Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-03 / 52. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. március 3. SPORT 119 „Könnyebb csoportot nem nagyon kaphattunk volna" Juhász Roland szerint a portugálok a legkevésbé egységesek a magyar válogatott Eb-ellenfelei közül LENCSÉSZOLTÁN Úgy gondolja, egy tehetséges magyar játékosnak még fiatalon el kell hagynia Magyarországot, Nagy Ádám és Lang Ádám számára is ezt az utat javasolja. Juhász Rolanddal, a Videoton 90- szeres magyar válogatott hátvédjével karrierjéről, a magyar reménységekről és a közelgő Eb-ről beszélgettünk. A múlt héten edzőtáborban vett részt a magyar válogatottal. Milyen volt a hangulat? Már jó ideje nem voltunk együtt, de nagyon jól éreztük magunkat. Mivel rég nem láttuk egymást, rengeteget beszélgettünk egymás között arról, hogy kivel mi történik, kinek milyen a jelenlegi helyzete. Több tesztet is elvégeztünk, a kapitánynak az volt a célja, hogy több tekintetben is felmérjen minket. Úgy gondolom, hogy minden szempontból hasznos összetartás volt. Amikor Pintér a kapitánykodása alatt összehívott egy hasonló összetartást, sok kritikát kapott, miszerint szükségtelen egy ilyen edzőtábor. Most, hogy Storck a válogatott edzője, senki nem nehezményezte a dolgot. A jobb közhangulatnak vagy az edző személyének köszönhető ez? Ez egy nagyon összetett kérdés. Nyilván minden összetartás más, és minden edző más. Az is szerepet játszott a dologban, hogy jelenleg jobb a válogatott megítélése, de szerintem az ilyen összetartások esetében a legnehezebb dolog mindig a klubokkal való egyeztetés. Nagyon fontos tényező, hogy Bernd Storck kompromisszumkész volt és segíteni akarta a klubok munkáját azzal, hogy csak vasárnap délutántól kedd délutánig tartó összetartást tervezett. így a klubok is szívesen segítettek és engedték el a játékosokat egy olyan összetartása, ami nem túl hosszú, de mégis van értelme és segítségére lehet a válogatottnak. Egyébként idehaza és külföldön is jellemző, hogy a klubok nem szívesen engednek el játékosokat összetartásokra. Jobb szakembernek tartja Berndt Storckot, mint Egervárit vagy Pintért? Nem igazán szeretek párhuzamot vonni az edzők és a módszereik között. Az edzők mind különböző gondolkodásúak és másra esküsznek. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyerekkorom óta mindig jó viszonyt ápoltam az edzőimmel, sosem volt senkivel komolyabb problémám. A közvélemény mindig érzékenyen reagál az ilyen dolgokra, van akit jobban elfogadnak, van akit kevésbé. A leglényegesebb dolog, hogy a csapat minél sikeresebb legyen. Fiatalként, 22 évesen hagyta ott az MTK-t és igazolt a patinás An- derlechthez. Visszatekintve kijelenthetjük: jó döntésnek bizonyult a választása. Ez most is egy járható út a fiatal, feltörekvő magyar tehetségek számára? Mindenképpen, előtte azonban meccseket kell játszani. Sokat. Nekem segített, hogy jó pár mérkőzést lehúztam az NB I-ben mielőtt külföldre szerződtem, és hasonló volt a helyzet például Dzsudzsák Balázzsal is. Mindketten egy erősebb bajnokság topklubjához szerződtünk, ahol nem csak epizódszereplők voltunk. Mivel érettebb játékosok voltunk, az elejétől fogva számoltak velünk, mi pedig nem vallottunk szégyent. Nagyon örültem akkor, hogy megálltam a helyem. Mind a mai napig azt mondom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam. Az Anderlechtnél nyilván magasabb színvonalon volt a foci, mint otthon. A körülmények is profibbak voltak? Az Anderlecht egy rendkívül jól felépített csapat volt és most is fejlődik: az utánpótláscsapatuk nagyon erős, a fiatalok képzése világszínvonalú és hamarosan új stadionba költözik a klub. Emellett az is fontos, hogy egyre komolyabb tőkére tud szert tenni a fiatalok értékesítéséből. Volt egy csapattársam, aki a Liverpoolból érkezett az Anderlechtbe. O mondta, hogy a két csapat közül az utóbbinál profibbak a körülmények: az edzőközpont, a felépítés valamint a hangulat is szerinte az Anderlechtnél volt jobb. Ami engem illet, remekül éreztem magam a klubnál, nagyon boldog voltam mindvégig. Egyetlen hiányérzetem azért maradt azokból az évekből, de azt sem a klub rovására írom: sajnálom, hogy nem próbáltam ki magamat még egy szinttel magasabban. Elégedetlen semmiképp nem vagyok: egy olyan közegben és olyan klubban focizhattam hosszú ideig, amit szerettem és ahol engem is szerettek. Ha már a fiatalokról beszéltünk, Lang Ádám személyében van a Videotonban egy nagyon tehetséges védőtársa, aki -éppen önt helyettesítve - remek teljesítményt nyújtott a norvégok elleni selejtezőkön. Tanácsolta már neki a külföldre szerződést? Igen, Ádámnak lassan időszerű lesz külföldre szerződnie. O még Győrben nőtte ki magát, ahol alapemberré vált, most pedig a Vidiben is jó teljesítményt nyújt. Ennek köszönhetően a válogatottban is egyre több szerepet kap. Nagyon tehetséges játékosnak tartom a posztján, úgy látom, most már számára is az a következő lépés, hogy egy erősebb bajnokságban is bemutatkozzon. Telkiben a múlt héten volt alkalma alaposan szemügyre venni több fiatal magyar játékost is. Kik jelenleg a magyar futball legnagyobb ígéretei? Egyértelműen Nagy Ádámra szavazok. Ádám nem csak hogy elképesztő tehetség, de úgy gondolom, hogy rendkívül éretten viselkedik és profi a gondolkodása. Ez ilyen fiatalon nem mindig van így. Ádi állandóan szeretne javulni és fejlődni. A másik jelöltem Kleinheisler László, akinek már összejött a külföldi szerződés. Annak ellenére, hogy Laci nem játszott a Vidiben, türelmes volt és kivárt, végül pedig Brémában egy jó lehetőséget kapott arra, hogy bizonyítson. Nagyon drukkolok nekik, hiszen ők öregbíthetik majd a magyar futball hírnevét, a külföldre igazolásuk pedig a többi fiatal tehetség előtt is megnyithatja az utat. Juhász Roland ► Született: 1983. július 1- jén, Cegléden ► Magasság/súly: 193 cm/ 96 kg ► Válogatottság/gól: 90/6 ► Klubjai: Tápiószecső (-1999), MTK (1999- 2005), Anderlecht (2005- 2013), Videoton (2013-) Milyen a hangulat a Vidinél? Nikolics elengedését sok szurkoló nehezményezte. Az ő hiányának köszönhető, hogy a csapat idén kifejezetten felemás szezont fut? Nikolicson kívül még távozott 3-4 meghatározó játékosunk, akik tavaly kulcsszerepet vállaltak a bajnoki cím megszerzésében. Ezt fontos leszögezni. Szerintem törvényszerű, hogy ezeket a jelentős változásokat megéreztük, tulajdonképpen számítottunk is rá, hogy az idei szezonban nehezebb dolgunk lesz. Ettől függetlenül ez nem mentség, ennél egyértelműen többre vagyunk képesek. Szerencsére elérhető közelségben vannak a nemzetközi kupaindulást jelentő helyek, úgyhogy a legfontosabb feladatunk, hogy továbbra is felfelé kapaszkodjunk. Elek Ákos, aki visszatért a télen az NB I-be, azt nyilatkozta, hogy a magyar bajnokság erősebb lett, de a nézőszám lehangoló. Egyetért ezzel? Igen, ez egy komoly probléma, annak ellenére, hogy már több stadion is épült. Sokkal élvezhetőbb mérkőzéseket lehet játszani sok néző előtt. A magyar bajnoki meccseken sokan hiányoljuk a szurkolást: azt egyszerűen minden játékos megérzi, ha kulcspillanatokban vagy vesztes állásnál nincs meg a biztatás, hiszen ha telt ház van és dübörög az egész stadion, az óriási pluszerőt tud adni. 32 évesen jelen állás szerint ki- lencvenszeres válogatott. Mik a további tervei akár a nemzeti csapattal, akár klubszinten? Pályafutásom legnagyobb célja, hogy minél több meccset játsszak a válogatottban. Kilencvenszer, százszor, százegyszer - az már igazából mindegy, a lényeg, hogy tiszta lelkiismerettel tudjam a pályafutásom végén azt mondani, hogy mindent megtettem, amit csak tudtam. Ami a jövőmet illeti, nem tartom valószínűnek, hogy egy külföldi klubba igazoljak. Szerintem már Magyar- országon maradok, szépen lassan kialakítom itt a privát életteremet. Biztosnak tűnik a helye a nyári Eb-keretben, a kezdőben viszont- talán pont az ön által kihagyott norvégok elleni meccsek miatt - nincs garantált helye. Hogyan élné meg, ha mondjuk a pádon ülve kéne végignéznie a meccseket? Szerintem mostanság senkinek sincs biztos helye a kezdőben. Ez benne a szép, ez egy óriási pozitívum. Jelenleg senki sem érzi azt, hogy kihagyhatatlan, de mindannyian nagyon pozitívan éljük meg a versengést, mindenki segít a másiknak, nincs sértődöttség, nagyon egyben van a csapat. Őszintén megmondom: ha én leszek majd a keretben a huszonharmadik játékos, aki egy percet sem játszik majd az Eb-n, még akkor is nagyon boldog leszek, akkor is egy hatalmas élmény lesz számomra az egész, és minden erőmmel a többieket fogom segíteni. Végre megtapasztalhatta, hogy milyen érzés kijutni egy nagy tornára. Hogyan emlékszik vissza az estére? Még most is kiráz hideg, ha a kijutás pillanatára gondolok, hatalmas élmény volt. Fergeteges volt az egész este és szenzációs volt a hangulat. Amikor kiskoromban elkezdtem focizni, ezek voltak a legvadabb, legmerészebb álmaim. Kívánom minden játékosnak, hogy ezt élje át. Egyszerűen leírhatatlan élmény. Mi a véleménye a válogatott csoportellenfeleiről? Könnyebb csoportot nem nagyon kaphattunk volna, nehezebbet annál inkább. Ami minket illet, mi csapatként vagyunk erősek, ezért is jutottunk ki. Néha még úgy érzem, hogy lekezelően gondolkodnak rólunk, de ahogy a norvégok ellen láttuk, úgy lehet igazán pofára esni. Az Eb-n az egységességre kell majd építenünk, ahogy az izlandiak és az osztrákok is ezt fogják tenni. Úgy gondolom, hogy a portugáloknak nagy egyéniségeik vannak, sztárok, akik viszik előre a csapatot, de egyébként nem olyan összetartóak. Sőt, megkockáztatom, hogy csapategységben ők a leggyengébbek a csoportunkban. Juhász Roland (a labdával) már nem tervez külföldre igazolni (Somogyi Tibor archív felvétele)
