Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-26 / 71. szám, szombat

www.ujszo.com I 2016. március 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR így döntünk mi Népakarat, páfrányos demokrácia és náci intelligencia RAVASZ ÁBEL A brit polgárok a napok­ban szavazhatnak az in­terneten arról, hogyan nevezze el a kormány a 200 millió font értékű új brit sark­kutató hajót. A köz akarata a jelek szerint a „Boaty McBoatface” felé hajlik, amit magyarul Hajófejű Hajó Úrnak fordíthatnánk. A szavazók nagy része tehát viccesre vette a fi­gurát. Ez nem meglepő, számos ilyen volt már máshol is. Például a magyar kormány 2006-ban keresett nevet az új budapesti Duna-hídnak, és Steven Colbert amerikai komikus futott be az első helyen. (A hatósá­gok végül a Megyeri híd nevet adták az új átkelőnek.) Hasonló, bár kicsit más töltetű történet, hogy az új-zélandiak a na­pokban fejezték be az ország új zászlójáról szóló népszavazás­sorozatukat. A kormányfő a kék alapon ezüst páfrányt ábrázoló va­riáns mellett kampányolt. Több mint 10 ezer javaslat érkezett - beleértve a telj esen abszurdokat -, a népsza­vazási bizottság végül négy alter­natívát bocsátott szavazásra, köztük három páfrányosat. A nép felhábo­rodott, összefogott a páfrányok ellen és elutasította azokat. A végered­mény, hogy nincs új zászló. A napokban érkezett az a hír is, hogy az egyik számítástechnikai óriáscégnek törölnie kellett az egyik közösségi hálózatból az oda beülte­tett tanuló mesterséges intelligencia szoftverjét, miután a kísérlet teljes káoszba fulladt. A szoftver ugygnis a vele kommunikálóktól tanulta el az emberi konverzációt, és azt be­építette válaszaiba. Az internet népe pedig jó alaposan kitanította: 24 órán belül Hitlert éltető, rasszista és nyers, szexuális vonatkozású vála­szok kezdtek dominálni a mestersé­ges intelligencia válaszaiban, mivel felhasználók egy csoportja célzottan erre tanította. A gyártó cég pedig rájött, hogy ez így nem fog menni. Mindhárom történet sokat mond el arról a kollektív cselekvési prob­lémáról, amivel a demokratikus tár­sadalmak szembenéznek. A de­mokratikus rendszert kitaláló elő­deink úgy hitték, az emberek gon­dolkodása idővel hozzáformálódik a rendszer magasztosságához, ma már tudjuk, hogy ez illúzió. A szavazók zöme közvetlen impulzusok és szimpátiák alapján dönt, és szívesen ad fricskát a mindenkori hatalom­nak. Kreatív energiáit pedig inkább fordítja humorra, mint a hatalom el­várásaival szembeni valós alterna­tívák kidolgozására. Ezzel nincs is gond, viszont egyben azt is jelenti, hogy a közvetlen demokrácia - döntsön a nép mindenről - hívei egy ilyen közegre szeretnék bízni a leg­fontosabb döntéseket, ami nem tűnik reálisnak. Pont azért van szükség a politikai elitekre, hogy a közéletben ne ilyen logika alapján szülessenek a döntések. Más kérdés, hogy ha a parlamentbe is Hajófejű Hajó Urakat választunk, akkor az ő döntéseik minősége sem lesz sokkal jobb, mintha azok az emberek hoz­nák őket, akik gond nélkül órákon . belül szexista nácivá képeznek egy mesterséges intelligenciát. ★ ★ *★ ★ Át ★ ★ Hl < ★ (Ľubomír Kotrha) A tel-avivi Ben Gurion repülőtérről hazafelé jövet nem adnék sok esélyt két olyan figurának, akik robbantási szándékkal lépnének be. A bejárat bejáratától kezdve katonák őrzik a rep­teret, nem zavaróan, de egy tucatnyi ponton jelen vannak, a csomagfeladás pedig egy kisebb állásinterjú: honnan jön, mit csinált Izra­elben, van-e itt családja, mi a szakmája, épp csak azt nem kérdezik meg, hogyan látom magam tíz év múlva. Ezt lehet nem szeretni, mert kényel­metlen - de működik. A brüsszeli merénylet után egy izraeli diplomatával beszélek, a fejét fogja, hogy az európaiak csak most jönnek rá: nincs olyan, hogy szabadon bemehetek egy repülőtér külső várótermébe. Az újabb iszlamista csapás óta semmi olyat nem hallunk, amit ne hal­lottunk volna már ezerszer, minden európai merényieméi. Madrid, Lon­don, Isztambul, Ankara, kétszer Párizs és most Brüsszel: új időszámítás kezdődött, Európa szívét érte támadás, titkosszolgálati hiba történt, nem az iszlám tehet róla, lehetett volna bárki, nem engedünk a terrornak, nagyobb együttműködés, több koordináció szükséges, most már tényleg létre kéne hozni azt az adatbázist és megosztani a hírszerzési infokat. Hát, igen. Brüsszel után az izraeli miniszterelnök ismét megígérte egy európai kollégának, ezúttal a belga miniszterelnöknek, hogy segíti Európát a terror elleni harcban. Előtte francia kollégájának ígérte meg ugyanezt, máig nem tudjuk, igényt tartottak-e mindarra, amit Izrael az ügyben kínálni tud. Elég sokat, az a helyzet. A Közel-Kelet egyetlen élő, sokszínű demokráciáját nem a nyolcvanas évek vége, az első intifáda óta próbálja elsöpörni a kör­nyezete, hanem már kikiáltásának napja után lerohanták arab államok. Iz­rael tudása persze messze nem tökéletes, de több évtizednyi, vérrel szerzett tapasztalatot gyűjtött össze előbb az arab nacionalista-szocialista, majd az egyre iszlamizálódó közeg napi terrorjával kapcsolatban. Pontosan fogalmaz a The Jerusalem Post elemzője, amikor mindenre kiterjedő, egységes „holisztikus biztonsági doktrínáról” ír, hiszen Izrael­ben nincs, nem létezhet olyan, hogy a high tech adatgyűjtést nem egészíti ki a terepmunka, a beépülés a szélsőségesek közösségeibe, nem létezhet olyan, hogy nem ellenőrzik az iszlamisták kommunikációs csatornáit. Nem létezhet olyan, hogy egy repülőtér előcsarnokába csak úgy besétálok egy bombával, és nincs olyan, hogy nem tudtam ügynököket beszervezni a muszlint helyi közösségekbe. A túlélés a tét, ideje kinyitni a szemeket. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke most azt mondja, az EU-ban „biztonsági uniót” kéne létrehozni. Jó reggelt, Jean-Claude, re­mélem jól aludta át az elmúlt éveket! Tényleg eljött a biztonsági unió ide­je? Éljen! Akkor kezdjük az elején: fejezzük be a tagadás időszakát. Há­borúban állunk. Mert hogyan másképp nevezzük azt, ha hadat üzentek ne­künk, á szabadságunknak, a kultúránknak, a demokráciáinknak, az életvi­telünknek? És nem „a terrorizmus” mint olyan az ellenség, mert azzal semmire nem megyünk, hanem nevezzük nevén: a radikális iszlám üzent nekünk hadat, tehát kivel állunk háborúban? Na, ugye, megy ez! Innentől már csak egy apró lépés annak a Nagyon Bonyolult És Időigé­nyes Adatbázisnak a létrehozása, amelyben a legutolsó belga közrendőr is megtalálja a körözött francia vagy brit terroristát. Egy lépés csak az ellen­őrzések megszigorítása, a titkosszolgálatok racionális együttműködése, egy közös európai terrorstratégia megalkotása. És főként: tessenek végre visszahívni Netanjahut, biztos van még pár ötlete! „Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot” -mondta annak idején Benjamin Franklin. Legkésőbb Brüsszel után rá kell ébrednünk, hogy ez fordítva is igaz: az alapvető biztonságunkat sem áldozhatjuk fel egy átmeneti sza­badság oltárán. A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője Tanuljunk végre Izraeltől! SERES LÁSZLÓ r Négyszáz merénylőt küldött Európába az Iszlám Állam Ugyanolyan merényletekre készült Brüsszelben Salah Abdeslam, mint tavaly ősszel Párizsban - jelentette a belga köztévó. A nyomozók szerint ugyanazt a forgatókönyvet tervezték: utcai mé­szárlást és öngyilkos robbantásokat. A Politico hirportál arról is beszá­molt, hogy Abdeslamot mindössze egy órán át hallgatták ki pénteki brüsszeli őrizetbe vétele után. Fáradtnak tűnt... A terroristát múlt pénteken fogták el, társait éppen ez aktivizálhatta, hogy gyorsan végrehajtsák a terve­zett merényleteket. Ám Abdeslamot nem szorongatták meg a hatóságok, annak ellenére, hogy ujjlenyomatait megtalálták egy lakásban, amelyben robbanószerkezeteket és fegyvereket tároltak. „Abdeslam nagyon fáradt­nak tűnt, az előző nap műtötték” - magyarázta egy tisztségviselő. Egy másik hozzátette, „nem gondolták, hogy bekövetkezik az, ami kedd reg­gel történt”. A terrorista ügyvédje megerősítette, csak egy rövid kihall­gatásra került sor az őrizetbe vétel és a támadások közt. Vérbe borítják Európát Négyszáz szabad kezet kapott har­cossal, a brüsszeli és párizsi csopor­tokhoz hasonló, egymásba fonódó terrorsejtekkel akarja vérbe borítani Európát az Iszlám Állam - jelentet­ték európai és iraki hírszerzők, vala­mint francia tisztségviselők az AP hírügynökségnek. Az iszlamisták esetleg az egykori keleti blokk terü­letén is létrehoztak kiképzőtáborokat, hogy lecsaphassanak nyugati cél­pontokra. Mielőtt egy rendőrségi ak­cióban megölték volna, a november 13-i párizsi merényletek kitervelője azt állította, hogy egy 90 fős csoport­tal lépte át Európa határait, aztán szétszóródtak az egész kontinensen. A hatóságok egyelőre tehetetlenek. Abdeslam kicsúszott a francia ható­ságok hálójából, majd új csoportot szervezett a belga fővárosban, ahol felnőtt. Egy percig se ült a babérjain, ismét tervezésbe fogott. Becslések szerint az Iszlám Állam 400-600 dzsihádistát képezhetett ki európai támadásokra. „Ha pontosan tudnánk, mennyien vannak, nem tör­ténnének meg ezek a merényletek” - állította Nathalie Goulet francia sze­nátor. Egy magas rangú iraki hírszer­ző szerint szétszóródtak Németor­szágban, Nagy-Britanniában, Olasz­országban, Dániában és Svédország­ban, és nemrég új csoport érkezett Törökországon keresztül. Elvakultság ellen naivitás Az Iszlám Állam stratégiája sokat finomodott. A külföldi merényletek­kel megbízott harcosok elitosztagnak számítanak: a harc mellett megtanít­ják őket robbanóanyag gyártására, megfigyelésre, és arra, hogyan té­vesszék meg a hatóságokat. Koráb­ban az számított, hány áldozata van egy merényletnek, ma a kivitelezett merényletek számán van a hangsúly. A lényeg, hogy az ellenfélnek minél többet kelljen költenie a biztonságra. A terroristák önállóak, nem kell a Szíriából érkező parancsokra várni­uk. A különleges egységekben a ve­zető általában francia ajkú. Olyan, mint Abdeslam, vagy a brüsszeli me­rényleteket elkövető Bakraoui fivé­rek. A belgiumi születésű Ibrahim és Khalid El Bakraouit az elmúlt évig csak kisstílű bűnözőkként ismerték a holland és belga hatóságok. A török hatóságok azonban szer­dán közölték, hogy Ibrahimot tavaly júniusban elfogták a Szíriái határ kö­zelében, és Hollandiába deportálták. Ankara akkor figyelmeztette a belga és a holland tisztségviselőket, hogy egy dzsihádistával van dolguk. Á hollandok ennek ellenére úgy döntöt­tek, hogy elengedik a férfit, mivel nem volt elég bizonyítékuk a szélsősége­sekkel fenntartott kapcsolatára. Testvér gyilkosok A Camajev testvérek 2013-ban a bostoni maratonon, Said és Chérif Kouachi tavaly a Charlie Hebdo francia lap ellen követtek el me­rényletet, Brüsszelben az el-Bak- raoui testvérek. A vérségi kötelék kezdettől fontos volt a bűnhálózatok szervezetében, így például a maffi­ánál is. Ez a jelenség kiterjed a ter­rorhálózatokra is, ami logisztikai és társadalmi okokkal magyarázható. A radikalizálódás az egyes szemé­lyeknél gyakran inkább közeli ba­rátok vagy családtagok által megy végbe, mintsem olyan külső beha­tások, mint a különböző tanok és prédikációk útján. Ugyanakkor a testvérek között fennálló szoros kö- ' telékek kemény diót jelenthetnek a hatóságoknak. „Két testvérből álló terrorsejtbe nem lehet beépülni. Ez a lehető legbiztonságosabb hálózat” - mondta Claude Moniquet, egy Brüsszelben dolgozó francia biz­tonsági elemző. (MTI, ap)

Next

/
Thumbnails
Contents