Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-01 / 50. szám, kedd
2016. március 1., kedd, XII. évfolyam, 8. szám Zinedine Zidane a vereség után azt mondta, jövőre nagy változások jöhetnek a Reálnál B eugró kérdés: miről emlékezetes ez a csapat? Molina - Denia, Gamarra, Gálvez - Aguilera, Solari, Valéren, Bejbl, Capdevila - J. F. Hasselbaink, Kiko. Ha valaki arra tippelt, hogy ez az Adético Madrid nyert bajnokságot 1996-ban, nem jár messze az igazságtól, de olyan nagyon közel sem. Ez volt ugyanis az a gárda, amely Claudio Ranieri hathatós közreműködésével kiesett a spanyol bajnokságból az 1999/2000-es szezonban - mindössze négy évvel a mennybemenetele után. Mára fordult a kocka: Claudio Ranieri éppen történelmet készül írni a PL-ben, míg az Adético Madrid a hétvégén jelentős lépést tett afelé, hogy ismét a Real Madrid előtt végezzen a bajnokságban, és jövőre is a Bajnokok Ligájában induljon. » Történelmet írt az Atlético 0 Először fordult elő Zinedine Zidane kinevezése óta, hogy a Real nem tudott gólt szerezni a bajnokságban. 3 Az Atlético Madrid az első csapat a La Liga történetében, amely egymást követő három meccsen is győzni tudott a Bemabéu Stadionban. 5 Antoine Griezmann a Real Madrid előtt játszott öt meccsén nem szerzett gólt. n Az Atlético mindösz- sze 11 gólt kapott az eddigi 26 fordulóban - a gólok 36 százalékát a Barcelonától. Első az egyenlők között „Kimondottan bosszant, amikor azt hallom, hogy Ronaldo már nem a régi, és emiatt a csapat is visszaesett. Ha mindenki azon a szinten lenne, mint én, vezetnénk a bajnokságot” - hisztizett Cristiano Ronaldo az Adético ellen 1-0-ra elvesztett madridi derbi után, majd később a Marca újságírójának elmondta, ő mindezt a fizikai felkészültségre értette, egyébként „nem különb egyik csapattársánál sem.” Nem nagy merészség kijelenteni: a szezon végén megint nem a Real Madrid lesz a bajnok, vagyis a világ legfehérebb, legvakítóbb meze megint nem hoz dicsőséget a viselőinek Sokkot kapni biztosan nem fog senki: 2008 óta mindösz- sze egyeden bajnoki címet gyűjtött be a gárda. Csupán két játékos van az első csapat keretében, aki már a 2008-as bajnoki címnél is ott volt: Sergio Ramos és Marcelo - vagyis jellemző módon két védő. 2009-ben berobbant ugyanis a második elnökségi ciklusát megkezdő Florentino Pérez, aki már az első átigazolási szezonjában eltapsolt több mint 2f" millió eurót, ekkor érkezett Cristiano Ronaldo, Kaká, Benzema, Raul Albiol és Xabi Alonso is a klubhoz. A Real Madrid nagyjából a megalapítása óta termé szetesen a csillogó sztárok leghatalA félelmetes Atlético-védelem a Real Madridot is lenullázta (Fotók: TASR/AP, képarchívum) Mi vagyunk a Real Madrid, mi vagyunk a legnagyobbak! A királyi gárda 2016-ban sem nyer majd bajnokságot, de valahogy mintha ez senkit sem érdekelne W masabb felvásárolója. Főként azért, mert a szurkolók ezt várják el a klubtól. A Madrid meg sem próbál észszerűen működni az átigazolási piacon; nem szerepel törekvései között, hogy céljait a leggazdaságosabb módon érje el. A státusszimbólumok szorításában Vélhetően Cristiano Ronaldo és Kaká 2009-es, összesen 180 millió eurót felemésztő megvásárlásakor sem gondolta senki, hogy ez a kiadás \ akár - a csapat teljesítményének várható javulásával, akár a játékosok jelenléte okozta bevételnövekedéssel arányban állhat. Ezen igazolásokat egy, a rajongóknak, a helyi médiának és á szponzoroknak címzett afféle „marGriezmann 13 gólnál jár a 2015/2016-os kiírásban A vezető szerepet - vagy annak látszatát ■ bármi áron fenn kell tartani. ketingajándékként” érthetjük meg igazán. Ahogyan Ferguson mondta Ronaldo megvásárlása kapcsán: „A Madrid 100 millió euró készpénzt adott érte, és tudják mién? Nos, a klub elnöke, Florentino Pérez így kívánta tudatni a nagyvilággal: »Mi vagyunk a Real Madrid, mi /agyunk a legnagyobbak!«”. Bale 2013-as megvásárlása ugyanezt az üzenetet hordozta. Valószínűleg senki sem gondolta a Madridnál, hogy a walesi valóban kétszer olyan jó volna, mint Mesut Ozil - akit Bale átigazolási díjának feléén adtak el az Arsenalnak -, ám körüllengte őt az újdonság varázsa. A rekordnagyságú átigazolási díj pedig csak növelte ezt a bizonyos varázst. Valószínűden, hogy az érte fizetett 100 millió euró bármilyen énelemben is megtérülhetne - csakhogy a Reált ez nem is túlságosan érdekli. Egy fociklub nem üzlet. Sokkal inkább populista demokrácia. Az elitben igen kevés fociklub kezd filléreskedő hajszákba, amikor befektetései megtérüléséről van szó. Egy nagy név igazolását követően rendszerint a klub minden tagjának dagadni kezd a melle. Az adatok és a foci kapcsolatáról szóló, Die Fussball-Matrix című úttörő jelentőségű könyvében a szerző, Christoph Biermann egy Bundesligaklub elnökét idézi, aki arról számol be, hogy csapatának edzője rendre különös izgalomba jött, valahányszor egy játékosért magas átigazolási díjat fizettek. „Számára az, hogy sok millió euróért megvásárolhatott egy játékost, afféle státusszimbólum volt. Nézd, itt a kocsim, itt a házam, itt a sztárigazolásom.” Az ördög folyton duruzsol A nagy nevek megvásárlása izgalmas várakozásokkal tölti el a szurkolókat, és jelentős előrelépés benyomását kelti - és az ilyesmi olykor majdnem olyan nagy móka, mint ténylegesen nyerni valamit. Aztán meg: a klubok nagy nevek vásárlása által tartják ébren fogyasztóik érdeklődését a nyári leállás idején. A probléma viszont - ahogy azt a Pénzcsináló (Moneyball) című, történelmi jelentőségű sportgazdasági könyvben is olvashatjuk — az, hogy „olykor egy játékos megítélésekor hajlamosak vagyunk aránytalanul nagy súlyt 4 *5 Az Atlético története X során Koke lőtte a legtöbb kapufát a bajnokságban. helyezni a legutóbbi alakítására; csakhogy az, amit legutóbb mutatott, és amit a jövőben fog, nem feltétlenül ugyanaz.” Joan Oliver, a Barcelona általános igazgatója (2008-2010) szerint a futballüzlettel az a legfőbb probléma, hogy a klubok nagyon rövid távú elképzelések mentén gondolkodnak. Egy rosszul sikeredett év után nagy a kísértés, hogy az ember alaposan bevásároljon. ,A klubok irracionálisán sokat, és egyfajta megszállottsággal költenek játékosokra. Nehéz ennek gátat vetni. A kisördög mindig ott van, és így szól: »ha veszel két-három jó játékost, minden megváltozik«. Pontosan ez volt korábban a gond a Chelsea és a Manchester City esetében, mint ahogyan ez a gondja - véleményem szerint - a mai Real Madridnak is.” Némiképp hasonló a helyzet a Manchester Uniteddel is. Ha már eredményeik nincsenek Sir Alex Ferguson távozása óta, a klub a játékospiacon mutatja meg, hogy a United még mindig a világ legnagyobbja. Nemcsak hogy két kézzel szórja a pénzt, de a fizetésekkel sem fukarkodik. Két évvel ezelőtt Wayne Rooney fizetését emelték fel heti 300 000 fontra, aminek csak egyeden logikus magyarázata volt: fenntartani azt az illúziót, hogy a klub továbbra is vezető szerepet játszik a világfutballban, a lehetőségei korládanok, ezáltal ott a helye az elitben. Lassan ott tartunk - különösen Cristiano Ronaldo öregedésével -, hogy a Real Madrid is csak a pénzügyi piacokon tartozik majd a legjobbak közé. Ugyanakkor amíg a klub megengedi magának azt a luxust, hogy sportigazgató nélkül, az elnök szeszélyeitől vezérelve működjön, nem is számíthat sokkal jobbra. Hegedűs Henrik TOPLIGÁK: LEGHOSSZABB VERETLENSÉGI SOROZATOK A Sevilla elleni 2-1-es győzelmével a Barcelona újabb fronton fogta be a Real Madridot. 1. Juventus 43 meccs 2011/2012 2. Nottingham Forest 40 meccs 1977/1978 3. AC Milan 36 meccs 1990/1991 4. Real Madrid 34 meccs 1989 5. FC Barcelona 34 meccs 2015/2016
