Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-03 / 52. szám, csütörtök

2 I KÖZÉLET 2016. március 3. | www.ujszo.com Szoros lesz a verseny szombaton Martin Slosiarik szociológus: A Smer-SNS blokk és a jobboldal ereje nagyjából kiegyenlített (Jozef Jakubco felvétele) MÓZES SZABOLCS A választók közel harmada az utolsó hóten vagy akár az utolsó napon dönti el, kire szavaz. Mi alapján döntenek? Erről is kárdeztiik Martin Slosiarik szociológust, a Focus közvólemány-kutató ügynökség igazgatóját. Miben más a mostani választás, mint a korábbiak? Sokkal többet beszélnek arról, hogy milyen koalíciók alakulhatnak, keresztül az egész politikai spektru­mon. Nincs olyan egyértelmű határ­vonal a Smer és a jobboldal között, korábban ez mindig megvolt. Emel­lett most, 2012-höz képest, az SNS is fontos szerepet játszik, királycsináló lehet. Az elmúlt években nőtt a Smer elfogadottsága a jobboldali tábor­ban? Egy kicsit igen. Ennek viszont mindig két szintje van. Az egyik a deklarált: a jobboldali választók nem nagyon akaiják, hogy pártjaik a Smerről, mint potenciális koalíciós partnerről beszéljenek. Mintha azt üzennék: tudjuk, hogy így lesz, de ne beszéljetek erről hangosan. Másrészt ezeknek a választóknak egy jelentős része képes lenne egy nappal a vá­lasztások után elnézni pártjának, ha a Smerrel kötne koalíciót. Úgy vélik: jobb, ha ott lesznek, mintha valaki más, egy rosszabb alternatíva jönne. Létezik egyáltalán Smer nélküli kormányalternatíva? Ha januárban kérdezte volna tő­lem, akkor azt mondtam volna, hogy nem. Akkor még úgy tűnt, akár egyszínű kormányt is alakíthatná­nak. Most már sokkal szorosabb a verseny, a Smer-SNS blokk és a jobboldal ereje nagyjából kiegyen­lített, várhatóan a bizonytalan sza­vazók is inkább az ellenzéket fogják erősíteni. Nyitottnak látom a kér­dést, hogy milyen kormányzat jön létre. Ha a Smer-SNS blokk kisebb­ségbe is kerül, kérdés, hogy a jobboldali pártok meg tudnak-e egyezni egy széles koalícióban? Két dolog hátráltatná a megegye­zést : a 2010-2012 közötti tapasztalat, valamint a pártvezetők közötti vi­szony. Az elmúlt négy évben olyan dolgokat üzentek egymásnak, ami kérdésessé teszi a közös kormány­zást. A mérések alapján öt párt be­jutása biztosnak mondható, to­vábbi négy pedig lóg a levegőben. Milyennek látja esélyeiket? Kezd­jük Matovičékkal! Úgy érzem, hogy Fico támadása Matovič ellen segített az Egyszerű Embereknek. A párt és a pártvezető integritását támadta a korrupciós váddal, de a módszer, amit választott, visszaütött. Olyan kérdéseket gene­rált - például hogyan juthatott Fico ezekhez a dokumentumokhoz -, amelyek neki voltak kényelmetlenek. Matovič most mintha az államappa­rátussal állna szemben, egyfajta már­tírnak láthatják a választói, így erő­södhet a kötődésük a párthoz. Tehát az OĽaNO-NOVA már biztos bejutónak számít? Igen. Még több mint 7 százalékot is elérhet. Az SaS hosszú ideje a küszöb körül táncol. Van esélyük a bejutásra. Az SaS egyik problémája az, hogy viszony­lag fiatal a választóbázisa. A fiata­lokról pedig tudjuk, hogy nem szá­mítanak fegyelmezett választóknak. Az SaS-nek azt kell üzennie szim­patizánsainak: ezt nem lehet egy láj- kolással letudni, el kell menni vá­lasztani. Az SaS tavaly lényegében sa­rokba dobta a klasszikus liberális témákat. Nem lőtte ezzel lábon magát? A kulturális-etikai kérdésekben az SaS tábora sem teljesen liberális, sőt. Amikor például egy éve a családról szóló népszavazás előtt felmérést készítettünk, nem voltak egyértelmű többségben az SaS-választóknál sem a nem szavazatok. Az SaS szavazói számára a gazdasági témák adják a közös nevezőt, főként amiatt vok­solnak a pártra. Az SaS az utóbbi időben az SDKÚ utódjaként profi- lálódott, már ami a gazdasági refor­mokat illeti. A választás legnagyobb megle­petése a Sme rodina lehet. Való­ban van esélye a bejutásra? Tipikus protestpárt, amely főként a bizonytalanokat és azokat szólítja meg, akik nem járnak el választani. Hasonló eset, mint a 99% nevű párt 2012-ben. Voltak mérések, amelyek a küszöb körül látták a pártot, ám már akkor is tudni lehetett: szimpatizán­saik kétharmada a korábbi választá­son nem vett részt. Itt szintén ha­sonló a helyzet. Emiatt kellene Boris Kollárnak aggódnia: elmennek-e szavazni a szimpatizánsai, vagy csak a nappaliban mérgelődnek és bólo­gatnak neki. Mi az ő relatív sikerének titka? Elég, hogy celeb, van egy rakás pénze és azt mondja: nem vagyok politikus? Igen. Celebnek kell lenni. Neki nem volt szüksége arra, hogy meg­ismertesse magát a választókkal, a kampánynak ezt a fáradtságos és nem olcsó részét kihagyhatta. Gon­doljunk csak bele: amikor Andrej Kiska eldöntötte, hogy indul az ál­lamfőválasztáson, két évvel koráb­ban el kellett kezdeni a kampányt, hogy egyáltalán ismertté váljon a széles tömegek előtt. Boris Kollár pártja ősszel jött létre, ma az embe­rek 80—90%-a ismeri. Az emberek egyenes emberként ismerik, a me­nekültekkel kapcsolatban pedig egyetértenek vele. Milyennek látja az MKP beju­tási esélyeit? Alacsonyabb részvételnél juthat be. A határt 55% körül látom. Ha alatta lesz, esélye lehet a bejutásra, ha fölötte, akkor nagyon lecsökken. Emellett még egy komoly veszély van a párt számára: a szavazók egy része úgy gondolkodhat, hogy ha az MKP már kétszer nem jutott be, ak­kor most inkább a Hídra szavaz, még ha közelebbinek érzi is az MKP-t. Azt ugyanis tudni kell, hogy az MKP szavazóinak többsége számára az első számú alternatíva a Híd, és ez fordítva is igaz. Ebből most a Híd profitálhat. Az MKP ellen játszik az is, hogy hat éven keresztül a parla­Martin Slosiarik menten kívül volt, vagyis sokkal ke­vésbé látható, mint a Híd. Milyen hatással vannak a vá­lasztókra a felmérések? Mit gon­dol az a választó, aki azt látja, hogy pártja a bejutási küszöb környé­kén táncol? Kétféle hatás lép fel ilyenkor, ese­te válogatja, hogy mikor melyik az erősebb. A választók egy része az erősebb párthoz húz, fél attól, hogy elveszik a szavazata. Viszont ismert a másik effektus is: a gyengébbhez húzás, a választókat ilyenkor az mo­bilizálja, hogy segítenie kell a beju­tásban. A Híd választóinak jelentős ré­sze magyar. Van esélyük arra, hogy ezúttal több szlovák szava­zót is megszólítsanak? Igen, de hogy tisztázzuk, itt plusz 1-2 százalékpontos térről beszélünk. Nem hiszem, hogy Eszak- Szlovákiában labdába tud rúgni a Híd, esélye azokban a nagyvárosok­ban lehet, ahol a szlovák és a magyar etnikum érintkezik - itt elsősorban Pozsonyra és Kassára gondolok. Vagyis ennyivel több szavazatot szerezhetnek, mint legutóbb. A Smer nyeri a választásokat. A kérdés, hogy milyen ered­ménnyel? 2010-ben és 2012-ben is sokkal több szavazatot kaptak, mint amit előzetesen a felmérések mutattak. Viszont 2014-ben az el­nökválasztáson Fico, majd az EP- választáson a Smer is gyengébben szerepelt, mint ahogy az várható volt. Mi lesz most? Az EP-választásnál rettentően alacsony volt a részvétel, emiatt csúsztak el az eredmények. Az el­nökválasztásnál az a tényező is köz­belépett, hogy Ficót a Smer- választók jelentős része is inkább kormányfőnek látta volna szívesen, mintsem államfőnek. 2010-zel el­lentétben az a fő különbség, hogy a Smer most nem tudja másra rátolni a, problémákat, egyedül kormányzott, 2012-ben ellenzékből győzött. A Smer 2012-es választóinak egy ré­sze még nem döntött, ez bizonyta­lansági tényező. De nem várok olyan erős finist, mint 2012-ben volt. Mi a Smer minimuma és maxi­muma? 30-36% között lesz. Minél keve­sebb, annál rosszabb helyzetbe jut, 30% körüli eredménynél már hár­mas koalícióra lesz szüksége. A Siet’ről új SDKÚ-ként is szok­tak beszélni. Mennyire hasonló a Sieť és a korábbi, nagy SDKÚ vá­lasztói tábora? Főként a középosztályt szólítja meg, a fiatalabb és a középgenerá­ciót. Abban is hasonló, hogy mind­két párt a konzervatív és a liberális választókat is megszólítja. Az SDKÚ általában jól finiseit, ez lesz a Sieť esete is? Igen, de messze nem várok olyan erős finist, nem hiszem, hogy több százalékponttal megnő a támoga­tottsága. Most több olyan párt is van, amely a bizonytalanok jobboldali szavazók között horgászik. 12-16% között látom most a Sieť eredmé­nyét. Az SNS támogatottsága nő, ugyanakkor egy nagy ismeretlen. Mivel húzza az embereket? Az újdonság érzése. Andrej Dan­ko teljesen másként kommunikál, másként viselkedik, mint Ján Slota. A pártvezérnek nagyon fontos sze­repe van a szlovákiai közéletben. Emellett pedig a Smer visszaesésé­ből is profitáltak. Az SNS nagyon sokat profitált a családvédelmi re­ferendumból. Míg a pártok többsége lavírozott, nem mert állást foglalni, mivel liberális választói is vannak, addig az SNS keményen beleállt a témába, és profitált abból, hogy a szlovákiai társadalom alapvetően konzervatív. Ekkor láttatni tudta magát, és elkezdhetett építkezni. Aztán később magához tudta von­zani a Smerből kiábránduló szava­zókat is, akik jelentős része számára a revitalizált SNS az első számú al­ternatíva. A Smer szimpatizánsainak nagy része az SNS-t választaná koalíci­ós partnernek. Ficóékról ismert, hogy nem szívesen mennek szem- be a választói akarattal. Ilyen kö­rülmények között vállalnák a ko­alíciót egy jobboldali párttal? Meg tudnák magyarázni a válasz­tóiknak. Ez nem lenne jelentős aka­dálya annak, hogy egy jobboldali párttal alkossanak koalíciót. Ilyen esetben érvelhetnének a kormány jobb nemzetközi elfogadottságával is. Itt visszautalnék arra, amit az elején kérdezett: miben új ez a választás? Abban, hogy ilyen koalíció is létre­jöhet. A szavazók számára ez szo­katlan, ezért is nyilatkoznak így, vagyis hogy a hagyományos blokko­kon belüli koalíciókötést várnak. Amint létrejönne egy Smer-job- boldali kormány, ez visszahatna a vá­lasztókjövőbeni elvárásaira is. A magukat biztosnak mondó választók tizede még bizonytalan a pártválasztást illetően. Mi alapján döntenek? 2012-ben a választók 28%-a azt nyilatkozta nekünk, hogy a válasz­tások napján, illetve az utolsó héten döntött arról, hogy kire fog voksol­ni. Ez nem kis csoport. Nagyjából tudják, melyik oldal a szimpatiku- sabb számukra, a bal- és a jobboldal között kicsi az átjárás lehetősége számukra is. Vagyis például a Smer és az SNS között lamentálnak, vagy azon dilemmáznak, hogy a Sieťre, az OĽaNO-ra vagy az SaS-re szavaz­zanak. Itt több hatás is érvényre jut­hat. Amint korábban is említettem: a választók egy része az erősebb párt­ra szavaz, ebből például a Sieť pro­fitálna, másik része viszont a gyen­gébbre, hogy bejuttassa a parla­mentbe, így minimalizálva a szava­zatok elveszését. Szombaton exit-pollal is készül­nek. Itt milyen mintával dolgoz­nak? Nagyjából 20 ezer embert kérde­zünk meg, ez jóval több, mint egy klasszikus közvélemény-kutatás során, amikor ezres mintákkal dol­gozunk. így jóval precízebbnek kel­lene lennie az eredménynek. Itt a problémát a válaszok megtagadása jelentheti. Ha ez véletlenszerű, ak­kor nincs gond, ám ha például a sme- res szavazókra jellemző, hogy egy részük nem akar válaszolni, akkor gondok akadhatnak a pontossággal. 2012-ben is ez volt, a Smerre vok­solók egy része nem akart válaszol­ni. Akkor ez főleg Pozsonyra volt jellemző, mintha itt szégyenkeztek volna döntésükért, vagy arról volt szó, hogy a jobboldali választók egy része meg akarta volna büntetni a jobboldalt. Most nem várok ennyi elutasító feleletet. Milyen részvételt vár? 55-60% közöttit. A februári ese­mények, a különböző sztrájkok, til­takozások mintha kicsit mobilizál­ták volna az embereket. De nem vá­rok magasabb részvételt, mint 2010- ben és 2012-ben volt.

Next

/
Thumbnails
Contents