Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-21 / 67. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. március 21.1 www.ujszo.com Ez egy másik Smer? KOCUR LÁSZLÓ iá M inden jel arra utal, Robert Fico újabb dologban lép Vladimír Mečiar nyomdokaiba: ő lesz a második kormányfő, akinek háromszor sikerült beülni a miniszterelnöki bársonyszékbe. Úgy tűnik, harmadszorra elsajátította azt a , Jeönnyed eleganciát” is, ahogy a nagy előd bánt koalíciós partnereivel. Persze, ez majd működés közben fog igazán kiviláglani, ám a hozzáállás már most tapintható. A napokban tanult kollégám e hasábokon arról értekezett, tehetséges politikus-e Robert Fico. Nos, a jelek szerint nagyon is. Sikerült neki (látszólag?) vesztes helyzetből fordítani, és újfent erős smeres kormányt felállítani. Amikor a Smer hatalma csúcsán volt, azaz az elmúlt négy évben, annyi engedményt tett, hogy három független tárcavezetőt nevezett ki. Annyit, amennyi minisztere most a Szlovák Nemzeti Pártnak; vagy a Hídnak és a Siet’nek együttvéve lesz. A kulcsfontosságú tárcákat a Smer megtartotta magának. Arról is gyorsan elképzelést alkothattunk, mit jelent a keresztellenőrzés a legerősebb kormánypárt szerint. Azt, hogy minden tárcánál lesz smeres államtitkár. Hogy a „kicsik” tudják, meddig ugrálhatnak. Úgy tűnik, a Smemek csak egy-két rossz napja volt, aztán gyorsan magára talált és most már nem is igyekszik úgy tenni, mint 2012-ben. Nem mímel változást, nem játszik felvilágosult, pluralista demokratára. Egyértelműen azt mutatja, ő a király, csak most kellett neki jobb esetben pár fegyverhordozó. Rosszabb esetben udvari bolond. Radoslav Procházka frakciójának még a parlamenti alakuló ülés előtti szétesésével a hazai politika mezején kuriózumot produkált. Az egyre foghíjasabb Sieť vezetője már teljes, apatikus rezignációba fordult. A hétvégén azt találta mondani, a Smerrel kötendő frigyet ellenző szavazók még a választások előtt elhagyták őket. Azaz, akik rájuk szavaztak, tulajdonképpen a Smerrel kötendő koalíciót akarták. Ehhez valóban nem lehet mit hozzátenni, köszönöm, nincs több kérdésem. A Híd kommunikációs csapatát keményebb fából faragták. Bár a szlovák részről jövő masszív árulózás shitstormjának első hullámát nem tudta kezelni, azóta legalább két fronton is ellentámadásba lendült. Az Országos Tanács ülése után levelet intéztek Szlovákia állampolgáraihoz, továbbá a közösségi médiában és a sajtón keresztüli kommunikációban azt hangsúlyozza, mennyi mindent sikerült átültetni a párt programjából a koalíciós alaptézisekbe. Ezzel párhuzamosat az OT után már egy harcias Bugár Bélát láthattunk, aki már kikéri magának, a kialakult helyzetet pedig egyenesen a demokrácia veszélyeztetésének tekinti. Ja, mert a Smerrel, meg az SNS-szel kormányozni nem az... A Híd leveléből - melyben kifejtik, az általuk meghozott kompromisszumról „a közvélemény egy részének véleményétől eltérően nem feltételezzük azt, hogy tragikus lenne”, továbbá: „a felelősséget tudatosan vállaltuk, bár tudjuk, hogy amit teszünk, nem mindenki körében népszerű. Csak a jövő mutatja majd meg, igazunk volt-e. Mi ma meg vagyunk győződve arról, hogy amit teszünk, az helyes.” Megnyerő magabiztosság. Azt, hogy a választók is így gondolják-e, rövidesen a megyei, majd négy(?) év múlva a parlamenti választások fogják megmutatni. De a választói emlékezet rövid, és ha az embernek jó a sála, és kellő pénzt fordít kommunikációra, egy nyári szünetnyi idő alatt is be lehet dolgozni egy pártot a parlamentbe. így most még ne köpje senki a markát, hogy mi lesz négy(?) év múlva. Bugár egyik erőssége az elmúlt 25 évben az volt, hogy mindent meg tudott magyarázni, még ha most, legutóbb, a koalíciós egyeztetések után nem is láthattuk az őszinte, lelkes mosolyt az arcán. Egy dolgot nem magyarázott még meg, amire e sorok írójával egyetemben talán mások is kíváncsiak lehetnek: miben más a koalíciós tárgyalások utáni Smer, mint az elmúlt négy évben - de hozzácsaphatjuk a 2006-2010 közötti időszakot is - kisebbségellenes rendelkezések sorát meghozó vagy támogató, korrupt, az állítólag szeretett államát a végsőkig kiszipolyozó Smer? És ha mindaz, amit a Smer az elmúlt négy évben produkált, elfogadhatatlan volt, akkor most egyszeriben mitől elfogadható? Lépés a semmibe Bugárék érdekérvényesítési potenciálja nulla lesz a kormányban A Híd elnöksége után az Országos Tanács is döntött: megpecsételte a párt sorsát. Négy év sok idő, a kezdeti harag elül, apátiává válik, talán megértéssel vegyített közönnyé lényegül át - bízhatnak benne az optimista hidas politikusok. Ez mind igaz lehet, ám az új koalíció koordinátái, a pálya hossza, szélessége és lejtése, amelyen ezt a meccset játszani fogják, gyakorlatilag menthetetlen helyzetbe hozza a Hidat. Az, hogy az OT-n mégis szinte mindenki bólintott, a párt „ormehézségével” és centralizáltságával magyarázható: a Hídban a szélesebb pártfórumok sosem az érdemi vitákról szóltak, csak annak megszavazásáról, amivel a csúcsvezetés előállt. Hiába ismételgeti a pártvezetés, hogy prioritásai 90%-a bekerül a kormányprogramba, tudjuk, ez édeskevés lehet. A program egy vázlat, amiből távolról sem szoktak mindent megvalósítani a kormányzás négy éve alatt, ráadásul sok múlik a részleteken, amelyek nem szerepelnek a kezdeti megállapodásban. A program megvalósításához pedig emberek kellenek, ebben az esetben kormánytagok. A miniszterek terjesztik be a kormányzati tervezeteket, itt pedig a Smer és az SNS tartja kézben az ütőkártyákat. A Hídnak két periférikus tárca jutott: az igazságügyi minisztérium önmagában - ellenszélben! - kevés a korrupció elleni harchoz vagy az igazságszolgáltatás átalakításához, csak az imázsépítés terepe lesz. A környezetvédelmi tárca pedig a pénzosztó sarok. Jelzésértékű, hogy a kampányban a párt a független szakpolitikai intézetek által is a legjobbnak ítélt egészségügyi reformprogramjával dicsekedett, de a koalíciós tárgyalásokon még úgy sem kellett neki a tárca, hogy a Smer tálcán kínálta. Ez két dolgot mutat: egy dolog a szépen megírt program, de más a valóság és a reális lehetőségek (pl. nincs hozzá ember). A másik, hogy a Hídban is tudják, a Smer nem változik, és a legnagyobb lenyúlások az egészségügyben várhatók, tehát tragédia lenne pofozógépnek odakülde- ni valakit. Ficóék két súlytalan minisztériummal brutálisan beárazták a Hidat, de ami még kétségesebbé teszi Bugárék érdekérvényesítő képességét, az a nem létező zsarolópotenciáljuk. Az első Dzurinda-kabinet idején a szintén Bugár Béla vezette MKP zsarolhatta volna a többieket kilépéssel és így az előrehozott választásokkal (pl. a megyei beosztás témájában nem tette meg), mivel a 10%-os választási eredménye garantáltan meglett volna, míg a többi koalíciós pártnak ki tudja... Itt most erre esély sincs. „Ja, hogy nem pontosan ebben egyeztünk meg, Béla? Tudod, az élet maga a változás, most erre nincs politikai akarat. Ha nem tetszik, csomagolhatunk, de ugye nem szereméi előrehozott választásokat?” - mondhatja majd Fico, látva a Híd legjobb esetben is küszöb körüli, de inkább jóval az alatti támogatottságát. Két irányban indulhat el a Híd: feladja a harcot és minél többet „profitál” a kormányzati négy évből, vagy megpróbálja a lehetetlen. Utóbbi esetben a számára katasztrofálisan negatív közhangulat miatt irreálisan sokat kellene teljesítenie - talán még többet, mint egy jobboldali koalícióban vártak volna tőle. Eközben nem számíthat partnerei jóindulatára, érdekérvényesítési potenciálja pedig a nullával egyenlő, mivel alapvető érdeke, hogy mindenképpen kihúzza a négy évet ez a bizarr koalíció. Ficóék pedig - hiszen jól ismeijük a Smert - két kézzel fogják a korrupciós és egyéb ügyeket rátolni a kisebb partnerekre, így a Hídra is. Csillapodhat a menekülthullám, de nem fogunk unatkozni M ától új időszámítás kezdődött az utóbbi 65 év legsúlyosabb európai menekültválságában, miután pénteken az Európai Unió és Törökország megállapodott abban, hogy a Görögországba érkező összes, menekültstátusra nem jogosult menekültet visszafordítják Törökországba. Február végétől viszonylagos fegyvemyugvás van Szíriában, az orosz-amerikai egyezségen nyugvó tűzszünet egyedül a folyamatosan területet vesztő Iszlám Államra és az an-Nuszra Front tér1 rorszervezetre nem terjed ki. Végezetül Vlagyimir Putyin orosz elnök március derekán elrendelte a Szíriában harcoló katonai kontingens nagy részének kivonását. E három, egymásba fonódó esemény jó esetben megállíthatja a 2014-től földrészünket célba vevő, egyre erőteljesebb menekülthullámot. Azt a milliós nagyságrendű hullámot, amely mind háborgóbbá teszi az európai politikát, amely komoly törésvonalakat okozott az uniós tagállamok között és választásokat befolyásoló tényezővé vált, legutóbb éppen Szlovákiában. Természetesen a probléma akkor hal el lassan, ha a bazári szintű alkudozást is magas szinten űző törökök csinos, 3 milliárd eurós uniós pénz- injekció fejében valóban visszafogadják a görög szigetekig elvergődött menekülteket - cserébe az EU 72 ezer szíriai földönfutót telepít át közvetlenül Törökországból. Ankara meglehetősen követelőző volt az unióval szemben mindaddig, amíg nem tapasztalta, hogy a Nyugat-Balkán országainak határain áthatolhatatlan szögesdrótok virítanak. A masszívan ellenálló pengés drótok nagyon fájdalmas mellékhatása a macedón-görög határon levő Idoméra menekülttábor ezreinek szenvedése... A tavaly nyár végétől még a görög pénzügyi agóniát is háttérbe szorító menekültkérdésre nyilvánvalóan nem a szögesdrótok jelentik a megfelelő választ, hanem a viszonylagos béke Irakban és Szíriában. Bagdad amerikai katonai tanácsadóival egyetemben már Kirkuk és később Moszul visszafoglalását tervezi az Iszlám Államtól, a szír kormányerők orosz támogatással pedig az ókori romváros, Palmüra visszafoglalásánál tartanak. Az iszlamisták kezdenek gyengülni, a napokban egy csalódott „szent harcos” kiadta a szélsőségesek több mint 22 ezer tagjának adatbázisát, a masszív amerikai, és a még rombolóbb orosz bombázások hatására a dzsihádisták pénzforrásai beszűkültek. Nagyon nehéz ügy a szélsőségesekkel folytatott harc, de legalább ilyen nehéz Bassár el-Aszad szír elnökkel zöld ágra vergődni. A Kreml tavaly szeptember 30-án küldte légi egységeit a szorongatott szír vezetés segítségére, nem eredménytelenül: az orosz pilóták több mint 9000 bevetés során elvágták az iszlamisták fő utánpótlási vonalait, és a légierő támogatásával mintegy 400 települést, együttesen 10 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza a kormánycsapatok. A sikeres katonai akcióval a Krím és Kelet-Ukrajna miatt elszigetelődött Putyin kitört a politikai karanténból és egyben újra helyzetbe hozta Aszadot, aki nélkül lehetetlen eredményt elérni a vontatottan haladó szír békekonferencián. A török-kurd, a török-orosz, az iráni-szaúdi szembenállás ellenére - még sorolhatnánk a potenciális feszültséggócokat - mégis úgy tűnik, az éppen öt éve tartó, a tüntetésekből, zavargásokba majd polgárháborúba torkolló szíriai polgárháború zaja lassan elülhet. Ha ez bekövetkezik, akkor a konfliktusok egész sorát szító menekülthullám fokozatosan csillapodik. Ám akkor sem fogunk unatkozni, jöhet ismét a görög pénzügyi dráma új fejezete, az esetleges brit kiválás az unióból és egyéb „nyalánkságok”... Mert mindig helyzet van.
