Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-26 / 71. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. MÁRCIUS 26. ÉRDEKESSÉG 15 obrocskája sem, így az amerikai akadémia 1973-ban megalapította a főiskolai és egyetemi fiatalok számára a Student Academy Awards-t, népszerűbb nevén, diák-Oscart. A kezdeti években négy kategóriában - animációs, dokumentum, drámai és a zsűri különdíja - osztották ki, 1975-től már a kísérleti filmeket is díjazzák, míg a külföldi alkotások 1981-től vehetnek részt a versenyen. Érdekességként Böszörményi Zsuzsa megjegyzendő, hogy az első keleteurópai alkotó az 1997-ben Kolja című művével az idegen nyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjat szerző Jan Svérák volt, aki 1989- ben elnyerte a diák-Oscart. A világhírű prágai filmakadémia, a FÁMU (Filmová a televízni fakulta Akademie múzických uméní) végzős hallgatójaként egy évvel korábban forgatta diplomamunkáját, az Olajfalók című cseh abszurdot, amelyben a filmesek egy újonnan felfedezett élőlény nyomába erednek, amely olajjal táplálkozik és szén-monoxidot lélegzik be. Az áldokumentumfilm szakmai körökben nagy tetszést és elismerést aratott, amit a Los Angeles-i díj is bizonyít. A játékfilmekre kihegyezett nézői elvárás miatt - a díj ellenére - csak nagyon kevesen ismerték a cseh rendezőt. Igazán világhírűvé a Szovjetunióból menekülő kisfiú, Kolja édes-bús történetének ábrázolásával vált; az is ekkor vált világossá, hogy a főszerepet játszó, nemzetközileg elismert színészhez,~Zdenék Svérákhoz rokoni szálak fűzik. Ugyancsak művészcsalád sarja Böszörményi Zsuzsa, akire való- 1 ban tökéletesen illik a szólásmondás, amely szerint az alma nem esik messze a fájától: édesapja, Böszörményi Géza és édesanyja, Gyarmathy Lívia is Kossuth-díjas filmrendező. Persze sokszor meglehetősen nyomasztó az ilyen teher: többszörösen is bizonyítania kell az embernek, hogy saját tehetsége jogán lépett szülei nyomdokába. Amit sok esetben külső akadályok is megnehezítenek. A múlt század hatvanas éveitől hódított a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán az a nézet, hogy lehetőleg ne alakuljanak ki művészdinasztiák. Nem egy esetben valóban megtörtént, hogy a nagy művész apa-anya csemetéje szülei nyomába se ért, ennek ellenére akár egy életen át is úgy-ahogy elevickélt a pályán. Ezért megpróbálták a színészek, rendezők gyermekei előtt bezárni az intézmény kapuit. így aztán Böszörményi Zsuzsának is kerülőutat kellett választania. Eredetileg az ELTE magyar-olasz szakát végezte el, ezt követően, hogy közelebb kerüljön a céljához, négy éven át a magyar filmintézetben dolgozott. Közben 1987-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolát látogatta, ahol 1991-ben vehette át dokumentumfilm-rendezői oklevelét. Már vizsgafilmje, az Egyszer volt, hol nem volt meglehetősen nagy visszhangot keltett: megnyerte vele az iszmailai és a lyoni filmfesztivál nagydíját, a filmes és tévés újságírók FIPRESCI-díját, a Londoni Filmfesztivál legjobb dokumentumfilmjének odaítélt díját és a filmkritikusok díját. Az Újvilágban is osztadan sikert aratott, amiről az is tanúskodik, hogy átvehette érte az Amerikai Filmakadémia által odaítélt diák-Oscar- díjat, a Student Academy Awardot. Böszörményi dokumentarista eszközökkel forgatott filmje, az Egyszer volt, hol nem volt egy idősödő asszony kis tragédiáját, mindennapi fájdalmát meséli el érzékeny képi eszközökkel és hozzáillő zene felhasználásával. Felneveli fogadott lányát, Zsuzsit, aki megnőve Amerikába távozik, vagyis valójában elhagyja őt. Hasztalan panaszolja el neki magányosságát, ettől fájdalma még nem csitul. Ezért eldönti, hogy újrakezi előző életét: magához veszi a gyermekotthonból a négyéves Piroskát. Maga a film kettejük egymásra hangolódását, összecsiszolódását mutatja be. Eközben a háttérben felsejlik, hogy ez a kapcsolata ugyanúgy végződik, mint az előző: a kislány felnőve kirepül a családi fészekből, magára hagyva az egyre idősödő asszonyt. A mű mondanivalója, amely szerint a magánytól menekülő ember annak dacára vállalja az újabb gondokat, hogy tudja, ismét magányossá válik, váltja ki a nézőben a katarzist. Művészi színvonalát és a mesteri kivitelezést értékelték a szakmai zsűrik a fentiekben felsorolt díjakkal. Az Oscar ismeretlen arcai Amikor Georges Méliés 1895 decemberében, a Grand Café kávéházi filmbemutatót követően lelkesen ecsetelte Auguste és Louis Lumiére-nek, hogy új művészeti ág alapjait rakták le, az érintettek hitetlenkedve ingatták a fejüket. Biztosak voltak abban, hogy egyszerű műszaki találmányról, legfeljebb vásári attrakcióról van szó. Egy emberöltő múltán az Amerikai Filmakadémia megalapítói az ellenkező oldalról közelítették meg a kérdést: a legjobb alkotásoknak szánt díjat - amely hamarosan az Oscar ragadványnevet kapta - elsősorban a művészeknek kívánták kiosztani. Eredetileg 12 kategóriát határoztak meg, melyek közül négyet a férfi és női főszereplő, illetve mellékszereplő kaphatott meg, ezenkívül a legjobb filmnek, rendezőnek, történet- és forgatókönyvírónak, jelmez-, díszlet- és látványtervezőnek is szántak egy- egy díjat. A félig-meddig műszaki szakmának számító operatőr és hangmérnök is részesülhetett az eÜsmerésben. A színes film megjelenése szaporította a kínálatot: évtizedeken át külön díjazták a fekete-fehér megoldással dolgozókat az operatőrök, díszlet-, jelmez- és látványtervezők között. Már a kezdeti időszakban kiderült, hogy akár egy új műszaki találmány is új utakat nyithat meg a szakma előtt. Elég csak egy korábban ismereden színű fényforrást, hangkeverő vagy trükközési eljárást, vetítési fqrmát feltalálni. Ezt felismerve a harmadik díjátadótól, 1932-től kezdve kiosztják a tudományos műszaki Oscar-díjakat is. Ezekről a mozirajongóknak alig van tudomása. Pedig ugyanazt az aranyozott szobrocskát adják át, mint a rendezőknek, fő- és mellékszereplőknek és a többi művészeti ág képviselőjének. Csakhogy eközben a reflektorok már másokra irányulnak. Ugyanis ezt a díjat külön, egy. tudományos konferencia keretében, általában a vörös szőnyeges gála előtt osztják ki. Nagy kár: szerte a világon sokezren dolgoznak annak érdekében, hogy egyre élethűbb színekben, jobb képminőségben, soha nem látott vizuális trükkökben, hangeffekmsokban gyönyörködhessen a mozilátogató közönség. A tudományos és műszaki Osca- rok terén ugyancsak megvan az okunk a büszkeségre: kilenc magyar származású szakember őrizheti vitrinjébern a szobrocskát. Mivel a legtöbb esetben csapatmunka eredménye a találmányuk, emiatt képtelenség csak őket kiemelni, így legközelebbi munkatársaik is szerepelnek a felsorolásban. Ki gondolta volna a múlt század 40-es éveiben, amikor Neumann János az Egyesült Államokban megalkotta a programvezéreit digitális számítógépet, hogy két emberöltő múltán eljön az idő, amikor szülőhazájában világrengető programokat alkotnak. Senki. Ennek megfelelően évtizedeken keresztül tömegével áramlottak az Újvilágba a magyarok, hogy megtalálják szerencséjüket. Aztán megtörtént a csoda: a pangás éveiben, a gulyás- kommunizmus idején látták meg a napvilágot annak a generációnak a tagjai, akiket a rendszerváltás legfogékonyabb korukban, egyetemistaként ért. Kinyílt előttük a világ. A tárt kapuk dacára sokan otthon maradtak. A legjobbak közül is, amit az is bizonyít, hogy a legutóbbi bő fél évtizedben öten is átvehették az Oscar-díjat. Nem is akármiért: hollywoodi szuperprodukciókban való együttműködésükért, amelyekért szerte a világon sorban álltak a nézők a mozipénztáraknál. Peter Jackson trilógiája, A Gyűrűk Ura nemcsak meséjével, színészi játékával, hanem színvilágával is új fejezetet nyitott a mozi történetében, nem csoda, hogy tarolt az Oscar-gálákon. Azt viszont aligha sejthettük, hogy nem különleges megvilágítási módszerekkel, újfajta fényforrásokkal, hanem számító- gépes korrekciós eljárásai érték el az alkotók a szokatlan színvilágot. Amelyet ráadásul nem a stúdióban vagy laboratóriumban végzett utómunkálatoknál, hanem a színészi játék közben, egyidejűleg alkalmaznak, így a rendező már a A különleges számítógépes program fő megalkotói, Jászberényi Márk (balra) Priskin Gyula (középen) ás Perlaki Tamás 2010-ben vehette át érte az Oscar díjat. (Fotók: SITA/AP, glamouronline, RTL Klub, képarchívum) felvétel idején láthatja a mozivásznon megjelenő végeredményt. Ráadásul a Lustre elnevezésű eljárás nem is Amerikában, hanem Budapesten, a Colorfront cég berkeiben született, sőt magyar nevet is kapott: fényelésnek nevezik. A különleges számítógépes program fő megalkotói, Perlaki Tamás, Jászberényi Márk és Priskin Gyula 2010-ben vehette át érte az Oscar -díjat. Jászberényi Márk 1973-ban született, a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett. Középiskolásként került kapcsolatba a számítástechnikával, így érdeklődési körének megfelelőén a budapesti Eötvös Loránd Tudovető évfolyamok azonos képességű tehetségeket bocsássanak szárnyra. A debreceni Fazekasnak ez sikerült: Major Imre személyében még egy Oscar-díjast adott a világnak. Szinte mesébe illő módon játszódott le az egész: Andrew Camenisch, Dave Cardwell és Madjar Tibor az új-zélandi Weta stúdió három grafikusa még A Gyűrűk Ura utómunkálatait végezték, amikor felvetődött bennük a gondolat: sokkal egyszerűbb lenne, ha a korábban használt agyagfigurák számítógépbe másolása helyett közvetlenül program állítaná elő az egyes alakokat, vagyis mintegy modellszobrászként lenne alkalA filmművészet jövőjét döntően befolyásoló találmányukért az öt szakember: Andrew Camenisch, David Cardwell, Madjar Tibor, Major Imre és Kőhegyi Csaba 2014-ben átvehette a tudományos-műszaki Oscar- díjat. A felvételen balról jobbra: Madjar Tibor, Kőhegyi Csaba, Andrew Camenisch és David Cardwell. mányegyetemen végzett programozó matematikusként. Közben különböző fővárosi cégeknél dolgozott térhatású animátorként. A Colorfront vállalat .egyik alapítója 2000-ben. A következő évben sikerül a cégnek megszereznie A Gyűrűk Ura című film fénykorrekciós eljárására való megbízást. A későbbiekben az új Lustre rendszerrel több ismert film készül, mint A Da Vinci-kód, a Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka, az Apocalypto, A Faun labirintusa és továbbiak. Több trükkeljárás kidolgozása is fűződik a nevéhez. 2007-ben Áron testvérével közösen beindította az Autofront utómunka stúdiót, amelyben hazai és külföldi nagyjátékfilmek és televíziós sorozatok fénykorrekciós eljárásait végzik. Priskin Gyula Jászberényi Márk osztálytársa volt a-gimnáziumban. Együtt érettségiztek, és az ELTE Természettudományi Karán programozói diplomájukat is egyszerre szerezték meg. A Colorfront csapatához 2001-ben, A Gyűrűk Ura kapcsán kapott megbízatás idején csadakozott. Azt követően, hogy a világ vezető 2D és 3D szoftverfejlesztő cége, az amerikai Autodesk 2005-ben megvásárolta a Lustre licencét az Autofronttól, vezető fejlesztőként ádépett a kaliforniai céghez. Három év múltán visszatért előző vállalatához. Perlaki Tamás, a „triumvirátus” harmadik tagja barátaival ellentétben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg villamosmérnöki diplomáját. A Colorfront vállalathoz A Gyűrűk Ura számára tervezett szoftverfejlesztőként került, tekintve hogy korábban nagyteljesítményű számítógépekkel foglalkozott. A Lustre megvásárlásakor, 2005- ben ő is ádépett az Autodeskhez, ahol a program továbbfejlesztésén dolgozott. 2008-ban ugyancsak visszatért a Colorfronthoz. Bár a kitüntetettek között volt, az Amerikai Filmakadémia honlapján a neve nem szerepel. Ritkaságszámba megy, hogy egyazon gimnáziumból egymást kömazható. Madjar, magyar származására való tekintettel - és minden bizonnyal a budapesti Colorfront céggel való harmonikus együttműködésük hatására - apróhirdetéseket adott közre az anyaországi sajtóban, hátha horogra akad egy jó fogás. Neki és cégének szerencséje volt: a debreceni Major Imre és a nyíregyházi Kőhegyi Csaba is jelentkezett. Hármójuk érdeme a Mudbox nevű háromdimenziós modellező-, egyes meghatározások szerint szobrászprogram elkészítése, amelyet több, azóta nagy sikert aratott film, mint a Harry Potter, a King Kong, az Avatar, a Thor és a Pi élete digitális modelljeinek az elkészítéséhez is használtak. A filmművészet jövőjét döntően befolyásoló találmányukért az öt szakember: Andrew Camenisch, Dave Cardwell, Madjar Tibor, Major Imre és Kőhegyi Csaba 2014-ben átvehette a tudományos-műszaki Oscar-díjat. A nagy, művészetinek nevezett Oscar-gálán bemutatják a Kodak Színház közönségének és a világ közvéleményének az adott évben a műszaki és tudományos szakemberek díjátadásáról szóló videofelvételt. Amit általában a külföldi tévétársaságok már nem sugároznak. Egy nap talán eljön az idő, amikor mindkét csapat ugyanazon a vörös szőnyegen vonulhat végig. Megérdemelnék mindazok, akik tevékenységükkel hozzájárulnak a művészi értékek egyre tökéletesebb közvetítéséhez, kifejezéséhez. Elvégre tökéletesen igaz Louis és Auguste Lumiére véleménye: a kamera műszaki találmány. De egyúttal művészi kifejezőeszköz is - ahogy azt George Méliés már a kezdeteknél szentül hitte -, akárcsak a megalkotása óta eltelt 120 évben született megannyi, filmezéshez köthető találmány, amelyek egy részét legnagyobb örömünkre magyar kutatók adták a világnak. És még mindig nein esett szó arról a csaknem három tucat magyar származású alkotóról, akik ugyancsak kezükben tarthatták a legendás szobrocskát. Ozogány Ernő
