Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-23 / 69. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. március 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Ébresztő, Európa! Szembenézni a valósággal: a helyzet az, hogy háborúban állunk GÁL ZSOLT rendszeressé váló, muszlimok által elkövetett terrortámadások többféle reakciót váltanak ki az Európai Unió tagországaiban. Az egyik válasz az az igyekezet, hogy az iszlamista terrorizmus szerepét bagatellizálják. Például a tavalyi párizsi terrortámadások után a média széles körben foglalkozott azzal, hogy a nyugati világban elkövetett terrortámadásoknak csak a töredéke köthető az iszlamistákhoz. Ebből sokszor azt a következtetést vonva le, hogy az iszlamista terror szerepét igencsak túlértékeljük, és az a Nyugatra nézve nem igazán nagy fenyegetés. Általában az Europol és a Global Terrorism Index éves jelentéseiből, adatbázisaiból indultak ki. Valós adatokat használtak, „csak” sokszor rosszul értelmezték őket. Ilyen állításokra gondolok: az Europol adatai szerint a 2007 és 2014 közötti 2287 európai terrortámadásból csak 17 köthető iszlamistákhoz, ez 0,5 százalék. A 2006 és 2014 között nyugati országokban elkövetett merényletek áldozatainak csak kisebbsége halt meg iszlamista terroristák keze által... Ez igaz is, de mind az adatok jellege, mind a vizsgált időszakok megválasztása kétségeket ébreszt. Mert terror esetén az áldozatok száma a döntő. Az egyik oldalon lehet több tucat, vagy akár több száz támadás, amelynek nincs áldozata, vagy csak nagyon kevés, a másik oldalon ott van 2001. szeptember 11 (2996 halott). Az első esetben többnyire „hagyományos” csoportok az elkövetők, mint a jobb- vagy baloldali szélsőségesek vagy az etnikai szeparatisták (az ír IRA, a baszk ETA, a korzikai FLNC). A második csoportban az iszlamisták dominálnak, gyakorlatilag minden, az elmúlt években elkövetett, sok emberéletet követelő nyugati merénylet mögött ők álltak - a kivétel a hírhedt norvég Anders Breivik 2011 -es tömegmészárlása (77 halott). Persze, ha 2006- tól vagy 2007-től számolunk 2014- ig, akkor pont kimaradnak a legvéresebb európai merényletek, a 2004-es madridi vonatrobbantások (191 halott), a 2005-ös londoni öngyilkos merényletek (56 halott), meg a 2015- os franciaországi terrortámadások (csak novemberben 130 halott). És akkor még nem beszéltünk szeptember 11 -ről, és azokról a nyugati világon kívüli merényletekről, amelyek nyugatiak ellen irányultak. Például 2002-ben az indonéziai Báli szigetén elkövetett merényleteknek 202 áldozata volt, közülük 38 helyi, a többiek túlnyomórészt nyugati turisták, köztük 88 ausztrál. Brüsszel után felmerül a kérdés: hány merénylet kell még, hogy bennünk is tudatosuljon az, ami az amerikaiakban szeptember 11. után: háborúban állunk az iszlamista terrorizmussal. Ezt véresen komolyan kellene venni, már csak azért is, mert ha sikerültek volna a meghiúsult merényletek is (az összes 80-90 százaléka), akkor az EU-ban is ezrekben számolnánk a halottakat. Fico markában... MARIÁN LEŠKO ^ __________ R o bert Fico az új kormányáról azt mondta, „Szlovákia számára a lehető legjobb megoldás a lehetségesek közül”. Egyet is érthetnénk vele, egy kis korrigálással: a lehető legjobb megoldás a Smer és Fico számára. De Szlovákia számára nem. Két héttel ezelőtt azt írtam, hogy új kormány a Smer részvételével csakis olyan feltételekkel jöhet létre, amelyeket a koalíciós partnerei diktálnak. Abból indultam ki, hogy ugyanúgy, ahogy nem jöhetett volna létre Sulik jobboldali kormánya az SNS nélkül, úgy a Smer sem tudna kormányozni a Híd és a Sieť nélkül. Ebben a helyzetben elég lett volna, ha a két párt vezetése elszántságot, keménységet mutat, és a Smer kénytelen lett volna elfogadni azokat a feltételeket, amelyeket végül nyilvánosan, erősen méltatlankodva elutasított. Pedig Bugár Bélának és Radoslav Procházkának olyan ütőlapok voltak a kezében, amelyekkel egy középszerű játékos is sokkal többet el tudott volna érni. Hogy miért játszottak ennyire rosszul, az mögött nem politikai okokat kell keresni. Ha a két politikus a választóik képviseletében lépett volna fel, akkor nem meghunyászkodva, térden csúszva mennek a tárgyalásra azzal a kéréssel, hogy lécei, lécei, bocsánat, ha egy mód van, Robert Fico és Robert Kaliňák ne legyen már tagja a kabinetnek. És nem nyugodnak bele ilyen könnyen, hogy a Smer lehurrogta őket, ezért nincs mit tenni... A nyilvánosság elé kellett volna állniuk, és bejelenteni, hogy az előző kormány elfogadhatatlan módszereit megtestesítő politikusoknak távozniuk kell, mert a Híd és a Sieť nem hajlandó legitimálni a Smer vezetőinek eddigi ténykedését. És aztán elengedhetetlen feltételként kitartani ez mellett, amíg ez nem teljesül, nincs mit beszélni a kormányalakításról. Hiszen a Smemek sokkal több vesztenivalója volt, mint amit Bugár és Procházka nyerhetett. Aztán a két volt ellenzéki párt vezetői versenyt hirdettek, ki tudja többször elismételni, hogy mennyi prioritásukat sikerült átültetni a kormányprogramba. Valóban, aki elolvassa, hogyan kellene festenie a harmadik Fico-kormány korrupcióellenes programjának, hogyan kellene megváltoztatni a rendőrség és a bíróságok működését, annak el kell ismernie, hogy ezt egy Smer nélküli kormány sem fogalmazta volna meg jobban. A gond csak az, hogy minderről máris kész tényként beszélnek. Procházka például nem kételkedik abban, hogy sikerül kizárnia a postafiókcégeket a közszférából. Az igazság pillanata akkor jön majd el, amikor valami hatalmas megrendelést kap egy ilyen cég, a régi jó, Vážny-Počiatek-Kaliňák-féle módszer szerint. Lucia Žitňanská a smeres csúcsvezetők „főbérlőjének” áfavisszaigénylési dolgairól azt mondta, „ezt muszáj alaposan kivizsgálni és mindent szabályos számlákkal igazolni”. Ilyen „muszáj”-ból sok volt már itt, de még egyet se vizsgáltak ki. Ha ez a harmadik Fico- kormányban is szabállyá válik, a Híd és a Sieť megpróbálja majd eljátszani, hogy ők erről nem tehetnek? Hogy Bugár és Procházka a korrupciós ügyek és visszaélések miatt sarokba szorítsa a Smert, ahhoz elszántság és hajthatatlanság kellett volna, de ez teljesen hiányzott belőlük, és azokkal a feltételekkel csúsztak-másztak be a kormányba, amelyeket a Smer szabott. Most ott vannak, ahol Fico látni akarta őket. Egyesek szerint a zsebében vannak, mások szerint a markában, megint mások szerint egészen máshova bújtak. A szerző a Trend kommentátora Súlyos terrorcselekmények Európában MTI-KRONOLÓGIA Az Európában végrehajtott, sok áldozattal járó terrorcselekmények kronológiája 2004-től. 2004. március 11. Madrid pályaudvarain több robbanás történt. A merényleteknek 192 halálos áldozata és 1421 sebesültje volt. Az al-Kaida terrorszervezet vállalta a merényletek elkövetését. Az Európai Parlament a terrorakciók emlékére március 11-re meghirdette a terrorizmus áldozatainak európai emléknapját. 2005. július 7. Londonban 56 halálos áldozatot és több száz sebesültet követelő, összehangolt robbantásos merényletsorozatot követtek el. Csaknem ezzel egy időben négy pokolgép robbant három metróállomáson, és felrobbantottak egy városi buszt is. A robbantásokat két, az al- Kaida terrorhálózathoz tartozó szervezet is magára vállalta. 21-én újabb merényleteket kíséreltek meg a brit főváros metrójában és egy buszon, de adetonátoroknem léptek működésbe. 2006. augusztus 21. Moszkva egyik piacán robbantást követtek el, 10 ember meghalt, 49 megsebesült. 2008. július 27. Két pokolgép robbant Isztambul egyik külvárosában. 13 ember meghalt, 154 megsebesült. 2009. november 29. Felrobbantották a Moszkva és Szentpétervár között közlekedő expresszvonatot, 26 ember meghalt, 81 megsebesült. 2010. március 29. Öngyilkos csecsen merénylők robbantottak két moszkvai metróállomáson. 40 ember meghalt, több mint 90 megsebesült. 2011. január 24. A moszkvai Do- mogyedovói repülőtéren egy öngyilkos merénylő akciója során 37 ember vesztette életét, 180 sérült volt. 2011. április 11. A fehéroroszországi Minszk egyik metróállomásán pokolgép robbant. 13-an életüket vesztették és 161-en megsebesültek. 2011. július 22. Norvégia fővárosában, Oslóban, a miniszterelnökség épülete előtti téren autóba rejtett pokolgépet robbantott a szélsőjobboldali nézeteket valló Anders Breivik. Röviddel később Utoya szigetén, a kormányzó párt ifjúsági szekciójának nyári táborában fiatalokat mészárolt le. A két merényletben összesen 77-en haltak meg, 319-en megsebesültek. 2012. március 11. Egy algériai származású férfi, az al-Kaida iszlamista terrorszervezet tagja a francia hadsereg 3 katonáját lőtte agyon a délfranciaországi Toulouse és Montau- ban városában, majd 19-én 3 gyermeket, valamint egy rabbit lőtt le a toulouse-i zsidó iskola előtt. 2012. július 18. Egy öngyilkos merényletben 6 izraeli turista és a bolgár buszsofőr halt meg a Fekete-tenger partján fekvő Burgaszban, amikor bomba robbant egy izraeli turistákat szállító buszon. 2014. május 24. Brüsszel belvárosában 4 ember halt meg, amikor a zsidó múzeum előtt egy férfi tüzet nyitott a járókelőkre. A 29 éves, francia tettes, akit június 1 -jén Marseille-ben tartóztattak le, korábban Szíriában egy iszlamista szervezetben harcolt, ő volt az első dzsihádista, aki Európába visszatérve terrortámadást követett el. 2015. január 7. Francia dzsihadis- ták megtámadták a Charlie Hebdo című francia szatirikus hetilap székházát Párizsban. 12 embert agyonlőttek, további 11-et pedig megsebesítettek. Egy rendőrségi rajtaütésben később megölték a támadókat. 2015. október 10. Két pokolgép robbant Ankara központjában, ahol emberek százai gyülekeztek béketüntetésre. A merényletben 103-an vesztették életüket. 2015. november 13. Párizsban, valamint a Saint-Denis-ben található Stade de France nemzeti stadionnál legalább nyolc dzsihádista követett el merényleteket, melyek végrehajtását az Iszlám Állam vállalta. A támadásokban 130 ember meghalt, 351 megsebesült. 2016. január 12. Isztambul egyik központi terén, a Sultanahmet téren egy szíriai származású öngyilkos merénylő robbantást követett el. 11 ember meghalt, 16 megsebesült. 2016. február 17. Ankarában 29 ember halálát okozta a Kurdisztáni Munkáspárthoz köthető Kurdisztáni Szabadság Sólymai csoport robbantásos merénylete. 2016. március 13. Ankara belvárosában robbantásos merényletet hajtott végre két öngyilkos merénylő a Kurdisztáni Szabadság Sólymai megbízásából. Az elkövetők mellett a támadásban 35 ember vesztette életét. 2016. március 19. Öngyilkos merénylő robbantott Isztambulban egy kormányhivatal épülete előtt, a Függetlenség sugárúton. A robbanás a merénylőn kívül 5 ember halálát követelte, 36-an sebesültek meg.
