Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-22 / 68. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. március 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Zúg a nép Sem a Siet sem a Híd szavazói nem erre adtak mandátumot A hétvégén eloszlottak az utolsó kétségek is afelől, hogy milyen kormány alakul: a Híd Országos Tanácsa döntött, így a Smer, az SNS, a Híd és a Sieť vezeti az országot. Soha nem volt még olyan kormány, amely ilyen kevés erkölcsi legitimitással, egyben ekkora teljesítménykényszerrel kezdte volna a működését. Mind a két jelenségnek a Bugár- Procházka tandem az előidézője. A Sieť beletörődni látszik a sorsába, hallgat és szép lassan széthullik, miközben úgy tűnik, Procházka nem is tudja és nem is akarja megmagyarázni lépései okát. A Híd kommunikációs osztálya viszont gőzerővel dolgozik és két új érv is előkerült az elmúlt napokban a közösségi portálokon és a beszélgetésekben. Egyrészt a hivatalos magyarázat szerint a párt voltaképpen betartotta választási ígéretét, hiszen megakadályozta a legrosszabbat, hogy a Smer egymaga, illetve csak az SNS-szel alakítson kormánykoalíciót, továbbá a kormányprogram kötelez, s meg kell adni az időt a bizonyításra, a Sulík- Matovič tandem által felhecceit tömegek gyalázkodó kommentáradata ellenében is. Mindkét érv valamiféle morális alapot adna arra, miért elfogadható döntés a Smerrel és az SNS-szel közösködni. Miközben az, hogy az együttműködés egyáltalán megvalósult, pusztán a technikai feltételek meglétének, a korábban besöpört mandátumok számának köszönhető: de sem a Sieť, sem a Híd szavazói nem erre adtak mandátumot, hiszen a két párt politikusai nem ezt a fajta együttműködést ígérték. A választásokat megelőző hetekben és hónapokban jobboldali kormány felállításáról beszéltek, kizárták a Smerrel való együttműködés lehetőségét, Bugár Béla pedig még a szavazás éjszakáján is annak tulajdonította a párt gyengébb választási eredményét, hogy a sajtó túlságosan összemosta Fico alakulatával a Hidat. Suliknak és Matoviénak a jelenlegi keretek között nincs más lehetősége, mint tovább táplálni a közösségi hisztériát, de ezt nem tudnák megtenni, ha magában a nyilvánosságban nem lenne jelen az elemi felháborodás. Történik mindez ráadásul olyan környezetben, ahol Kotleba is kiemelkedően sikeres tudott lenni, részben azzal, hogy a hazug politikusokat ostorozta - erre a politikusok a választások után pár nappal átejtették a saját szavazóikat. A választó zúgolódik, de tenni keveset tud. A facebookos kommentáradat, vagy az olyan ötletek, mint a szlovák gazdák 2012-es, minisztérium előtti trágyaborítási akciója, legfeljebb a frusztráció kinyilvánítására alkalmasak, a képviselők a mandátumukkal már a parlamentben ülnek és ott is lesznek egy darabig. A kérdés az, hogy meddig - ugyanis a harmadik Fico-kormánynak egyrészt teljesítenie kell, másrészt pedig nem fogják elkerülni a botrányok. Lehet programpontokba kapaszkodni, de bármilyen együttműködés csak úgy indokolható, ha azt rövid idő alatt eredményekre váltja egy párt - aztán ezt teszi folyamatosan, négy éven keresztül. Nehéz lesz, mert a közeg is megváltozott - a szlovák jobboldaliliberális sajtó, amely korábban kifejezetten barátilag, kesztyűs kézzel bánt a Sieť-Híd kettőssel, most kifejezetten vadászni fog a botrányokra. A népnek pedig lesz oka hosszabb távon is zúgolódni. Fico és Danko (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Érzelmi alap MOLNÁR NORBERT F rthető, hogy nem bír elülni az a társadalmi hisztéria, amely az új E kormánykoalíció megalakulását követi. Egyik sokkból a másikba zuhan Szlovákia társadalma: előbb a felfoghatatlan választási eredményeket kellett volna megemészteni, majd egy olyan koalíció megalakulását, amely gyakorlatilag áthágja a politikáról kialakított elképzeléseinket. A választási eredmények értékelése elmaradt, mert mindenki gondolatai a cifra koalíció körül forognak. Mindenki érzelmi alapon ítélkezik az új garnitúráról, nem véletlenül. Nehéz az érzelmeket félretenni, hiszen rengeteg a múltbeli trauma, amit a Smer, de elsősorban az SNS okozott a szlovákiai magyarságnak. Nehéz túllepni a sérelmeken, és a saját magunk által kialakított kategóriákon, amit a politika eddig közvetített számunkra. Ám most már ideje lenne lehűteni egy kicsit a kedélyeket, és racionálisan gondolkodni. A kormánykoalíció összeállt, nincs túl sok értelme továbbra is azon rugózni, hogy milyen alternatíva lett volna a jobb. E sorok szerzője szerint egy előrehozott választás, de a helyzet most teljesen más. Az adott helyzetet kell higgadtan kiértékelni, és megvizsgálni, hogy mit és hogyan lehet kihozni belőle. Racionálisan kell beszélni arról, hogy mi lenne a legjobb közösségünknek ebben a konkrét helyzetben. Egyszerű pánikba esni, de nem ez a helyes út. Mert a pánikhangulat senkinek se jó, túl sok embert vihet a kialakult helyzetről való gondolkodás tévútra. Nyugodtan hangoztathatjuk, hogy nem fogadjuk el a kialakult helyzetet, de ezzel csak egy újabb irracionális karámba tereljük magunkat. Száz napot kell adni a kormánynak, mint mindegyiknek. Aztán pedig alaposan a körmére nézni, és csak reménykedni abban, hogy ez a cifra koalíció többet hozhat közösségünknek, mint hogy konzerválja a jelenlegi helyzetet. S ha lesznek eredményeik, akkor talán az emberek is képesek lesznek, s mi, újságírók is képesek leszünk higgadtan, nem az érzelmeink által vezérelve tekinteni az új helyzetre. A hisztéria nem segít. Senkinek. Persze tudjuk, hogy most majd beindul a reakciócunami, hogy megpróbáljuk kimosdatni azokat, akik az új kormányt összerakták, vagy részesei lettek, de azt, hogy száz napot kell adni a kormánynak, akkor is leírtuk, amikor a Smer önállóan alakított kormányt. Kezdjünk el gondolkodni. Hogy vállalható-e a Híd lépése vagy sem, az idő dönti el. Nagyon- nagyon jól kell politizálniuk, hogy az emberek hajlandóak legyenek egyáltalán magukhoz engedni a gondolatot, hogy jól döntöttek a kormányra lépéssel. Sőt, sokkal jobban, mint pusztán jól. Sokkal több eredményt kell elérniük, mint eddig bármikor. Mert csak ezzel érhetik el, hogy a szlovákiai magyar társadalomban elüljön a hosszú távú hisztéria. FIGYELŐ Neandervölgyi menekültek Lemondásra szólított fel az osztrák Zöldek pártja egy a populista ellenzéki képviselőt, amiért a Nean- der-völgyi ősemberekhez hasonlította a menekülteket, akik szerinte sárba tiporják a nők jogait. Robert Lugar, a Team Stronach párt frakcióvezetője a parlamentben, majd egy közleményben is úgy fogalmazott, a migránsok többsége tanulatlan, vallásilag elvakult, fanatikus és lehetetlen integrálni a társadalomba. Hozzátette: olyan Neander-völgyieket hozunk ide, akik - Istennek hála - korábban már kihaltak országunkban.” Ausztriában egyébként a kormányzó Osztrák Néppárt és az Osztrák Szociáldemokrata Párt erőteljes menekültellenes retorikát alkalmaz, egyebek mellett azért, hogy kifogja a szelet a szélsőjobb- oldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vitorlájából, amelyre a felmérések szerint a választók több mint 30 százaléka szavazna. így a menekültellenes párt közel 10 százalékkal előzi meg a kormánypártokat. A Team Stronach a 2013-as választásokon 5,3 százalékos eredménnyel épphogy átlépte a küszöböt, s most az FPÖ farvizén evezve szélsőséges retorikával próbál szavazókat szerezni. (MTI) „A lehetséges kormányok legjobbika SZALAY ZOLTÁN — i i. —.d—ÉL utóbbi napokban sokfelé olvashattuk, hallhattuk a magyarázatát, miért kellett felállítani ezt a bizarr kormánykoalíciót. A magyarázatokban az a közös, hogy mind azt próbálja elhitetni az emberekkel, ez a lehető legjobb megoldás, „a lehetséges kormányok legjobbika”. Senkinek nem könnyű a helyzete: az eddig kormányzó Smer azokkal a jobboldali minipártokkal ijesztgetett, amelyekkel most összefogni kényszerült; a „mérsékelt” szlovák szélsőjobbnak a magyarokkal kell kooperálnia; a jobboldali kormánypártoknak pedig egy olyan koalíciót kell legitimálniuk, amely ellenében felépítették a választási kampányukat. Mindegyik fél számára igaz tehát, hogy akikkel most lepaktálnak, „maga a gonosz”. Amit ki kell magyarázni mindegyik félnek a „sajátjai” felé, az tehát nem kevesebb, mint hogy miért segitik hatalomra a gonosz erőket. Leibniz jutott eszembe erről, az a német matematikus-filozófus, aki egyebek mellett az integrál- és differenciálszámítást is megalkotta, emellett azonban nagy tapasztalata volt különféle uralkodói rezsimek kiszolgálásában. Leibniz egyik leg- hiresebb tétele, hogy a mi világunk a lehetséges világok legjobbika. Ezt a tételt abban a művébe foglalta bele, amelyet Sarolta porosz királyné számára írt, mert akkoriban az uralkodók még szóba álltak a gondolkodókkal, sőt - ha csak formálisan is - adtak a véleményükre (a 17-18. század fordulóján járunk, amikor a porosz katonaállam megkezdi fel- emelkedését). Leibniz abból indul ki, hogy mindazon világok lehetségesek, 99 amelyek nem mondanak ellent a logika törvényeinek. Ez így tulajdonképpen kizár minden erkölcsi mércét, a logikai mérce hűvös és kérlelhetetlen. Az így lehetségessé váló világok sokaságából Leibniz szerint Isten választja ki, hogy melyik legyen a létező. Isten pedig azt a világot választja, amelyben jelen van a jó is és a gonosz is, ám a jó végül felülkerekedik - uralkodik a gonosz felett. Ha Isten olyan világot választ, amelyben nincs gonosz, csak jó - így Leibniz -, a jó kevésbé tűnik „értékesnek”. A szabad akaratot is csak azzal együtt ajándékozhatta nekünk az Isten, hogy lehetővé tette a vele való visszaélést - ugyanakkor a visszaélést büntetés követi. így helyreáll az egyensúly, és ennél a világnál nehéz jobbat feltételezni. Bertrand Russell brit matematikus és logikatudós a nyugati filozófia történetéről írt nagyszabású művében felhívja a figyelmet, mennyire megnyugtatta ezzel az érveléssel Leibniz a porosz királynét, akinek ezt a tételt tulajdonképpen megalkotta. „Jobbágyai továbbra is tűrték a rosszat, ő pedig továbbra is élvezte a jót, s igazán megnyugtató volt hallani egy nagy filozófustól, hogy ez így mind nagyon jól van” - úja Russel. Hát, valahogy így. A mi helyzetünk annyival könnyebb, hogy a jobbágyrendszert már felszámolták.
