Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-04 / 53. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. március4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR #nemleszeksuliban Jövő pénteken is lehet csatlakozni a tiltakozáshoz E lőrebocsátom, hogy elfogult írást vesz kézbe az olvasó. Szülő vagyok, gyerekeim iskoláskorúak, és ma nem engedtem őket iskolába. Tiltakozásképpen. Persze nem kellett őket sokat győzködni, sőt, ők már „sztrájkoltak” volna akkor is, amikor szinte csak a szlovák pedagógusok sztrájkoltak. Az akciót, amelyhez a Duna utcai alapiskola és gimnázium is csatlakozott, egy pozsonyi iskola indította néhány hete. Lényege, hogy a szülők pénteken nem engedik a gyerekeket iskolába, amíg a kormány - most ugyan éppen választások lesznek, de majd az új - nem hajlandó konstruktívan tárgyalni a korábban sztrájkoló pedagógusokkal. A pedagógusok követeléseiről már sokszor, sokan írtak lapunk hasábjain is. Lehet vitatkozni azon, hogy sok-e vagy kevés a tanárok fizetése, elég pénzjut-e az iskolák fenntartására, korszerűsítésére. Vagy elővehetjük a magyar oktatásügy problémáit, elég magyaróra van-e az alsó tagozaton, mi lesz a kisiskolákkal? Nem vagyok kritikátlan a tanárokkal szemben, tudom, van jó és rossz tanár, és ez utóbbi nagyon elveheti a gyerekek kedvét a tanulástól. A rossz tanár munkáján a több pénz, a magasabb fizetés sem segít. Mivel a tanárok nagyjából azonos összegű fizetést kapnak országszerte, ezért biztosan vannak olyan régiók, ahol a tanár a biztos állásával, biztos fizetésével a környezetéhez képest a helyi közép- osztályba tartozik. Máshol meg a fizetését tekintve értelmiségiként is inkább a kisebb jövedelmű réteget bővíti. Természetes azonban, hogy a magasabb fizetés olyan, feltehetően jobban képzett, színvonalasabb tanárokat is az iskolába vonzana, akik jelenleg inkább más, magasabb fizetést biztosító területeken kamatoztatják tudásukat. Ez nemcsak a közoktatásra vonatkozik, az egyetemekre is, bár jelenleg az egyetemi oktatók még „csak” a közoktatásban dolgozók követeléseit támogatják a sztrájkjukkal. Sok baj van az oktatás tartalmával is. Gyakorló szülőként tudom, hogy bizonyos órákat nyugodtan ki lehetne hagyni az órarendből, hogy számítástechnika órán a másodikosharmadikos gyerekeknek nem tud újat mondani a tanár, ha a tananyaghoz tartja magát, mert a gyerekek maguktól előbbre járnak. Az iskola célja még mindig inkább a lexikális tudás bővítése, ahelyett, hogy inkább gondolkodni tanítaná a diákokat. Tisztelet azoknak a tanároknak, akik mernek legalább egy kicsit eltérni a kötelező tananyagtól. De azt nem szabad megtagadni a tanároktól, hogy partnerként kezeljék őket, és a kormány ne csak a már szinte kövületté vált hivatalos szak- szervezetükkel üljön le tárgyalni, amelynek sok tanár csak megszokásból a tagja, és amelynek vezetői mindig is közel álltak a jelenlegi kormánypárthoz. Azt az érvet elfogadhatatlannak tartom, amelyet ugyan elsősorban a magyar kormány hangoztat az ottani tiltakozások, a„kockás inges” tiltakozás és a hétfői, #nemleszeksuliban akciók kapcsán, hogy a tanárok/szü- lők „gátlástalanul visszaélnek a gyerekekkel”, amikor „felhasználják őket” a kormány elleni tiltakozás során. Egyrészt a gyerek sem hülye, már az alsó tagozatosoknak is el lehet magyarázni, hogy miről van szó, sőt igénylik is ezt. A szülőknek pedig igenis joguk van véleményt mondani a kormány oktatáspolitikájáról, még akár olyan radikális módon is, hogy nem engedik iskolába gyerekeiket. Példaértékű, hogy a néhány pozsonyi szlovák iskola akciójához csatlakozott a Duna utcai magyar iskola szülői szövetsége is. Megtehetné ezt az országos magyar szülői szövetség és a magyar pedagógusszövetség is, és ne csak akkor jelentkezzenek, amikor már elkerülhetetlen. Talán többet tudnának elérni a szlovák pedagógusokkal együtt. A szülők sztrájkja „gördülő”, vagyis jövő pénteken is lehet csatlakozni. I 7 A rekord JUHÁSZ KATALIN emberek hülyék. Persze nem konkréten ön, kedves olvasó, hanem azok, akik a Facebookon megosztott cikkeknek csak a címét, valamint a képernyőn megjelenő első bekezdést olvassák el, és nem kattintanak rá magára a tartalomra, mielőtt megosztják. Nős, sokakhoz ebből az írásból is csak ennyi jut el, úgyhogy a továbbiakban már önökhöz szólok, kedves normálisak, akik vették a fáradságot és tovább olvastak. Egy rekordról szeretnék beszámolni, amely az én nevemhez fűződik. Az Új Szó online történetének egyik legtöbbször megosztott és legtöbb embert elérő írását sikerült produkálnom. Kedden jelent meg itt, ezen az oldalon „Cukorhegy” bácsi vagyona címmel. Tegnap délig 2900-an osztották meg, illetve kommentálták, és a lapunk Facebook-oldalát kezelő kolléga szerint 152 500 embert ért el a legnagyobb közösségi oldalon. Úgyhogy most dagadhatnék a büszkeségtől. Ehelyett dühöt és döbbenetét érzek. A rekorder jegyzet ugyanis arról szólt, hogy a Facebookon félelmetes gyorsasággal terjed egy kamu hír, mely szerint Mark Zuckerberg szétosztja vagyonát azok között, akik megosztják az erről szóló posztot. Ismertettem az addigi hajmeresztő adatokat, majd pedig az emberek javíthatatlan naivságáról elmélkedtem, akiket nem érdekelnek az olyan evidens lólábak, mint hogy a pénzes postás már másnap csenget az USA-ból érkező 70 000 dollárral. Az írás így kezdődött: „A Facebook tulajdonosa szét akaija osztani vagyonát! Mark Zuckerberg figyeli ezt a bejegyzést, és ha megosztod az üzenőfaladon, akkor te is részesedhetsz a pénzből.” Ez egy ősrégi újságírói fogás, például a mentősöknek, tűzoltóknak szervezett gyakorlatokról szóló tudósítások is kezdődnek úgy, hogy összeütközött két autóbusz, 80 sebesültet kellett ellátni, tűz ütött ki egy toronyházban stb. Mindez félig figyelemfelkeltés, félig poén, mert a következő mondat már arról szól, hogy hol tartották a gyakorlatot és hányán vettek részt rajta. Ügy látszik, az írott sajtónak lassan le kell szoknia az efféle felvezetésekről, mert a közösségi hálón csak a cikkek legeleje jelenik meg, a folytatásért kattintani kell. A kattintás pedig már egyéni döntés eredménye. (Remélem, ezúttal sikerült egyértelmű mondatokkal kezdenem az írást). Kíváncsi lettem, kik azok, akik e szomorú rekordhoz hozzásegítettek. Tegnap elkezdtem böngészni az 562 (!) hozzászólást az ominózus Facebook-poszt alatt. Voltak, akik csak annyit kommenteltek, hogy „osztva”. Mások az előbbieket szapulták, hogy miért nem olvassák végig a cikket, mielőtt osztják. De akadnak olyanok is, akik a legrafmáltabb médiahekk kitervelésével gyanúsítják az Új Szót, illetve engem. Sokat lógok a Facebookon, így nem tudtam nem észlelni az utóbbi hetekben lapunk ellen irányuló agresszív kampányt. Márpedig aki ránk kattint egy konkrét cikkért, az bizony növeli online olvasottságunkat. Aki ezt nem akaija, annak csak a bevezető jut. Hát ezjár most a fejemben... FIGYELŐ Schengen nélkül évi 18 milliárdos kár Az Európai Bizottság becslése szerint évente 18 milliárd euró kárt is okozhat, ha tartósan visszaállítják a belső határok ellenőrzését a schengeni övezetben - írta a Süddeutsche Zeitung. Csak a határellenőrzés adminisztrációja évi egymilliárd euróba kerülne, az ellenőrzés miatti várakozás miatt 2,5^1,5 milliárd eurós kárt szenvednének a naponta ingázó mintegy 1,7 millió munkavállalót foglalkoztató vállalatok. Az idegenforgalom évi 13 milliót veszítene. Mindent egybevetve a belső piac működését hátráltató ellenőrzések 0,13 százalékkal vetnék vissza a schengeni övezet tagjainak összesített gazdasági teljesítményét. A müncheni lap szerint az Európai Bizottság a számítások mellett egy tervet is készített a menekültválság miatt tavaly ősz óta számos belső határszakaszon visszaállított ellenőrzések felszámolására, az övezet egységének helyreállítására. (MTI) A szeszpióca - dokumentumfilm készül a cseh elnökről KOKESJÁNOS Miloš Zeman cseh államfő alkoholista, és betegsége rossz hatással lehet az egész cseh társadalomra - állítja Jan Látal cseh rendező, aki Beteg Zeman (Nemocný Zeman) címmel dokumentumfilmet készít a 71 éves köztársasági elnökről. „A Beteg Zeman című film abból a tapasztalatból indul ki, hogy ha a család egyik tagja alkoholistává válik, azt megsínyli a környezete. Ha az államfő alkoholista, azt az egész társadalom megsínyli” - idézte a Novinky hírportál Filip Sebeket, a prágai Dokumentumfilmek Intézetének munkatársát. Elvonóba vele A rendező Látal szerint a problémáról nyíltan kell beszélni, s a filmprojekt egyik célja rávenni az államfőt, hogy menjen elvonókúrára. „Az államfő betegsége jó alkalom arra, hogy megnyissuk ezt a témát, hiszen még mintegy 700 ezer alkoholfüggő van Csehországban. A témával kapcsolatban lehet ugyan viccelődni, de az egyetlen felnőtt megoldás az, hogy nyíltan beszélünk róla” - szögezte le Látal, aki maga is átesett egy elvonókúrán, s most már évek óta nem iszik. Egy biztos, alpári lesz Jin Ovcáček, az elnök szóvivője szerint a dokumentumfilm „ellenszenves projekt”, amelyet a Zeman- ellenes prágai értelmiségi körök eszeltek ki. Ovcáček szerint ilyen alpári műveket a II. világháború éveiben létező náci bábállamban, a Cseh-Morva Protektorátusban, valamint a kommunista rendszer ötvenes és hetvenes éveiben készítettek az elkötelezett filmesek. „Ma sincs más céljuk, mint mérgezni a társadalmi légkört” - közölte Ovcáček. „Vitustónc" Zeman erős dohányos is, és sose rejtette véka alá, hogy szereti az italt. Az elnökválasztási kampányban is elismerte, hogy iszik, de azt állította, mértékkel, és még soha senki sem látta őt részegen. Ám alig két hónappal beiktatása után, 2013 májusában azzal okozott hatalmas botrányt, hogy dülöngélt a cseh koronázási ékszerek kamrájának ünnepi megnyitásán a Szent Vitus-székesegyházban. A ceremónia alatt többször is arra az asztalra kellett támaszkodnia, amelyen az ékszereket helyezték el, különben eldőlt volna, távozásakor pedig Dominik Duka prágai érseknek kellett őt kitámogatni. Az elnöki iroda azt közölte, hogy Zemant valamilyen vírusos betegség támadta meg és kimerült volt. Míg egy vodkát, elnök úr? Zeman az orosz nagykövetség fogadásán is több italt fogyasztott a kelleténél, amikor a beszédét mondta, akadozott a nyelve, s az ünnepi aktus alatt már egyértelműen részeg volt.
