film is: mivel Capa nem biztos abban, hogy sikerült az a bizonyos felvétel, egymás után többször is beállítja és lefényképezi a katona halálát. „Filmfilozófia vagy egy kép körüli filozófia, amit a szerkesztők bevezetnek, hogy mi a baj ezzel a képpel. Nyolcvan éve izgatja a világot, hogy igaz vagy nem. Hogy a fotós rekonstruálta ezt a pillanatot, vagy a fedezékből kidugott kezében tartva a gépet inkább elcsípte. Az én szándékom az volt, hogy A pillanat ne egy könnyed, hanem komoly kérdéseket felvető rövidfilm legyen. Igyekeztem megmutatni azt, ahogy a fotós részt vett a háborús eseményekben, s ebben nincs hamisítás. Capa nem félt. Tényleg közel férkőzött az eseményekhez, meg is sebesült. Spielberg filmjének, a Ryan közlegény megmentésének a nyitó képsorát a normandiai partraszállásról készült fotói inspirálták.” A pillanat - operatőr: Szabó Gábor - első, 27 perces változata a budapesti Robert Capa Központ 2014- es versenyére készült. Nyert is több más pályázóval, de külföldi fesztiválokon a hossza miatt nem indulhatott. így született meg később egy 20 perces változat, amivel viszont maga a rendező volt elégedetlen. A 18 perc már ideális hossz, és tartalmában is egységes. „Nem voltam én addig sem tétlen, amíg eljutottunk a végleges verzióhoz. Tanítottam, színházban dolgoztam, forgattam másik két rövidfilmet, s már az új j átékfilmem, A martfűi rém felvételein is túl vagyok, most a vágásnál tartunk. A pillanat 27 perces változatában a csatajelenet volt hosz- szabb és durvább. A szerkesztőségbeli epizódot is levettem a felére. De semmi lényeges, ami az információkhoz vagy az átéléshez szükséges, nem hiányzik a 18 percből. Csak érdekességképp jegyzem meg: A milicista halála című kép eredetijéhez nem tud hozzájutni senki. Nem is tudja a világ, hogy hol, kinél van.” Robert Cápát a Maladype Színház egykori tagja, a nagy tehetségű Tompa Ádám alakítja, aki ma Londonban él. Sopsits Árpád szerint még hasonlít is a fiatal fotográfushoz. „Valóban döbbenetes a külső hasonlóság. Capa nagy szívtipró volt, még Ingrid Bergmannt, a szépséges svéd színésznőt is meghódította, aki a férjét is képes lett volna elhagyni érte, csakhogy Capa nem akarta lekötni magát. Tompa Ádám nem annyira laza férfi, mint amennyire Capa volt, de az érzékenysége, a törékenysége, a habitusa és nem utolsó sorban a külleme nagyon közel viszi a fotográfus alakjához.” Frank Tumer Pozsonyban A politizáló dalnok (Képarchívum) RÖVIDEN Irodalmi díjat alapított a Libri Budapest. Az előző év legjobb szép- és tényirodalmi könyveit jutalmazza a Libri Könyvkereskedelmi Kft. egy frissen alapított irodalmi díjjal és közönségdíjjal. A 60 közéleti személyiség által kiválasztott legjobb 10 könyvre május 4-ig lehet szavazni a Libri kiadó honlapján. A tízes listáról egy öt tagú zsűri és a közönség választja ki azt a két könyvet, amely májusban megkapja az elismerést. A versenyben részt vevő kötetek Bartis Attila: A vége, Dragomán György: Oroszlánkórus, Esterházy Péter és Szüts Miklós: A bűnös, Forgách András: Élő kötet nem marad, Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza, Rakovszky Zsuzsa: Fortepan, Réz Pál: Bokáig pezsgőben, Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra, Térey János: A legkisebb jégkorszak, Ungváry Krisztián: Magyar megszálló csapatok. Száz szerencsés szavazó könyvcsomagot kap, amely a tíz döntős kötetet tartalmazza. (MTI) „Gandalf" nem ír önéletrajzot London. lan McKellenbrit színész, A gyűrűk ura Gandalfja mégsem ír önéletrajzot, inkább visszafizette a nagyjából egymillió fontos előleget a Hodder and Stoughton kiadónak. „Kicsit fájdalmas volt a munka. Nem akartam visszamenni a régi életembe és olyan dolgokon gondolkodni, amelyeket akkor még nem értettem” - magyarázta döntését a 76 éves filmsztár, aki melegjogi aktivistaként is ismert. „Kilenc hónapot szántam rá. Igen szép előleget is kaptam. Majd visszautaltam a pénzt. A magánéletemet én sem értem teljesen és ennek semmi köze a munkámhoz, sajnálom”- fejtette ki McKellen, aki 1988- ban, 49 éves korában vállalta fel a nyilvánosság előtt másságát. Bevallotta, sajnálja, hogy nem korábban tette ezt meg. „Más ember lettem volna, egy boldogabb ember”-hangsúlyozta. (MTI) lan McKellen Civilben (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Pozsony. A kortárs folk-punk egyik legnagyobb alakja, a brit FrankTurner lép fel a pozsonyi Majestic Music Clubban április 10-én. A dalszerző- ónekes-gitáros tavaly megjelent lemezét, a Positive Songs fór Negative People-t mutatja be Sleeping Souls nevű állandó zenekarával. Amikor a Stooges és a Sex Pistols által inspirált londoni hardcore-punk csapat, a Million Dead elkezdte nem túl hosszú pályafutását, még senki sem sejtette, hogy frontemberük néhány év múlva akusztikus gitárral a kezében okos, tartalmas és innovatív folk-rockot fog játszani zsúfolt koncerttermekben, és hogy első szólólemeze, az önironikus című Campfire Punkrock a kritikusokat is lelkes verbális csápolásra készteti. Tumer 2007-re kissé megkomolyodott, intexjúiban már Bmce Springsteent emlegette első számú mentoraként, ám a púnk attitűd azért megmaradt nála. Például többször előfordult, hogy egyetlen délután alatt kész lett egy lemeznyi anyaggal. Szintén megmaradt a társadaíomkri- tikus hangnem, a Thatcher Fucked The Kids című kompozícióban például nem éppen dicsérően nyilatkozik a néhai Vaslady oktatáspolitikájáról. A 2013-as Tape Deck Heart albummal a mainstream zenei világba is belekóstolt, amely nem igazán volt ínyére, ezért új lemezét ismét egy független kiadónál jelentette meg. Épkézláb, átgondolt szövegek, magukkal ragadó balladák és energikus, zúzós, rockos szerzemények jellemzik a tavalyi albumot, amely az idei európai turné, így a pozsonyi koncert gerincét is képezi. A YouTube-on elérhető koncertvideók alapján elmondható, hogy Frank Tumer igazi színpadi figura, aki legalább annyira imádja rajongóit, mint azok őt. A szervezők pedig azt állítják, hogy vasárnap szlovákul is énekelni fog. Szokása ugyanis, hogy minden vendéglátó ország nyelvére lefordíttatja egy-egy dalát. Pozsonyban valószínűleg az Eulogy lesz ez a szám, a 2011-es England Keep My Bones című albumról. Én a magam részéről örülök, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában is sikert sikerre halmozó Frank Tumer koncertnaptárába fővárosunk is belefért.
