Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-19 / 66. szám, szombat

www.ujszo.com SZALON ■ 2016. MÁRCIUS 19. 171 Soha ennyi szépiro­dalmi művet nem jelöltek még a kiadók az Aegon Művészeti Díjra - a 2015-ös könyvtermésből 104 kiadvány került be abba a nagy kalapba, amelyből a hétfős szakmai zsűri a közel­múltban kiválasztotta az elismerésre esélyes tízet. Ám nagy érdek­lődés ide vagy oda, a díj idén a Magvető házi versenyévé vált - a tízes shortlisten kilenc kötetet ez a kiadó jegyez, egy könyvvel a Jelenkor­nak sikerült megtörnie a hegemóniát. E lőször nézzük meg az egyetlen „idegen elemet”, Térey János A Legkisebb Jégkor­szak című, a Jelenkor gondozásában megjelent könyvét. Térey többször is szerepelt a je­löltek között, 2008-ban pedig a díj sorsáról döntő bírálóbizottság Asztalizene című drámáját találta az előző év legkiemelkedőbb magyar szépirodalmi teljesítményének. A Legkisebb Jégkorszak kétségkívül napjaink egyik legszórakoztatóbb irodalmi vállalkozása. Formailag verses regény (ha versnek tekintjük, amikor a sorok nem érnek el a lap széléig), tematikailag pedig akár disztópiának is tekinthető. Minden ott kezdődik, hogy kitör az izlandi Eyjafjallajökull vulkán, aztán jön az az emlékezetes eset, amikor hóban- fagyban szavaltuk a Nemzeti dalt március 15-én, és máris 2019-hez értünk. Nemcsak Magyarországot, de egész Európát megváltoztatta a hó, a jég és a hideg, nekünk pedig itt van egy jövőbeli Budapest. Va- ahogy így: „Magyarország többnyi­re / Nélkülöző ország volt mindig, / És Budapest - leszámítva parádés nillmniumait - Úgy vélem, ennek ’llenére sem lehet ráfogni IA magyar- ágra, hogy nemzetként depressziós. ' Kétségtelen, vannak depressziós vo- tásai; / És baj, hogy a rendszerváltás itán follazultak / A társas hálózati kapcsolatok, l A megbízható, szociális >édőhálók. / Úgy látszik, hogy egy új égkorszak / Kellett hozzá, hogy újjá- püljenek!” lakovszky Zsuzsa is azon szerzők (őzé tartozik, akik duplázhatnak: !007-ben Visszaút az időben című yűjteményes kötetét méltatták z Aegon Művészeti Díjjal. Azóta egényei és novellái jelentek meg, tj verseskötete kilenc évet vára- 3tt magára. A Fortepan magját a ilághálón lévő régi fényképekből iinduló versek adják, melyekből irténelmi, egyéni és mitikus szá­lak indulnak el. Lapunkban Polgár Anikó méltatta a kötetet, egyebek mellett kiemelve, hogy a Fortepan több egymásba simuló ellentétpárt is működtet: ,A nap és az éj, a fény és a sötét, a kint és a bent, a fönt és a lent, a felszín és a mély egymást váltja, cserélődik, szétválik és össze­olvad, folyamatos dinamikában. A mikrotörténetekből lírai intenzitás árad. Miközben a mai Budapest képeit látjuk, követjük a metrón utazó, pszichológusnál vagy okkult szeánszon járó szereplők útját, alig észrevehetően sétálunk be velük a tudat és a művelődéstörténet mély­rétegeibe. A felszíni élet mögött ott vannak a személyes múlt árnyai, de a még régebbi, mitikus távlatok is.” A Távozó fa a Magvetőnél megjele­nő Oravecz Imre életműkiadás első kötete; némi József Attila-i áthallás­sal akár „leltárversek” csokraként is értelmezhető. A 2005 és 2014 között született költemények gyűj­teményében az életmű jól ismert motívumai a korábbiakhoz képest sokkal személyesebb módon tűn­nek fel, ezzel együtt - ahogy egyik kritikusa megjegyzi - „zömében roppant személytelenül elbeszélve”. A létezés lehetőségeiből és adottsá­gaiból apró megfigyelések, végtelen következtetések vezetnek el az élet örök körforgásának képeüg. A ter­mészetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A kötet 6 részből áll, az első három ciklus súlypontját a természeti megfigyelések adják, és egyfajta létösszegző attitűd, a halál prizmáján átszűrődő lírai hang jel­lemzi. A kötet második felében ka­pott helyet a December, morning című ciklus - amely Oravecz Imre angol nyelven írott költeményeiből készült válogatás. Mamo János Hideghullám című kötetének központi eleme a Mamo-féle örök nemlét fogalma, meg az örök kérdés, hogy nyelvünk határai mennyiben jelentik vilá­gunk határait, miközben a versek hangsúlyosan reflektálnak mind a hagyományra, mind pedig a fiatal költészetre. „Nincs tárgyam a halá­lon túl” - idézett a Hideghullámból lapunk hasábjain Beke Zsolt, majd a következőket írta a kötetről: „Per­sze van félelem, megértés, irónia, derű, tudadanság is mindazzal kap­csolatban, ami a dombon túl vár, ahova a lírai én beteg tüdővel má­szik fel több versben is, miközben fulladozik, ha egy gyorsabbat lép. Nem hiába szerepelnek a kötetben a megnyúlt, törékeny Giacometti- figurák. Ahogy a halálhoz kapcso­lódva Petri, Borges és Pilinszky sem. Petri például segít emlékezni - fogadja a kérdéseket. A vele foly­tatott egyoldalú párbeszédben ott vannak azonban az ő szavai is: a stí­lus emlékeztet, s mindegy is, most a kettő közül kinek a versét olvassuk És mintha ennek az emlékezésnek lenne egy életet és a kötetet felölelő íve is, bár a vég(e) már korábban eljön témaként.” A költői teljesítmények után követ­kezzenek a prózai művek Illusztris a szerzők névsora: Esterházy Péter az Esti után ismét megkaphatja a nívós elismerést; Réz Pál, a Szépiro­dalmi Könyvkiadó legendás szer­kesztője memoárt írt; Dragomán György a Máglya című regénye után első novelláskötetével is fel­került a szűkített listára; Szvoren Edina novelláskötete, Az ország legjobb hóhéra a tavalyi év egyik legtöbbet ragozott könyveként esé­lyes; Danyi Zoltánt először jelölte kiadója Aegon Művészeti Díjra, és azonnal bekerült a legjobb tíz közé; A kortárs magyar színe-java Dragomán György oroszlánkórus W L/"" r.<£.•.# la és persze itt van Bartis Attila várva várt új (család)regénye, A vége. Érdekes adalék, hogy a fent felso­rolt szerzők közül hárman is „hatá­ron túlról” érkeztek meg a magyar irodalom élvonalába, és műveikben saját tapasztalataik kapnak hangot. A Zentán született Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényét az Új Szóban Sánta Szilárd mutat­ta be, egyebek mellett kiemelve, hogy a könyv egyszerre közvetít egy jól körülhatárolható regionális tapasztalatot és fölmutatja az em­beri létezés szenvedéseit. ,A dögel­takarító a délszláv háború tapasz­talatának a földolgozhatóságára és elbeszélhetőségére keresi a választ; a háború következményeivel való szembesülés elkeriilhetedenségének a regénye. Fontos szerepet kap a test emlékezete is: a remegő belek és a vizelési problémák kínos ter­heinek traumatikus előzményeire is fény derül. A narrátor vajdasági magyarként elveszíti az otthonnal történő azonosulás lehetőségét. F.STF.RHA7.Y PF.TF.R SZÜTS MIKLÓS A bűnös ¥ k/ i \a] [ T 'f í; ! i I . m II fim jL 11 i m 1 j t I % i ■ i* t \ j V *1 VúMkrno János ■ HklcghulUím íU 1 ff 11 ti i 1 V; j i 1.1 Fölerősödik az elvágyódás, Berlin és Amerika jelenik meg olyan hely­ként, ahol a ráncok kisimulnak, a viseltes idegrendszer megpihen, az emlékek fölszívódnak. (...) Ho­gyan lehet együtt élni a háborúban elkövetett gazemberséggel, hogyan lehet tovább élni, ha beálltunk a sorba, és katonatársainkkal nőket erőszakoltunk meg? Mit jelent „ex-jugónak” lenni? A fojtogató kérdések közé finom, jól adagolt humort csempészett a szerző” - írta lapunk recenzense. Erdélyt itt és TEREY JÁNOS A I -cgkisehh Jégkorszak oravecz imre távozó fa most Dragomán György és Bartis Attila képviseli. Dragomán Orosz­lánkórus című novelláskötete 13 év termése, részben a korábbi re­gények írása közben „megmaradt” rövidprózákat tartalmaz, túlnyo­mórészt monológokat, melyeket fő motívumként valamilyen módon a zene köt össze. Az önmagát íróként, fotográfusként definiáló Bartis At­tila díjra jelölt regénye, A vége némi önéletrajzi ihletés és fikció keveré­ke: főhőse a hatvanas években érke­zik Budapestre, s mire elrobognak a lábai között a magyar nép zivataros évtizedei, mindent megtanul arról az életről, ami egy fényképezőgép lencséje mögül látható. Az elbeszélő főhős, Szabad András életében a ké­pek a legfontosabbak, és képekből - zömében erős pillanatfelvételek­ből, rövid fejezetekből - épül fel a regény is. Esterházy Péter eredetileg Szüts Miklós akvarelljeihez készült 10 darab 10 oldalas krimit írni. Vé­gül maradtak a képek, és született egy krimi, amelyben ÉP folytatja a játékot a valódi élet és a fikció egybeírásával. A bűnösben a gyil­kost Hasnyálkának hívják, mert hogy a szeiző új könyvében egye­bek mellett a betegségéről is mesél: „Egy gyilkosság története - és egy szerelemé. Vagy a kettőé együtt, tehát szerelmi gyilkosságról szól A gyilkos neve Hasnyálka. (...) Iszonytatóan groteszk figura. Viszi Hasnyálkát az indulat, reneszánsz egyéniség ő, üze- kedik és öl, minta bajszos-kardos Ba­lassi Bálint, az érzékien démonikus Don Juan, vagy mint a féltékenység mardosta Othello. Legszívesebben hagyná is a csudába a modemitást a narrátor, inkább az Esterházyak hős­korában, az Isten látta, istenáldotta XVII. századba, a daliás időkbe tenné át a történetet, de nem teheti: a hasnyálmirigyrák szempontjából mégiscsak a jelen az érvényes, a »jó«: »Csukd be, fiam, azt a XVII. száza­dot, jön be a hideg vagy a huzat.« ” 1992-ben Parti Nagy Lajos kilenc éjszakán keresztül beszélgetett Réz Pállal a magyar rádió felkérésére. Až életútinterjú nem veszett el, sőt kibővült és kötetté vált: a Bokáig a pezsgőben a Magvető 1970-1980- as években népszerű, Tények és tanúk sorozata folytatásának első darabjaként jelent meg. Réz Pál, aki az 1950-es évektől a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Holmi című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt, írókról, költőkről, a magyar irodalom aranykoráról mesél visz- szaemlékezésében. És a nagy öreg után jöjjön valaki a fiatalabb generációból. Szvoren Edina kötetét, Az ország legjobb hóhérját így méltatta az Új Szó­ban Juhász Katalin: „Szvoren Edi­na mestere a szűkszavú, de pontos jellemfestésnek, a hiábavalóság, illetve az eleve elrendeltség finom ábrázolásának. A huszonkilenc, egyes szám első személyben íródott novella legalább háromnegyedében jelen van valamilyen módon az aka­dozó szülő-gyerek kapcsolat, vagy a családon belük nyomasztó álla­potok. Gyakran úgy érezzük, csak egy-két apróságon kellene változ­tatniuk a szereplőknek ahhoz, hogy helyre rázódjon az életük. Szívesen rájuk kiabálnánk, hogy vigyázz, ne csináld, mert ebből baj lehet. Aztán lassan elfogadjuk a sorokból áradó könyörtelen sorsszerűséget.” Az elmúlt tíz évben az Aegon Mű­vészeti Díj komoly, nagy presztí­zsű elismeréssé vált. És nem csak a győztesnek járó nettó 3 millió forint miatt. A díj odaítélésében az alapító biztosítótársaság szán­déka szerint kiemelt szerepe van a szakmaiságnak Ennek érdekében a zsűri évről évre az irodalomhoz értő, fuggeden, neves szakemberek­ből (irodalomtörténészek, kritiku­sok, esztéták, művészek) áll össze; a felkért ítészek névsora évenként részben vagy egészben változik. Hogy kik alkotják a szakmai zsűrit, az csak a bejelentés után válik nyil­vánossá; tevékenységük kapcsán személyesen csak egyszer találkoz­nak, amikor eldöntik, ki kapja az elismerését. Rangnak számít helyet kapni a döntőbizottságban, és vitat- hatadanul rangot ad a jelölés, vala­mint a díj is. Az Aegon Művészeti Díjat bátran értelmezhetjük „az év kortárs magyar kötete” címként is. A díj átadását minden évben a köl­tészet napja táján rendezik meg. Az idei nyertes nevét, vagyis all. Ae- gon-díjast április 6-án hirdetík ki. Tavaly Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye volt a befutó, a könyv a Kalligram gondozásában jelent meg. (Összeállította: as) A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.

Next

/
Thumbnails
Contents