Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-22 / 68. szám, kedd

www.ujszo.com I 2016. március 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Zúg a nép Sem a Siet sem a Híd szavazói nem erre adtak mandátumot A hétvégén eloszlottak az utolsó kétségek is afelől, hogy milyen kormány alakul: a Híd Országos Tanácsa döntött, így a Smer, az SNS, a Híd és a Sieť vezeti az országot. Soha nem volt még olyan kormány, amely ilyen kevés erkölcsi legitimi­tással, egyben ekkora teljesítmény­kényszerrel kezdte volna a működé­sét. Mind a két jelenségnek a Bugár- Procházka tandem az előidézője. A Sieť beletörődni látszik a sorsá­ba, hallgat és szép lassan széthullik, miközben úgy tűnik, Procházka nem is tudja és nem is akarja megmagya­rázni lépései okát. A Híd kommuni­kációs osztálya viszont gőzerővel dolgozik és két új érv is előkerült az elmúlt napokban a közösségi portá­lokon és a beszélgetésekben. Egy­részt a hivatalos magyarázat szerint a párt voltaképpen betartotta választási ígéretét, hiszen megakadályozta a legrosszabbat, hogy a Smer egyma­ga, illetve csak az SNS-szel alakítson kormánykoalíciót, továbbá a kor­mányprogram kötelez, s meg kell adni az időt a bizonyításra, a Sulík- Matovič tandem által felhecceit tö­megek gyalázkodó kommentáradata ellenében is. Mindkét érv valamiféle morális alapot adna arra, miért elfogadható döntés a Smerrel és az SNS-szel kö­zösködni. Miközben az, hogy az együttműködés egyáltalán megvaló­sult, pusztán a technikai feltételek meglétének, a korábban besöpört mandátumok számának köszönhető: de sem a Sieť, sem a Híd szavazói nem erre adtak mandátumot, hiszen a két párt politikusai nem ezt a fajta együttműködést ígérték. A választá­sokat megelőző hetekben és hóna­pokban jobboldali kormány felállí­tásáról beszéltek, kizárták a Smerrel való együttműködés lehetőségét, Bugár Béla pedig még a szavazás éj­szakáján is annak tulajdonította a párt gyengébb választási eredményét, hogy a sajtó túlságosan összemosta Fico alakulatával a Hidat. Suliknak és Matoviénak a jelenlegi keretek között nincs más lehetősége, mint tovább táplálni a közösségi hisztériát, de ezt nem tudnák meg­tenni, ha magában a nyilvánosságban nem lenne jelen az elemi felháboro­dás. Történik mindez ráadásul olyan környezetben, ahol Kotleba is ki­emelkedően sikeres tudott lenni, részben azzal, hogy a hazug politi­kusokat ostorozta - erre a politikusok a választások után pár nappal átejtet­ték a saját szavazóikat. A választó zúgolódik, de tenni ke­veset tud. A facebookos kommentá­radat, vagy az olyan ötletek, mint a szlovák gazdák 2012-es, minisztéri­um előtti trágyaborítási akciója, leg­feljebb a frusztráció kinyilvánítására alkalmasak, a képviselők a mandá­tumukkal már a parlamentben ülnek és ott is lesznek egy darabig. A kér­dés az, hogy meddig - ugyanis a har­madik Fico-kormánynak egyrészt teljesítenie kell, másrészt pedig nem fogják elkerülni a botrányok. Lehet programpontokba kapaszkodni, de bármilyen együttműködés csak úgy indokolható, ha azt rövid idő alatt eredményekre váltja egy párt - aztán ezt teszi folyamatosan, négy éven keresztül. Nehéz lesz, mert a közeg is megváltozott - a szlovák jobboldali­liberális sajtó, amely korábban kife­jezetten barátilag, kesztyűs kézzel bánt a Sieť-Híd kettőssel, most kife­jezetten vadászni fog a botrányokra. A népnek pedig lesz oka hosszabb távon is zúgolódni. Fico és Danko (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Érzelmi alap MOLNÁR NORBERT F rthető, hogy nem bír elülni az a társadalmi hisztéria, amely az új E kormánykoalíció megalakulását követi. Egyik sokkból a másikba zuhan Szlovákia társadalma: előbb a felfoghatatlan választási eredményeket kellett volna megemészteni, majd egy olyan koalí­ció megalakulását, amely gyakorlatilag áthágja a politikáról kialakított el­képzeléseinket. A választási eredmények értékelése elmaradt, mert min­denki gondolatai a cifra koalíció körül forognak. Mindenki érzelmi alapon ítélkezik az új garnitúráról, nem véletlenül. Nehéz az érzelmeket félretenni, hiszen rengeteg a múltbeli trauma, amit a Smer, de elsősorban az SNS okozott a szlovákiai magyarságnak. Nehéz túllepni a sérelmeken, és a saját magunk által kialakított kategóriákon, amit a politika eddig közvetített számunkra. Ám most már ideje lenne lehűteni egy kicsit a kedélyeket, és racionáli­san gondolkodni. A kormánykoalíció összeállt, nincs túl sok értelme to­vábbra is azon rugózni, hogy milyen alternatíva lett volna a jobb. E sorok szerzője szerint egy előrehozott választás, de a helyzet most teljesen más. Az adott helyzetet kell higgadtan kiértékelni, és megvizsgálni, hogy mit és hogyan lehet kihozni belőle. Racionálisan kell beszélni arról, hogy mi lenne a legjobb közösségünknek ebben a konkrét helyzetben. Egyszerű pánikba esni, de nem ez a helyes út. Mert a pánikhangulat senkinek se jó, túl sok embert vihet a kialakult helyzetről való gondolkodás tévútra. Nyugodtan hangoztathatjuk, hogy nem fogadjuk el a kialakult helyzetet, de ezzel csak egy újabb irracionális karámba tereljük magunkat. Száz napot kell adni a kormánynak, mint mindegyiknek. Aztán pedig alaposan a körmére nézni, és csak reménykedni abban, hogy ez a cifra ko­alíció többet hozhat közösségünknek, mint hogy konzerválja a jelenlegi helyzetet. S ha lesznek eredményeik, akkor talán az emberek is képesek lesznek, s mi, újságírók is képesek leszünk higgadtan, nem az érzelmeink által vezérelve tekinteni az új helyzetre. A hisztéria nem segít. Senkinek. Persze tudjuk, hogy most majd beindul a reakciócunami, hogy megpróbáljuk kimosdatni azokat, akik az új kor­mányt összerakták, vagy részesei lettek, de azt, hogy száz napot kell adni a kormánynak, akkor is leírtuk, amikor a Smer önállóan alakított kormányt. Kezdjünk el gondolkodni. Hogy vállalható-e a Híd lépése vagy sem, az idő dönti el. Nagyon- nagyon jól kell politizálniuk, hogy az emberek hajlandóak legyenek egy­általán magukhoz engedni a gondolatot, hogy jól döntöttek a kormányra lépéssel. Sőt, sokkal jobban, mint pusztán jól. Sokkal több eredményt kell elérniük, mint eddig bármikor. Mert csak ezzel érhetik el, hogy a szlová­kiai magyar társadalomban elüljön a hosszú távú hisztéria. FIGYELŐ Neandervölgyi menekültek Lemondásra szólított fel az osztrák Zöldek pártja egy a populista el­lenzéki képviselőt, amiért a Nean- der-völgyi ősemberekhez hasonlí­totta a menekülteket, akik szerinte sárba tiporják a nők jogait. Robert Lugar, a Team Stronach párt frak­cióvezetője a parlamentben, majd egy közleményben is úgy fogal­mazott, a migránsok többsége ta­nulatlan, vallásilag elvakult, fana­tikus és lehetetlen integrálni a tár­sadalomba. Hozzátette: olyan Neander-völgyieket hozunk ide, akik - Istennek hála - korábban már kihaltak országunkban.” Ausztriában egyébként a kor­mányzó Osztrák Néppárt és az Osztrák Szociáldemokrata Párt erőteljes menekültellenes retorikát alkalmaz, egyebek mellett azért, hogy kifogja a szelet a szélsőjobb- oldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vitorlájából, amelyre a fel­mérések szerint a választók több mint 30 százaléka szavazna. így a menekültellenes párt közel 10 szá­zalékkal előzi meg a kormánypár­tokat. A Team Stronach a 2013-as választásokon 5,3 százalékos eredménnyel épphogy átlépte a küszöböt, s most az FPÖ farvizén evezve szélsőséges retorikával próbál szavazókat szerezni. (MTI) „A lehetséges kormányok legjobbika SZALAY ZOLTÁN — i i. —.d—ÉL utóbbi napokban sokfelé olvashat­tuk, hallhattuk a magyarázatát, miért kellett felállítani ezt a bizarr kormánykoalíciót. A magyaráza­tokban az a közös, hogy mind azt próbálja elhitetni az emberekkel, ez a lehető legjobb megoldás, „a lehet­séges kormányok legjobbika”. Sen­kinek nem könnyű a helyzete: az eddig kormányzó Smer azokkal a jobboldali minipártokkal ijesztge­tett, amelyekkel most összefogni kényszerült; a „mérsékelt” szlovák szélsőjobbnak a magyarokkal kell kooperálnia; a jobboldali kormány­pártoknak pedig egy olyan koalíciót kell legitimálniuk, amely ellenében felépítették a választási kampányu­kat. Mindegyik fél számára igaz te­hát, hogy akikkel most lepaktálnak, „maga a gonosz”. Amit ki kell ma­gyarázni mindegyik félnek a „saját­jai” felé, az tehát nem kevesebb, mint hogy miért segitik hatalomra a gonosz erőket. Leibniz jutott eszembe erről, az a német matematikus-filozófus, aki egyebek mellett az integrál- és dif­ferenciálszámítást is megalkotta, emellett azonban nagy tapasztalata volt különféle uralkodói rezsimek kiszolgálásában. Leibniz egyik leg- hiresebb tétele, hogy a mi világunk a lehetséges világok legjobbika. Ezt a tételt abban a művébe foglalta bele, amelyet Sarolta porosz királyné számára írt, mert akkoriban az ural­kodók még szóba álltak a gondol­kodókkal, sőt - ha csak formálisan is - adtak a véleményükre (a 17-18. század fordulóján járunk, amikor a porosz katonaállam megkezdi fel- emelkedését). Leibniz abból indul ki, hogy mindazon világok lehetségesek, 99 amelyek nem mondanak ellent a lo­gika törvényeinek. Ez így tulajdon­képpen kizár minden erkölcsi mér­cét, a logikai mérce hűvös és kérlel­hetetlen. Az így lehetségessé váló világok sokaságából Leibniz szerint Isten választja ki, hogy melyik le­gyen a létező. Isten pedig azt a vilá­got választja, amelyben jelen van a jó is és a gonosz is, ám a jó végül fe­lülkerekedik - uralkodik a gonosz felett. Ha Isten olyan világot választ, amelyben nincs gonosz, csak jó - így Leibniz -, a jó kevésbé tűnik „értékesnek”. A szabad akaratot is csak azzal együtt ajándékozhatta nekünk az Isten, hogy lehetővé tette a vele való visszaélést - ugyanakkor a visszaélést büntetés követi. így helyreáll az egyensúly, és ennél a világnál nehéz jobbat feltételezni. Bertrand Russell brit matematikus és logikatudós a nyugati filozófia tör­ténetéről írt nagyszabású művében felhívja a figyelmet, mennyire meg­nyugtatta ezzel az érveléssel Leibniz a porosz királynét, akinek ezt a tételt tulajdonképpen megalkotta. „Jobbá­gyai továbbra is tűrték a rosszat, ő pedig továbbra is élvezte a jót, s iga­zán megnyugtató volt hallani egy nagy filozófustól, hogy ez így mind nagyon jól van” - úja Russel. Hát, valahogy így. A mi helyze­tünk annyival könnyebb, hogy a jobbágyrendszert már felszámolták.

Next

/
Thumbnails
Contents