Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-03 / 52. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. március 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tanácsok választóknak Hogyan tudjuk felismerni azt, akire szavazni akarunk SZALAY ZOLTÁN ombaton a választópolgárok ismét az urnákhoz j árulhatnak, hogy eldöntsék, a következő négy évben ki kormányozza ezt a furcsa alakú kis országot. Álljon itt néhány jó tanács azoknak, akik már eldöntötték, hogy részt vesznek ezen a demokratikus össznépi karneválon. A szavazásra mindenki vigye magával a személyi igazolványát, de nem árt nagyítót is csúsztatni a kabátzsebbe, ha alkalmas jelölteket akar találni a listákon. A választó- polgár nagyon vigyázzon a csalásokra, mert a választások környékén sok polgártársunk képes félretenni egészséges polgári viselkedését, és szemfényvesztésre adja a fejét. Érdemes például átfutni a pártok programját, és utánanézni a kampányban tanúsitott viselkedésüknek. Vannak, akik mást mutatnak magukról, mint akik valójában. Ha valaki például jobboldali pártra akar szavazni, mert fontosnak tartja, hogy a kapitalista gazdasági berendezkedés tovább erősödjön az országban, az ne adja szavazatát olyan pártra, amely a nagyvállalatokat és a nagyobb keresettel rendelkezőket magasabb adókkal sújtaná. Egy ilyen párt elég furcsán mutatpa mondjuk egy jobboldali koalícióban. Aki szociáldemokrata pártra szeretne szavazni, ne támogasson voksával olyan pártot, amely az egyenlőség elvét nem tartja szem előtt a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekben, az ilyenekről ugyanis nem nagyon lehet elhinni, hogy komolyan gondolják a szociáldemokráciát. Aki pártfüggetlen jelöltekre adná a voksát, ne keressen ilyeneket a listákon: Szlovákiában még mindig csak pártlistán lehet a parlamentbejutni, így az a jelölt, aki függetlennek vallja magát, vagy nem jelölt, vagy nem független. Márpedig a politikai párt olyan képződmény, amely saját magát akarja hatalomra juttatni, ez a hatalmi elv az, amely elsősorban vezérli. Aki inkább liberális pártot akar választani, azt szeretné tehát, hogy az állam ne szóljon bele az életébe, ha nem muszáj, az ne támogasson olyan indulókat, akik például ragaszkodnak hozzá, hogy házasság csak férfi és nő között létesülhet. Az is gyanús, amikor egy párt kijelenti, hogy a kisebbségi érdekeket képviseli, de azt már megválogatja, hogy milyen kisebbségeket tart támogatandónak. Aki kifejezetten balliberális pártra szavazna, mert fontosnak tartja a társadalmi különbségek felszámolását az egyenlőség jegyében, annak sajnos csak azt tudjuk tanácsolni, próbáljon kompromisszumot kötni a valósággal. Aki a konzervatív eszméket erősitené a szavazata által, azaz hagyományközpontú, erősebb államot szeretne, annak viszonylag könnyű dolga van: ha ez az egyetlen fontos szempontja, akkor majdhogynem vaktában is szavazhat. Miután leadtuk szavazatunkat, a többi szavazólapot hagyjuk a szavazóhelyiségben, különben 33 eurós bírságot kaphatunk. Hazaérve figyelhetjük a választási eredményeket, amelyeket tizenegy óra körül kezdenek közreadni. Készítsünk be pezsgőt, papír zsebkendőt, depresszióra hajló választók zárjanak el minden tárgyat, amivel kárt tehernek testi épségükben. Próbáljunk együtt örülni a győztesekkel, mutassunk részvétet a vesztesek irányában. Emlékezzünk, hogy országunk milyen jelentéktelen mozaikja sokszínű bolygónknak, bolygónk milyen kis porszemnyi része a világegyetemnek. Próbáljuk túlélni a következő négy évet is. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Elégedetten ébredni KOCURLÁSZLÓ erős magyar érdekképviselet legnagyobb ellensége a közöny. 1990-ben, a bársonyos forradalom utáni eufóriában, az első szabad választáson 23 magyar képviselő jutott be a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Remélem, ülve tetszenek olvasni e sorokat: öt párt listáj án! A most végződő parlamenti ciklusban tíz magyar tagja volt a törvényhozásnak, egy párt színeiben. A különbség még akkor is fajsúlyos, ha a negyedszázaddal ezelőtti politikai viszonyokat nem lehet összehasonlítani a maiakkal. Az idei választásokról már nehéz újat mondani. Az elmúlt hetekben, hónapokban sokan, sok helyen hoztak különféle szempontokat ahhoz, hogy a hétvégi, az év végén még szürkének gondolt voksolás legalább ötven árnyalata feltáruljon. A politikai pálya azonban bizonyos szempontból a csatamezővel, bizonyos szempontból a futballpályával is rokon terület. Tavaly még nagyon úgy tűnt, lefutott meccs az egész, a Smer+valaki képletben legfeljebb a valaki személyéről dönthetünk, részben azért, mert a Smer-választók nem olyan finnyásak, mint a jobboldali pártok támogatói, és jóval többet elnéznek kedvencüknek. A Szlovákiát valósan (még) nem fenyegető migránsválság puskapora azonban kifogyott a kampánymordá- lyokból, a nővér- és tanársztrájkot a Smer kommunikációs szempontból totálisan félrekezelte, s ehhez társultak még a párt valódi arcát megmutató botrányok. Ez így együtt már a smeres szavazók ingerküszöbét is elérte. Bár nem valószínű, hogy a HZDS örökül hagyott bástyái tömegével fognak átszavazni jobboldali vagy liberális pártokra, az egykori, negyvenszázalékos, vagy afeletti támogatottság a tavalyi hóval olvadt el. Remény tehát van: esély mutatkozik, hogy az ország más irányba mozdulhat. Szlovákia már több ilyen „restartot” megért. Ilyennek tekinthetők értelemszerűen a szabad választások, az 1998-as Mečiar-váltás, vagy éppen 2010. Mindegyik kisebbségi szempontból is fontosnak tekinthető, mivel vállaltan kisebbségellenes rendszerekre mondott nemet a többség, nem azért, mert annyira szeremé a kisebbségeket, hanem mert a fennálló rend neki sem volt jó. Dél-Szlovákia, a magyarok lakta régió azonban ezekből az újrakezdésekből sosem tudott annyit profitálni, mint az ország más részei. Az itt élők apátiája, politikumtól való elfordulása, vagy éppen politikusellenes dühe ilyen szempontból, emberileg, akár még érthető is. És akkor jönnek síppal, dobbal, nádi hegedűvel a kampánycsapatok, meg az okostojás újságírók, és választásra buzdítanak. Az előbbiek egy konkrét párt mellett, az utóbbiak, jobb esetben, általánosságban. Nem másért, azért, mert ha mi nem változtatunk, senki más nem fogja megtenni helyettünk, senki más nem fog kiállni a mi érdekeinkért. Igen, akad egy-egy Ondrej Dostál vagy Rudolf Chmel. Eredetileg többes számban szerettem volna leírni: Dostálok vagy Chmelek. De ez így nem lett volna helytálló. Az a narratíva, hogy más nemzetiségű képviselők és kormánytagok is képviselhetik jól a kisebbségek érdekeit, tetszetős bár, de fedezet nélküli, pusztán elméleti konstrukció. A fentebb említett két úr inkább a kivételt erősítő szabály. Ha a szlovák pártok annyira szívükön viselnék a kisebbségek érdekképviseletét, legalább egy-egy „díszkisebbségit” befutó helyre tettek volna. A választási listák minden háztartásban ott vannak, átböngészhetek, láthatjuk, nem ez a helyzet. Vagy kérjük számon a voksunkra ácsingózó pártokon a kisebbségi programot? Van-e nekik egyáltalán? Nem sokat fogunk találni. Természetesen ki-ki a saját értékrendjének megfelelően döntsön, akinél a kisebbségi terület kisebb súllyal esik latba, szlovák pártok bőséges kínálatából választhat. De az etnikai szavazás billogától se féljünk, hisz valamelyest ugyanezt teszik a nem magyar pártot választó szlovákok is. A lényeg, hogy vasárnap elégedetten ébredjünk! Ki vágja maga alatt a fát? FELEDY BOTOND A visegrádi országok egységesen ellenzik a berlini-brüsszeli javaslaton alapuló menekültügyi megoldások egy részét. Ugyanaídcor nem egységesek abban, hogy ők maguk mit szeremének. A menekültválság pedig csak egy tragikus, kisebb szelete az Európai Uniót régóta sújtó intézményi válságnak. Az Európai Tanács szerint a határellenőrzés, tehermegosztás, hot spotok és a többi javaslat csak együtt érhet el hatást, vagyis hozhat érezhető változást a menekülthullám mérséklésében. Ez egyelőre távolinak tűnik. Törökország folyamatosan megcsalja az EU-t, esze ágában sincs megállítani a menekülteket, ez a legjobb kártyája a tárgyalásokon, és még alacsonynak tartja saját árfolyamát. Tegyük hozzá, Törökország a másik irányba is korlátlan áramlást enged évek óta: az Iszlám Államhoz tartó európai harcosok Törökországon és a török-szír határon átkelve csatlakozhattak a terrorszervezethez, és vissza is térhettek Európába a kiképzés után. Görögország szintén külön játszmát játszik, a gazdasági csődhelyzet, a belpolitikai feszültség és mozgásterének szűkülése tartja azon az úton, hogy folyamatosan visszautasítsa határainak közös európai védelmét. De itt már inkább csak megfogalmazásbeli különbségek vannak: a görög helyzet kivételes, vagy pedig az az alapszabály, hogy közös feladat az uniós határok védelme, és mennyi hozzájárulás kötelező ehhez egy adott tagország részéről. A visegrádiak két kockázattal néznek szembe. Egyfelől az unióban nem praktikus úgy kritizálni, hogy nem kínálnak konszenzusképes alternatívát. Igaz, Merkel kancellár sem segíti az alternatívák térnyerését azzal, hogy eleve kizár bármilyen B tervet. A visegrádi négyeknek pragmatikus, komplex javaslattal kell előállniuk, amellyel további tagállamokat nyerhetnek meg. A legkényesebb pont a berlini kapcsolat. Merkel népszerűsége újra elindult felfelé, a német választás bő egy év múlva lesz. A brit kilépési népszavazásig egyedül Berlin fogja vinni az uniót, tehát az új Európa, a mag kialakítása nem kis részben a német kancellári hivatal elképzelésein fog alapulni. Ezért kockázatos a visegrádi miniszterelnökök számára a Berlinnel való viszony romlása, mert a következő integrációs szakaszban elfoglalt helyünkről is szó van. Nem egyszerűen egy dealről a sok közül, hanem a keretrendszerről, amelyben az összes többi deal megköttetik. A szlovákiai választás hozhat még fordulatot a visegrádi szólamokba, és a márciusi európai uniós csúcstalálkozó hangulata is meghatározza majd, hogy mélyül-e a szakadék, vagy dolgozhatnak-e a hídverők. FIGYELŐ Oszamát az asszony fogsora aggasztotta Az al-Kaida vezetőit rendkívül aggasztotta, hogy soraikba kémeket küldtek, drónokkal figyelték a mozgásukat. Erről tanúskodnak azok a dokumentumok, amelyeket Oszama bin Laden pakisztáni rejtekhelyén találtak az amerikaiak, és több száz titkosságát most oldották fel, 2015 májusa óta ez a második „adag”. Kiderül belőlük, hogy az al-Kaida rendíthetetlenül a globális dzsihád kirobbantását szorgalmazta. Az egyik dokumentumban Bin Laden figyelmeztette embereit, ha túszokat ejtettek, vigyázzanak, mert lehet, hogy a váltságdíjat tartalmazó táska követőberendezéssel van felszerelve. A pakisztáni égbolton cirkáló, fegyverekkel ellátott amerikai drónok miatt pedig arra intette őket, csak akkor hagyják búvóhelyüket, ha borús az idő. Amiatt is aggodalmaskodott, hogy a felesége fogorvoshoz ment Iránba, s ott mikrocsipet ültethettek a fogsorába. „Egy ilyen mikrocsip mérete búzaszemnyi sincs” -jegyezte fel a terrorista vezér, aki Ábu Abdallah néven írta üzeneteit. 2011 májusában egyik helyettesét, Abdel Rahmant arra figyelmeztette, legyen óvatos az al-Dzsazíra televízió riporterével, mert felszerelésébe az amerikaiak lehallgatóberendezést tehettek. Az al-Kaida vezetői a 2001. szeptember 11 -i merényletek tizedik évfordulójára médiakampányt terveztek. 2011. április végén pedig, négy nappal az amerikaiak rajtaütése előtt, Bin Laden az arab tavaszról készített irománya közzétételére készült. Az amerikaiak drónnal végrehajtott csapásai és más, titkosszolgálati hadműveletei nyomán az al- Kaida több vezetője vesztette életét, és 2011 májusában egy különleges egység bin Ladent is likvidálta. Azóta a terrorszervezet tevékenysége lanyhult, s helyét az Iszám Állam terrorszervezet foglalta el. (MTI)
